Zöld Olimpia: Harc a vizek szennyezése ellen – ez a kajak-kenu legfőbb célja

two men in kayak

A nyári olimpiai sportágak zöld fönntarthatósági és környezetvédelmi megoldásait bemutató Zöld Olimpia cikksorozat keretében ezúttal egy magyar sikersportág, a kajak-kenu kerül terítékre. Vizes sport révén itt elsősorban a vizek megóvása és a vízi élővilág diverzitásának erősítése a legfőbb zöld feladat, de fontos szerepe van a kajakok, kenuk, SUP-ok és az egyéb felszerelések minél fenntarthatóbb módon történtő gyártásának és felhasználásának is. Az alábbiakban számos példán keresztül mutatom be, mi mindent tesz a kajak-kenu a zöldebb jövő érdekében.

A Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (NKKSZ) 2018-ban a németországi Augsburgban indította el fönntarthatósági programját, melyet 2019-től kezdve már a spanyolországi Le Seu-ban és a romániai Pitestiben is folytatott, s manapság már alig akad olyan verseny és versenyhelyszín, ahol ne tennének valamit a fönntarthatóság és a környezetvédelem érdekében. Az NKKSZ csatlakozott az ENSZ és a NOB klímavédelmi kezdeményezéséhez, illetve a tengerek és óceánok megtisztítását célzó programhoz is, hiszen a Föld területének túlnyomó többségét kitevő víztömegek műanyag- és egyéb hulladékokkal való szennyezettsége egyre nagyobb problémákat ölt világszerte.

Az NKKSZ számos konkrét lépést tett már a zöldebb jövő felé vezető úton. Ezek közül először egy nagyon friss példát hoznék ide. Március 15. és 17. között Rio de Janeiró-ban került sor a pánamerikai szlalom kajak-kenu bajnokságra, amelynek idén kettős jelentősége volt, hiszen nem pusztán a kontinensbajnoki címek voltak terítéken, hanem olimpiai kvóták is. A versenyekre a Deodoro Rekreációs Parkban található vadvízi stadionban került sor, melyet a 2016-os riói olimpiára építettek.

Ez a vízistadion azon kevés helyszínek egyike, amelyeket mind a mai napig aktívan használnak a nyolc évvel ezelőtti ötkarikás játékok óta, s éppen ezért a fönntarthatóság szempontjából is komoly jelentősége van, hiszen napjainkban sok helyen problémát jelent (Rióban különösen) az olimpiai helyszínek hasznosítása. Sajnos számos létesítmény van erősen pusztulófélben a brazil nagyvárosban, de többek között a 2004-es játékoknak otthont adó Athénban is.

A Deodoro Park azonban egy nagyon pozitív példa számos szempontból. A vadvízi stadion a riói olimpia óta a brazil szlalomválogatott edzőközpontjaként funkcionál és több versenynek is otthont ad. Hétköznapokon elsősorban a lakosság veheti igénybe ezt a területet, hiszen gyermekek és amatőrök számára edzéseket és úszásoktatást is tartanak, s lehetőség van úszni is.

A széles körben történő használat lehetővé tételében nagy szerepe van a Brazil Kajak-Kenu Szövetség és a riói önkormányzat közötti együttműködésnek, hiszen a legmodernebbek közé tartozó szlalompályát nem csak az élsportolók vehetik igénybe, hanem bárki, aki érdeklődik a sportág iránt vagy egyszerűen szeretné szabadidejét az aktív pihenés eme változatának szánni.

Ennek megfelelően nagy népszerűsége van a vízistadionnak a helyiek körében, hiszen ahogy a brazil és a nemzetközi szövetség vezetőinek a pánamerikai bajnokság apropóján tartott megbeszélésein is kiderült, a riói olimpia óta eltelt csaknem nyolc esztendő során egyre nagyobb népszerűségre tett szert a kajak-kenu és azon belül is a szlalom szakág Dél-Amerika legnagyobb országában. Napjainkban már természetes, hogy a brazil kajak-kenusokat tévéműsorokba, podcastokba hívják meg, s föltűnnek reklámokban és tv-sorozatokban is.

A pánamerikai bajnokságot a Globo nevű országos televízió élőben közvetítette – ez volt Brazília első élő kajak-kenu-közvetítése. Ez is annak köszönhetően valósult meg, hogy nagyon népszerű lett a sportág és a tévés megjelenés további milliók figyelmét terelhette rá a kajak-kenura.

Tehát amellett, hogy fönntarthatósági szempontból a riói olimpiai helyszínek közül talán a vízistadion hasznosul a legjobban, a sportág brazíliai ismertségének is nagyon jót tett.

Kajakok és kenuk újrahasznosított palackokból

A kajak-kenuban természetesen nem csak azzal lehet fönntarthatóságot elérni, hogy meglévő pályákat használnak versenyzéshez, edzéshez, s nem is csak azzal, hogy a versenyeken szelektíven gyűjtik a szemetet és egyre nagyobb arányban veszik igénybe a megújuló energiaforrásokat, hanem azzal is, hogy a sportág űzéséhez szükséges felszereléseket minél fönntarthatóbb forrásokból és környezettudatosan állítsák elő.

A sportág lelkét a hajók, vagyis a kajakok és a kenuk adják, hiszen ezek nélkül „kissé” nehéz lenne ezt a sportágat gyakorolni. Ahogy az ökölvívás zöld megoldásairól írott cikkemben a bokszkesztyűk fönntartható forrásból történő előállítását bemutattam, úgy a hajók esetében is léteznek zöld megoldások.

A világ egyik legnagyobb kajak-kenu-gyártó cége a portugál Nelo, amelyet az 1970-es évek végén hozott létre Manuel Ramos egykori evezős, aki édesapja garázsában bátyjával közösen kezdett el először csónakokat gyártani. A vállalkozás gyorsan nagy sikerre, ezáltal komoly eredményekre tett szert, így ma már Porto külvárosában egy 20 000 négyzetméteren elterülő gyárban készítik a kajakokat és kenukat, melyeket a világ több mint 100 országában exportálnak.

A Nelo az 1990-es évek végén végrehajtott technológiai fejlődésnek köszönhetően mára az olimpiákon szereplő kajak-kenusok egyik legkedveltebb gyártója lett, hiszen rengeteg olimpiai, világ- és Európa-bajnoki érem született a portugál cég által elkészített hajóknak köszönhetően. A 2020-as tokiói olimpián 25 érmet szereztek Nelo-hajókkal indult sportolók a síkvízi szakágban, ebből 8 volt az arany, 7 az ezüst és 10 a bronz.

Több mint 150 ember dolgozik a Porto melletti üzemben, ahol mindenkinek nagyon fontos szerepe van a gyártási folyamatok sikeres és zökkenőmentes lebonyolításában. Nem egyszerű az a munka, amit végeznek, hiszen a hajók méreteire pontos szabályok vonatkoznak, s rendkívül fontos az ülések, a kormányok és a lábtámaszok megfelelő rögzítése is.

Manuel Ramos minden nap személyesen felügyeli a munkát, hiszen kerékpárjával rendszeresen körbejárja az üzem területét, hogy a gyártás minden egyes mozzanatát láthassa. Persze nem egyedül ellenőrzi azt, hogy jól dolgoznak-e alkalmazottjai, hiszen minőségellenőrök komplett csapata vizsgálja át tüzetesen a frissen elkészült hajókat, amelyeken a legapróbb hibákat is megkeresik, illetve csekkolják, hogy a gyártás során föltárt hibákat sikerült-e kijavítani.

Újrahasználni, újrahasznosítani, csökkenteni – ez a Nelo mottója. Ezzel azt kívánja kifejezni a portugál cég, hogy termelésének középpontjába a fönntarthatóságot helyezi.

A kormányokat újrahasznosított műanyagpalackokból készítik, a szénhulladékot hátizsákokhoz és óratartókhoz használják fel, a tehersúlyokat pedig újrahasznosított anyagokra, például gyantára vagy poliészterre cserélik.

Politikákat vezettek be a gyár vízfogyasztásának csökkentésére is, miközben a telepített napelemek az üzem áramfogyasztásának 60 százalékát tudják fedezni.

A Nelo partnerséget kötött a Sea Shepherd non-profit szervezettel, amelynek célja a tengeri élőlények védelme és megőrzése, az óceánok, tengerek biológiai sokféleségének védelme és annak biztosítása, hogy a jövő generációi élvezhessék a Föld természeti erőforrásainak előnyeit.

A portugál cég legújabb modellje, a Nelo 400 mindenkinek készült, hiszen az élsportolóknak és az amatőröknek is megfelelő. Ez a modell 50%-ban újrahasznosított anyagokból készül. Mindez nem megy a minőség rovására, hiszen ezeket a hajókat évekig lehet használni, ezáltal csökkenteni lehet a legyártandó kajakok és kenuk mennyiségét, aminek következtében hatékonyabbá válik a természeti erőforrások fölhasználása is.

A Nelo 400 alátámasztja a cég elkötelezettségét karbonlábnyomának csökkentése terén, ezzel is segítve az NKKSZ fönntarthatósági célkitűzéseinek teljesítését.

Szemetet szedő versenyzők és önkéntesek

A föntiekben szó esett már a hulladékkezelésről is, s a kajak-kenu ezen a téren is sokat tesz a zöldebb jövőért. Magyarországon, egészen pontosan a Tisza-tavon indult el először a PET Kupa, melynek keretében a Tiszán és mellékfolyóin, meg persze magán a tavon is különböző hajókon gyűjtik össze a vízben található szemetet, elsősorban műanyagokat.

A kezdeményezés töretlen népszerűségnek örvend, hiszen amellett, hogy nemes célt szolgál, sportolási és kikapcsolódási lehetőségnek is egészen kiváló, s közösségépítő ereje nagyon nagy.

A PET Kupa Egyesület a mai napig 530 területet tisztított meg, amibe nem csak a folyók és a tavak, hanem azok partjai is beletartoznak, hiszen ha a vizeken van szemét, akkor lesz a partokon is. Sajnos bőven akad munka, amit az egyesület honlapján elérhető Tiszta Tisza Térkép is mutat. A cikk írásának pillanatáig 4235 bejelentés érkezett, hiszen bárki, aki hulladékot talál a parton vagy a vízben, az jelezheti ezt, hogy ezáltal látszódjon, mely részek mennyire szennyezettek. A térképen nem csak az van feltüntetve, hogy hol és milyen típusú szemét található, hanem is megjelölhető, hogy milyen módon lehet elszállítani: talicskával, gépjárművel vagy zsákban.

Hogy mennyire sok a feladat hazánkban is a különböző vizek hulladékmentesítése terén, azt jól mutatja a PET Kupa Egyesület legutóbbi, március eleji akciójának eredménye is. A résztvevők a Tisza, a Kraszna és a Szamos összefolyása alatt, Vásárosnamény közelében a tiszaszalkai kanyarban, Natura 2000-es természetvédelmi területen rendezték meg a már hagyományos – rügyfakadás előtti – folyótisztítási akciójukat. Ezúttal közel 40 ún. petkalóz, köztük a PET Kupa versenyeken évek óta részt vevő, mindenre elszánt csapattagok tisztították meg a Szipa-főcsatorna alatti ártéri erdőt. Habár a decembertől folyamatosan érkező árvizek miatt a sár megnehezítette a munkát, a negyedik alkalommal megrendezett hulladékszedés mégis rekordot döntött: 1,5 tonna szennyező anyagtól mentesítették az árteret 2 nap alatt.

2018-ban kutatási céllal a Natura 2000-es ártéri területen egy 10 méter x 25 méteres mintaterületet határoltak le, amin belül minden hulladékot összegyűjtöttek és 35 kategóriába soroltak. A kijelölt mintaterületen összesen 3039 darab szennyező anyagot találtak. A mennyiségi toplista élén a 0,5 liternél nagyobb űrtartalmú PET-palackok végeztek, ezt a kisméretű polisztirol darabok követték.

Ugyanezen méretű területet vizsgálva idén a kisméretű polisztirol darabokból volt a legtöbb, míg a dobogó 2. helyére csúsztak a 0,5 liternél nagyobb űrtartalmú PET-palackok. A kijelölt területen ezúttal összesen 722 darab szennyező anyagot találtak az akcióban résztvevő szakemberek és önkéntesek.

Érdekesség, hogy a teljes területre jellemző adat itt is megmutatkozott: összesen egy darab üveghulladékot találtak, és a fém mennyisége is sokkal kevesebb volt a vártnál.

Az adatok összehasonlítása és részletes elemzése további feladat lesz, hiszen 2018-ban a területen fellelhető mennyiség több évtizede is ott lehetett, míg a mostani adatok az elmúlt 6 év “hulladéktermését” mutatták meg. Ebből az időszakból már ismert az árhullámok mennyisége, időbeli hossza, tetőzése. A szakemberek a kutatási program folytatását tervezik, így néhány év múlva konkrét következtetéseket lehet majd levonni az ártéri terület szennyeződésének mechanizmusáról és összefüggéseiről.

Ez csak egy kiragadott példa a víztisztítási akciók közül, de ha visszatérünk a kajak-kenuhoz, mint sportághoz, ott is találunk bőven precedenst arra, hogy hulladékokat gyűjtenek a vizekben és a vízpartokon. Tavaly került sor a nemzetközi szövetség fönntarthatósági fórumára a szlalom-világbajnoksággal egy időben. Az eseményen a brit szövetség részéről ismertették a szigetországi kajak-kenusok szemétgyűjtési akciójának eredményeit.

Eszerint többezer résztvevő, nem csak sportolók, hanem önkéntesek eveztek vagy kajakoztak ki különböző folyókra, tavakra, s jelentős mennyiségű szemetet, ebben az esetben is elsősorban műanyagot távolítottak el ezekről a területekről.

A fórumon elhangzott, hogy a sportolók a vizes sportágakban is élen járnak a környezetvédelem területén, hiszen ők is pontosan érzékelik a környezeti kihívásokat, ezáltal önmaguktól rájönnek arra, hogy tenni kell valamit a fönntartható jövő érdekében. Ezek a sportemberek természetesen másokat, különösen a jövő generációit megtaníthatják arra, hogy nem szabad eldobálni a szemetet, nem szabad semmilyen módon sem szennyezni, mérgezni a vizeket és hatékonyan, azaz takarékosan kell fölhasználni az energiaforrásokat, s persze törekedni kell a megújuló források minél nagyobb arányban történő alkalmazására.

A kajak-kenu tehát sok tekintetben tud tenni és szerencsére tesz is a zöldebb jövőért.

A Zöld Olimpia cikksorozat korábbi írásai ide kattintva érhetőek el.

A kiemelt kép forrása: Pexels

Hozzászólás