Itt vagy
Főoldal > Sportudvar > Nagyvilág > Szíria tovább álmodozhat a foci-vb-ről

Szíria tovább álmodozhat a foci-vb-ről

Miközben Szíriát 2011 óta véres háború pusztítja el egyre jobban, addig az ország labdarúgó-válogatottja azzal, hogy 2-2-es döntetlent ért el Irán ellen a világbajnoki selejtezősorozat utolsó ázsiai fordulójában, egyfelől egy pillanatra feledtetni tudta a konfliktust, másfelől pedig megőrizte esélyét arra, hogy kijusson a jövő nyári oroszországi tornára. Igaz, ehhez előbb Ausztrálián kéne túljutnia a kontinentális pótselejtezőn, majd pedig még egy interkontinentális pótselejtezős párharc is várna rá az észak- és közép-amerikai térség negyedik helyezettje ellen, amely akár az Egyesült Államok is lehetne. Az biztos, hogy megnyílt a remény az előtt, hogy legalább átmenetileg nemzeti egység jöjjön létre a csapat mögött.

Egy polgárháború által sújtott ország képes lehet több hétre egyesülni? Talán van rá esélye annak a több millió szír szurkolónak, aki vagy a helyszínen, vagy a tévéképernyőkön keresztül láthatta kedden este, ahogy nemzeti csapatuk 2-2-es döntetlennel kivívta a pótselejtező lehetőségét Iránban a 2018-as világbajnoki selejtezősorozat keretében. A mérkőzés egészen a 93. percig úgy állt, hogy a szomszédos irániak nyerik a találkozót, ám ekkor Omar El-Szoma szír játékos belőtte hazája egyenlítő találatát a vb-re már hónapokkal ezelőtt kijutott perzsa csapat kapujába, s ezzel egy egész országot repített, ha csak kis időre is, de a mennyekbe. Ugyan Szíria 1-0-ra még vezetett a meccs elején, s egy győzelem automatikus kvalifikációt eredményezett volna a jóval erősebb Dél-Koreával szemben, ám az oroszországi repülőjegy még elérhető az arab ország focistái számára. Mindennek elégnek kéne lennie ahhoz, hogy a szír rezsim támogatói és ellenzői szimbolikusan újraegyesüljenek a válogatott támogatása érdekében.

Megtört ország

Az ország hatalmas károkat szenvedett el 2011, a rezsim bukását követelő lázadók és Basszár El-Aszád szír elnök erői közötti polgárháború kirobbanása óta. A harcokba azóta bekapcsolódott az Iszlám Állam nevű dzsihadista terrorszervezet is, amely Szíria jelentős területeit el tudta foglalni a kormányerőktől, azonban ma már csak néhány helyi bástyáját tudja védeni, mivel jelentősen meggyengült a kormánycsapatok orosz támogatással történő előrenyomulása miatt. Hat éve szinte semmi jó sem érte Szíria népét, amely már azt is hatalmas örömként éli meg, ha legalább pár óra erejéig megszűnnek a légicsapások, a lövöldözések és az egyéb harci cselekmények. Ugyan még messze van az a pillanat, amikor el fog dőlni, hogy Szíria kijuthat-e a világbajnokságra, de a szereplés reménye már most sokat segíthet az ország megtört, meggyötört lakosságán. Ez a remény kiterjed a török-szír határ térségében lakó, Törökországgal konfliktusban álló kurdokra is, akik autonómiát szeretnének kiharcolni maguknak, s ebből eredően szintén részesei a háborúnak. Szíriában most is nagy a káosz: a labdarúgó-válogatott hazai mérkőzéseit Malajziában kénytelen vívni a nem megfelelő hazai biztonsági körülmények miatt. Kedd este számos civil és katona gyűlt össze a kávézókban vagy azokon a köztereken, ahol a damaszkuszi hatóságok óriáskivetítőket állítottak föl, hogy követhessék az Irán elleni meccset.

A labdarúgás és a politika azonban így sem tud teljesen elkülönülni egymástól: a szíriai felkelők jelentős része is szurkol a válogatottnak, azonban nem szeretnék, ha ezt bárki is úgy értelmezné, hogy ezzel politikai gesztust tennének az általuk legszívesebben megölni kívánt Aszád elnöknek. Kijelentették, hogy a nemzeti csapat egész Szíriát képviseli, és nem a hivatalos hatóságokat.

Az Irán elleni keddi mérkőzés volt az ázsiai vb-selejtezősorozat utolsó találkozója, s a döntetlen azt eredményezte, hogy Szíria csoportharmadikként pótselejtezőt vívhat októberben, Ausztrália ellen. Az oda-visszavágós párharc győztese azonban ezzel még nem jut ki a világbajnokságra, hiszen ezután egy ún. interkontinentális pótselejtezőt kell játszania a CONCACAF-zóna, azaz Észak- és Közép-Amerika, illetve a Karib-térség selejtezőjének negyedik helyezettje ellen novemberben. Amennyiben Szíria eljutna idáig, akkor Panama, Honduras, de akár a szír háborúban részt vevő Egyesült Államok is jelentheti az utolsó leküzdendő akadályt az arab ország legjobb focistái számára. Legyünk őszinték, nem a szír csapat a pótselejtezős párharc esélyese. Ausztrália ott volt a legutóbbi három világbajnokságon, igaz, első alkalommal kényszerül pótselejtezőre azóta, hogy a 2006-os vébét követően átment Óceániából az ázsiai zónába. Minőségileg jobb erőt képviselnek a Kenguruk, de a szírek bebizonyították, hogy hatalmas szívvel tudnak küzdeni, s talán ez lehet számukra a legnagyobb erény a két mérkőzés során. Hogyha sikerül Szíriának túljutnia Ausztrálián, akkor is egy nálánál erősebb riválissal kerülhet össze, hiszen Honduras és az USA is rendszeres vb-résztvevőnek mondható az utóbbi tíz évben, s jobb kerettel rendelkezik, mint a szír együttes. Panamáról megmondom őszintén, hogy nem sokat tudok, de nekik is reális esélyük van a negyedik helyre (Harmadikok pillanatnyilag, tehát miért is adnák lejjebb?), de valószínűleg velük szemben is meg kell izzadnia Szíriának, feltéve persze, ha eljut idáig.

Van egy pszichiáterem, aki Szíriából vándorolt Magyarországra még csaknem negyven évvel ezelőtt. Mivel a szíriai kormány értelmezése szerint disszidált, ezért a helyi törvények értelmében hazatérte esetén halál várna rá. A múlt héten voltam nála legutóbb vizsgálaton, s akkor beszélgettünk egy kicsit a fociról, mivel szóba került a blogom elindítása is. Ő mondta nekem, hogy Szíria mennyire jól áll a vb-selejtezőkön. Bevallom őszintén, addig nem nagyon követtem figyelemmel az ázsiai selejtezőket, ezért nem nagyon volt fogalmam róla, hogy a szírek ennyire jól állnak a katasztrófális belpolitikai helyzet közepette is. Ezt követően viszont én is elkezdtem követni a szír csapat szereplését, az irániak elleni meccs alakulását is folyamatosan figyeltem egy percről percre frissülő eredményközlő oldalon. Szurkoltam a szíreknek, hogy hozzák össze a csodát, s jussanak ki egyenes ágon a világbajnokságra. Mivel Dél-Korea nem kapott ki, Szíria pedig nem győzött, elmaradt a csoda, de megmaradt a remény, hogy mégis lesz csoda. A pszichiáterem azt mondta, hogy szerinte azok a csapatok tudnak győzni, amelyekben meg van a kellő bátorság a győzelemre. Példaként hozta a világbajnok németeket, mert úgy véli, a Mannschaft is azért tudott csúcsra jutni 2014-ben, mert a legbátrabb csapat volt, amely a leginkább akarta a sikert. A magyarok nem akarták a sikert Andorrában, mint ahogy az angolok is már évtizedek óta nem akarnak győzni a nagy tornákon, ezért nem jutnak sose messzire. Az, hogy Szíriában lesz-e kellő bátorság és akarat ahhoz, hogy legyőzze Ausztráliát, októberben kiderül.

Az biztos, hogy a Sportudvaron folyamatosan beszámolunk a világbajnoki selejtezők legérdekesebb történéseiről, köztük az ázsiai pótselejtezőről is.

Top
%d bloggers like this: