A várakozásoknak megfelelően sima, 3:0-ás vereséggel kezdte szereplését a magyar labdarúgó-válogatott az Európa-bajnokságon a címvédő portugálok ellen. Ugyan előzetes megérzésemnek tökéletesen megfelel ez az eredmény, azonban a luzitánok az utolsó tíz percben rúgták góljaikat, akkor, amikor már azt hihettük, hogy van keresnivalója a magyar együttesnek, amelynek voltak helyzetei, de végül csak lesgólig jutott. Nagy kár ezért a vereségért, főleg annak különbségéért, mivel különösen a második félidei játék alapján nem érdemelt ekkora zakót nemzeti csapatunk.
POZITÍVUMOK
Harcos magyarok
A magyar válogatott játékosai fogadkoztak a mérkőzés előtt, hogy mindent elkövetnek a bravúr érdekében. Nos, azt hiszem, nem hazudok, ha azt állítom, ez megvalósult. A portugálok által erősen uralt első félidőben védelmünk rendre jól helytállt, a magyar hátvédek ott voltak, ahol lenniük kellett, ezzel pedig nem egy portugál támadást fojtottak el szinte csírájában, s ha el is jutottak Ronaldóék a magyar kapuig, ott vagy a kapus védett, vagy pedig egyszerűen maga a befejezés volt rossz. Sokat elárul a magyar válogatott fegyelmezett védekezéséről, hogy az első 45 perc egyetlen sárga lapját a portugál Ruben Días kapta, aki egyébként nem állt messze a második laptól sem. Ami a középpályát és a támadósort illeti, számomra Schäfer András és Sallai Roland teljesítménye tetszett nagyon, de Szalai Ádám is megmutatta, miért ő a csapatkapitánya ennek az együttesnek. Amellett, hogy bíztatta a közönséget, s jó vezér volt a pályán, ha kellett, nagyon visszalépett, hogy labdát szerezzen. A magyar csapatból talán Orbán kivételével mindenkiről el lehetett mondani, hogy az elejétől a végéig tisztesen helytállt, s abszolút nem vallott szégyent. Orbán sem vallott szégyent, de lentebb róla még írni fogok.
Meglett a portugálok kitartó nyomásának gyümölcse
A portugál válogatott labdarúgói pontosan tudták, hogy ugyan toronymagas esélyesei a mérkőzésnek, de a több, mint hatvanezer szurkolója által buzdított magyar csapat ellen 2016-hoz hasonlóan most is irtó nehéz dolga lehet. 85 percen át az is volt. Ronaldóék főleg az első félidőben birtokolták rengeteget a labdát, s több helyzetük is volt, azonban egyik sem eredményezett gólt. A második félidőben volt egy periódus, amikor inkább a mieink voltak mezőnyfölényben, s akkor bizony a portugálokon látszott némi összeszedetlenség, de végül szerencséjük volt, különösen a magyar lesgólnál. Amikor egy portugál szempontból szerencsés góllal vezetéshez jutott a luzitán együttes, utána bedarálta a magyarokat, hiszen a tizenegyest is gólra váltották, majd a hosszabbításban Cristiano Ronaldo sakk-matt helyzetben rúgta be a harmadik gólt. A portugálok összességében véve uralták a mezőnyt, ugyanakkor voltak olyan megingásaik (elsősorban fejben), amelyek a franciák és esetleg a németek ellen is komoly problémák forrásai lehetnek számukra.
NEGATÍVUMOK
Orbán egy kicsit negatív hős lett kettő perc alatt
Orbán Vilmos (vagy Willi, kinek hogy tetszik…) a magyar védelem oszlopos tagja volt az egész mérkőzésen, azonban a 84. percben az ő lábán pattant meg oly szerencsétlenül a labda, hogy a kapusnak nem volt esélye hárítani, pedig ha ez nem történik meg, simán fogja a gyengécske portugál próbálkozást. Így azonban hátrányba kerültek a mieink, s Orbán egy perccel a gól után ismét sokat tett a portugálok öröméért, hiszen az ő általa elkövetett lerántás miatt adott tizenegyest Cakir játékvezető a luzitánoknak. Abból is gól lett, ezzel eldőlt a mérkőzés. Nem áll szándékomban Orbán nyakába varrni a vereséget, de tény és való, hogy ha nincsen a lerántás a tizenhatoson belül, akkor ki tudja, akár még lehetett volna sansza a magyar válogatottnak az egyenlítésre. Most már mindegy…
Az asszisztens bizonytalankodása
A magyar válogatott szerezte a mérkőzés elsó gólját, amelyet azonban kis tanakodás után érvénytelenített a játékvezető. Már amikor Schön Szabolcs megszerezte a labdát, én a partjelzőt figyeltem, hogy mikor emeli föl zászlaját. Ezt nem tette meg, Schön pedig berúgta a labdát a kapuba. Már én is elkezdtem volna ünnepelni, amikor a bizonytalankodó asszisztens mégis fölemelte a zászlót, vagyis a gól lesről született, tehát érvénytelen. A partjelző már Schön megindulásakor bizonytalankodva futott, nyilván az járt a fejében, hogy les volt-e vagy sem, s végül nagy nehezen eldöntötte, hogy les volt, ami sajnos igaz is volt. Ettől még érthetetlen számomra, ami történt, s nagyon kellemetlen is, hiszen mindenki örült már magyar részről, amikor kiderült, mégsem vezetnek a fiúk. Lehet, hogy ezen az Európa-bajnokságon nem kap már több meccset a sporttárs…
A portugálok kegyetlen időzítése
Egészen a 84. percig 0:0 állt az eredményjelzőn, s akkor a magyar válogatott abszolút méltó partnere volt Portugáliának, ezáltal már én is kezdtem abban reménykedni, hogy talán összejöhet a döntetlen. A portugálok alighanem pontosan tudták, mi van a magyar fejekben és szívekben, s akkor robbantottak. Az első gólhoz ugyan egy kis szerencsére is szükségük volt, azonban a tizenegyes, majd Ronaldo hosszabbításban szerzett gólja végleg lerombolta a növekvő magyar reményeket. Jobb lett volna, ha a 60. perc tájékán alakul ki ez az eredmény, mert akkor nem táplálhattunk volna olyan nagy reményeket a bravúr megvalósulása iránt, mint amit így megtehettünk. Mint tudjuk, a labdarúgás néha kegyetlen. Most is az volt. Nomeg a portugálok is.
3:0-ra nyert tehát Portugália, amely a következő körben Németországgal találkozik. A magyar válogatott a világbajnok Franciaországgal csap össze. Attól tartok, hogy azon a meccsen még annyi esély sem lesz a bravúrra, mint amennyi ma volt, hiszen ahogy májusi esélylatolgatásomban is írtam, a franciák a legerősebbek ebben a csoportban, s nálam a végső győzelemre is esélyesek. Bízzunk a legjobbakban. Hajrá magyarok!
Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!
A kiemelt kép forrása: 444.hu