A Forma-1 mezőnye Brazíliában csap össze ma este. Az idei világbajnoki cím sorsa már eldőlt. Lewis Hamilton ötödjére is a száguldó cirkusz királya lett. Kedves emlékek köthetik Brazíliához, hiszen tíz évvel ezelőtt, 2008. november 2-án ugyanitt, vagyis a Sao Paulo-i Interlagos versenypályán ünnepelhette első vb-címét. Akik követik a Forma-1-et, tisztán emlékezhetnek arra, hogy Hamilton sikere nüanszokon múlt, hiszen abban a pillanatban, amikor Felipe Massa elsőként áthaladt a célvonalon, a brit még csak hatodik volt, ami azt eredményezte, hogy a brazil, ha csak virtuálisan is, de világbajnoknak mondhatta magát. A Ferrari bokszában már el is hitték az emberek, hogy meg van a végső győzelem, csakhogy ekkor, a pálya utolsó előtti kanyarjában Lewis Hamilton megelőzte Timo Glockot, s ötödikként ért be, ami azt jelentette, hogy ténylegesen ő lett 2008-ban a legjobb. A Visszapillantó rovat mai cikkében a Forma-1 valaha volt legnagyobb, legdrámaibb fináléjának történetét elevenítem fel kereken egy évtized távlatából.
HIRDETÉS
A részleteket lásd ide kattintva!
Hosszú évekkel a fenomenális interlagosi szezonzáró után is nehéz szavakat találni arra a néhány pillanatra, amikor tűkön ülve őrjöngtünk a képernyők előtt, és valljuk be, szimpátiától függetlenül úgy maradt meg bennünk a 2008-as Brazil Nagydíj, mint az F1 történetének legemlékezetesebb szezonzárója.
Sebastian Vettel rajongói joggal mondhatják, hogy az ő kedvencük hasonlóan izgalmas körülmények között lett háromszoros világbajnok 2012-ben, de valljuk be: nem volt utolsó körös, sőt, utolsó kanyaros dráma, így a 2008-as szezon utolsó versenyét egy darabig biztosan nehéz lesz überelni. De csak a végkifejlet tekintetében, mert hozzá kell tenni: az a Brazil Nagydíj az utolsó körökig nem gazdagított minket túl sok élménnyel. Igaz, hogy a verseny elején eleredő eső miatt a rajt a szokásosnál mozgalmasabbnak bizonyult, de a felszáradó pályán a taktika vette át vezető szerepet, a pozíciók bebetonozódtak, egészen addig, amíg az égiek néhány sötét felhőt nem toltak Sao Paulo fölé úgy másfél órával később. Mégis, ez a vihar előtti csend tökéletes volt a feszültségkeltésre, és a vérnyomásunk sztenderd állapotának hirtelen megváltozására.
Tíz év távlatából visszatekintve – főleg éppen Lewis Hamilton és a Mercedes 2014 óta tartó hegemóniájának köszönhetően – nem nagy merészség kijelenteni, hogy a 2008-as év az egyik legtöbb izgalmat tartogató szezon volt a Forma-1 modern korszakában: rengeteg esős versenyen lerágtuk a körmünket (Monaco, Silverstone, Spa-Francorchamps), voltak meglepetések (Alonso és az akkor még Toro Rosso-s Vettel teljesítménye), de a drámák sem kerülték el a mezőnyt (a címvédő Kimi Räikkönen bokszutcai ütközése Hamiltonnal Montréalban, valamint Felipe Massának az élről motorhiba miatt bekövetkezett kiesése három körrel a leintés előtt a Hungaroringen). Interlagos így méltó lezárása lett az évnek, beteljesítve Ecclestone álmát, hiszen 2004-ben épp azért tette a mezőny végére a brazil versenyt, mert egy évvel azelőtt ritka izgalmas futamot produkáltak a pilóták, néhány autótöréssel megspékelve. Annak ellenére, hogy a BMW, a Toro Rosso és a Renault is beleszólt a 2008-as győzelmek sorsába, a McLaren és a Ferrari kiemelkedett a mezőnyből, és Kimi Räikkönen év végi balszerencse-sorozata után Lewis Hamilton hét pontos előnnyel várhatta a finálét az egyetlen állva maradt ellenfél, Felipe Massa előtt.
Az ezüst sarokban magát spannoló Lewis Hamilton csendben tette a dolgát, és bár ugyanakkora előnnyel várhatta a rajtot, mint 2007-ben, azzal nyugtatta magát: ilyen balszerencse még egyszer nem történhet meg vele. Nyilván sokunk számára emlékezetes az egy évvel korábbi brazil futam is, amikor Hamilton váltóhiba miatt a mezőny végére csúszott vissza, s utána hiába igyekezett fölverekedni magát az élmezőnybe, Kimi Räikkönen futam- és világbajnoki győzelmét már nem akadályozhatta meg.
2008-ban még az égiek is a britnek kegyelmeztek, hiszen a brazil időjósok változó időjárást jósoltak a verseny napjára, ami az egész éves teljesítményét figyelembe véve az ő malmára hajthatta a vizet, elég csak a monte carlói vagy a silverstone-i győzelmeire gondolni, vagy a Belga Nagydíjra, ahol leautózta Kimi Raikkönent a pályáról. A stevenage-i a negyedik helyre kvalifikált, és jól tudta, csak semmi kockázatvállalás, semmi fölösleges manőver, és már az ötödik hellyel is világbajnok lehet. Minden idők legfiatalabb világbajnoka.
A korábban említett feszültségkeltésre rátett egy lapáttal, hogy a rajt előtt néhány perccel szakadni kezdett az eső, de addigra, hogy a rajtrácson elázó Bernie Ecclestone visszaszaladt esőkabátjáért, el is állt, mégis 10 perces csúszással indulhatott a száguldás. Ami még tovább húzódott, hiszen a rajt után Nakadzsima Kazuki és David Coulthard koccanásából a vesztesként kikerülő, és utolsó versenyén két kanyarig jutó skót autója a pálya szélén ragadt, ráadásul Nelsinho Piquet sem jutott tovább a Nap-kanyarnál, így néhány kör erejéig a Biztonsági Autó vette át az uralmat. Az élen nem történt változás a biztonsági autó öt körrel későbbi kiállását követően sem, Massa megtartotta a vezetést, Hamilton pedig a negyediket, de mögötte fenyegető közelségben autózott a szemmel láthatóan gyorsabb Sebastian Vettel és Fernando Alonso.
A verseny első szakaszában az jelentette a fő kérdést, ki mikor cseréli le a félig száraz és nedves pályára alkalmas ún. intermediate-gumijait a még mindig nyirkos aszfalton. Felipe Massa a tizenegyedik körig húzta, folyamatosan a nedves foltokat keresve, de Hamilton nem kontrázott, csak egy körrel később, közvetlenül Jarno Trulli és Kimi Raikkönen után döntött a csere mellett. Ezzel viszont felborult a sorrend, hiszen Massa hiába jött vissza az élre, a korábban kiálló Vettel-Alonso páros, sőt, még Giancarlo Fisichella is Hamilton elé került. Jarno Trulli kicsúszása után előrelépett egy helyet, de hatodik pozíciója még így is a brazil kezébe dobta volna a világbajnoki címet, feltéve, ha a változatlan marad a sorrend.
A 18. körben visszaállt a világ rendje – legalábbis wokingi számítások szerint – , Hamilton elkapta Fisichella grabancát, és rátelepedett az ötödik helyre, ami egy pont előnnyel a legszebb trófeát jelentette számára. Ettől a ponttól következett a taktikázás, a szokásos játék a számokkal, annak a találgatása, hogy ki mennyit tankol (akkoriban még lehetett verseny közben benzint vételezni), mikor jön, jön-e még egyáltalán. Vettel korábban érkezett a vártnál, Felipe Massa pedig a 38. körben érkezett a második kerékcseréjére. Alonso és Hamilton három, Kimi Räikkönen hat körrel később látogatta meg csapatát, így 28 körrel a vége előtt az élboly Massa-Vettel-Alonso-Räikkönen-Hamilton sorrendben haladhatott a kockás zászló felé. Ekkora már csak egy kérdés maradt: Vettelen kívül lesz-e még olyan közülük, aki kiáll, vagy változatlanul roboghatnak tovább. A jövő 2008-ban még csak potenciális uralkodója az 52. körben érkezett utolsó kiállására, Hamilton még egy helyet előrelépett, így nyugodtan ki lehetett jelenteni: ha nem történik semmi különös, a brit pilóta két ponttal Felipe Massa előtt falára tűzheti első titulusát. De történt.
Baljós árnyak lepték el ugyanis az interlagosi eget, a 2008-as világbajnokság utolsó köreit megfűszerezve némi izgalommal, ha a verseny közepe túlzottan leült volna számunkra. Persze Hamilton számára egy vörös-kék veszedelem jelentette a legfőbb veszélyt, hiszen Sebastian Vettel hamar ledolgozta hátrányát, de megelőzni nem tudta a McLarent, noha a mclarenes jól tudta: még az ötödik hellyel is világbajnok lehet.
Az élet nagy rendező. Méghozzá elég nagy, de ezt félretéve is az utolsó felvonás utolsó pillanatai olyan élménnyel ajándékoztak meg minket, melyet talán még sohasem tapasztaltunk a Forma-1 68 éve íródó történetében. Az egyre nagyobb intenzitású esőben is száraz gumikon lubickoló Timo Glock igazi Jolly Jokerként küzdött az utolsó négy körben, szinte ellopva a show-t a vb-aspiránsok elől, és a bajnoki címet Lewis Hamiltontól. Persze nem csak a Toyotás volt az egyetlen mellékszereplő, aki kulcsfontosságúvá vált a vb szempontjából, hiszen amíg Robert Kubica azzal volt elfoglalva, hogy visszavegye körét, Vettel megelőzte Hamiltont, így két körrel a vége előtt megtörtént a dráma: pontegyenlőséggel, de több futamgyőzelemmel Felipe Massa került a tabella élére.
A brazil hozta a kötelezőt, hiszen megnyerte a versenyt, a Ferrari-boksz pedig örömmámorban tört ki, pilótájuk Senna óta az első világbajnoki címet szerezte meg hazaiaknak. A levezető köre elején járó Massa előtt pedig lepergett az élete: a sao paulói poros gokartpályán töltött évek, azok a pillanatok, amikor tátott szájjal bámulta elődjei csatáit ezen a pályán, a Formula Renault- és Euro F3-as bajnoki címek, az első szárnypróbálgatások a Sauberrel, az ifjú, sokat balesetező énje, a kemény tanulós hónapok Michael Schumacher mellett és a 2008-as szezon: a gyönyörű győzelmek, a drámák, melyek mind-mind ide vezettek.
Néhány száz méterrel hátrébb ugyanezek a gondolatok jártak át Lewis Hamilton fejében is: a rengeteg küzdelem, a nélkülözés, csak azért, hogy versenyezhessen, a pillanat, amikor halált megvető bátorsággal megszólította Ron Dennist, az alsóbb kategóriák csodás diadalai, és persze a 2007-es év, amikor minden összejött, két héten belül azonban összedőlt a világ. Így száguldott a kockás zászló felé, abban a tudatban, hogy ismét nyerő helyzetből kénytelen veszíteni, és már-már elkönyvelte magában a vereséget, amikor egy fehéres villanást látott a jobb oldalt, mindössze két kanyarral a célvonal előtt. Ekkor talán még nem is tudta, hogy a már igencsak szenvedő Timo Glock megelőzése aranyat ért, méghozzá a legfényesebbet. Lewis Hamilton egyetlen ponttal hódította el a világbajnoki címet, gyászba borítva több millió sárga-zöld-kékben pompázó szívet…
Mint utóbb kiderült, Felipe Massa élete esélyét szalasztotta el, mivel utána már egyszer sem volt sansza a világbajnoki trófea elhódítására. Ki tudja, ha nincs a kis híján az életébe kerülő balesete a 2009-es Magyar Nagydíj időmérő edzésén, akkor 2010-től talán nem kellett volna Fernando Alonso szárnysegédjévé válnia a Ferrarinál, s adódhatott volna még reménye a csúcsra érni. Lewis Hamilton ezzel szemben mára megötszörözte vb-címeinek számát, s útban van Michael Schumacher felé, aki hét elsőségével a Forma-1 rekordbajnokának számít. Ki tudja, mennyi ideig még…
HIRDETÉS
A részleteket lásd ide kattintva!
A kiemelt kép forrása: rawautos.com
You must log in to post a comment.