Itt vagy
Főoldal > Sportudvar > Nagyvilág > Veszélyes vizekre evez a Milan Gennaro Gattusóval?

Veszélyes vizekre evez a Milan Gennaro Gattusóval?

Az AC Milan vezetősége múlt hét kedden úgy döntött, edzőt vált: Vincenzo Montella helyére a klub legendás védekező középpályása, Gennaro Gattuso érkezett. Az ő feladata lett az, hogy kihúzza a csapatot a gödörből, amiben gyakorlatilag a szezon elejétől fogva benne van. Az együttes rengeteg pénzt költött új játékosokra a nyáron, s valószínűleg kevesen gondoltak arra, hogy ennyire bukdácsolni fog a piros-fekete gárda. Fönnállt annak a veszélye, hogy Montella nem lesz képes a sok új emberből egy egységes csapatot formálni, s ez a veszély be is jött. Kérdés, hogy ha már Montellát nem hagyták tovább építkezni, s az edzői tapasztalattal még nem igazán rendelkező Gattusót ültették a helyére, akkor mégis miben bíznak a Milan új kínai tulajdonosai? Ez a kérdés a vasárnapi, Benevento elleni gyalázatos döntetlen után még inkább jogossá vált.

“Az európai topligák közül utolsóként ma este 18 órától elrajtol az olasz bajnokság, a Serie A 2017-18-as szezonja. Az idei kiírásnak is az a legfőbb kérdése, hogy a Juventus megvédi-e címét, vagy pedig az üldözők valamelyike megtörheti a torinói Zebrák 2012 óta tartó hegemóniáját. Várhatóan idén is a Roma és a Napoli fogják a legfőbb veszélyforrást jelenteni a BL-döntős klubnak, amelynek ugyanakkor most már a Milannal is számolnia kell, amely jelentősen megerősödött a nyári átigazolási időszakban” – többek között ezt írtam az AC Milanról az olasz bajnokságot felvezető augusztusi bejegyzésben. Nem véletlenül, hiszen a tavasszal tulajdonosváltáson átesett patinás egyesület nem sajnált eurószázmilliókat ölni új játékosok leigazolásába. A cél egyértelmű volt: a csapatnak vissza kell térnie a Bajnokok Ligájába, amihez a Serie A első négy helyének valamelyikén kellene végeznie. Mint ismert, az UEFA szabályváltoztatása miatt a következő idénytől Olaszország ismét négy BL-hellyel fog rendelkezni, mivel a kontinentális szövetség ún. együttható-rangsorában a Serie A a negyedik helyen áll, s a négy legerősebb bajnokság négy főtáblás helyet fog kapni. Az idény előtti esélylatolgatásokban (az enyémben is) a Juventus-Napoli-Roma trió esetében szinte minden szakértő biztosra ment, hogy ott lesznek a top négyben. A negyedik helyre több együttest is esélyesnek érzett a közvélemény, s köztük volt a Milan is.

Jómagam kizárólag a Rossonerit vártam a négybe a többi csapat közül. A szezon úgy is indult, hogy a Milan az élmenők között lehet, hiszen rendkívül simán verték az amúgy sem túl acélos, tavasszal az első osztályban egy nem mindennapi föltámadás végén bennmaradó Crotonét. A második fordulóban a Cagliari hazai 2-1-es legyőzése is abszolút megfelelt a papírformának, majd a harmadik játéknapon jött az első rangadó. És innentől kezdődtek a gondok. A Milan Rómába utazott a Lazióhoz, s nagyon simán, 4-1-re kikapott. Kevesebb mint egy óra elteltével már 4-0-ra vezettek a fővárosiak, Montolivo gólja csak amolyan szépségtapasz volt a milánóiak számára, akik úgy kaptak ki relatív nagy különbséggel, hogy többet birtokolták a labdát, s ugyanannyi kaput eltaláló lövésük volt, mint az égszínkékeknek. A Lazio azonban több gólhelyzetet dolgozott ki, s rendkívül nagy hatékonysággal (7 kaput eltalált lövésből 4 gól) használta ki lehetőségeit, miközben a Milan csak szenvedett. Itt tűnt szembe először, hogy bizony korántsem biztos, hogy ez az év sok sikert fog hozni a több esztendeje csak régi önmagát kereső Milannak. Montella mesternek gyakorlatilag egy új csapatot kellett fölépítenie a sok friss szerzeményből. Mint ismert, többek között Leonardo Bonucci, Franck Kessié, Ricardo Rodríguez, Lucas Biglia és Hakan Calhanoglu érkeztek Lombardiába idén nyáron, s mindannyian olyan klubtól, ahol alapembernek számítottak. Mindegyikőjük alapember lett a Milanban is, de valamiért közöttük, illetve a csapatnél évek óta szereplő focisták (pl. Montolivo és a kapus, Donnarumma) és a bajnoki keretbe fölhozott tehetségek (pl. Cutrone) között december elejére sem alakult ki a kellő összhang.

Tulajdonképpen a Lazio elleni vereségtől kezdve tart a Milan vergődése. A római fiaskó után az újonc SPAL-t és az évek óta kiscsapatnak számító Udinesét sikerült a San Siro közönsége előtt legyőzni, ezután viszont Genovában ismét padlóra került a csapat: 2-0-ra kikapott az idényt remekül kezdő Sampdoriától. S itt kezdődött az igazi hullámvasutazás, hiszen ezután két rangadó következett a piros-feketék számára, ám mind a Roma (0-2), mind az Inter (2-3) ellen pont nélkül maradtak Bonucciék. Ezt követően a Genoát sem tudták legyőzni hazai pályán (csak 0-0-ra futotta erejükből), majd ugyan idegenben 4-1-re verték a Chievót, ám az újabb rangadón, a Juventus ellen megint csak betliztek, 0-2 lett a vége a milánói ütközetnek a bajnok ellen. A nyáron alaposan meggyengült Sassuolót 2-0-ra legyőzte a Milan, ám a sorrendben ötödik rangadón újfent nullázott, miután borzasztó védekezéssel 2-1-re kikapott Nápolyban. November 26-án került sor – mint utóbb kiderült – Vincenzo Montella utolsó bajnoki mérkőzésére, mint a Rossoneri trénere. A Torino ellen egy közepes színvonalú találkozón nem sikerült a kapuba találni, mnit ahogy az ellenfélnek sem, s ez a pontosztozkodás vezette oda a klub év elején érkezett kínai tulajdonosait, hogy leváltsák a korábbi kíváló játékost. A Milan egyébként eközben az Európa Ligában, jóllehet, mostanra már bebiztosította továbbjutását, de ugyancsak nem volt meggyőző: az első csoportmeccsen még 5-1-re kiütötte az Austria Wient Bécsben, ám ezután otthon a Rijeka elleni 3-2-es győzelem alkalmával már rezgett a léc, majd az AEK Athént nem is sikerült legyőzni. Sem Milánóban, sem a görög fővárosban: oda-vissza 0-0-t játszott egymással a két csapat. Az ötödik körben az Austria Wien ellen sikerült megismételni az idegenbeli 5-1-es diadalt, s így az eheti utolsó fordulóban, a Rijeka elleni horvátországi összecsapás már puszta formalitás lesz, hiszen a Milan már megnyerte kvartettjét.

Tehát Montellának szednie kellett sátorfáját, helyére pedig a klub egyik legendája, a játékosként piros-fekete mezben 1999 és 2012 között 335 mérkőzésen 9 gólt szerző, 2006-ban világbajnok védekező középpályás, Gennaro Gattuso került. A még mindig csak 39 éves szakember több kisebb klubnál is dolgozott már vezetőedzőként: 2013. február 25-én kinevezték az akkoriban Vanczák Vilmost is foglalkoztató svájci Sion játékos-edzőjévé, ám május 13-án ki is rúgták, miután a gárda 5-0-ra kikapott a bajnokságban a Sankt-Gallentől. Még ugyanabban az évben rövid ideig a Palermót irányította, majd a 2014-15-ös szezont a görög ÓFI Krétánál töltötte. 2015. augusztus 20-án kinevezték az akkor harmadosztályú Pisa élére. 2016 tavaszán a csapattal sikerült följutnia a Serie B-be, miután összesítésben 5-3-ra megnyerték a Foggia Calcio elleni osztályozót. 2016. július 31-én “súlyos, állandó és elfogadhatatlan” problémákra hivatkozva elhagyta a Pisát, majd döntését megváltoztatva mégis maradt a csapat élén. 2017-ben került az AC Milan edzői stábjába. Először a Primavera-csapatot vezette, s innen került múlt hét kedden az első csapat vezetőedzői posztjára. Ebből is látszik, hogy a korábbi kíváló játékosnak (akitől a keménykedés sem állt távol a zöld gyepen) gyakorlatilag hirtelen hullott a nyakába a nagy feladat.

Egyből föl is merült a szakírókban Itália határain belül és azon túl is, hogy Gennaro Gattuso kinevezése nem volt-e egy elhamarkodott, s túlzottan kockázatos lépés? Az új tréner székfoglaló sajtótájékoztatója mindenesetre erősre sikeredett: “Az elesett óriásoknak szenvedniük kell, ha vissza akarják szerezni múltbéli dicsőségüket, amelyet játékosokként elértek”. Gattuso ezzel arra utalt, hogy játékosainak, akik kétségtelenül teljesítettek már jobban is pályafutásuk során, meg kell halniuk az edzéseken és a meccseken is, ha eredményt akarnak elérni. “Be kell bizonyítanunk, hogy képesek vagyunk szenvedni, hogy egységes csapat vagyunk – mondta, majd így folytatta: úgy kell viselkednünk, mint egy csatatéren, de ez nem lesz elég, mert minőségre is kell törekednünk. Nehéz lesz: ebben a csapatban 16 különböző nemzetiségű játékos van,, akiknek átlagéletkora 21 év. Rosszul teljesítenek, de mindent helyre lehet hozni. Nem tekintek a tabellára. Fordulóról fordulóra  tekintek előre. A Benevento elleni vasárnapi mérkőzésnek olyannak kelle lennie, mint egy világbajnoki döntőnek”.

Hangzatos szavak és a bemutatkozásnál rendre elsütendő edzői közhelyek tarkították ezt a székfoglalót. Tehát a Benevento elleni meccsre úgy kell tekinteni, mint egy vb-döntőre. Ezt Gattuso valószínűleg játékosainak is elmondta az öltözőben, ám úgy tűnik, egyelőre még nem jutott el az agyukig mindez. Mielőtt belemennék abba, hogy alakult a vasárnapi mérkőzés, érdemes néhány mondatot szentelni a Beneventónak is. A piros-sárga együttes, amelynek egyedülálló, boszorkányos címere a legfőbb ismertetőjegye, története első élvonalbeli szezonját teljesíti, miután tavasszal megnyerte a másodosztály rájátszását. Az első ligában azonban pokoli rosszul kezdtek, mivel az első 14 fordulóban egyetlen egy árva pontocska sem került a gárda neve mellé. A 15. fordulóban jött a Milan elleni hazai mérkőzés, amelyen meglepően harciasan kezdett a Benevento. Nagyon bátran és nagyon jól fociztak a piros-sárgák, azonban a 38. percben Giacomo Bonaventura a Milannak szerzett vezetést. Aztán az 50. percben jött George Puscas, s egalizált az igazi formáját továbbra is matató Rossoneri ellen. Nem sokáig tartott az öröm, mivel hét perccel később a nyári szerzemények közé tartozó Nikola Kalinic újból a milánóiakat jutatta előnyhöz. Ezután sem ijedt meg a Benevento, támadott tovább a kiscsapat, a Gattuso-féle Milan pedig inkább hasonlított a Montella-féle csapatra, mint egy megújult, erejétől telt legénységre. Ugyanazt a fásult, enervált társaságot láthattuk, mint a korábbi meccseken. A Benevento az utolsó tíz-tizenöt percre gyakorlatilag teljesen beszorította saját térfelére az ezúttal is sztárok egész hadát felvonultató vendégeket, s a nagy akarásnak megtermett gyümölcse: a 95. percben Alberto Brignoli, a hazaiak kapusa egy szabadrúgás után a hálóba fejelte a labdát, s ezzel megszerezte a Benevento történetének első Serie A-pontját a hétszeres BEK/BL-győztes AC Milan ellen!

Gennaro Gattuso tehát kudarccal kezdte milánói regnálását: a sereghajtó ellen egy megnyertnek hitt mérkőzésen bukott el két pontot a Milan. Az új edző a meccs után a következőket mondta: “Higgyenek nekem, sokat álmodtam erről a mérkőzésről. De az álmaimban nem tudtam azt elképzelni, hogy egy kapus fogja szerezni az egyenlítő gólt”. Valóban, ez egy nem túl gyakori forgatókönyv a labdarúgásban. Azonban nem lenne szerencsés azt mondani, hogy a Milannak egyszerűen balszerencséje volt. A mérkőzésnek sok olyan periódusa volt, amikor az ember nehezen tudta volna eldönteni, hogy a Benevento vagy a Milan áll a táblázat utolsó pozíciójában. S ez volt az igazi égés a piros-feketék számára.

Felmerül a kérdés, hogy nem volt-e korai Montella menesztése? Hagyni kellett volna még neki egy kis időt arra, hogy megtalálja a győzelemhez és a fölzárkózáshoz szükséges taktikát, vagy az idő a tulajdonosokat fogja igazolni, s Gattuso fogja előre repíteni a gárdát? Egyelőre még nagyon nehéz válaszolni ezekre a kérdésekre, s egy meccs után nem is igazán érdemes. A Milan csütörtökön Rijekában lép fel Európa Liga-meccsen, majd a bajnokságban a Bolognát fogadja vasárnap este 20:45-től. A Bologna jelenleg ugyanannyi ponttal áll, mint a Milan. Ha vasárnap este több lesz neki, mint a Milannak, az egy újabb gigantikus pofon lesz a csapat szurkolóinak, vezetőinek, játékosainak, nomeg persze Gennaro Gattusónak is…

A fő fotó forrása: thesun.co.uk

Vélemény, hozzászólás?

Top