Foci VB 2014: Neymar kidőlt, Brazília összedőlt

VIDEÓKKAL – Már csak egy nap van hátra az esztendő legjobban várt sporteseményéig, midőn útjára indul a labda az oroszországi labdarúgó-vb-n. A Visszapillantó rovat az olvasók elé tárja az eddigi húsz világbajnokság eseményeit és eredményeit. A sorozat tizenötödik, befejező részében a 2014-es brazíliai torna történéseit elevenítem föl röviden.

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

Nagy volt az öröm 2007. október 30-án, amikor Zürichben kihirdették, hogy 2014-ben – 1950 után másodszor – újra Brazília adhat otthont a labdarúgó-világbajnokságnak. A rendezésért versenyben volt még Kolumbia (de ők visszaléptek, hogy ne gyengítsék a brazil pályázatot), Ausztrália és az Egyesült Államok, valamint egy teljesen indokolatlan ötlettől vezérelve felmerült egy jordániai-iraki közös rendezés lehetősége, de arra még előbbi ország koronahercege, Faiszál al-Husszein is azt mondta, hogy „holdkóros ötlet”.

A sportág történetének legsikeresebb, öt vb-címet nyerő nemzetének életében Krisztus után (mellett?) a második helyen áll a foci, azaz látszólag 208 millió embert tett boldoggá a FIFA döntése. Mínusz azokat, akik nem elkötelezett hívei, vagy legalább egy kicsit izgat a mértéktelen állami korrupció, ami a tucatnyi létesítmény megépítését vagy felújítását, és úgy általában a rendezéssel járó munkákat szinte kötelező kellett, hogy kísérje a dél-amerikai országban.

Az elégedetlenkedők a vb-t megelőző Konföderációs Kupa alatt utcára is vonultak, ahol látványos összecsapások keretében mérkőztek meg a helyi rendfenntartó erőkkel. Ekkor sokan attól tartottak, hogy a világbajnokságnak is állandó velejárói lesznek az utcai zavargások, de ezek – némileg váratlanul – elmaradtak. A brazil szövetség akkori elnöke, Ricardo Teixeira ellen mostanában 41 millió dollár értékben elkövetett csalás és sikkasztás ügyében folyik eljárás.

További izgalmakat okozott, hogy az egyik legfontosabb helyszínen, Sao Paulóban csak 2010-ben döntötték el, hogy melyik stadion vegye ki a részét a rendezésből (végül a Corinthians otthonára esett a választás), márpedig félő volt, hogy a munkamorált ismerve, nem készül el időre a létesítmény. De minden elkészült, így 2014. június 12-én a Brazília–Horvátország meccsel meg is kezdődött a világbajnokság. A hazai győzelem jót tett a háborgó lelkeknek, a 3-1-es győzelem után rögtön beállt a nemzet a válogatott mögé, és egy emberként hittek benne, hogy Neymar a világbajnoki címig repíti Brazíliát.

Több komoly leszereplője is volt a tornának. A szégyenlistán egyértelműen a világbajnoki címvédő spanyolok vergődése kívánkozik az élre, akik lemásolva az olaszok négy évvel korábbi teljesítményét csont nélkül hullottak ki a B-csoportból. Rendben, talán ez volt a vb egyik legkeményebb csoportja, de a holland, chilei, ausztrál trió ellen azért három pontnál többre is futhatta volna.

A másik „halálcsoport” a három korábbi világbajnokot, Angliát, Olaszországot és Uruguayt folvonultató D-csoport volt, ahonnan a két európai csapat repülhetett haza a második hét közepén. A lassan már a titkos favoritok között sem emlegetett angolok egy, míg a siker helyett újabban a kudarcra szavazó olaszok három ponttal búcsúztak a két továbbjutó, Costa Rica és Uruguay mögött.

Feltétlenül ide kívánkozik a Cristiano Ronaldo parancsnokolta portugál csapat betlije: egy németek elleni 0-4-el nyitottak, amit egy Egyesült Államok elleni utolsó másodperces pontszerzéssel fejeltek meg, hogy a harmadik körben egy Ghána elleni fölösleges 2-1-es győzelemmel búcsúzzanak.

Több olyan legénység is nekivágott a vébének, akiktől sokat vártak a szakértők, de végül csalódást keltett teljesítményük.

Az afrikai csapatoknak Brazíliában sem sikerült a nagy áttörés: Ghána és Kamerun utolsó, a bombaerős kerettel érkező Elefántcsontpart pedig utolsó előtti lett a kvartettben. Két együttesnek azonban sikerült továbbjutnia, ami az előző tornákhoz képest némi előrelépésnek volt tekinthető. Algéria és Nigéria ugyanakkor a nyolcaddöntőben már búcsúzott is, igaz, ott sem vallott szégyent, hiszen előbbi csak az utolsó tíz percben omlott össze a franciák ellen, míg utóbbi 120 perces öldöklő küzdelemre kényszerítette a németeket.

Szintén a soha be nem váltott ígéretek kategóriába tartozik Belgium és Svájc.

Mindkét ország parádés kerettel vágott neki a vébének, de biztosra vesszük, hogy egyikük sem elégedetten utazott haza a negyed-, illetve a nyolcaddöntős kiesés után.

Svájc most legalább nem a gólszegény biztonsági focijával kergetett mindenkit az őrületbe, hiszen három csoportmeccsen hetet vágtak, a belgák viszont az istennek sem találták a gólzsák száját, a négy meccsen rúgott öt gól elég sovány eredmény az Origi, Lukaku, Mertens, Hazard, De Bruyne támadó gépezettől. Mindkét csapatnak az argentinok elleni 0-1 jelentette a végállomást, ráadásul mindkét meccs borzasztóan unalmas volt.

Csapatszinten a torna egyetlen újoncát, Bosznia-Hercegovinát és Costa Ricát említhetjük a jók sorában. Az ex-ferencvárosi Muhamad Besiccsel felálló délszlávok nem vallottak szégyent, játszottak egy jó meccset (1-2) a Lionel Messi vezette Argentínával, 1-0-ra kaptak ki a jó erőkből álló Nigériától, búcsúzóul pedig jól elverték (3-1) Iránt. Costa Rica pedig az olaszokat legyőzve (1-0) és Angliával ikszelve (0-0) ment tovább a csoportból, és csak Louis van Gaal állította meg őket a negyeddöntőben – de erről majd később.

A négy évvel korábban a rossz taktika miatt szinte értékelhetetlen vébét produkáló Lionel Messi ezúttal már barcelonai önmagát idézte és négy góljával a döntőig vezette Argentínát.

Brazíliában a csoportkör után már ácsolták Neymar szobrának talapzatát, de a 22 éves csillag nem tudta valóra váltani a nemzet álmát, amiről az egyik antihős, a kolumbiai Juan Zuniga tehetett, aki a két csapat negyeddöntőjében úgy hátba térdelte a brazilt, hogy véget is ért számára a vb. Ki kellett hagynia a Németország elleni elődöntőt is, ami vele a pályán talán nem lett volna 1-7.

Tim Howard, az amerikai válogatott akkor 35 éves, magyar gyökerekkel rendelkező kapusa is letette a névjegyét. A Belgium elleni nyolcaddöntő a torna egyik legjobb meccse volt. Már a 0-0-s rendes játékidő sem volt rossz, a három gólt hozó hosszabbítás viszont egyenesen parádés volt. A belgák nyertek 2-1-re, de a nap hőse a vesztes csapat kapujában vb-rekordot szállító, 16 védést bemutató Tim Howard volt.

Az antihősök koronázatlan királya ezen a tornán Luis Suárez volt, aki – ki ne emlékezne rá – az Olaszország elleni csoportmérkőzésen megharapta Giorgio Chiellinit.

A meccset vezető mexikói Marco Rodriguez szerint lapot sem ért, a FIFA azonban a torna további részére úgy eltiltotta, mint a huzat, s később október végéig meszelte el minden, a focival kapcsolatos tevékenységtől.

A fentebb említett belga-amerikai találkozó mellett azért volt még egy-két igen jó találkozó. Okvetlen kiemelésre méltó a csoportkör 5-1-es holland-spanyol meccse, ami be is tette a kaput a címvédőnél.

Semleges és német drukkerként ugyancsak szép lehetett a német-brazil elődöntő is, brazilként viszont maga volt a tragédia. Az 1950-es maracanazo (azaz Uruguaytól elszenvedett 2-1-es vereség a vb-döntőben a Maracanában) átkának megtörésére készülő brazilok egy sokkal brutálisabb pofonba néztek bele Belo Horizonte-ban: az űrfocit bemutató németek az első fél órában öt gólt vágtak a Neymar nélkül magukat nem találó braziloknak. A második félidőben negyed gőzzel játszva tettek még rá kettőt, hogy a 90. percben nagylelkűen engedélyezzenek egy becsületgólt a hazaiaknak – 1-7 lett a vége.

A vb legnagyobb húzása azon a bizonyos Hollandia–Costa Rica mérkőzésen történt, hogy a negyeddöntős párharcban 120 percig tartó 0-0-s szenvedés után a csapatok eléjutottak végre a tizenegyesekig. A hollandoknak még volt egy cseréjük, és Louis van Gaal meg is húzta a váratlan: kapust cserélt, Cillesen helyét Tim Krul vette át. A nyolcaddöntőben Görögország ellen ötből öt tizit berúgó közép-amerikaiak nem tudtak mit kezdeni Krullal, aki Brian Ruiz és Umana büntetőjét is megfogta, miközben a hollandoktól senki sem hibázott, így 4-3-ra megnyerték a lövőpárbajt és az elődöntőbe jutottak.

A döntőt, maradjunk annyiban, lejátszották, Németország Mario Götze 113. percben lőtt góljával 1-0-ra legyőzte Argentínát, megszerezve ezzel az ország történetének negyedik világbajnoki címét. A harmadik helyért Hollandia 3-0-ra verte Brazíliát, így a négy évvel korábbi ezüst mellé, egy bronzérmet tehettek a vitrinbe.

A döntő (Németország-Argentína 1-0 h.u) összefoglalója:

https://www.youtube.com/watch?v=NYNZwjI1zdA

A világbajnokság eredményei ide kattintva olvashatók!

Ezzel ennyi volt a Visszapillantó rovat vb-sorozata. Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta ezeket az írásokat az elmúlt hetekben, s remélem, hogy a mostani világbajnokság alatt is követni fogjátok a Sportudvart, hiszen napi szinten jönnek a legfrissebb hírek, meccselemzések, érdekességek az oroszországi tornával kapcsolatban!

A Visszapillantó korábbi vb-cikkei:

Szövetségi kapitányok partjelző szerepben, tizenöt napos hajóút és a hazai siker; az első focivébé története

Foci VB 1934-1938: Az olasz duplázás

Foci VB 1950: Amikor kétszázezer ember zokogott a Maracanában

Foci VB 1954: A berni dráma

Foci VB 1958-1962: Pelé aranykorszaka

Foci VB 1966-1970: Anglia először, Brazília harmadszor

Foci VB 1974-1978: A hazai győzelmek korszaka

Foci VB 1982: Rossi a világ tetejére lőtte az olaszokat

Foci VB 1986: Irapuato és Isten keze

Foci VB 1990: A német visszavágás

Foci VB 1994: Negyven év után ismét volt magyar a döntőben

Foci VB 1998: Amikor Zidane feje még aranyat, s nem pirosat ért

Foci VB 2002: A csalások és meglepetések vébéje

Foci VB 2006: Zidane feje bevörösödött

Foci VB 2010: A vuvuzela és Iniesta

A kiemelt kép forrása: imortaisdofutebol.com

A kiemelt képen a Brazília-Németország (1-7) elődöntő egyik jelenete látható.

Leave a Reply