Zöld Olimpia: A tánc is lehet fönntartható

Az idei olimpián bemutatkozó sportágak egyike lesz a breaktánc. Sokan már azon is meglepődtünk, hogy egy tánc olimpiai versenyszámmá vált, de azon talán még inkább fölkaphatjuk fejünket, hogy a táncolás terén is lehet környezettudatosan élni, cselekedni. A nyári olimpiai sportágak környezetvédelmi és fenntarthatósági megoldásait bemutató Zöld Olimpia cikksorozat keretében ezúttal a breaktánc válaszait mutatjuk be.

Azt szokták mondani, hogy a táncművészek általában tudatos emberek; napjainkban már szép számban vannak olyan táncművek, amelyek megrendítően és bátran beszélnek az emberiség és a világ előtt álló kérdésekről, kihívásokról. Ahogy a dolgok manapság mennek, az emberek tudatában vannak annak, hogy a környezeti kérdésekkel szükséges foglalkozni: az éghajlatváltozás, a környezeti igazságosság, a természeti erőforrások egészsége, a vadon élő terek szép megőrzése kérdésével és még sok mással.

Persze könnyebb beszélni, mint cselekedni; még a legjobb szándék ellenére sem tudja sok mindenki, így egy táncos sem, hogyan kezdjen hozzá. Milyen módon lehet a táncolással fölhívni a figyelmet a környezeti kihívásokra, s ami ennél is fontosabb, egy táncművész tud-e fönntarthatóbban dolgozni?

A válasz az, hogy igen. Manapság már vannak olyan táncosok, akik megtanultak környezettudatosabban élni és dolgozni, azaz táncolni. A Bostonban élő koreográfus, Katie Pustizzi elmondása szerint mindig is érdeklődött a tánc mellett a társadalmi kutatások és a nemzetközi csereprogramok iránt. Táncoktató művészként szeretett utazni és részt venni a táncos közösségekben szerte a világon, valamint a természeti képzeteket felhasználni pedagógiájában. Munka közben és munkán kívül is szerette, ha a természet veszi körül (és különösen az óceán közelében). Pustizzi szenvedélyesen védi a környezetet. Úgy döntött, hogy mindezt egyesíti – és megszületett a Liquid Spine.

A Liquid Spine révén Pustizzi küldetése az volt, hogy belemerüljön annak a területnek a problémáiba, ahol munkába áll: „fontos a helyszínre nézve érzékeny munka, amely bevonja a közösségeket és az együttműködőket” – ez a hitvallása. Ez több helyen is megtörtént szerte a világon. Mindez egy nagyobb cél érdekében, hogy a szóban forgó régióban egy adott környezeti problémát kezeljenek: legyen az ipari hulladék, erdőirtás, a helyi ökoszisztéma egészsége stb. Ezek a kezdeményezések a „közösségi alapú helyi cselekvésen alapulnak, amely hullámzik” – jegyzi meg.

Hogyan néznek ki ezek a projektek? Például egy bostoni székhelyű Liquid Spine esemény (2022 kora őszén) egy nemzetközi táncfilmfesztivált és egy közösségi strandtakarítást tartalmazott. A filmfesztiválon tíz különböző táncfilm szerepelt, mindegyik környezetvédelmi üzenettel vagy témával. Ami a strandtakarítást illeti, Pustizzi úgy találta, hogy néhányan, akik részt vettek abban, más módon fogadták a táncfilmeket. Ez „megtestesült módon bevonta az embereket a művészetbe” – amitől azt reméli, hogy rábírja őket a további környezetvédelmi intézkedések megvalósítására.

Pustizzi szerint ezekben az erőfeszítésekben a közösségek szorosabban összekapcsolódnak egy olyan cél érdekében, amely mindent egyesít bennük – ahogyan a gerinc összekapcsolja a testrészeket a funkcionális célok elérése érdekében. Az inkluzivitás ennek fontos része; Pustizzi szeretettel vár mindenkit, aki ilyen kezdeményezésekre jelentkezik. Teljesen tisztában van azzal, hogy sokféle nézőpont létezik, és a cél nem az, hogy bárkit megváltoztasson, vagy hogy valaki meghatározott módon cselekedjen. Inkább a „párbeszéd és a tudatosság” a célja. Elmondása szerint a klímaválság megoldásának nem csak egy módja van; nagyon sok hely van minden képességünknek, érdeklődésünknek és nézőpontunknak.

Katie Pustizzi az alábbi tippeket adja a világ minden táncosának, így a breaktáncot űzőknek is:

  1. Gondolkodj globálisan, de cselekedj lokálisan: Vond be a helyi közösségeket. Tudják, milyen konkrét problémákkal kell szembenézniük, és gyakran nagyszerű ötleteik vannak a megoldásokat illetően. Nem kell egyedül megbirkóznod a környezeti fenntarthatóság egész problémájával – valójában egyikünk sem tudja egyénileg megoldani mindezt. Mégis változtathatunk a saját közösségeinken. Mi az a szerep, amit betölthetsz? – ezt a kérdést kell föltenned magadnak.
  2. Vedd föl a kapcsolatot szakemberekkel: A tudományban, a technológiában és a kultúrában is érdemes, sőt, nagyon fontos együttműködni azokkal a személyekkel, akik hozzád hasonlóan gondolkoznak a Föld jövőjéről. Ne próbáld meg egyedül vállalni az egészet! Keress fel szakértői köröket, akikkel együttműködhetsz és változtatásokat hajthatsz végre: legyenek azok tudósok, aktivisták, bennszülött vezetők stb.
  3. Tűzz ki egy megvalósítható célt: Még ha kicsi is, a megvalósítása valóban számíthat. A kis változtatások hihetetlenül erősek lehetnek, mert nagy ösztönző hatásuk lehet. Néhány kiindulópont: ha egy alkotást jelmezbe öltöztetsz, kapj valamit adományként az új helyett, és vigyél magaddal egy újrafelhasználható vizes palackot. Mi az az egyetlen változtatás, amit be tudsz hozni a mindennapi életedben, amihez ragaszkodhatsz? Még ha kicsinek, sőt jelentéktelennek is tűnik, igazi változást hozhat, ha új szokásként megőrzöd.
  4. Amikor környezetvédelmi tematikájú kreatív munkáról van szó, tegyél lépéseket a közönség befolyásolása érdekében: Tegyél le az asztalra valamit, ami a közönséged kezében van. Ami a változást előidéző ​​pedagógiát illeti, Pustizzi hasznos, többszintű keretet oszt meg: tudatosság/tudás, nézőpontváltás, cselekvés első lépései (például új viselkedési változások) és élethosszig tartó cselekvés (szokások/viselkedések, amelyek „ragadnak” ). Az ideális válasz az utolsó szint, de pozitív fejlemény, ha a közönség tagja bármilyen új lépést elér ebben a keretben.

Keaton Leier, a Kanadai Nemzeti Balett táncművésze mindig is szenvedélyesen szerette a természetet. Emellett mindig is szenvedélyes volt a tánc és a táncos karrierje iránt, amikor belépett a professzionális tánc világába. Sajnos úgy találta, hogy e két fő érdek néha ellentmondásba kerülhet. „Nehéz táncosként fenntartható életet élni, mert a tánc világában sok a kötöttség” – jegyzi meg.

Például egy egész táncegyüttes jelmezei készülhetnek el – majd megváltozik a tervezési elképzelés, és a jelmezeket rekonstruálni kell. Az egyszer használatos haj- és sminktermékek túl gyakran nem környezetbarátok. Leier elkötelezett a fenntartható életmód mellett, táncban és táncon kívül – de azt is tudja, hogy egyetlen emberként csak ennyire képes. Teret engedett a változásnak és a növekedésnek, és ezt a változást akarta előmozdítani. Tudta, hogy ezt csak önmagán túlmutató erőfeszítésekkel lehet megtenni.

Társalapítóival, Charlotte Nash-sel és Madeline Bez-vel Leier létrehozta a tánc és a környezeti fenntarthatóság metszéspontját – és megszületett az Artists Climate Collective (ACC). Amikor szenvedélyes vagy valami iránt, és látod, hogy változást lehet elérni, „csak össze kell kapcsolni a dolgokat, és művészetet kell belőle csinálni” – véli. Lehet vitatkozni!

Egy ilyen szervezet egyik nagy előnye a közösségépítés: összehozza a hasonló gondolkodású embereket, hogy hatásuk több legyen, mint a részek összege. Az emberek odakint vannak; „Sok táncos van, sokféle társaságban, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, éreznek a környezeti fenntarthatóság kérdésében, és abban, hogy a tánc milyen szerepet játszhat ebben” – jegyzi meg. Csupán hely kell ahhoz, hogy ezek az emberek egyesüljenek és együtt dolgozhassanak a közös cél érdekében.

Talán az első lépés a közösség építése, esetleg egy meglévő közösség felépítése – hogy egy ilyen közösség nagyobb hatást érjen el, mint az egyes emberek önállóan.

Leier és a társalapítók még az ACC hálózat tagjaitól is kaptak visszajelzést arról, hogy egy ilyen közösségi térnek volt értelme. „A művészek elmondták nekünk, hogy segít, ha úgy érzik, hogy beleszólhatnak abba a munkába, amit az ACC-n keresztül végeznek” – mondja. A továbbiakban azt remélik, hogy ezt a hatást felerősítik: az ACC közösséget nagyobbá, interaktívabbá és kapcsolatteremtési térré teszik – így tovább erősíthetik munkájukat és még több pozitív változást ösztönözhetnek.

Leier is megfogalmazta tippjeit a pozitív környezeti változáshoz:

  1. Tedd trendbe a dolgokat! – Használd fel jelenléted a közösségi médiában és nyilvánosan hallasd hangod a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos kérdések kiemelésére. Manapság egyre inkább a közösségi média az, ahol az üzenetek, jelentések és ötletek a legnagyobb vonzerőt kapják. Használd ki a jót! Oszd meg, hogy mit csinálsz és milyen hatást gyakorolsz vele. Tegyél közzé megbízható információkat. Emeld ki az általad ismert elkötelezett, okos emberek nagyszerű munkáját.
  2. Csökkenteni, újra felhasználni, újrahasznosítani: Minél kevesebb hulladékot termelünk, annál pozitívabb hatást gyakorolhatunk a környezetre. Önmagunkon kívül soha nem tudhatjuk, kit inspirálhatunk fenntarthatóbb életre. Előfordulhat például, hogy más táncosok újrafelhasználható uzsonnás dobozokat használnak, és úgy döntenek, hogy beszereznek valamit maguknak, szemben az egyszer használatos műanyag zacskókkal. Lehet, hogy nagyon tetszeni fog nekik a balettszoknyánk egy fenntartható anyagból és vásárolnak maguknak is egyet.
  3. Készíts saját művészeti alkotást, olyan munkát, amely kiemelheti a fönntarthatósági kérdéseket: Amikor mások műveiben táncolsz, nem tudod eldönteni, hogy az adott mű környezeti kérdésekről szól-e vagy sem. Mégis, ha elkészíted saját munkádat, eldöntheted, hogy milyen témákat teszel bele, és milyen jelentéseket társítasz ezekhez. A táncon túl, ha festesz, énekelsz, verset írsz, vagy bármilyen más médiumban alkotsz művészetet, ezek a készségek még több lehetőséget kínálnak a művészi munkához, és környezeti változást idézhetnek elő. A saját munkák elkészítésének másik előnye az alkotói szabadság, amelyet ez adhat (amit az ACC felajánlott Leiernek, alapítótársainak és munkatársaiknak – jegyzi meg Leier).
  4. Tartsd szem előtt a hosszú távú célokat – nem kell mindennek most megtörténnie: Lehet, hogy jelenleg olyan környezetben élsz, ahol a végrehajtható változtatások korlátozottak. Előfordulhat, hogy először meg kell építeni bizonyos alapokat. Talán az első lépés a közösség építése, esetleg egy meglévő közösség felépítése – hogy egy ilyen közösség nagyobb hatást érjen el, mint ahogy te magad. Mindez számít, nem az a fontos, hogy kapkodj, sőt, ez tilos. Igen, amikor környezetvédelmi kérdésekről van szó, gyakran csak kevés időnk van. Mégis sok a tennivaló, és Rómát nem egy nap alatt építették fel. A sprint helyett inkább maratoni távra készülj – természetesen szánj időt a pihenésre és a feltöltődésre az út során, hogy hosszú távon futhass.
A breaktánc kicsit még le van maradva

A fönti példákból látszik, hogy akadnak olyan táncművészek, akiknek fontos a zöld jövő. No de mi a helyzet a breaktánccal? Az olimpia műsorán idén debütáló sportág nemzetközi szövetségének honlapján nem sok fönntarthatósággal kapcsolatos információra lelni. Csupán egy vázlatos munkaanyagot találtam, amely szerint a táncsport világa még csak most kezd el ténykedni a környezeti kihívásokra adandó válaszok terén.

A Nemzetközi Táncsport Szövetség Agenda 2032 elnevezésű programjában célként szerepel, hogy legkésőbb 2025-re a globális szabványokhoz igazodó átfogó fenntarthatósági programot állítsanak össze. 2026-ban kell elindítani ezt a programot a kezdeti fókuszterületek azonosításával – ennek a folyamatnak 2028-ra kell lezajlania. 2029 és 2032 között el kell jutni oda, hogy a táncsportok, így a breaktánc is vezető szerepet játsszanak a sportvilágon belül a fönntarthatóság terén.

Jelenleg tehát még csupán távlati tervek vannak megfogalmazva, de más sportágak példáiból kiindulva és a föntebb említett példák alapján is az a valószínű, hogy a breaktánc elsősorban úgy lehet fönntarthatóbb, ha a ruházatok fenntartható anyagokból készülnek és többszöri használatra, emellett pedig visszaszorításra kerül a versenyeken, edzéseken termelt hulladék mennyisége. Egy tánceseményen is sok vizes palack ürülhet ki, így itt fontos, hogy a kiürülő flakonok minél nagyobb hányada újrahasznosítható legyen, illetve az is, hogy minél több palackot újra használjanak.

Napjainkban már a világ számos táján rendeznek breaktánc-versenyeket, így a versenynaptárak összeállításánál fontos odafigyelni arra, hogy ne repülgessenek össze-vissza a sportolók, hanem egy-egy régióban huzamosabb időt töltsenek el, mielőtt tovább utaznak egy másik térségbe.

A breaktánc és általánosságban a táncsportok világa tehát még kicsit gyermekcipőben jár a fönntarthatóság és a környezetvédelem terén, de lehet reménykedni benne, hogy az olimpia műsorára újonnan fölkerülő sportágban, meg úgy általában a tánc világában pozitív változások fognak megvalósulni ezen a téren is.

A Zöld Olimpia cikksorozat eddig megjelent írásait ide kattintva találhatod meg.

A kiemelt kép forrása: danceplug.com

Leave a Reply