Itt vagy
Főoldal > Sportudvar > Nagyvilág > Az eddig tartalékoló franciák vagy a megviselt horvátok győznek? – a vb-döntő felvezetése

Az eddig tartalékoló franciák vagy a megviselt horvátok győznek? – a vb-döntő felvezetése

SZAVAZÁSSAL – Franciaország és Horvátország vívja a 21. labdarúgó-világbajnokság döntőjét ma, magyar idő szerint 17 órától a moszkvai Luzsnyiki Stadionban. Mindkét csapat megérdemelten jutott el ide, de amíg a franciák minden mérkőzésükön csak annyit adtak ki magukból, amennyit éppen kellett, addig a vb-döntőben debütáló horvátok mindhárom egyenes kieséses meccse legalább 120 percig tartott. Talán ez az a két tény, ami miatt sokan azt mondják, hogy ennek a párosításnak kellett összejönnie a fináléra. De vajon mi lesz a döntőben? A franciák minden bizonnyal folytatják megfontolt, célra törő focijukat, ami csak abban az esetben borulhat, ha Horvátország előnybe tudna kerülni. Amennyiben déli szomszédunk nem tudna gólt lőni viszonylag korán, akkor jó kérdés lesz, hogy mennyire fog izgalmasan alakulni a mérkőzés. Reméljük, izgalmasabb lesz, mint az előző három vb-döntő…

HIRDETÉS

A részleteket lásd ide kattintva!

Nagy napra ébredt a labdarúgás világa: egy olyan mérkőzésre kerül sor ma délután, amire minden negyedik évben egyszer van példa – jön a világbajnokság döntője. Ezúttal Moszkva, a 78 ezres Luzsnyiki Stadion láthatja vendégül a világ pillanatnyilag két legerősebb nemzeti együttesét, amely nem más, mint Franciaország és Horvátország. Először rendeznek ilyen párosítást vb-fináléban, ami annak köszönhető, hogy déli szomszédunk először jutott be a döntőbe.

Világbajnoki elődöntőt már vívott egymással e két ország, mégpedig 1998-ban, Párizsban, ahol a franciák hátrányból fordítva nyertek 2:1-re. Akkor két góljukat hátvédjük, Lilian Thuram szerezte, aki sem azelőtt, sem azután nem tudott betalálni az ellenfelek kapujába. Azon a tornán a franciák fölértek a csúcsra Zinédine Zidane vezérletével, aki a Brazília elleni döntőben két gólt fejelt. Jó kérdés, hogy ugyanúgy 3:0-ra nyertek-e volna a gallok, ha Ronaldo, a selecao akkori legnagyobb sztárja nem kap epilepsziás rohamot a meccs reggelén a párizsi szállodaszobájában. Ugyan pályára lépett végül, de minősíthetetlen játékkal rukkolt elő, ami nagyban megfojtotta a teljes brazil válogatottat.

(Zidane feje a franciák második fináléja során is főszerepet játszott 2006-ban, de a nyolc évvel korábbihoz képest teljesen ellentétes értelemben. Abból az Olaszország elleni döntőből alighanem mindannyian arra emlékszünk a legjobban, amikor a karrierje utolsó meccsét játszó Zizou a 2×15 perces hosszabbítás során hasba fejelte Marco Materazzit, amiért megkapta az azonnali piros lapot.)

Ha párhuzamot akarnánk vonni a húsz évvel ezelőtti történésekkel, akkor a mostani horvát együttesből minden bizonnyal Luka Modricsnak kellene valamilyen okból kidőlnie a finálé előtti órákban. Ő ugyanis az a játékos, aki eddig a horvátok vezéregyénisége volt Oroszországban, s minden bizonnyal a döntőben is rá hárul ez a szerepkör. Persze a gólt, gólokat nem elsősorban tőle várják a horvátok, hiszen nem is ez az első számú feladata, de Argentína ellen megmutatta, hogy nem okoz neki gondot húsz méterről kilőni az ellenfél kapujának valamely sarkát.

A gólt, gólokat inkább attól a Mario Mandzsukicstól várják, remélik déli szomszédaink, aki Anglia ellen a győztes találatot lőtte a 30 perces hosszabbításban. Az elődöntő felvezetésében kicsit még kritizáltam a Juventus csatárát addigi gólszegény teljesítményéért (az angol-meccs előtt csak Dánia ellen talált be), de ugyanakkor azt is leírtam vele kapcsolatban, hogy bármikor képes megvillanni, s ezzel akár el is dönteni mérkőzéseket. Nyilvánvalóan ma is ő lesz a horvátok előretolt éke, s a franciák védelmének elsősorban őt kellene kikapcsolnia a játékból.

Természetesen nem kívánom senkinek, hogy a meccs előtti órákban megsérüljön, azt pedig pláne nem, hogy epilepsziás roham támadja meg, de bizonyára a fanatikusabb francia szurkolóknak eszébe jutott mindaz, ami húsz esztendővel ezelőtt Ronaldóval történt a hazai rendezésű világbajnokság utolsó mérkőzése előtti órákban, így most talán Modrics vagy Mandzsukics esetében sem bánkódnának, ha hasonló bajok érnék őket.

Persze a másik oldal is a maradiak listájára tenne több francia kulcsjátékost szíve szerint. Hogy kikre gondolok? Elsősorban Kylian Mbappéra és Antoine Griezmannra. A két gólerős támadó vitte eddig hátán a francia csapatot: Mbappé főleg gólokkal, Griezmann pedig a gólok mellett remek indításokkal és labdaszerzésekkel segítette fináléba együttesét. Ha bármelyikőjük megsérülne a bemelegítés során vagy akár a szállodában egészen banális körülmények között, az már sokat segíthetne a horvátoknak.

Akkor se bánkódnának, ha a meglepően gólerős védelemből dőlne ki valaki, hiszen a franciák eddigi tíz góljából hármat is védők, név szerint Benjamin Pavard, Raphaël Varane és Samuel Umtiti szereztek. Meglepő lenne, ha Lucas Hernandezzel kiegészülve nem ők kezdenének a mai mérkőzésen, hiszen eddig ők voltak a franciák kezdőemberei a hátsó alakzatban. Jól fejelő védőkből a horvátoknál sincs hiány, amit jól példáz Domagoj Vida Oroszország elleni fejesgólja, amivel előnyhöz jutatta csapatát az extra játékidő során.

A franciák jobb erőben vannak, ez biztos

A horvát válogatott fáradtabb, mint a francia – vélik szinte egybehangzóan a döntő kapcsán megszólaló szakértők, újságírók és szurkolók. A Vatreni úgy vág neki a finálénak, hogy kulcsjátékosai lábában mintegy 90 perccel több játékidő van, mint a franciákéban. A listavezető Luka Modrics már 604 percet töltött pályán a vb-n, Dejan Lovren 561-et, és még négy horvát éri el a kilenc óra nettó játékidőt, amilyen mutatót a túloldalon csak N’Golo Kanté és Raphaël Varane neve mellett találunk, francia csapattársaik pedig – még az állandó kezdők közül is – jócskán alacsonyabb terhelésnek voltak kitéve, hiszen nem kellett túlórázniuk eddig.

„Nem fair, hogy ők ráadásul még egy nappal többet is pihenhettek, sokkal korrektebb lett volna, ha a két elődöntőt egy napon játsszák le. Döbbenetes, mennyit voltak a pályán a horvátok ezen a világbajnokságon. Épp ezért Franciaország a döntő esélyese…” – mondta a témában José Mourinho, a Manchester United menedzsere, a Russia Today televízió vb-szakértője, akinek véleményét sokan osztják.

Ugyanakkor nem szabad feledni, hogy a horvátoknak a fizikai terhelésből adódóan már Angliával szemben is jócskán hendikepjük volt. Hiszen az oroszok elleni negyeddöntőben is hálát adhattak a FIFA-nak és a nemzetközi szabályalkotó testületnek, az IFAB-nak, hogy engedélyezte a negyedik cserelehetőséget a hosszabbításos mérkőzéseken, de még így is imádkozniuk kellett, hogy Danijel Szubasics kapus kihúzza két lábon a ráadást. Az egyedülálló, három hosszabbításos siker fényében viszont aligha írható le Luka Modrics együttese, és történelmi távlatokra visszatekintve sem mutatható ki, hogy az ilyesfajta meccsterheléses fáradtságnak egyértelmű hatása lenne a finálékra, bár az is igaz, hogy a vb-k történetében eddig csak egyszer fordult elő, hogy a döntő egyik résztvevője egy teljes mérkőzéssel – 90 perc – többet játszott ellenfelénél. Sőt, ha a tizenegyespárbajokat is beszámítjuk, sosem volt ekkora különbség a két fél leterheltsége között: 1934-ben az olaszok játszottak 90 perccel többet a csehszlovákoknál egy újrajátszás miatt. Eddig 12-szer történt meg a vb-ken, hogy a két döntős nem ugyanannyit játszott: hétszer (1950, 1970, 1982, 1986, 1990, 1994, 2014) az a csapat nyert, amelyik pihentebb volt, míg ötször (1934, 1938, 1954, 1998, 2006) az, amelyik többet játszott. Zárójelben: a szokatlan lebonyolítás miatt 1954-ben az NSZK többet játszott, mint az Aranycsapat, de könnyebb ellenfelekkel.

Ami pedig a mourinhói véleményt és a finálé előtti közvetlen pihenőnapokat illeti: 1990 óta csak kétszer fordult elő, hogy az a válogatott nyert, amely előbb játszotta az elődöntőjét, a másik öt esetben az utóbb továbbjutó gárdáé lett a trófea. (1994-ben Brazília és Olaszország ugyanaznap vívta az elődöntőjét, 1990-et megelőzően viszont csak kétszer fordult elő, hogy ne így lett volna.)

Min múlhat a dicsőség és a bukás?

Egészen 1990-ig visszamenően egy kivételével mindig olyan együttes ünnepelt vb-címet, amely a döntőben nem kapott gólt. A kakukktojás különös mód épp az a squadra azzurra, amelyet összességében mégis a védelme emelt világbajnokká 2006-ban – és az olasz válogatott volt az is, amely bár nem kapott gólt 1994-ben, végül 11-esekkel elbukott Brazíliával szemben. Az elmúlt hét világbajnokban közös, hogy egyik sem kapott két gólnál többet az egyenes kieséses szakaszban, sőt akadt egy, a redőnyt hibátlanul működtető csapat is, a spanyol, amely 2010-ben egyszer sem kapitulált a csoportkör után.

A fenti sorozat most biztosan megszakad, hiszen Franciaország három gólt nyelt be Argentínától, míg Horvátország már négy kapott találatnál jár az előző három meccsén – még ha abból egy a hosszabbításban született is –, mégis inkább az a valószínű, hogy a védelmek hatékonyságán múlik majd a trófea, ellentétben a lehengerlő támadójátékkal.

A szakírók többsége pedig ebben a kérdésben egyértelműen a Les Bleus mellett foglal állást. Sőt az ESPN vezető tudósítója, a két válogatott egyes csapategységeit összehasonlítóMark Ogden odáig ment, hogy a védelemben domborodik ki a legnagyobb különbség a két finalista között. Írásában kiemelte, hogy a Raheem Sterling, Jesse Lingard, Dele Alli trió az elődöntő első órájában is rengeteg gondot okozott sebességével és elmozgásaival a horvát védők számára, és az eddig látottak alapján a franciák az angoloknál jóval magasabb intenzitást képviselnek a pályán.

A franciák védelme nem csak védekezésben, hanem támadásban is erős. Samuel Umtiti fejese döntőt ért a galloknak Belgium ellen. (Forrás: AFP)

A francia válogatott kimagaslik a vb-n védekezésből támadásba fejlődésben, kontrajátéka minden csapat ellen működött, Kylian Mbappé labdás gyorsulása pedig még a vb mezőnyében is egyedülálló. A védelmek esetén a számsorok is inkább a francia fölényt támasztják alá: a Kékek ellen sokkal kevesebbszer tudtak eddig lövéssel kísérletezni az ellenfelek, mint a horvátokkal szemben (meccsenkénti 8.5, illetve 13), több a szerelésük (16.7 ill. 14.7), kevesebb a faultjuk (13.2, ill. 16.5), míg labdaszerzésben körülbelül egy szinten állnak (10.5, ill. 11). Persze a „kockások” hosszabbításos meccsei hol mélyítenek, hol szépítenek az összehasonlításokon.

Az alapcsapatokat tekintve jóval fiatalabb a franciák védelme – Varane a maga zsenge 25 évével már rangidős –, összességében mégis megbízhatóbbnak tűnik a horvátnál, ám ez nem jelenti azt, hogy a horvátok ne ellensúlyozhatnák ezt csapatszinten. Hallgassuk csak Dalicsot!

„A sztárokkal teletűzdelt együttesek, amelyek a nagy nevekben bíztak ezen a világbajnokságon, már rég a strandon vannak. A kompakt, egységes gárdák maradtak versenyben. A labdarúgás olyan sokat fejlődött, hogy minden csapatnak lehet jól szervezett védelme, ezért nincsenek nagy különbségű győzelmek. A csapat a minden – fogalmazott a horvát kapitány.

A védők persze eközben is inkább a csatárokkal foglalkoznak, mint a statisztikákkal. Dejan Lovren például nem kevés elégtételt érzett, miután levette Harry Kane-t a pályáról az előző meccsen, és ezt alaposan oda is szúrta az újságíróknak. „Megmutattam már, hogy képes vagyok a Bajnokok Ligája-döntőbe vinni a Liverpoolt, míg most a válogatottal vagyok a fináléban. Az embereknek észre kellene venniük, hogy egyike vagyok a világ legjobb védőinek és nem nonszenszekről beszélni” – mondta a hátvéd arra reagálva, hogy nehéz szezonja volt. Persze a Kane-es kérdés után mit neki egy Olivier Giroud, aki még nem szerzett gólt a vb-n…

No de hogyan állnak föl a csapatok?

A franciák összeállítását nem hátráltatja semmi, Didier Deschamps szövetségi kapitány borítékolhatóan most is 4–2–3–1-ben küldi fel az övéit, és még az is meglepő lenne, ha változtatna az elődöntős kezdőcsapaton. A padon ott ül minden játékos poszttársa, és várja a bevetés lehetőségét, Ousmane Dembélé, Corentin Tolisso és Nabil Fekir pedig mind képviseli azt az értéket, ami beállítása esetén a mérkőzés képének megváltozásával járhat.

A felállás kérdéseit tekintve Horvátország sokkal érdekesebb. A sérülések miatt a kezdő tizenegyet több kérdőjel lengi körbe, és ugyan Ivan Strinicsnek megfelelő helyettese lehet Josip Pivarics, a meccsről meccsre jobb formába lendülő Ivan Perisics – akinek játékát még a leginkább fenyegeti veszély – kiesése jelentős érvágás lehet.

Zlatko Dalics ugyanakkor taktikai megfontolásból is bátrabban módosított az eddig mérkőzéseken az hadrenden. A horvát kapitány a 4–2–3–1-et és a 4–3–3-at egyaránt többször használta a vb-n attól függően, hogy Andrej Kramaricsot vagy Marcelo Brozovicsot jelölte a kezdőbe. A döntő előtt utóbbi szerepeltetése mellett szól több érv. Egyrészt indokolja, hogy Luka Modrics és Ivan Rakitics mellé nem árthat még egy kimondottan ütköző játékos a középpályára, és Brozovicsnak az Anglia ellen teljesített 16 339 méteres futómennyisége – rekord az idei vb-n – mellett a játéka is meggyőző volt. Másrészt ha Kramarics a kezdőbe kerül, Dalics könnyen azt kockáztathatja, hogy nem marad valós alternatívája sem a Hoffenheim-támadó, sem Mario Mandzsukics frissítésére, hiszen a játékot nem vállaló Nikola Kalinicset a csoportkör során – a hisztije után érthetően – kitette a csapatból, a tornán eddig szóhoz nem nagyon jutó Marko Pjaca pedig elsősorban a szélen bevethető. Ha viszont Brozovics kezd, akkor a középpályára még mindig ott marad a padon Mateo Kovacics, aki mellesleg idén harmadszor lett Bajnokok Ligája-győztes a Real Madriddal. Ezzel azonban nagy vonalakban végig is vettük Dalics merítési lehetőségeit.

A várható kezdőcsapatok:

FRANCIAORSZÁG: Lloris – Pavard, Varane, Umtiti, L. Hernández – Pogba, Kanté – Mbappé, Griezmann, Matuidi – Giroud.
HORVÁTORSZÁG: Szubasics – Vrsaljko, Vida, Lovren, Strinics – Rakitics, Brozovics – Rebics, Modrics, Perisics – Mandzsukics.

Mennyit nyom a latban a tapasztalat?

Az idei Bajnokok Ligája-döntő újabb bizonyíték volt arra, hogy egy fináléban milyen sokat ér a játékosok döntős tapasztalata, ami általában akkor jön különösen jól, ha egy váratlan helyzet adódik a pályán (mint amilyen Mohamed Szalah sérülése volt Kijevben). Érdemes tehát röviden ebből a szemszögből is áttekinteni a helyzetet az aranymeccs előtt, már csak azért is, mert ez egy olyan pont, amelyben a horvátok felveszik a versenyt a franciákkal.

A horvátok tapasztalat terén felveszik a versenyt a franciákkal. Ezt teszik majd játékban is? (Forrás: AFP)

Bár a francia keret átlagéletkora majd’ két évvel fiatalabb a horvátnál (26.1 esztendő szemben a 28.0-val), a csapat magja a 2016-os hazai Európa-bajnoki menetelés következtében mégis Modricsék előtt jár. A mostani csapatból Hugo Lloris, Samuel Umtiti, Paul Pogba, Blaise Matuidi, Antoine Griezmann és Olivier Giroud is pályára lépett a tavalyelőtti kontinensviadal fináléjában, és megtapasztalta már, hogy milyen esélyesként elbukni egy nagy torna utolsó mérkőzését. Ezzel szemben a túloldalon utánpótlásszintről is alig van tapasztalat nagy tornák végjátékáról: Sime Vrsaljko és Andrej Kramarics 2010-ben tagja volt az U19-es Eb-elődöntős gárdának, amelynek épp a végső győztes Franciaország parancsolt megálljt, soraiban Antoine Griezmann-nal, míg a 2005-ös U17-es Eb-4. alakulatban ott volt Dejan Lovren, Milan Badelj, illetve a már nem számító Nikola Kalinics. Ezzel szemben a túloldalon csak a 2013-as U20-as vb-n aranylabdás lett például Paul Pogba, és a győztesek között ott volt Umtiti, Alphonse Areola és Florian Thauvin is.

Ha klubszinten vizsgálódunk, akkor azonban már sokkal kiegyenlítettebb a kép, hiszen míg a franciáknál például Pogba, Griezmann és Lucas Hernández játszott már Bajnokok Ligája-döntőben, sőt Varane nyert is, a horvát kulcsjátékosok közül Rakiticsnak, Mandzsukicsnak, Modricsnak és Kovacicsnak van trófeája (igaz, utóbbi egyszer sem játszott a fináléban), és május óta Lovren is szerepelt már döntőben.

Melyik fiatal szakvezetőből lesz világbajnok?

Világbajnokságon nagyon ritka, hogy két, ennyire eltérő utat bejáró és még csak edzői karrierje elején lévő kapitány találkozik a fináléban, hiszen miközben Didier Deschamps a kiemelkedő játékos-pályafutása után szinte azonnal toptrénerré vált, és azóta is folyamatosan ezen a szinten dolgozik, Dalicsról a vb előtt nem is nagyon hallottunk. A nem túl kiemelkedő focistakarrier után a horvát szakember edzőként egy hazai ezüstérmet és egy albán Szuperkupát tudott felmutatni még több mint tíz évvel ezelőtt, az elmúlt években pedig azok találkozhattak a nevével, akik lépten-nyomon követik a közel-keleti labdarúgást: pályafutásának legnagyobb sikere az abu-dzabi al-Ainnal elért ázsiai BL-ezüstérme két éve. Ehhez képest a világbajnokságon olykor váratlan és kemény húzásaival – Kramarics rendszeres kezdőbe jelölése, Domagoj Vida favorizálása a védelemben, Kalinics hazaküldése – remekül menedzselte a nagy nevekből álló horvát válogatottat, és az angolok elleni mérkőzést követő jelenetek arra utalnak, hogy integráló személyiségként is jól működik.

Ha Deschamps-ot sok kritika éri is amiatt, hogy nem túlzottan kockázatvállaló, az biztos, hogy mindent tud, mindent látott, amire akár egy világbajnoki címhez szükség lehet. Dalicsról a vb alatt megtanulhattuk, hogy keménykezű vezető és jól alkalmazkodik az ellenfeleihez,s reaktív erényét még valami kiemelheti a fináléban: ő tökéletesen ismerheti már Deschamps-ot és a francia taktikát. Fordítva ez akkor sem elmondható, ha a francia stáb nagyítóval elemezte ki a horvátok vb-játékát.

Mit várhatunk a meccstől?

Az eddigiekben fölvázoltam azt, hogy milyen fölállásban kezdhet a két együttes a fináléban, mekkorák a merítési lehetőségeik, mekkora döntő faktor lehet a tapasztalat, nomeg a fizikai erőnlét egy hónapnyi folyamatos és kemény küzdelem után.

Érdemes azonban visszapillantanunk az utóbbi évek, évtizedek döntőire is. Sajnos nem a támadófoci jellemezte a legutóbbi három világbajnoki finálét, amit jól példáz az, hogy mindháromszor 90 percnél több játékidő kellett a végső győztes megtalálására. A már említett 2006-os döntőben egy korai gólváltás után legközelebb a 11-esek során láthattunk találatokat, s végül az olaszok fölülkerekedtek a franciákon. 2010-ben a holland-spanyol összecsapás a 116. percben született Iniesta-góllal dőlt el a betonvédelemmel fölálló hispánok javára, 2014-ben pedig ugyancsak egy hosszabbításos gól hozta meg a diadalt Németország számára Argentína ellen.

Egyik meccsről sem lehet rengeteg emlékünk. Nekem speciel 2006-ból a két korai gól és Zidane elképesztően bunkó megmozdulása maradt meg. A 2010-es döntőből csak Iniesta góljáta emlékszem, holott végig néztem a meccset, s a memóriám általában nagyon vág… Négy évvel ezelőtt számomra Gonzalo Higuain lesgólja volt a legemlékezetesebb jelenet. Mario Götze gólját élőben nem láttam, mivel elaludtam, ami jól jellemzi, hogy mekkora volt a színvonal…

Bizonyára olvasóimnak sem maradt meg sokkal több az utóbbi három vb-döntőből, s csak bízhatunk benne, hogy a mai finálé egy hosszú évekig emlékezetes mérkőzés lesz.

De mikor lehet izgalmas a meccs? Elsősorban akkor, ha a horvátok meglepik a franciákat egy góllal az első 15-20 percben. Ha ez megtörténik, akkor a gall kakasok szokatlan szituációba kerülnek, mivel ezen a tornán a meccsek ilyen korai szakaszában még nem kaptak gólt. Az Argentína elleni nyolcaddöntőből kiindulva ugyanakkor elvárhatjuk a franciáktól, hogy megpróbálnak magasabb fokozatba kapcsolni, amit jó kérdés, hogy a horvátok igencsak leterhelt védelme mennyire tudna lekövetni, s ami ennél is fontosabb, elfojtani.

Az egy külön kérdés, hogy mire mehetnek a horvátok Kylian Mbappéval, aki ezen a vébén többször is megmutatta, hogy a 100 méteres síkfutás olimpiai döntőjében is eséllyel állhatna rajthoz. Az ő meglódulásainak megakadályozása véleményem szerint kulcsfontosságú eleme lesz nem csak a horvátok védekezésének, hanem az egész világbajnoki döntőnek. Amennyiben ugyanis nem sikerül Mbappét tartaniuk Lovrenéknek, akkor abból nagy baj alakulhat ki Szubasics kapuja előtt, ugyanis az eddig gólképtelen, de Deschamps által folyamatosan preferált Olivier Giroud ha kap egy jó labdát, akkor nincs garancia arra, hogy ugyanúgy az égbe fogja lőni, mint Belgium ellen… Ha viszont sikerül a még mindig csak 19 éves, és sokak által Aranylabda-favoritnak kikiáltott Mbappét megállítani, vagy akár teljesen kikapcsolni a játékból, akkor a többiekre, konkrétan Griezmannra, Pogbára, de akár Matuidire és az argentinoknak a szélről bombagólt lövő Pavard-ra hárulhat a horvát védelem átlövésének feladata.

Kylian Mbappé kikapcsolása kulcsfontosságú lehet a horvátok számára, ha megakarják nyerni a világbajnoki címet. (Forrás: AFP)

Mbappé játéka tehát az egész döntőre nagy hatást gyakorolhat, de ugyanez igaz a másik oldalon Modricsra is. A Real Madrid középpályásának megindulásaiban, indításaiban, távoli lövéseiben, s persze pontrúgásaiban is mindig ott rejlik az életveszély. Argentína ellen egy jól eltalált távoli lövéssel ért el gólt, Nigéria ellen pedig 11-esből talált be. Dánia ellen a 116. percben büntetőt hibázott, a rúgások során viszont betalált, vagyis ilyen téren is bizonyította rátermettségét. Szabadrúgásból még nincs gólja Oroszországban, de bármikor eltalálhatja úgy a labdát, hogy lehet akármekkora és akármennyire jól fölállított a sorfal, a kapusnak bizony komoly problémát jelenthet a védés. Modrics remekül tudja indítani az elől tartózkodókat, de főleg a széleken játszó Rebicset, Perisicset vagy akár Brozovicsot is. Mandzsukicsot nyilván a franciák is egy kőkemény testőrséggel fogják megajándékozni a 16-os és a kapu előterében. Ennek a falnak az áttörése is egy hatalmas kérdése a mai összecsapásnak. Az angolok falát sikerült áttörnie a Juventus csatárának (aki Cristiano Ronaldo érkezésével komoly riválist kapott házon belül), meglátjuk, ma mire megy Pavard-ék ellen.

Amennyiben egyik csapat sem tudja ráerőltetni akaratát a másikra, vagy nem lesz képes a saját játékát sok hiba nélkül megvalósítani, akkor egy játékosok, edzők, kommentátorok, semleges nézők és szurkolók számára is szenvedős meccsnek nézhetünk elébe. Csak úgy, mint az elmúlt két alkalommal mindenképpen, s jórészt 2006-ban is. Bízom benne, hogy ez nem valósul meg, de bőven lehet rá esély, ha a nyilvánvalóan fáradtabb horvátok össze tudják szedni magukat.

17 órakor kezdődik a mérkőzés a Luzsnyikiben, amiről természetesen a Sportudvar is be fog számolni a Facebookon élő tudósítás formájában. A lefújás után itt az oldalon részletes összefoglalót olvashattok majd a meccsről, remélhetőleg jó videókkal teletűzdelve. Kövessetek minket ma is!

A kiemelt kép forrása: si.com

Top
%d bloggers like this: