Elszállhatnak a magyar olimpiarendezési remények

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság tegnap bejelentette, hogy célzott párbeszédet kezdeményez az ausztráliai Brisbane városával a 2032-es nyári olimpia rendezéséről. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a többi lehetséges pályázó, köztük Budapest esélyei is hamar megsemmisülhetnek. A NOB azért igyekszik minél előbb megtalálni a tizenegy év múlva esedékes ötkarikás játékok házigazdáját, hogy a többi kandidálni szándékozó városnak, országnak ne kelljen fölösleges költekezésekbe belemennie. Vajon szerencsés-e, hogy már ennyire előre elkeljen egy sportesemény rendezési joga, miközben több helyen még csak most kezdtek el komolyabban foglalkozni a pályázás lehetőségével, mivel eddig úgy tudták, hogy 2023-ban indul el a folyamat? A Nemzetközi Olimpiai Bizottság tegnap értekezletet tartott több témában, így a 2032-es nyári játékok helyszínkijelölési procedúráját illetően is. E témával kapcsolatban pedig egy kissé váratlan és

A két Korea közös olimpiarendezésben gondolkodik

Komoly figyelem övezte a két Korea közös szereplését a tavalyi pjongcsangi téli olimpián. Egy ideje már lehet arról hallani, olvasni, hogy a félsziget két országa a jövő nyári tokiói játékokon is közösen indulhat bizonyos versenyszámokban. Most pedig az az ötlet vetődött föl, hogy közösen pályáznák meg a 2032-es nyári olimpia rendezését. Azét az olimpiáét, amelyre minden bizonnyal Budapest is feni a fogát. HIRDETÉS A részleteket lásd ide kattintva! Bizonyára sokan emlékeznek még a tavaly februári pjongcsangi téli olimpiára, amelynek nyitó- és záróünnepségén is közösen vonult föl Észak- és Dél-Korea küldöttsége, s női jégkorongban is közös válogatottal szerepeltek. A dolgok jelenlegi állása szerint a 2020-as tokiói nyári ötkarikás játékokon négy sportágban lehet egységes koreai indulás, s a félsziget két országa közösen pályázhatja meg a 2032-es nyári

Csak a pontok jöttek a magyarok számára a cselgáncs-vb-n

Megmondom őszintén, rengeteg elfoglaltságom miatt nem sok időm maradt a budapesti cselgáncs-világbajnokság követésére, de azt sajnos pontosan láttam a hírekből, hogy a magyarok szereplése nem volt túl sikeres. Persze lehet azt mondani, hogy nem vagyunk a legnagyobb dzsúdónemzet, hiszen valóban nem vagyunk azok, de voltak olyan versenyzők a magyar csapatban, akik esetében nem ok nélkül reménykedtünk éremszerzésben. Végül az érmek nem, csak a pontok jöttek össze a mieink számára. Annyi pozitívum mindenképp elmondható, hogy a magyar szervezés ezúttal is fantasztikus volt. Elmaradt az igazán nagy ünneplés, egyetlen hazai dzsúdós sem ért oda a dobogóra a vb-n. Pedig nagy volt a fogadkozás és a reménykedés – ráadásul nem is alaptalanul, hiszen több nemzetközi szinten is klasszis versenyző (Csernoviczki Éva, Bor Barna, Karakas