Itt vagy
Főoldal > Sportudvar > Az első modern kori olimpia története

Az első modern kori olimpia története

Ezen a héten van a 124. évfordulója az 1896-os athéni olimpiának, az első modern ötkarikás játékoknak. Az esemény merőben más volt napjaink olimpiáihoz képest, ennek ellenére azonban számos remek teljesítménynek lehettek szemtanúi azok, akiknek volt szerencséjük látni a versenyeket. A Visszapillantó föleleveníti a 124 esztendővel ezelőtti eseményeket.

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

Az ókori Görögországban az olimpiai játékok atlétikai, ló- és küzdőversenyekből álltak, amelyeket Zeusz, a görög főisten dicsőítésére használtak fel. Az eseményt négyévente rendezték meg Olümpiában. A legelső feljegyzések i. e. 776-ból származnak, de történészek szerint valószínűleg már ezen évszám előtt is tartottak hasonló eseményeket. A sporteseményeket az ókorban a vallási szertartások és az áldozathozatalok között rendezték meg. A legrégibb versenyszám a futás, amelyhez rövidesen csatlakozott az öttusa, ami akkoriban futásból, diszkoszvetésből, gerelyhajításból, birkózásból és távolugrásból állt. A későbbiekben már külön birkózótornákra is sor került, s megjelent az ökölvívás, a pankráció és a lóverseny. A viadalok győzteseit olajbogyókoronával díjazták. Az ókori olimpiák története minden bizonnyal időszámításunk szerint 393-ig tartott, amikor Theodosius római császár betiltotta a pogány rítusokat és istentiszteleteket.

A XVIII. században a felvilágosodás gondolata lehetővé tette az antik játékok fölelevenítését. Ezen logika mentén rendezték meg a forradalmi Franciaországban az első Köztársasági Olimpiát 1796-ban. Görögországban egyre több és több régészeti ásatásra került sor a XIX. században, amelyeknek köszönhetően az ókori olimpiák történetére is fény derült. Ezen fölbuzdulva az értelmiségiek és a sporttársaságok mozgalmakat szerveztek a sport és a sportjátékok iránti lelkesedés kifejezésére. Így került sor 1834-ben a Skandináv Játékokra, 1859-ben a Zappász Olimpiára (ez egy Zappász nevű görög üzletember által szervezett esemény volt), vagy 1869-ben a Munch Wenlock Játékokra.

Az olimpia újjászületése

Jóllehet, hogy az antik örökségből merítettek, de a XVIII-XIX. századi újjászületési kísérletek regionális keretek között maradtak, így az olimpia föltámasztása rendre kútba esett. Pierre de Coubertin báró, francia történész és pedagógus meg volt győződve arról, hogy a testnevelés fontos a tudat kialakításában, éppen ezért arra törekedett, hogy újjáélessze az olimpiai játékokat. A kezdetektől fogva egy nemzetközi multisporteseményben gondolkodott.

Pierre de Coubertin (Forrás: Wikimedia Commons)

1892. november 25-én, a Francia Atlétikai Sporttársaságok Uniójának ötödik születésnapja alkalmából Coubertin báró számos értelmiségit hívott össze a párizsi Sorbonne nagy amfiteátrumába, hogy a testnevelésnek jelentősebb szerepet biztosítsanak a francia iskolákban. A báró beszédét az ókori olimpiai játékok föltámasztását követelő híres kiáltványával zárta (ennek eredeti példányát kettő hónappal ezelőtt kapta meg a NOB), amely nagy tetszést váltott ki az összegyűlt politikai és művészeti személyiségek körében, azonban ennek megvalósítása egyhamar nem kezdődött meg.

Coubertin báró azonban nem tett le nagy álmáról, ezért 1894-ben olimpiai kongresszust szervezett Párizsban, amelyre szintén a Sorbonne-egyetemen került sor június 16. és 23. között. A kongresszus utolsó napján tárgyalták a résztvevők az olimpiai játékok föltámasztásának kérdését. Ennek végeztével a megjelentek egyhangúlag támogatták Coubertin báró javaslatát, amely egyet jelentett a Nemzetközi Olimpiai Bizottság létrehozatalával. Az esemény nemzetközi jelentőséggel bírt, mivel a báró fölhívására számos külföldi személyiség is elment a kongresszusra. Többek között II. Leopold belga király, Edvárd walesi herceg, I. Konstantin görög király és William Penny Brookes, a Munch Wenlock Játékok szervezője tette tiszteletét az eseményen. Joánnisz Fokiánosz, a Zappász Olimpia főszervezőjének távollétében Görögországot még Dimitriosz Vikelász képviselte, aki a játékok újbóli megrendezésének lehetőségeit vizsgáló bizottság vezetője volt.

Dimitriosz Vikelász (Forrás: Wikimedia Commons)

Különböző források szerint a kongresszus után rögvest több város jelentkezett az első modern olimpia megrendezésére, s több időpont is fölmerült. Pierre de Coubertin eredetileg azt javasolta, hogy az 1900-as játékokat Párizs rendezze meg a világkiállítás keretein belül. A szervezőbizottság tagjainak többsége azonban annyira föllelkesült az olimpia újjászületésén, hogy nem volt hajlandó hat évet várni az első ötkarikás játékok lebonyolítására, így végül az a döntés született, hogy már 1896-ban sor kerül az eseményre. Mint ismert, 1896-ban a honfoglalás milleniuma alkalmából nagyszabású kiállításra került sor Budapesten, éppen ezért reális volt annak lehetősége, hogy Magyarország legyen az első modern olimpia rendezője. Fölmerült London is, mint lehetséges házigazda, végül azonban a kongresszus tagjai egyhangúlag Athén pályázatát támogatták, így az olimpia ott születhetett újjá, ahol többezer évvel korábban megszületett. A kongresszus utolsó döntése pedig az volt, hogy Vikelászt választotta a NOB első elnökévé.

A görög közvélemény és sajtó kedvezően fogadta a döntést, miszerint Athén olimpiát rendezhet. A nagy lelkesedés azonban csakhamar lecsengett, mivel az ország gazdasági nehézségekkel nézett szembe, amelyek veszélybe sodorták a játékok finanszírozását. A helyzetet tovább rontotta, hogy egy 1894 decemberében kiadott szervezőbizottsági jelentés szerint az olimpia rendezési költségei háromszor akkorák lesznek, mint ahogy eredetileg tervezték. Ez arra sarkallta a görög kormányt, hogy megvonja anyagi hozzájárulását a rendezéstől. Coubertin szervezőbizottságot állított föl, amely 1894 végén segítséget nyújtott Görögországnak a különböző problémák megoldásában. A bizottságon azonban gyorsan eluralkodott a pesszimizmus, ami tömeges lemondásokhoz és személycserékhez vezetett, amik persze jelentősen hátráltatták az amúgy sem könnyű munkát. Vikelász és Konstantin király ekkor elhatározták, hogy létrehozzák a Hellén Olimpiai Bizottságot, a történelem első nemzeti olimpiai bizottságát, amelynek első feladata adományok gyűjtése volt az olimpia megrendezésének biztosításához. A görög diaszpóra 330 000 drahmát gyűjtött össze a játékok ügyének támogatására. 1896 elején bélyegsorozatok kiadásával további több mint 400 000 drahmát sikerült összegyűjteni, míg a jegyeladásokból 200 000 drahma folyt be. A királyi család mellett Georges Averoff is hozzájárult (920 000 drahmával) az olimpiai stadion fölújításához. Tiszteletére szobrot állítottak, nagylelkű adománya ugyanis lehetővé tette, hogy 1896. április 5-én megtartsák az első modern kori olimpia nyitóünnepségét.

Az időszámításunk előtt 330 körül megépített Panathéné-stadion nagyrészt túlélte az évszázadok és évezredek viharait, ám felújítása szükséges volt. Ezt Anásztáziosz Metakszasz vezette. A patkó alakú stadion szinte teljes egészében márványból készült. A 333,33 méter hosszú pálya tiszteletben tartja és követi a 236 méter hosszú stadion formáját. A lelátón 69 000-ren foglalhattak helyet, amiből 50 000 ülőhely volt. Az olimpiai stadion volt az atlétikai, gimnasztikai, birkózó- és súlyemelő versenyek helyszíne. A lövészetet Kalithéában, a kerékpározást a phalerumi velodromban, a vívást pedig a Zappeión kiállítási csarnokban bonyolították le. A teniszmérkőzéseknek az athéni teniszklub adott otthont Zeusz templomának közelében, az úszóviadalokat pedig a pireuszi kikötőben rendezték.

A Panathéné-stadion az 1896-os olimpia idején (Forrás: Wikimedia Commons)
A sportágak

Arról, hogy milyen versenyszámok szerepelhetnek az első modern kori olimpia programján, 1894. november 12. és 24. között Athénban született döntés egy értekezleten, vagyis másfél évvel a játékok kezdete előtt sikerült rendezni ezt a nagyon fontos kérdést:

  • “Atlétikai” sportok: futás, verseny, maratonfutás
  • Gimnasztika: egyéni és együttes (legalább 10 fős csapatok) versenyek
  • Vívás és birkózás: tőr- és kardvívás (amatőr és profi), kötött- és szabadfogású birkózás
  • Lövészet: háborús fegyver, szabadfegyver, engedélyezett revolver, szabadrevolver, pisztoly
  • Vízi sportok: yacht, evezés, úszás és vízilabda
  • “Kerekes” sportok: gyorsasági kerékpár, üldözéses verseny és 12 órás viadal
  • “Atlétikai” játékok: gyeptenisz, krikett, labdarúgás.

A vívás volt az egyetlen sportág, amelyben a profiknak is volt lehetőségük indulni, a többi sportban kizárólag amatőrök kaphattak kvótát. A súlyemelésben és a birkózásban – a boksszal ellentétben – engedélyezett volt a test a test elleni harc, mivel úgy ítélték meg, hogy ezekben a sportágakban a versenyzők nem annyira erősek, mint az ökölvívásban indulók. A kerékpározás nagy népszerűségének köszönhetően került fel a műsorra, míg a lövészet elsősorban azért kerülhetett be a modern kori olimpiák “alapító” sportágai közé, mivel maga Coubertin báró is sportlövő volt. A gimnasztika (torna) a testi fegyelem, míg az úszás, a vitorlázás, az evezés és a tenisz a magasabb társadalmi osztályok igényeinek kielégítése miatt került be a programba, azonban a vitorlázó- és evezősversenyekre végül nem kerülhetett sor, mivel április 14-én a rossz időjárás nem tette lehetővé megrendezésüket, másnap pedig már jött a záróünnepség.

Bár tervbe volt véve, végül semmilyen lóversenyre nem került sor az athéni játékokon, aminek okai máig sem tisztázottak. Csapatsportágak nem szerepelhettek a hivatalos programban, mivel a labdarúgók és rögbijátékosok nagy része már akkoriban is profi volt. Ennek ellenére rendeztek egy focitornát az olimpiai versenyekkel párhuzamosan, azonban egyes források szerint a szervezők nem ismerték el hivatalos olimpiai eseményként. Minden bizonnyal ez eredményezte azt, hogy napjainkban is javarészt ifjúkorú játékosok vesznek részt a labdarúgótornán. Az olimpia sportjai között föltüntettem a krikettet is, mivel az 1894 végén elfogadott programban valóban szerepelt, ám a sportág tornájára végül érdeklődés hiányában nem került sor. Elmaradt a vízilabdatorna is, aminek az volt az oka, hogy a görög talaj sajátosságai és szervezeti problémák megakadályozták a lebonyolítását. Több, akkoriban népszerű sportág felvétele sem merült fel a szervezőkben, így pl. golftornát sem rendeztek, pedig aziránt alighanem lett volna érdeklődés…

Elsőre meghökkentőnek tűnhet, de Coubertin báró egy jeges sportágat, a műkorcsolyát is szerette volna szerepeltetni az olimpia műsorán (az első téli ötkarikás játékokra 1924-ig kellett várni), azonban a görögök számára ismeretlen volt ez a sport, hiszen egyetlen jégpálya sem volt az országban, így végül levették a műsorról. Végül tehát összesen 9 sportág 43 versenyszámában indulhattak a sportolók, hogy megszerezzék a modern kori olimpiák történetének első érmeit.

14(?) ország vett részt

Mint föntebb említettem, az első modern olimpián – a vívást kivéve – csak amatőr sportolók indulhattak. Ennek oka az volt, hogy az 1894-es olimpiai kongresszuson komoly vita alakult ki arról, hogy hol húzzák meg az amatőrizmus és a professzionalizmus közötti határt, ám végül úgy döntöttek, hogy csak az amatőröknek engedik meg az indulást. Pierre de Coubertin nagy védelmezője volt az amatőrizmusnak, amely megtiltotta a versenyeken való részvételt azoknak, akik a sportból éltek meg. Ez elsősorban a korabeli francia sport fölfogása volt. Mit ne mondjak, manapság igen hihetetlen lenne egy ilyen gondolat…

A profik mellett nem indulhattak a nők sem, ám egy görög családanya, egy bizonyos Sztamáta Reviti lefutotta a maraton nagy részét, azonban a stadionba – ahol a befutó volt – nem léphetett be. A korabeli beszámolók alapján öt és fél óra alatt tudta teljesíteni a távot. Reviti később procedúrát indított el annak érdekében, hogy a Hellén Olimpiai Bizottság ismerje el olimpiai részvételét. A dolgok mai állása alapján sem a sportoló által adott nyilatkozatokból, sem a görög olimpiai bizottság dokumentumaiból nem derült ki, hogy eredményét és egyáltalán indulását jegyzőkönyvezték volna.

A különböző források igen eltérő számokat adnak meg az olimpia résztvevőit illetően. A NOB szerint 241-en álltak rajthoz Athénban 124 évvel ezelőtt, de közülük csak 179-et sikerült azonosítani… Más források szerint ennél többen vettek részt a játékokon.

Nem csak a résztvevő sportolók, hanem a résztvevő országok számát illetően is megy a vita mindmáig. A hivatalos adatok szerint 14 ország képviseltette magát az első modern olimpián. Ezt a számot tekinthetjük a legvalószínűbbnek, azonban ez is bizonytalan, merthogy vannak olyan statisztikák, amelyekben 12 országot tüntetnek fel, s kihagyják Bulgáriát és Chilét, de van olyan is, amelyben 13 nemzet részvételét könyvelik el, onnan Olaszországot kihagyva… Vannak olyan listák, amelyekben Egyiptomot is feltüntetik, mivel egy görög-brit-egyiptomi hármas állampolgárságú teniszező is indult a játékokon, de Egyiptom akkoriban brit fennhatóság alatt állt.

A NOB által elfogadott verzió szerint az alábbi 14 ország szerepelt az első olimpián (zárójelben a delegált sportolók száma):

Ausztrália (1)

Ausztria (3)

Bulgária (1)

Chile (1)

Dánia (3)

Egyesült Államok (14)

Franciaország (13)

Görögország (169)

MAGYARORSZÁG (7)

Nagy-Britannia (10)

Németország (19)

Olaszország (1)

Svájc (3)

Svédország (1)

Érdemes megjegyezni, hogy Belgium és Oroszország is tervezett indulni az olimpián, de végül mégsem állt rajthoz.

Kik alkották a magyar csapatot?

Hazánkat 6 sportágban 7 sportoló képviselte. A delegáció összteljesítménye ehhez viszonyítva kitűnő volt, ugyanis 6 érmet sikerült szerezni, amiből 2 volt arany, 1 ezüst és 3 bronz. Mint köztudott, a magyar sport (és egyben az egyetemes úszósport) első olimpiai bajnoki címét Hajós Alfréd szerezte meg, aki 100 méteren aratott sikere mellett 1200-on sem talált legyőzőre. Ő volt az első modern kori olimpia egyik legnagyobb sztárja, akkori szinten nem akármilyennek számító teljesítményét mindmáig világszerte szokták emlegetni.

Az egyetlen ezüstérmet Dáni Nándor szerezte, aki 800 méteres síkfutásban állhatott föl a dobogóra. A három bronzéremből kettő szintén az atlétikához fűződik: Szokolyi Alajos a sportág fő számában, 100 méteren lett harmadik, míg Kellner Gyula a maraton bronzérmét vehette át azután, hogy a pályán negyedik lett, azonban az egyik dobogóst kizárták, mivel a táv egy részét szekéren (!) tette meg. Kellner mindmáig a magyar maratonfutás egyetlen olimpiai érmese. A harmadik bronzérem a szerb nemzetiségű Tapavicza Momcsilló nevéhez kötődik, aki a teniszezők egyéni számában ért el dobogós helyezést.

A hat érmen túl három pontszerzést könyvelhettek el a magyarok Athénban. Szokolyi Alajos hármasugrásban, míg Tapavicza Momcsilló kötöttfogású birkózásban negyedik lett, utóbbi pedig még kétkaros súlyemelésben is begyűjtött egy hatodik helyet. Akkoriban egyáltalán nem volt ritka, hogy valaki több sportágat is űzzön, sőt lényegében ez volt a normális. Ez manapság már sokkal nehezebben elképzelhető.

Az öt, érmet szerzett sportoló mellett még két tornász: Kakas Gyula és Wein Dezső jutottak ki az első modern kori ötkarikás játékokra. Az elérhető statisztikák szerint mindketten négy versenyszámban: ugrásban, korláton, nyújtón és lólengésben indultak, de arról, hogy milyen eredménnyel zártak, nem maradtak fönn hitelesnek tekinthető információk.

Magyarország ezekkel az eredményekkel az összesített éremtáblázat hatodik helyén végzett. A rangsort az Egyesült Államok nyerte, amelynek versenyzői 11 arany-, 7 ezüst- és 2 bronzérmet szereztek. Második lett a házigazda Görögország, amely 10 arany-, 18 ezüst- és 19 bronzérmet ért el, míg a harmadik legsikeresebb nemzet Németország lett, amely 6 aranyat, 5 ezüstöt és 2 bronzot nyert. A 14 országból 10 szerzett érmet, végül Bulgária, Chile, Olaszország és Svédország maradt medália nélkül.

Hogy zajlottak a versenyek?
Atlétika

Ez volt a legnemzetközibb és a legnézettebb sportág az első olimpián, ugyanis kilenc ország versenyzői küzdöttek meg egymással, s a nézőszám is ezeken a versenyeken volt a legnagyobb. Az amerikaiak magasan dominálták a sportág versenyszámait, hiszen 12-ből 9-et megnyertek. Semmilyen világrekord sem született a négy nap alatt, részben a pálya görbe mivolta, részben a kor legjobbjainak távolmaradása miatt.

A modern olimpiák első bajnoka az amerikai James Connolly lett, aki hármasugrásban bizonyult a legjobbnak. Többen is több számot húztak be, így pl. Robert Garrett, Ellery Clark és Tom Burke az amerikaiak részéről, valamint az ausztrál Teddy Flack. Érdekesség, hogy Burke az akkoriban kényelmetlennek ítélt guggolócipőben versenyzett, amely azonban nem akadályozta meg őt abban, hogy két sprintszámot is megnyerjen. Még furcsább tény, hogy többen akadtak, akik olyan számban indultak el, amelyet korábban sosem űztek. Ilyen volt pl. a diszkoszvetés.

A sportág legrangosabb, egyben legnagyobb utóéletű eseménye ugyanakkor a maraton volt, amelyet a görög Szpiridon Lúisz nyert meg, akit nemzeti hősnek kijáró fogadtatásban részesített a hazai közönség a célbaérés után. A föntebb említett, mai szemmel nézve egészen nevetséges eset, vagyis a harmadikként célba ért Szpiridon Belókász cselekedete, azaz a táv egy részének szekéren történt teljesítése akkoriban jókora botránynak számított. Kellner Gyula tett panaszt ellene, s végül sikerrel járt, ugyanis György herceg, a bírói bizottság elnöke diszkvalifikálta Belókászt, aki ezzel “a modern kori olimpiák első kizárt versenyzője” nem túl megtisztelő cím birtokosa lett.

A 100 méteres síkfutás rajtja. Ebben a számban Szokolyi Alajos révén magyar bronzérem született. (Forrás: Wikimedia Commons)
Birkózás

Súlycsoportok nem lévén csak egy birkózótornát rendeztek, aminek helyszíne a Panathéné-stadion volt. Az alkalmazott szabályok hasonlítottak a mai kötöttfogású birkózás előírásaihoz, annyi különbséggel, hogy nem volt játékidő, a lábak használatát pedig nem tiltották meg teljesen. Két görögöt kivéve az összes induló szerepelt másik sportágban is az olimpián. Így tett a német Carl Schuhmann is, aki két helyi versenyzőt megelőzve megnyerte a birkózást. A döntő két napon át zajlott, ugyanis negyven perc küzdelem után sötétedés miatt félbe kellett szakítani, és csak másnap fejeződött be, amikor tizenöt percre volt szüksége Schuhmannak a győzelemhez.

Kerékpár

A nemzetközi kerékpár-szövetség szabályait alkalmazták mind a hat versenyszámban, amelyből csak egy volt országúti, a többit mind a Phalerumban felhúzott új velodromban rendezték meg. Az országúti verseny egy 87 km hosszúságú oda-vissza viadal volt Athén és Marathon között. A versenyeket nem meglepő módon a franciák uralták, közülük is kiváltképp Paul Masson, aki három aranyérmet nyert. Volt egy 12 órás verseny is, amelyet csak ketten fejeztek be. Ott az osztrák Adolf Schmal győzött, míg az országúti számban a görög Arisztidisz Konsztantinidisz nem talált legyőzőre.

Sportlövészet

Öt lövőszámra került sor, amiből kettőt puskával, hármat pedig pisztollyal bonyolítottak le. Az engedélyes pisztollyal rendelkezők 25 méteres számában egy amerikai testvérpár, John és Sumner Paine végeztek az élen. Erre 30 méteren is meg lett volna az esélyük, ám ott – azért, hogy ne sértsék meg a görög házigazdákat – csak utóbbi állt a lövőállásba, aki győzött is. Ők lettek a modern olimpiák történetében az első családtagok, akik közösen nyertek érmeket. A három másik számot görög lövők nyerték, akik a legsikeresebbek voltak ebben a sportágban. Egyetlen induló volt, aki hibátlan lövészetet produkált: a görög Pantelisz Karaszevdász az engedélyes puskások 200 méteres számában nem vétett hibát.

Súlyemelés

Ez még egy nagyon fiatal sportág volt 1896-ban. A szabályok nem voltak tisztázottak. A versenyeket szabadtéren, a Panathéné-stadionban tartották. A birkózáshoz hasonlóan itt sem voltak ekkoriban súlycsoportok. Kétkaros emelésben a dán Viggo Jensen és a brit Launceston Elliot ugyanakkora súlyt tudtak megemelni, így végül György hercegnek, a zsűri tagjának kellett döntenie fölöttük. Ő végül a dán stílusát ítélte jobbnak, így ő győzött. A brit delegáció persze vitatta a döntést, így a két sportoló ismét megemelte a súlyokat, de ezután is Jensen lett az aranyérmes. Elliot az egykaros emelésben revansot vett, s győzedelmeskedett, igaz, ehhez kellett a dán rivális sérülése is. A verseny során egyébként egy vicces esemény is történt, amikor György herceg segített egy bírónak, aki küszködött a súlyok emelésével. A herceget ezen tettéért nagy tapssal éltette a közönség.

Torna

A tornaszámokra is a Panathéné-stadionban került sor. A 11 főből álló német csapat nyerte a számok többségét, köztük két csapatviadalt is. Hermann Weingärtner hat érmet, közte három aranyat vihetett haza Athénból (ezzel ő lett az első olimpia legeredményesebb versenyzője), Carl Schuhmann és Alfred Flatow további három-három aranyérmet szerzett. A többi győzelem a görögök és egy svájci tornász, Louis Zutter ölébe hullott.

Úszás

Az úszóversenyeket a tengerben rendezték, mert a szervezők nem akartak befektetni egy uszoda építésébe. Közel 20 000 néző tekintette meg a pireuszi kikötőben rendezett viadalokat, amelyeken nem a legideálisabb körülmények vártak az indulókra, ugyanis április elején a víz hőmérséklete nem volt magasabb 13 foknál. Három számban mindenki, míg egy negyedikben csak a görög tengerészek indulhattak el. Mind a négy versenyre ugyanazon a napon került sor a szoros versenynaptár miatt. Ebből következően senki sem vállalta az indulást az összes futamban. A már említett Hajós Alfréd mellett egy-egy görög és osztrák aranyérem született ebben a sportágban.

Vívás

A versenyeket a Zappeión kiállítási csarnokban rendezték, amelyet Evangelósz Zappász, a sportrajongó mecénás tiszteletére építettek. Minden vívó maszkot hordott, s fegyverét lekerekített nyél segítségével fogta, ami ma is nagyjából ugyanígy néz ki. Egy mérkőzés megnyeréséhez három tust kellett bevinni. Mint föntebb említettem, ez volt az egyetlen sportág, amelyben az amatőrök mellett profik is indulhattak. Négy versenyt terveztek megtartani, de a kardvívás ismeretlen okból kifolyólag elmaradt. A franciák és a görögök osztoztak az első helyezések többségén.

Ez az első modern kori olimpia története, amely egy olyan folyamatot indított el, ami mindmáig tart, s amelyet remélhetőleg semmi sem fog tudni legyőzni, legfeljebb késleltetni…

#SportoljEgyedül, vagyis ha sportolni mész a szabadba, ne társaságban, hanem egyedül tedd!

Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

A kiemelt kép forrása: Wikimedia Commons

A kiemelt képen az 1896-os athéni olimpiáról készült hivatalos jelentés borítója látható.

Top
%d bloggers like this: