Kerek évfordulót ünnepel a labdarúgás világa, hiszen ma van Zinédine Zidane 50. születésnapja. A játékosként és edzőként is sikeres francia sztárnak már gyermekkorától kezdve a foci volt a szenvedélye és annak ellenére, hogy játékospályafutása viharos körülmények között ért véget, mindmáig nagy tisztelet övezi, hiszen szakvezetőként is letette már névjegyét. A Sportudvar összefoglalja Zizou eddigi életpályáját.
Nyári akció a Sportudvar Prémiumban – most kedvezményes áron válhatsz taggá. Ne hagyd ki!
Zinédine Yazid Zidane 1972. június 23-án született Marseille-ben egy algériai származású család gyermekeként. Apja az 1950-es évek óta Franciaországban él, de sosem vette föl a francia állampolgárságot, mag Zidane azonban mivel itt született, ezért francia állampolgárnak minősül, de apja származása révén algériai (kabil) is.
Korán megmutatkozott, hogy nagy érzéke van a labdarúgáshoz. Tízévesen kezdett focizni egy lakóhelyéhez közeli klubban, az US Saint-Henriban, majd az SO Septèmes-les-Vallons-ban folytatta. Innen hívták be továbbképzésre az Aix-en-Provence-i regionális sportközpontba (CREPS), ahol mindössze három napot töltött. Játékát látva ugyanis a Cannes-i Football Sportegyesület 14 évesen leigazolta, s 15 évesen már a csapat középpályása lett. 1989. május 20-án debütált a francia bajnokság első osztályában az FC Nantes ellen. Első bajnoki gólját ugyancsak a Kanárik ellen szerezte 1991-ben.
Zidane-t 1992-ben igazolta le az akkor nagycsapatnak számító Girondins Bordeaux. Itt ismerkedett össze másik két jövőbeni francia válogatott játékossal, Christophe Dugarry-val és Bixente Lizarazu-val, akikkel olyan triót alkottak, melyet csakhamar „bordeaux-i háromszögként” emlegettek. Ők hárman ugyanis gyakorlatilag csukott szemmel megtalálták egymást a pályán. Zidane már az első szezonban 10 gólt lőtt, majd további hatot a következő három idényben.
A legenda szerint mielőtt a francia válogatott tagja lett, Abdelhamid Kermali, az algériai válogatott akkori szövetségi kapitánya nem tartott rá igényt, mert „nem találta elég gyorsnak” a castellane-i fiút. Viszont Zidane a Le Buteur 2005. május 7-i számában személyesen cáfolta a fenti állítást.
1994. augusztus 17-én Bordeaux-ban játszott első ízben a francia labdarúgó-válogatottban a cseh válogatott ellen. A 63. percben pályára lépett Zidane két góljával (85. és 87. perc) mentett pontot Franciaország. Mindemellett közel egy évet kellett várnia, hogy teljes értékű játékosként léphessen pályára. Csak 1995-ben, az 1996-os labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezői során engedte teljes játékidőben pályára Aimé Jacquet, a francia válogatott szövetségi kapitánya.
1996-ban, miután a Girondins Bordeaux kikapott az UEFA-kupa döntőjében, Zidane-nal szerződést írt alá a Juventus, az a klub, amelyben annak idején Michel Platini is kibontakozott. Időközben, egy bordeaux-i emberpróbáló szezonnal és egy – nem sokkal a torna előtt bekövetkezett – autóbalesettel a háta mögött, részt vett az 1996-os Európa-bajnokságon Angliában. A franciák a bolgárok és a románok legyőzésével, a spanyolok elleni döntetlennel és a hollandok elleni büntető-párbaj megnyerésével jutottak el az elődöntőig, ott azonban már elbukták a 11-eseket a csehek ellen. A tornán Zidane nem tudta hozni legjobb formáját. A Juventusban viszont szárnyalt, a legmagasabb európai szintekre jutott és számos megfigyelő a világ legjobb játékosát látta benne.
A hazai vb hozta el neki az igazi világhírnevet
Az 1998-ban Franciaországban rendezett világbajnokságon Zidane két, szöglet utáni fejesgólt jegyzett a Brazília elleni döntőben, s ezzel Franciaország megszerezte első világbajnoki címét. Zidane még abban az évben megkapta a France Football szakmagazin által odaítélt Aranylabdát és elnyerte a FIFA-tól Az év játékosa címet. A 2000-es Európa-bajnokságon ismét győzelemre vezette a francia válogatottat, s ezzel a kettős győzelemmel (világbajnokság és Európa-bajnokság – ebben a sorrendben) addig egyetlen más csapat sem dicsekedhetett. Teljesítményével Zidane ismét elnyerte az Év játékosa címet.
2001 nyarán Zinédine Zidane 75 millió eurós rekordösszegért igazolt át a Real Madridba. Játéka tovább fejlődött a spanyol klubban, amellyel 2002-ben megnyerte a Bajnokok Ligáját. A döntőben 2:1-re győztek a Bayer Leverkusen együttese ellen. Zidane olyan helyzetből lőtt gólt, mely ballábasoknak is dicsőségére válna.
A 2004-es Európa-bajnokság nem úgy sült el, ahogy várta. Görögország a negyeddöntőben óriási meglepetésre búcsúztatta Zidane-ékat, és ő emiatt (is) 2004. augusztus 4-én bejelentette visszavonulását a francia válogatottól. 2005. augusztus 3-án – gyakorlatilag egy évvel később – azonban visszatért azzal, hogy – amennyiben a franciák továbbjutnak – a 2006-os világbajnokság végéig kerettag marad.
Visszatérése utáni első mérkőzése augusztus 17-én volt Elefántcsontpart ellen, melyet a franciák 3:0-ra nyertek – egy gólt Zidane lőtt. Ekkor választották a válogatott csapatkapitányának.
Ő vezette a kékeket a 2006. évi németországi világbajnokságon, ahol két kezdeti döntetlen (Svájc ellen 0:0, Dél-Korea ellen 1:1) után a harmadik csoportmeccsen 2 góllal kellett verni Togót a biztos továbbjutáshoz. Zidane sárga lapok miatt nem játszott, de a gallok így is 2:0-ra nyertek és csoportmásodikként jutottak tovább. A további mérkőzéseken előbb a spanyolokat verték 3:1-re, majd a brazil válogatottat 1:0-ra. A 34 esztendős Zidane bámulatos formában irányította a gallcsapatot. Szemet gyönyörködtető cselekből, hajszálpontos passzokból tartott bemutatót a világ előtt, s Zidane-nak a gólban is elévülhetetlen érdemei voltak.
Marseille városa a 2006-os vb-t követően egy 10×15 méteres óriásportrét festetett gyermekéről egy épület falára, mely a Földközi-tenger öblére és kikötőre néz.
Ha Zidane első madridi évei lehetővé is tették a spanyol bajnoki cím megszerzését, és főleg karrierje során először és egyetlen alkalommal a Bajnokok Ligája trófeájának elhódítását, hamarosan megmutatkoztak Florentino Pérez Real Madrid-elnök “galaktikusok-politikájának” korlátjai. 2003 óta a nagy Real Madrid semmit sem nyert meg, és mind a pályán, mind pedig a klub állományában és szervezetében bizonytalanság mutatkozott. Ez volt az oka, hogy a válogatottban 10-es számmal játszó francia fizikai állapota romlani kezdett, míg végül 2006. április 25-én bejelentette: a németországi világbajnokság után végleg visszavonul.
A képességeivel tisztában lévő Zidane elismerte, hogy már messze nincs azon a szinten, mint karrierje csúcsán, és lejárta előtt egy évvel felbontja szerződését. Döntésében kétségkívül nagy szerepet játszott az őt a Real Madrid-hoz szerződtető Florentino Pérez távozása is. Zidane utolsó mérkőzését a Villarreal ellen játszotta a Bernabéu-stadionban. Az őt köszöntő szurkolók egyértelmű bizonyságát adták, hogy a számukra Zidane örökre a világ egyik legnagyobb játékosa marad. Egyébként Zidane, egy XXI. századi portré címmel 2006 májusában Franciaországban mozikba került dokumentumfilmet versenyen kívül vetítették a 2006-os cannes-i fesztiválon.
2006. július 1-jét arany betűkkel jegyzik Zinédine Zidane életében. A francia válogatott játékosainak nem került nagy erőfeszítésébe ellenőrzése alatt tartani a meccset az erőtlen brazilokkal szemben; a főszereplő a csapatkapitány lett. Ezen a napon Zidane szárnyalóbb volt, mint valaha, a FIFA a meccs emberének választotta. Triblizett, zsonglőrködött a brazil játékosok feje fölött, és főleg – élete során először – döntő jelentőségű passzt adott Thierry Henry-nak. E meccs után egyébként Pelé „mágusnak” nevezte Zidane-t. A döntőben lőtt góljával Vavá, Geoff Hurst és Pelé nyomdokaiba lépett, akik világbajnoki döntőn három gólt rúgtak. Pályafutása megdicsőüléssel végződhetett volna, csakhogy ez nem így történt…
Zidane a 7. percben egy panenkás tizenegyessel előnyhöz juttatta a franciákat, ám nem sokkal később Olaszország egyenlített, s a 90 perc hátralévő része nem hozott újabb gólt. A 2×15 perces ráadásban sem esett találat, azonban a 110. percben történt eset örökre bevésődött mindazok emlékezetébe, akik élőben látták azt a mérkőzést. Zinédine Zidane-ra az egész mérkőzésen Marco Materazzinak kellett ügyelnie. A meccs elején az Inter hátvédje hozta össze azt a büntetőt, amit Zizou értékesített. A 110. minutumban azonban döbbenetes esemény történt: Zidane és Materazzi között ment a szájkarate, amidőn a francia váratlanül mellkasba fejelte az olasz védőt. Zidane-t a súlyos szabálytalanságért azonnali piros lappal kiállította a játékvezető, az olaszok pedig 11-esekkel megnyerték a világbajnoki címet.
Nem sokkal a történtek után kiderült, hogy Materazzi Zidane húgára tett olyan megjegyzéseket, amelyek miatt elvesztette a fejét a franciák utolsó mérkőzését játszó csapatkapitánya. Zidane mindmáig nem kért bocsánatot és haragszik Materazzira, bár azt elismerte, nem volt helyes ilyen módon bánni vele, ahogy akkor tette. Nemrég számoltam be arról, hogy Dohában az idei világbajnokság apropóján ismét fölállítják a híres jelenetet megörökítő bronzszobrot, amelyet Párizsból társadalmi tiltakozás miatt távolítottak el.
Zinédine Zidane visszavonulása után az edzői pályán képzelte el jövőjét, és a Real Madridtól meg is kapta a lehetőséget. A 2013-14-es idényben a felnőtt csapat mellett másodedzőként segítette Carlo Ancelotti munkáját, majd kinevezték a tartalékcsapat, a Real Madrid Castilla edzőjének. Másfél szezonon keresztül irányította a spanyol harmadosztályban szereplő gárdát, amikor megkapta élete lehetőséget. Rafael Benítezt a 2015-16-os idény felénél menesztették, és Florentino Pérez Zizout nevezte ki a Real Madrid szakmai munkájának élére. Élt a lehetőséggel, új lendületet adott a gárdának, mely addigra már kizúgott a Király-kupából, a spanyol bajnokságban azonban nagy hajrába kezdett. Végül az utolsó fordulóban lemaradtak a bajnoki címről a királyiak, azonban a BL-serleget újra elhódították, mégpedig tizenegyespárbaj után a városi rivális Atlético Madrid ellen. Zizou már első (fél)szezonjában Európa csúcsára segítette a Real Madridot, egyben ő lett a hetedik olyan edző, aki játékosként is nyert BL-t , illetve az első francia edző, aki elhódította a legrangosabb klubtrófeát.
Zidane egészen 2018-ig volt a Real Madrid trénere, a 2017-18-as idény végeztével ugyanis a csapat gyenge eredményei miatt lemondott. Nem kellett azonban sokat várnia a visszatérésre, hiszen egy évvel később Florentino Pérez ismét őt bízta meg a csapat vezetésével. Irányításával 2020-ban spanyol bajnok- és szuperkupa-győztes lett a fővárosi együttes, a 2020-21-es idény végén azonban nem sikerült megvédeni a bajnoki elsőséget, mivel az Atlético Madrid nagy csatában hajszállal ugyan, de jobbnak bizonyult. Zidane ezután ismét távozott a vezetőedzői pozícióból, s azóta munkanélküli. A napokban fölmerült, hogy ő lehet a Paris Saint-Germain trénere, de a legfrissebb hírek alapján ez nem valószínű. Az viszont biztos, hogy a ma 50 éves Zinédine Zidane még sok helyen fog dolgozni, s több sikert is el fog érni, mivel bebizonyította, hogy edzőként is megmaradt benne a győzni akarás és a győzni tudás.
Zidane-nak mind a három fia labdarúgó: Enzo Zidane Fernández, aki a svájci Lausanne Sport Club játékosa, Theo Zidane, aki a Real Madrid Castillában játszik, valamint Luca Zidane, aki a Real Madrid játékosa, de kölcsönben a Racing Santanderben szerepel. Jó eséllyel a Zidane név még évtizedekig jelen lesz a fociban, s lehet, hogy a fiúk 50. születésnapján is lesz majd visszaemlékezni velük kapcsolatban.
Nyári akció a Sportudvar Prémiumban – most kedvezményes áron válhatsz taggá. Ne hagyd ki!
A kiemelt kép forrása: beinsports.com