Itt vagy
Főoldal > Sportudvar > Nagyvilág > Szöul nem mond le a 2032-es olimpiáról és Phenjannal közösen pályázna

Szöul nem mond le a 2032-es olimpiáról és Phenjannal közösen pályázna

A dél-koreai főváros csütörtökön bejelentette: továbbra is az a célja, hogy 2032-ben olimpiát rendezzen, s mindezt az északi fővárossal, Phenjannal közösen tenné. Szöul tervei azonban több sebből is véreznek: egyrészt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) február végén annak a szándékának adott kifejezést, hogy Brisbane-nek ítélné oda a tizenegy év múlva esedékes ötkarikás játékok rendezési jogát, másrészt Észak-Korea ma bejelentette, hogy távolmarad a tokiói olimpiától. A phenjani sztálinista rezsim által irányított sportolók egészségügyi okokra hivatkozva nem vesznek részt a 2020-as játékokon, azonban ennek valódi okát inkább a feszült távolkeleti politikai helyzetben kell keresni, ami jó eséllyel a közös pályázásra vonatkozó elképzeléseket is meghiúsíthatja.

Szöul még mindig a 2032-es olimpiáról és annak északi ellenségével történő közös megrendezéséről álmodozik. A Jonhap dél-koreai hírügynökség csütörtökön jelentette, hogy a déli főváros képviselői hivatalosan jelezték a NOB-nak, hogy Phenjannal közösen szeretnék megrendezni a tizenegy esztendő múlva esedékes ötkarikás seregszemlét. A bejelentés annak függvényében igen érdekes, hogy a NOB február végén úgy döntött, “célzott párbeszédet” kezd az ausztráliai Brisbane városával a 2032-es rendezésről, vagyis a bizottság nagyon arra hajlik, hogy a történelem során immár negyedik alkalommal a déli féltekén rendezzenek olimpiát.

A szöuli önkormányzat azonban múlt heti ülésén úgy határozott, nem adja fel abbéli reményét, hogy a dél-koreai főváros 1988 után 2032-ben másodjára adjon otthont a világ legnagyobb sporteseményének – ezúttal Phenjannal közösen. A két Korea között a 2010-es évek végén átmeneti enyhülés állt be, aminek keretében a 2018-as pjongcsangi téli játékokon hosszas vonakodás után végül Észak-Korea is rajthoz állt, olyannyira, hogy a nyitó- és a záróünnepségen is közösen vonultak föl a félsziget két felének sportolói, s több versenyszámban (pl. női jégkorongban) együtt szerepeltek. A nagy előrelépés késztette arra a feleket, hogy egy évvel később előálljanak Thomas Bach NOB-elnöknél azzal a javaslatukkal, hogy Szöul és Phenjan közösen rendezné meg a 2032-es nyári olimpiát. A kandidálásra kezdetben a két koreai vezető: Mun Dzse-In dél-koreai elnök és Kim Dzsong-un észak-koreai diktátor is áldását adta, azonban miután utóbbinak megromlott a Donald Trump amerikai elnökkel kezdetben pozitívan alakuló viszonya, a világ elől elzártan élő ország újfent teljesen befordult, s Dél-Koreával is újból fagyossá váltak a kapcsolatok.

Ezt követően egészen múlt csütörtökig nem sokat lehetett hallani a szöuli-phenjani közös pályázatról, pedig Pascal Boniface, a francia Nemzetközi Kapcsolatok és Stratégiák Intézetének igazgatója szerint továbbra is létezik a közös rendezésre vonatkozó elképzelés, s azt is hangsúlyozta, hogy a sportnak nem elhanyagolható szerepe van a két szomszédos ország kapcsolataiban. “A sportdiplomáciát politikailag nehezebb kapcsolatok létrehozatalára használják. A két Korea között nagyon ingadoznak a kapcsolatok – hol fölmelegednek, hol akár teljesen visszahűlnek. A sport ugyanakkor fokmérője lehet annak, hogyan viszonyul egymáshoz a két ország, s ennek segítségével akár komoly előrelépést is el lehet érni, mégha nem is esik szó az újraegyesítésről” – mondta a francia szakértő.

A Jonhap jelentése szerint a szöuli képviselőtestület ülésén elhangzott, hogy a közös pályázat erős béketeremtő szándékkal rendelkezik, valamint hangsúlyozza az “élvonalbeli technológia és a koreai kultúra kombinációját”. Észak-Korea nem kommentálta hivatalosan a szöuli bejelentést, azonban ma reggel olyan döntést hozott, amely közvetve válasz lehet a 2032-es közös kandidálás kilátásaira is. A phenjani kommunista rezsim ugyanis bejelentette, hogy egészségügyi okokra hivatkozva sportolói nem vesznek részt az idei tokiói olimpián. Észak-Korea azzal érvelt a távolmaradás mellett, hogy szeretné megőrizni egészségügyi rendszerének stabilitását, ezért nem vállalja be azt a kockázatot, hogy elengedi versenyzőit Japánba, hogy aztán hazatérve behurcoljanak bármilyen betegséget. Azt hiszem, nem kell Einsteinnek lenni ahhoz, hogy lássuk, egyáltalán nem az egészségügyi helyzet a valós oka Észak-Korea visszalépésének. A phenjani sztálinista diktatúra ugyanis nem csak déli szomszédjával, az Egyesült Államokkal és az európai hatalmakkal van igen rossz viszonyban, hanem Japánnal is, amely szintén erősen fenyegetett az észak-koreai nukleáris kísérletek által – többször volt rá példa az elmúlt másfél évtizedben, hogy észak-koreai ballisztikus rakéták a Japán-tengerbe csapódtak egy-egy kísérleti kilövés során.

Tehát, ha az előrehaladott állapotban lévő brisbane-i tárgyalások nem volnának elegendőek, most még Észak-Korea tokiói visszalépése is erősen keresztül húzhatja Szöul számításait. Azt ugyan Pascal Boniface is elismerte, hogy Phenjan viselkedése gyorsan tud változni, de leszögezte, hogy egy nagy sportesemény megrendezésére évekkel előre el kell szánnia magát egy országnak, márpedig a mostani bizonytalanság könnyen kinyírhatja a reményeket. “A NOB nagyon szeretné magát úgy feltüntetni, mint világszervezetet, amely képes elősegíteni a Korea-közi kapcsolatok normalizálódását és a térség biztonsági helyzetének megnyugtató rendezését, de pontosan tudja, hogy Észak-Korea elköteleződéseinek időtartama erősen változó, s a rezsim bármikor megváltoztathatja hozzáállását” – tette hozzá Boniface.

Az már biztos, hogy Észak-Korea nem lesz ott az idei olimpián, de ide a rozsdás bökőt, hogy a 2032-es koreai olimpiából sem lesz semmi…

Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!

A kiemelt kép forrása: Panoramic

Fel
%d bloggers like this: