Előzetesen többen reménykedtek abban, hogy a Ferencváros esetleg legyőzi hazai pályán a Celticet a labdarúgó Európa Ligában, azonban a skót csapat a papírformának megfelelően elvitte a három pontot az Üllői útról, így eldőlt, hogy az FTC nem juthat tovább és az Európa Konferencia Ligába sem kerülhet át. A mérkőzés képe alapján teljesen megérdemelten győzött a Celtic, bár kétségtelen, nem volt akkor fölényben, mint otthon. A Ferencváros szurkolóinál kicsit elszakadt a cérna, pedig nem tudom, mit reméltek ettől a csoportkörös szerepléstől.
A Ferencváros úgy érkezett el a Celtic elleni tegnap esti mérkőzéshez, hogy első három találkozóját egyaránt elvesztette, s amíg Leverkusenben és otthon a Betis ellen is sokáig meccsben volt, addig Glasgow-ban, a Celtic pályáján már teljesen alárendelt szerepet játszott. Sorsdöntő volt ez a meccs az FTC számára, hiszen egy újabb pontvesztéssel megpecsételődött volna az együttes sorsa, minden remény elszállt volna a tavaszi folytatásra a nemzetközi porondon.
A bemelegítés közben Peter Stöger, a ferencvárosiak vezetőedzője a tőle megszokott rezzenéstelen arccal figyelte játékosait, holott a csapat összeállításakor akadt gondja bőven: Dibusz Dénes nem gyógyult fel betegségéből, a gólfelelős Ryan Mmaee lába nem jött teljesen rendbe, a legnagyobb fejtörést mégis két jobb oldali védője, Botka Endre és Henry Wingo okozta. Csütörtökön egyikőjük sem volt olyan állapotban, hogy az első perctől a pályán lehessen. A védelem jobb oldalára így a legutóbb Gyirmóton is ezen a poszton focizó brazil Somália került, s félő volt, sikerül-e feltartóztatni a Celtic villámlábú támadóit, a portugál Jotát és a japán Furuhasi Kjogót.
Ehhez képest a bal oldali védő, Eldar Csivics hibája kellett ahhoz, hogy a Celtic két perc tizennégy másodperc (!) elteltével megszerezze a vezetést. Hiába szajkózta Peter Stöger, hogy ezen a szinten nemhogy a nagy, az apró hibák sem férnek bele, a bosnyák válogatott hátvéd ügyetlenül passzolt, Abada középre adott, a skótok kedvence, Furuhasi Kjogo pedig köszönte a lehetőséget, lövőcsellel elfektetve a védőket lőtte ki a jobb alsó sarkot. A skót szurkolók közül volt, aki nyomban a jobb és a bal kezében lévő söröskorsóból is húzott egy-egy hatalmas kortyot, az FTC azonban nem adta fel, és nyolc perccel később egyenlített. Bár az Olekszandr Zubkov lövéséből született találathoz (öngólhoz) szerencse is kellett, ez a Celtic-ultrákon kívül senkit sem érdekelt a stadionban.
Az ukrán szélső kezdőbe állítása a meglepetés kategóriájába tartozott, hiszen az utóbbi hónapokban inkább epizodista, mint alapember volt, vagyis a jó felépítésű szélső lelkének alighanem rendkívül jót tett a gól.
Csakhogy a valóság ismét hamar szembejött.
A Celtic olyan szituációból szerzett újra vezetést, amiből a Ferencvárosnak kellett volna veszélyeztetnie. A vendégek ezúttal már Somália oldaláról indulva szereztek gólt, és ha a Ferencváros egyenlítéséhez kellett a szerencse, akkor a skótok második találatához is – a portugál Jota lövése nyomán a labda Vécsei Bálint vállán változtatott irányt, és védhetetlenül vágódott a kapuba.
A két zöld-fehér együttes közül a sötét mezben focizók voltak megint lélektani előnyben, a két vezetőedző, Peter Stöger és Ange Postecoglou azonban egyaránt zsebre dugott kézzel figyelte az oldalvonal mellől az eseményeket.
Érdekes volt megfigyelni, hogy míg a hazai mezőnyben a legtöbb csapat ellen többségében a ferencvárosiak nyerik meg a fizikai erőre épülő párharcokat, ezúttal úgy pattantak le egy-egy Celtic-labdarúgóról, mintha ez lenne a természetes. Ha az Üllői útiak labdához jutottak, próbálták felpörgetni a ritmust, ám a vendégek masszívan visszazártak, a három támadón kívül mindenki betömörült a tizenhatos elé, és ezen az élő falon nehéz volt megtalálni a rést. Myrto Uzuni ollózó mozdulattal még fejbe találta labdával a fiatal Stephen Welsht, ám a félidő előtt nagy helyzet nem alakult ki a Celtic kapuja előtt, így a szünetre egygólos hátránnyal vonult a Ferencváros. A tavaszi folytatás egyre távolabbinak tűnt.
Mondhatni, Európa Ligához méltó tempóban kezdődött a második félidő. A fordulás után magához ragadta a kezdeményezést az FTC, olyannyira, hogy száznyolcvan másodperc elteltével Tokmac Nguen a lécre lőtte a labdát – ez a mozdulat legalább a remek rugótechnikáról árulkodott. Úgy nézett ki, erőre kaphat az FTC, azonban a vendégek mintha megirigyelték volna az epizódot, három perccel később szintúgy a lécre küldték a labdát – de láb helyett fejjel.
A Celtic első félidei 57 százalékos labdatartásával szemben ekkor már többet volt a labda a Ferencvárosnál, olykor húsz-harminc passzal vándorolt a labda lábról lábra, a gondot az jelentette, hogy a skótok védőit ez egyáltalán nem idegesítette, bástyaként őrizték a széleket és a kapujuk felé vezető középső utat is. A félidő elején úgy tűnt, a Ferencváros képes lehet az egyenlítésre, ám hamar kiderült, a Celtic nemcsak Glasgow-ban nyújtott modernebb focit, hanem az Üllői úton is. Előbb a japán Furuhasi Kjogo villant, majd jött az izraeli Liel Abada, a húszéves támadó centipontossággal lőtte ki az alsó sarkot, eldöntve a találkozó sorsát.
A vendégek támadói nem véletlenül okoztak a Ferencvárosnál erősebb csapatok védelmének is nehézséget, ezúttal is bizonyították, hogy egyikőjüket sem szabad egy pillanatra sem egyedül hagyni. Ellenük talán még a Ferencváros legerősebb összeállítású védelmének is meggyűlt volna a baja, nemhogy a Somáliával felálló hátsó alakzatnak.
A harmadik skót találatot követően hangos füttyszó hallatszott a B-középből, a cseréknél pedig többek között Tokmac Nguent is kifütyülték, aki az oldalvonal irányába ballagva kérdően nézett a tábor felé… Peter Stöger is megkapta a magáét, a tábor olykor rázendített az „Auf Wiedersehen!” rigmusra – a drukkerek örülnek, hogy a csapat ismét bejutott egy európai kupa csoportkörébe, annál viszont mindenképpen többet vártak, hogy négy kört követően pont nélkül álljon, és elveszítse esélyét a tavaszi folytatásra, pedig valljuk be, ez a realitás. A Ferencváros sorsa már a sorsolás pillanatában eldőlt, mivel ez az együttes nem való az európai kupaporondra, legalábbis főtáblára semmiképpen sem.
A Celtic a hátralévő időt könnyedén kihúzta, a kétgólos előny tudatában még inkább megbecsülve a labdát. A sérüléséből visszatérő, csereként beálló Ryan Mmaee sem tudott segíteni a támadójátékon, a ferencvárosiak az utolsó negyedórára pedig mintha lélekben is feladták volna a harcot, s Myrto Uzuni remekbe szabott kései lövése már nem jelenthetett többet a szépítésnél.
A Ferencváros négy kör után négy vereséggel áll a csoport utolsó helyén, a mostani kudarccal immár a csoport harmadik helye is elúszott, azaz a légióscsapat a tavasszal az Európa Konferencia Liga egyenes kieséses szakaszában sem lesz érdekelt.
Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!
Szeretnéd, hogy teret nyerjen a bulvármentes sportújságírás? Támogasd a Sportudvart!
A kiemelt kép forrása: infostart.hu