Véget ért a téli paralimpia Pekingben. A több, mint egy héten át zajlott eseményen nagy nehézségek leküzdése után az ukrán csapat is részt tudott venni, s nem is akárhogyan szerepelt, hiszen az éremtáblázat élmezőnyében végzett. A háború sújtotta ország versenyzői elsősorban biatlonban és sífutásban remekeltek, ahol érmek tömkelegét szerezték meg. A sportolók természetesen nem feledkeztek el a hazájukban zajló háborúról sem, s maguk is a békéért imádkoztak a paralimpiai faluban. Teljesítményük egészen biztosan erőt ad az ukrán lakosságnak.
Szeretnéd, hogy teret nyerjen a bulvármentes sportújságírás? Támogasd a Sportudvart!
Felemelt öklökkel és egyperces néma csenddel emlékeztek az ukrán csapat tagjai, sportolók, edzők és kísérők a paralimpiai faluban csütörtökön a február 24. óta tartó ukrajnai orosz invázióban elhunytakra és fejezték ki szolidaritásukat a szenvedő lakossággal, valamint a harcolókkal.
Egy kék-sárga, vagyis ukrán nemzeti színű “Békét mindenkinek!” feliratú transzparenst függesztettek ki a pekingi játékokon résztvett 46 nemzet zászlaja elé. Eme transzparens állt annak a mintegy harminc ukrán sportolónak és stábtagnak hátterében, akik fölemelt ököllel tiltakoztak a háborúskodás ellen. A nők napraforgókoronát és szalagot viseltek. Utóbbiak a biatlon- és sífutó-versenyek edzéseinek szünetét használták ki az akción és a megemlékezésen való megjelenésre.
Grigorij Vovcsinszkij, a sífutók sprintversenyének paralimpiai bajnoka könnyes szemekkel, nyakában aranyérmével beszélt arról, mennyire fölháborította a mariupoli gyermekkórház és szülészet ellen szerdán végrehajtott bombázás, amelyben három ember, köztük egy kislány is életét vesztette. “Az oroszok folyamatosan bombázzák gyermekeinket, feleségeinket. Ezt nem tudom elhinni! Ezt a háborút most kell leállítani!” – követelte.
Vezetőedzője, Andrij Neszterenko a kelet-ukrajnai Harkivból származik, s közölte, hogy ő és a csapat egy része jelen állás szerint nem tud hazatérni, mivel a város egy részét romba döntötték a bombázások. Neszterenko is a harcok azonnali beszüntetését követelte, az orosz katonákat pedig állatoknak minősítette.
Rendkívül nehéz volt az eljutás
A húsz sportolóból álló ukrán delegáció február 24-én, a háború kitörésének napján még otthon tartózkodott, hiszen a paralimpia csak március 3-án vette kezdetét. Természetesen a kialakult helyzetben azonnal elkezdték megszervezni a csapat minden tagjának utazását, hiszen a cél az volt, hogy eljussanak az ukrán sportolók Kínába. Még maguk a paralimpiai szervezők is elismerték, hogy gigantikus méretű kihívást jelent az ukránok eljuttatása Pekingbe, de ezért mindent megtettek.
A nagy erőfeszítések végül sikerrel jártak, ugyanis a csapat minden tagja eljutott Kínába. Az ukrán küldöttség mindössze kettő nappal a nyitóünnepség előtt érkezett meg Pekingbe, miután kis túlzással egész Európán át kellett utazniuk, hogy biztonságosan eljussanak a helyszínre. Óriási siker volt ez az ukrán sport számára, nem beszélve a paralimpiáról, amelyről időközben az orosz és fehérorosz sportolókat kizárták a két ország ukrajnai hadműveletei elleni tiltakozásul.
Az ukránok összesen rekordot jelentő 29 érmet (11 arany, 10 ezüst, 8 bronz) szereztek a paralimpián, ami a nehézségeket ismerve elképesztő teljesítmény. Négy éve is hasonlóan jól szerepeltek a kelet-európai ország paralimpikonjai.
A sportolók a versenyek és az elért sikerek közepette sem tudták ugyanakkor elfedni aggodalmukat, félelmüket, hiszen hozzátartozóik, barátaik ragadtak Ukrajnában, akiknek sorsa felől kevés információ érkezett, de ha jött is ilyen, az nem mindig volt jó. A mindössze 19 éves Anasztaszija Laletina azért nem tudott indulni a ülő sífutók versenyében, mert megtudta, hogy édesapja, aki katona, orosz fogságba esett.
Iryna Buj, aki az állva versenyző sífutók középtávú versenyében aranyérmes lett, kijelentette, azért vannak Pekingben, hogy Ukrajnáért, Ukrajnával és annak nevében harcoljanak.
Valerij Szuszkevics, az Ukrán Paralimpiai Bizottság elnöke sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy szerinte a világ hátat fordított Ukrajnának szorult helyzetében. “Ha önök civilizáltak, meg kell állítaniuk a háborút!” – szólított föl a sportvezető.
Andrew Parsons, a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (NPB) elnöke személyesen üdvözölte az ukrán csapatot és külön gratulált nekik a rengeteg megszerzett éremhez.
“Eddigi utazásuk az egyik legkülönlegesebb történet a sportban. Az, hogy ők itt vannak és koncentrálni tudnak versenyeikre, tudván, hogy mi folyik hazájukban, hihetetlen!” – jelentette ki.
Azt hiszem, nem nagyon tudnék mit hozzáfűzni ehhez, valóban hihetetlen és csodaszámba menő, hogy az ukránok a nehéz körülmények ellenére is el tudtak jutni a paralimpiára és ott büszkén és sikeresen képviselték hazájukat. Azt gondolom, az év sporttörténete alighanem az övék lesz, akármi is történik még az esztendő folyamán.
Szeretnéd, hogy teret nyerjen a bulvármentes sportújságírás? Támogasd a Sportudvart!
A kiemelt kép forrása: CHLOE KNOTT / AFP /24.hu