Szinte napra pontosan egy év múlva, 2024. július 26-án veszi kezdetét az olimpia. Sok kérdőjel van még a sportvilág legnagyobb eseménye körül, de ezek közül mindenképpen az az egyik, ha nem a legfontosabb kérdés, hogy lesznek-e orosz és fehérorosz vagy ukrán sportolók a játékokon. Az egyéni sportágakban elvileg indulhatnak az orosz és fehérorosz versenyzők a kvótaszerző eseményeken, de több sportágban ez még mindig nem valósult meg. Az ukrán politikai vezetés bojkottal fenyeget. A NOB egyelőre nem hozott végleges döntést a kérdésben, mivel még mindig időt ad magának erre. Pedig éppen az idő az, ami egyre jobban szorít, hiszen a sportágak többségében már megkezdődtek a kvalifikációs események, így egy hosszas késlekedés esetén sok sportoló lecsúszhat az olimpiáról.
Fogunk látni, ha csak “semlegesként” is, de orosz és fehérorosz sportolókat az olimpia nyitóünnepségén 2024. július 26-án? A kérdésre még mindig nincs végleges válasz. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tavasszal azt közölte, hogy időt ad magának a döntés meghozatalára, mindezt azonban rejtélyes kritériumok szerint teszi, miközben a március végén kiadott ajánlásban foglalt részvételi feltételek is többfajta értelmezésre adhatnak lehetőséget. Az idő pedig telik, s most már a sportágak többségében megkezdődtek a kvótaszerző versenyek, vagyis egyre inkább fogynak a helyek.
A NOB, miután az ENSZ két jelentése is megállapította, hogy helytelenül cselekedett, amikor tavaly februárban az ukrajnai események miatt az orosz és fehérorosz sportolók pusztán állampolgárságon alapuló kizárását ajánlotta a nemzetközi sportági szakszövetségek számára, állítása szerint elkezdte felkutatni azokat az eszközöket, amelyek segítségével visszatérhetnek a két ország versenyzői a nemzetközi sportéletbe úgy, hogy az a lehető legnagyobb biztonságban történhessen.
A bizottság utoljára március végén adott ki ajánlásokat, amelyek mind a mai napig érvényben vannak. E szerint a két ország sportolói semleges státuszban, tehát a nemzeti szimbólumok használata nélkül elindulhatnak a nemzetközi versenyeken, amennyiben az adott szakszövetség így dönt. Az engedmény csak az egyéni sportágakra vonatkozik, mivel a csapatsportokban sok orosz úgy versenyez, hogy eközben szerződéses jogviszonyban áll a hadsereggel. Márpedig a visszatérés egyik legfőbb feltétele, hogy a sportolók nem állhatnak semmilyen kapcsolatban egyetlen katonai, félkatonai és rendfenntartó szervezettel sem, s nem állhatnak ki nyíltan országaik katonai lépései mellett.
Az ajánlás életben van, de ez még nem jelenti azt, hogy lesznek is orosz és fehérorosz vagy pedig ukrán sportolók az olimpián, hiszen ahogy említettem, a NOB időt ad magának a helyzet végleges rendezésére. Elvileg a döntésben nem fognak szerepet játszani az addig lezajló olimpiai kvalifikációs versenyek eredményei, tehát még az is előfordulhat, hogy úgy zárják ki az oroszokat és a fehéroroszokat az olimpiáról és jó eséllyel a paralimpiáról is, hogy közben már több sportolójuk kvótát szerzett. A legfőbb problémát minden bizonnyal az jelenti és a NOB négy hónapja tartó csöndjének is az lehet a fő oka, hogy az ukrán politikai vezetés március végén egyből leszögezte, hogy az orosz és fehérorosz versenyzők indulása esetén az ukrán sportolók nem lesznek ott az olimpián, vagyis az ország bojkottot hirdet. Ehhez a balti államok is csatlakoztak, tehát nem kizárt, hogy egy ilyen helyzetben több nemzet sportolói is utazhatnának el az olimpiára bőelméjű politikusaik felelőtlen és káros döntései következtében.
A Sportudvar korábban beszámolt róla, hogy Ukrajnában olyan kormányrendelet jelent meg, amely súlyos szankciókkal sújtja a sportági szakszövetségeket, amennyiben a sportolók kiállnak oroszok és fehéroroszok ellen. A szabályok megszegése esetén az adott szövetség elveszítheti országos státusát, ami azt jelenti, hogy elesne az állami forrásoktól, márpedig ez a legtöbb sportág számára a pénzügyi csődöt jelentené, pláne a mai katasztrofális gazdasági helyzetben. Már van is egy áldozata az ukrán politikai vezetés ámokfutásának: júniusban az ukrán mélyvízi sportágak szövetségét fosztották meg országos státusától, amiért a szövetség egyik alelnöke a nemzetközi szövetség orosz elnökével fotózkodott utóbbi szervezet idei kongresszusán. Az ukrán szövetség vezetése nevetségesnek minősítette a döntést.
Arra többen, így a NOB is fölhívta a figyelmet, hogy az ukrán rendelet súlyosan sérti a sport autonómiáját, hiszen az Olimpiai Charta és a különböző sportágak szabályzatai is kimondják, hogy semmilyen politikai beavatkozást nem szabad eltűrni, azok ellen föl kell lépni. Márpedig az ukrán rendelkezés elég egyértelműen ütközik ezzel a tiltással, arról nem is beszélve, hogy rengeteg sportoló karrierjében okozhat törést, ha az ország nem lesz ott az olimpián. Ukrajna az elmúlt nyári játékokon rendre az első húsz nemzet közé tartozott a megszerzett érmek számát tekintve, vagyis amolyan középhatalomnak számít a nemzetközi sportéletben. Ez is azt mutatja, mekkora károkat okozna, ha ez a rendelet életben maradna, Ukrajna politikai vezetése pedig valóra váltaná bojkottfenyegetését, s nem csak az ukrán sport, hanem a nemzetközi sport számára is.
A NOB-nak tehát jó lenne minél előbb döntenie, de a helyzet nagyon nem egyszerű és rendkívül komplex. Azt tudjuk, hogy az oroszok által megszállt kelet-ukrajnai területek még mindig orosz kézben vannak, azaz nem szűnt meg az a körülmény, amely kilenc éve háborús helyzetet szült a két ország között. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a NOB a napokban közzétett listáján sem az orosz, sem a fehérorosz olimpiai bizottság nem szerepel. A listán azon nemzeti olimpiai bizottságok vannak feltüntetve, melyek meghívókat kaptak az egy év múlva kezdődő nyári ötkarikás játékok nyitóünnepségére. A listán még Guatemala neve nem szerepel, mivel annak olimpiai bizottságát tavaly októberben felfüggesztette a NOB politikai beavatkozás miatt. Ha minden igaz, még Észak-Korea is kapott meghívást, amely pedig bojkottálta a legutóbbi, tokiói olimpiát, s ezért több mint egy évre ki lett zárva a NOB-ból.
Ebből még nem következik az, hogy az orosz és fehérorosz sportolók sem lehetnek ott az olimpián, de az biztos, minél tovább húzza a NOB a kérdés rendezését, az annál rosszabb lehet. Több szakértő és az olimpiai mozgalomban résztvevő személy is úgy nyilatkozott a közelmúltban, hogy a NOB akár jövő tavaszig is kitolhatja a döntést, márpedig addigra a kvóták legnagyobb része el fog kelni. Ez a helyzet nagyon rossz az orosz és fehérorosz, illetve az ukrán sportolók számára egyaránt, mert teljes a bizonytalanság.
Egy orosz sportoló, akinek sportágában engedélyezte a nemzetközi szövetség a semleges színekben történő indulást, s minden feltételnek megfelel, annak rendje és módja szerint elindul egy olyan versenyen, amelyen kvótát lehet szerezni az olimpiára. Ez az orosz sportoló sikerrel jár, megszerzi a kvótát, vagyis mehet az olimpiára. Mindez történik mondjuk idén ősszel. A NOB viszont csak jövő tavasszal hoz döntést, mégpedig arról, hogy mégsem engedélyezi az orosz sportolók indulását az olimpián. Ebben az esetben az orosz sportoló nyilván hatalmas csalódottságot és talán dühöt is érezne magában, hiszen ő minden feltételnek megfelelt és tiszta versenyzéssel kivívta az indulás jogát, de mégsem mehet. Az adott sportág szempontjából azért lenne problémás egy ilyen szituáció, mert ebben az esetben gondoskodni kell a kvóta ún. újraelosztásáról, azaz a szóban forgó kvótáért ismét megküzdhetnek a sportolók egy kvalifikáció versenyen. Bár a sportágaknak világos szabályokkal kell rendelkezniük az ilyen esetekre vonatkozólag, de sosem jó az, ha bele kell nyúlni az indulók névsorába, s biztosítani kell, hogy az összes kvóta gazdára találjon.
Egy ukrán sportoló szempontjából azért nagyon rossz ez a helyzet, mert ugyan szövetsége megfelel a föntebb emlegetett kormányrendelet kritériumainak, így megkapja a szükséges anyagi támogatást a versenyzéshez, s el is indul a kvótáért és meg is szerzi azt, de aztán nem sokkal később azzal kell szembesülnie, hogy kormánya nem engedélyezi számára az olimpián való indulást, mert bojkottot hirdet. Vannak ukrán sportolók, akik eleve nem mennének az olimpiára, ha azon az oroszok és a fehéroroszok is megjelenhetnek, de akadnak szép számmal olyanok is, akik fontosabbnak tartják azt, hogy hazájukat képviseljék a világ legnagyobb sporteseményén és az ott elért jó eredménnyel segítsék Ukrajna ügyét. A NOB oroszokra nézve kedvező döntése esetén tehát az ukrán sportolók helyzete válhat igen kényelmetlenné.
Biztonsági kérdés is
Ez a szituáció szervezői szempontból is nagyon rossz, hiszen már most, egy évvel a kezdés előtt pontosan látnia kellene azt a szervezőbizottságnak, hogy hány sportoló, edző és mindenféle kisérő érkezésére kell számítani, hiszen gondoskodni kell az elszállásolásukról, az étkeztetésükről és sok egyéb szolgáltatásról, amit nyújtani kell nekik, pl. a közösségi közlekedés. Mivel akár százas nagyságrendben is kijuthatnak az olimpiára orosz és ukrán sportolók egyaránt, így nem mindegy, hogy pár százzal több vagy kevesebb emberre kell megtervezni mindent.
Szervezői szempontból legalább ekkora, ha nem még nagyobb probléma lehet a biztonság kérdése. Ugyanis amennyiben az orosz, a fehérorosz és az ukrán sportolók is ott lennének az olimpián, jó eséllyel fönnállna nem kívánatos események bekövetkezésének lehetősége is úgy a küzdőtéren mint az olimpiai faluban.
A szervezőbizottság sportolói bizottságának egyik nevének elhallgatását kérő tagja úgy nyilatkozott, hogy többször volt már példa arra, hogy egymással háborúban vagy egyéb konfliktusban álló országok sportolói tudtak rendesen megférni egymás mellett és nem történt semmi baj, mivel a szervezők megfelelően tudták kezelni a helyzetet. Szerinte ha az oroszok semlegesekként indulnának az olimpián, az nem lenne ugrás az ismeretlenbe. “A sportolók azért mennek az olimpiára, hogy a sportot ünnepeljék” – tette hozzá.
Valóban találunk arra példákat, hogy egymással ellenségeskedő országok részt vettek ugyanazon az olimpián és nem történt komolyabb botrány. Így volt ez pl. Irán és Irak esetében, amikor 1980 és 1988 között közel nyolc éven háborúzott egymással, de az ebben az időszakban rendezett két olimpián simán megfértek egymás mellett a két ország sportolói. Bár az 1956-os melbourne-i olimpia kapcsán a magyar-szovjet vízilabdamérkőzésen történtek jutnak eszébe legtöbbünknek, maga a vérző fejű játékos, Zádor Ervin nyilatkozott úgy évtizedekkel később, hogy a szovjet játékos nem szándékosan találta el a víz alatt. Ennek ellenére a közönség botrányt csapott és megtámadta a szovjeteket.
Vannak ellenpéldák is. A 2008-as pekingi olimpián egy kubai tekvandós szánt szándékkal megtámadta amerikai ellenfelét, lényegében meg akarta verni a szó szoros értelmében. Tettéért örökre eltiltották. A 2016-os riói játékokon arra volt példa, hogy egy egyiptomi cselgáncsozó nem fogott kezet izraeli legyőzőjével, a 2020-as olimpián pedig egy algériai dzsúdós nem volt hajlandó kiállni szintén izraeli ellenfelével szemben, mert nem ismerte el a zsidó állam létezését.
Komoly incidensre tehát csak ritkán akadt példa nem jó viszonyban lévő országok sportolói között, de a fönti példák is azt mutatják, hogy lennének rizikók abban az esetben, ha mindhárom kelet-európai ország versenyzői ott lesznek a 2024-es olimpián.
Lukas Aubin sportgeopolitológus a Le Figaro francia napilapnak adott nyilatkozatában kétségének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy pl. az öltözőkben megférnének-e egymás mellett az orosz és ukrán sportolók. Azt elképzelhetőnek és megvalósíthatónak tartja, hogy lesz fizikai távolságtartás a három küldöttség között, de ez a megoldás egyből rontaná az olimpiai falun belüli hangulatot. Aubin hozzátette, hogy a katonai helyzet ugyan sokat javult ukrán szempontból, de a megszállt területek még mindig orosz kézen vannak, s ha a NOB ilyen körülmények mellett engedélyezi az indulást az orosz és fehérorosz versenyzők számára, azt Ukrajna inzultusként élheti meg, s ebben az esetben nehezen lehetne elképzelni más megoldást, mint a távolmaradást. A szakértő ugyanakkor leszögezte, hogy a bojkottal való fenyegetés jelen pillanatban elsősorban politikai kommunikációs fogás, amolyan lobbitevékenység az oroszok és a fehéroroszok kitiltása érdekében.
Az is fölmerül kérdésként, hogy mi lesz akkor, ha egy orosz és egy ukrán sportoló ugyanabban a versenyszámban érmet szerez, vagyis ugyanarra a dobogóra kell majd fölállniuk. A szervezőbizottság ezzel kapcsolatban azt közölte az újság megkeresésére, hogy a NOB és az NPB szabályai szerint fognak eljárni az olimpián és a közvetlenül utána lezajló paralimpián is ilyen esetekben.
Egyelőre tehát sok a kérdőjel az orosz, fehérorosz és ukrán sportolók indulását illetőleg, pedig már csak egy év van hátra az olimpiáig. Bízzunk benne, hogy végül mindenki, aki kvótát szerez, ott lesz a játékokon.
A kiemelt kép forrása: Matteo Corner / Zuma / Panoramic