A német labdarúgásban bizonyos ideje egy igazi paradoxon figyelhető meg. Miközben a Bayern München dominálja Európát, addig a válogatott a 2018-as világbajnokság óta válságban van. Mindez úgy jött össze, hogy eközben a bajor csapat játékosai fontos láncszemei a nemzeti csapatnak. Vajon mi történt? Mi a kiút ebből a helyzetből? Egyáltalán sikerül az Európa-bajnokságig kikecmeregni belőle? A Sportudvar ezekre a kérdésekre keresi a választ.
Az egész világot megdöbbentette múlt szerdán az a hír, miszerint Észak-Macedónia, amely a FIFA világranglistáján elfoglalt 65. helyével többek között Katar és Honduras mögött található, Duisburgban 2:1-re legyőzte Németországot világbajnoki selejtezőn. Abszolút megérdemelt volt az Eb-szereplő balkáni válogatott sikere, amelyet a német sajtó is elismert. Ugyanott több helyen fölhánytorgatták a tavaly novemberi történelmi vereséget is, amikor a Nemzetek Ligája alapszakaszának utolsó fordulójában Spanyolországtól 6:0-ára kapott ki a 2014-es világbajnok. Németországban most sokan úgy látják, hogy a Mannschaft egyre rosszabbá válik, miközben vészesen közeleg a nyári Európa-bajnokság, amelyen pedig az egyik halálcsoportban kellene helytállnia az együttesnek a francia, a portugál és a magyar válogatottal szemben. Ebből eredően nagyok a félelmek, hogy a kontinenstorna egy újabb óriási csalódás lehet a németek számára, akik mindhárom csoportmeccsüket Münchenben játszhatják – a dolgok jelenlegi állása szerint. Mint emlékezetes, a német válogatott már a 2018-as világbajnokságon is csúnyán leszerepelt, amikor csoportjában az utolsó helyen végzett, s egyetlen győzelmét is erősen vitatható körülmények között érte el a svédekkel szemben.
Azért ellentmondásos a szituáció, mert közben nem lehetne feltétlenül azt kijelenteni, hogy a német csapat gyengébb játékosokból állna, mint mondjuk 2014-ben. Erre jó példa az, hogy a tavaly mindent megnyert Bayern München több labdarúgóval is képviselteti magát a keretben. Azonban valamiért velük sem megy. Hogyan magyarázható meg mindez?
A Bayern-játékosok adják a válogatott gerincét
A Bayern München – amely holnap este a Paris Saint-Germainnel játszik Bajnokok Ligája-negyeddöntőt – tavaly éppen a PSG elleni győzelemmel hódította el a legrangosabb nemzetközi kupasorozat trófeáját. Az idei szezonban egyelőre ugyancsak a legjobb teljesítményt nyújtja a sorozatban, s ehhez nagyban hozzájárulnak azon játékosai, akik a német válogatottban is lehetőséghez szoktak jutni. Manuel Neuer, az észak-macedónok ellen hiányzó Niklas Süle, valamint Joshua Kimmich, Serge Gnabry, Leroy Sané és Leon Goretzka is fontos láncszemei mind a Bayernnek, mind a válogatottnak. A müncheniek azon kevés európai élcsapat közé tartoznak, amely azzal büszkélkedhet, hogy hazájuk válogatottjának kvázi gerincét adják. Utóbbi négy játékos az észak-macedónok ellen is kezdőként lépett pályára. Öten közülük meghívást kaptak Joachim Löwtől az említett spanyolok elleni NL-találkozóra is. Ennek függvényében különösen érthetetlen, hogy miközben klubjukban szárnyalnak, addig a nemzeti csapatban most már mondhatni sorozatban kapják a fájóbbnál fájóbb pofonokat.
Hiányzik egy igazi vezér?
Amennyiben a szóbanforgó bajor játékosok középszerűek lennének, gyorsan meg lehetne magyarázni, miért olyan gyenge a német válogatott manapság, azonban a labdarúgás kollektív sport maradt. Erre erősít rá az is, hogy Neuer és a müncheniek válogatottbeli csapattársai se akárkik: Gündogan, Havertz, Rüdiger, ter Stegen és még sokan mások – ők bizony jó táptalajt kéne jelentsenek a német foci számára a következő évekre vonatkozólag. Csakhogy önmagában az nem elég, ha egy csapatnak sok jó játékosa van, miközben nincs egy igazi vezető, aki egyben tudná tartani a gárdát, s utat tudna mutatni számára. Érdekes volt, hogy Észak-Macedónia ellen a csapatkapitányi karszalagot viselő Ilkay Gündogan volt az egyetlen, 30. életévét betöltött játékos a német csapatban, aki próbált is tenni a siker érdekében, de talán nem volt kellően határozott a pályán, amikor kordában kellett volna tartani a társakat, s ez (is) okozta a nagy leégést. Csapattársai közül Kimmich kivételével mindenki igen fiatalnak számított, de a Bayern középpályásában nem volt annyi azon az estén, hogy irányító szerepet tudjon betölteni. Az mára biztossá vált, hogy Joachim Löw szövetségi kapitány nagy hibát követett el azzal, hogy a 2018-as világbajnokság után hozzáfogott a válogatott fiatalításához. Ez egyrészt rosszul időzített, másrészt rosszul kivitelezett lépés volt, ugyanis Löw olyan alapembereket rakott partvonalon kívülre, mint Thomas Müller, Jerome Boateng, vagy Mats Hummels. Manapság mindhármójukra el lehet mondani, hogy meghatározó játékosai csapatuknak. Sokan már a kezdetektől fogva kritizálták Löwöt ezen lépése miatt, s mostanra már mindenki előtt világossá kellett váljon, hogy a német válogatottnál bizony komoly gondokat okozott, hogy az erőltetett generációváltás következtében eltűntek az igazi vezéregyéniségek a csapatból.
Visszatérhetnek az idősebb játékosok az Eb-re?
A föntebb említett Boateng-Hummels-Müller trió esetében simán fölmerülhet ez a kérdés, hiszen előbbi kettő 32-32, utóbbi 31 éves, vagyis még nem egy jó évük lehetne a válogatottban is, hiszen ha nem sérültek/eltiltottak, akkor klubszinten remek teljesítményre képesek. Az Eb közeledtével a kudarcszéria arra kényszerítheti Joachim Löwöt, hogy visszahívja a válogatottba ezt a három focistát, akiknek kivétel nélkül nagy szerepük volt abban, hogy 2014-ben sikerült elhódítani a világbajnoki címet. A szövetségi kapitány az utóbbi hónapokban nyíltnak mutatkozott arra, hogy így tegyen: „Most valóban föltehetjük magunknak azt a kérdést, hogy nem szabad-e megszakítani a megújulást abban az esetben, ha ez feltétlenül szükségessé válik” – jelentette ki a nemzeti csapatot 2006 nyara óta irányító szakember februárban. Mintha megérezte volna, hogy változik a szélirány. Ha ez tényleg így volt, akkor miért nem hívta vissza a három említett játékost már a márciusi vb-selejtezőkre? Ha érezte, hogy Németország eredményei lehet, hogy nem lesznek kielégítőek a mostani kerettel, akkor miért nem lépett? Pedig mára beláthatta volna, hogy talán még több münchenit kellett volna behívnia, mert úgy látszik, a mostaniakkal nem akar menni a szekér.
Magyar szempontból is nagyon fontos az, hogy mi fog történni a németeknél, hiszen az Eb-n játszani fog válogatottunk a Nationalelffel Münchenben, mégpedig az utolsó csoportmérkőzésen. Most, április elején felelőtlenség lenne azt megjósolni, hogy milyen erőviszonyok fognak fönnállni június közepén, de amennyiben Joachim Löw nem tud urrá lenni a kialakult válságon, akkor könnyen lehet, hogy nem csak a franciák és a portugálok, hanem a mieink ellen sem lesz egyszerű megszerezni a három pontot. Meglátjuk, mi fog történni, de az biztos, per pillanat nem mernék nagy pénzben fogadni Németország Európa-bajnoki címére.
Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!
A kiemelt kép forrása: information.tv5monde.com