Befejeződött a női kosárlabda-világbajnokság. Az eseményen 28 év szünet után ismét ott volt a magyar válogatott, amely egy igen súlyos, már-már megalázó vereséggel kezdett, utána viszont három mérkőzést is megnyert, így eljutott a földkerekség nyolc legjobb csapata közé. Ott a topfavorit és későbbi végső győztes amerikaiak ellen nem volt sansz, de Juhász Dorkáék büszkék lehetnek magukra, ahogy mi is rájuk. Ami nagyon jó még, hogy egyáltalán nem csak a WNBA-ben pallérozódó játékosunk emelkedett ki a csapatból, többen is alaposan kivették részüket a sikerekből.
Hatalmas volt az öröm márciusban, amikor véget ért az isztambuli selejtezőtorna. A magyar női kosárlabda-válogatott ugyanis ebben az évezredben először kiharcolta a világbajnoki szereplés lehetőségét. A nemzeti csapat utoljára 1998-ban járt vb-n. Érdekesség, hogy azt a tornát is Németországban rendezték, ahogy az ideit is. Az áprilisban megtartott sorsoláson kiderült, hogy Franciaország, Dél-Korea és Nigériai lesznek a csoportbeli ellenfelek. A 16 csapatot fölvonultató mezőnyben a csoportelsők egyből a negyeddöntőbe kerültek, a 2. és 3. helyen végző gárdák pedig keresztbejátszással döntötték el egymás között a további négy hely kilétét. A csoportnegyedikek haza mehettek.
A sorsolásnál egyből azt lehetett gondolni, hogy szerencséje volt a magyar csapatnak, hiszen ennél nehezebb kvartettbe is kerülhetett volna a nemzeti együttes, így azonban reális esély volt arra, hogy a mieink megcsípjék legalább a 3. helyet, ami továbbjutást ért. Azt nagyjából lehetett sejteni, hogy Franciaország ellen nem sok esélye lesz a magyar válogatottnak, hiszen a gallok Európa legjobbjai közé tartoznak, a legutóbbi olimpián pedig ezüstérmesek voltak. Ehhez képest a magyarok 28 év kihagyás után vettek részt világbajnokságon. Bár az utóbbi években sikerült Európa-bajnokságokra kijutni, de a legutóbbira pont nem, ráadásul a vb-selejtezősorozat nem indult túl jól a távoli Ruandában, így már az is kisebb csoda volt, hogy sikerült továbbjutni a következő körbe. Az idei évre azonban nagyon összekapta magát a társaság, így ha győzelemre nem is lehetett számítani a franciák ellen, de tisztes helytállásban bizakodhattunk.
Sajnos ez nem valósult meg. Már az 1. negyed után 29:11-es francia vezetés állt az eredményjelzőn, ami nem sok jóval kecsegtetett. A nagyszünetben látott 61:20-as állás különösen lesújtó volt, pedig a játék képe alapján nem volt érdemtelen, hiszen a mieink nagyon sok labdát adtak el, s ritkán tudtak élni a kínálkozó lehetőségekkel, legyen szó dupláról, vagy tripláról. A fordulás után sem javult a helyzet, továbbra is sok hibával játszottak a mieink, a franciák pedig nem igazán vettek vissza a tempóból, így az volt az egyetlen kérdés, megállnak-e 100 pont alatt. Épphogy megálltak, ugyanis 99:53-as diadalt arattak, vagyis igen nagy sikerrel kezdték a tornát, amivel az ellenfelek számára is jelezték, hogy számolni kell velük.
Magyar oldalon bőven volt mit megbeszélni a meccs után, mert jobb játékkal aligha ekkora különbségű francia győzelem születik. Tovább nehezítette a lányok és a szakmai stáb dolgát, hogy másnap délután újfent pályára kellett lépni, mivel akkor került sor a Nigéria elleni mérkőzésre. A nigériaiak Afrika-bajnoki címüknek köszönhetően jutottak ki a vb-re. Négy éve nem voltak ott, 2018-ban viszont nyolcadikak lettek, vagyis nem lehetett félvállról venni a mérkőzést. Óriási kérdés volt, mennyire lehetett testben és lélekben kiheverni a franciák elleni súlyos vereséget ennyire rövid idő, lényegében alig több mint fél nap alatt.
A kezdés bíztató volt, hiszen az első negyed után nyolc-, a második után tízpontos előnyre tett szert a magyar válogatott. Különösen Juhász Dorka volt elemében, aki végül dupla duplával zárta a mérkőzést, hiszen 19 pontja mellé 16 lepattanót is odapakolt – nem volt kérdés, hogy ő lesz a meccs legértékesebb játékosa. A magyar győzelem viszont kérdésessé vált, miután a 4. negyedben 12 pontos előnyt sikerült leadnia a csapatnak, így a végletekig izgalmas, kiélezett hajrára került sor. Szerencsére a kulcspillanatokban, amikor esélye nyílt Nigériának megfordítani a mérkőzést, akkor vagy a magyar játékosok helyezkedtek remekül, vagy pedig az afrikaiak hibáztak, miközben a másik palánk alatt a mieinknek sikerült visszavenni a kezdeményezést. 71:67-re győzött a magyar csapat, amely 28 év után nyert újra mérkőzést a világbajnokságon.
Bár a második mérkőzést követően egy nap pihenője lett volna a magyar válogatottnak, de a feltételes mód indokolt, mivel a meccs másnapján hajnalban tűzriadó ébresztette Juhász Dorkáékat, no meg azt a másik 14 csapatot, amely ugyanabban a berlini szállodában lakott a vb idején. Szerencsére nem történt baj, s a mieinknek volt idejük visszapihenni a közjáték után. A lányok elég jó hangulatban „vészelték át” a riadó idejét, hiszen miután a franciák legyőzték Dél-Koreát, biztossá vált, hogy legrosszabb esetben is a 3. helyen végeznek, tehát ott lesznek a keresztbejátszásban.
Ettől függetlenül komoly tétje volt a Dél-Korea elleni utolsó csoportmérkőzésnek, hiszen nem volt mindegy, hogy másodikként vagy harmadikként jutnak tovább a magyarok – előbbi esetben az A-csoport 3., utóbbi esetben 2. helyezettje várt a mieinkre. Egy volt biztos, hogy jó lenne az ázsiaiakat is megverni, mert az mindenképpen jót tenne az önbizalomnak, ha 2. helyen sikerülne továbbjutni a csoportból. Az ellenfél finoman szólva tapasztalt vb-induló, hiszen eddig az összes tornán ott volt, de a 2002-ben elért 4. hely óta nem sok vizet zavart a világbajnokságokon. Olimpián utoljára 2020-ban járt – ott a 10. helyen végzett. Nemzetközi szinten tehát nem tartozik az élvonalba, viszont a világranglistán négy hellyel a mieink előtt állt a meccs idején, úgyhogy papíron szoros mérkőzésre lehetett készülni.
Az első két negyed szoros játékot is hozott, hiszen az első tíz perc után négypontos magyar fór alakult ki, ami a nagyszünetre megmaradt. A fordulás után a koreaiak kicsit pontosabban dobtak, mint előtte, a magyarok pedig éppen fordítva, így ismét pulzusnövelő hajrára lehetett felkészülni. Szerencsére ismét a nigériaiak elleni forgatókönyv érvényesült, vagyis a mieink fejben jobban bírták az utolsó perceket, miközben a távol-keletiek szétestek, így végül egészen sima, 82:73-as győzelmet aratott a magyar válogatott, így megszerezte a B-csoport 2. helyét. Ismét Juhász Dorka volt a húzóember, aki egymaga 22 pontot vállalt magára, emellett 11 lepattanója is volt, tehát ismét dupla duplázott. Studer Ágnes, aki Nigéria ellen 5 gólpasszával a legjobb asszisztadó volt, ezen a meccsen nyolc alkalommal szolgálta ki társait a kosarat megelőzően, tehát a bajnok Pécs játékosa is alaposan odatette magát a berlini parkettán.
A 2. hely azt jelentette, hogy az A jelű négyes 3. helyezettje lesz a mieink ellenfele. Ez a csapat Japán lett, amely 2020-ban hazai pályán olimpiai döntőt játszhatott, azonban manapság nem tartozik az élcsapatok közé, amit jól mutat, hogy a 2024-es ötkarikás játékokon a 12., vagyis utolsó helyen zárt. A csoportkörben a később Spanyolországot nagy meglepetésre legyőző Mali ellen ötpontos sikert ért el, ám a hispánok és a házigazda németek ellen is sima vereséget szenvedett.
Jó esélye volt a magyar csapatnak a győzelem megszerzésére, s ennek szellemében magához is ragadta a vezetést. Volt, amikor nyolc ponttal mentek a lányok, a nagyszünetben három egység volt az előny. A második félidőben viszont kinyílt az olló, magyar oldalon elsősorban Lelik Réka és Takács-Kiss Virág brillírozott, hiszen előbbi rengeteg kosarat dobott, utóbbi pedig a lepattanózásban nyújtott egészen kiváló teljesítményt. Studer Ágnes ismét a gólpasszokban jeleskedett, de Lelik Réka ebben a műfajban is remekelt, s persze Juhász Dorka is beletett anyait-apait a meccsbe, miközben a japánok nem találtak a magyarok ellenszerét, így nem a győzelem, hanem annak mértéke volt kérdéses. Végül 84:63-ra győzött a magyar válogatott. Lelik Réka 23 pontnál állt meg, ő és Takács-Kiss Virág 8-8 lepattanót ért el, Studer Ágnessel együtt pedig 4-4 asszisztot is. Nem meglepő, hogy a Nemzeti Sport olvasói a Diósgyőr kiválóságát választották a magyar csapat legjobb játékosának a torna egészét tekintve (eme sorok írója Juhász Dorkára adta a legjobb osztályzatot, de nem vitatja az eredményt), mert ezen a mérkőzésen tényleg világklasszisnak is nevezhető teljesítményt produkált.
A győzelem azt jelentette, hogy a negyeddöntőben az Egyesült Államok, a sportág szuperhatalma ellen léphetett pályára a nemzeti együttes. Szépen keretbe lett foglalva a vébé, hiszen egy sima vereséggel kezdődött és azzal is fejeződött be magyar szempontból. Eleve csak az lehetett igazi cél a mieink előtt, hogy mérsékeljék a különbséget. Ez sajnos nem igazán sikerült, ugyanis az amerikaiak a legnagyobb különbségű győzelmüket aratták az egész tornán 108:56-os sikerükkel. Magyar részről Lelik Réka dobta a legtöbb, szám szerint 12 pontot, miközben az USA részéről Napheesa Collier 19 pontig jutott. Lepattanókban mindkét oldalon egy Minnesota Lynx-játékos volt a legjobb: Collier 7, Juhász Dorka 8 lepattanót gyűjtött be. Dorkának emellett négy gólpassza is volt. Ahogy Völgyi Péter szövetségi kapitány a meccs után fogalmazott, nem sikerült mindent megvalósítani, amit elterveztek, de arra azért jó volt ez a mérkőzés, hogy tapasztalatot gyűjtsenek a magyar játékosok az amerikai stílusról, hiszen Juhász Dorkán kívül egyikük sem szokott az észak-amerikai profi ligában, a WNBA-ben pályára lépni rendszeresen.
Magyarország végül a 8. helyen zárta a világbajnokságot – ennyire jó eredményt utoljára 1986-ban sikerült elérni. A legjobb helyezés az 1957-es 7. hely volt, viszont a negyven évvel ezelőtti szereplést sikerült fölülmúlni, hiszen akkor negatív mérleggel zárt a csapat, idén viszont három győzelemmel és kettő vereséggel fejezte be a világbajnokságot. Összességében véve kimondható, hogy a magyar válogatott kihozta a maximumot a tornából. Előzetesen többen még a csoportból való továbbjutás lehetőségét is kétségbe vonták, mivel a kiemelkedő franciák mellett két hasonló képességű, ám a mieinknél több vb-rutinnal rendelkező válogatott került a csoportba. A lányok azonban megmutatták, hogy csapatként mennyire jól tudnak működni, s ez hozta meg a sikert mindhárom győztes mérkőzésen. Ami negatív kritikaként mindenképpen megemlítendő, az a labdaeladások nagyon magas száma. Még a nyertes meccseken is igen sokszor szórták el a labdát a magyar játékosok, így ezen egyértelműen javítani kellene. Fejben viszont nagyon rendben van a társaság, különösen akkor, ha jól megy a szekér. Technikai szempontból vannak apróbb hibák, de alapvetően a palánk alatti játék, a támadások vezetése és a védekezés terén is sokat fejlődött a csapat.
Emlékezhetünk rá, hogy még 2024-ben az előselejtezővel kellett kezdenie a Berlinig vezető utat a magyar válogatottnak. Ez az út pedig földrajzi értelemben sem volt rövid, ugyanis Kigaliba, a kelet-afrikai Ruanda fővárosába kellett elrepülni 2024 augusztusában az előselejtezős torna miatt. Ott a Szenegál elleni 63:61-es vereséggel kezdett az együttes, ami elég komoly pofon volt, hiszen az afrikai ellenfeleknél azért már az akkori magyar csapat is jobb volt. A Fülöp-szigetek és Brazília ellen sikerült simán győzni, majd a Nagy-Britannia elleni elődöntőt követően a szenegáliak elleni döntőt is könnyedén nyerték meg a lányok, ezzel bejutottak a selejtezőbe. Isztambulban idén márciusban már az a csapat lépett pályára, amely aztán a világbajnokságon is megmutathatta magát. Már akkor egy nagyon összeszedett és összetartó társaság képét mutatta a magyar válogatott, s ezek a tulajdonságok vezettek elsősorban a kijutáshoz, majd a mostani negyeddöntős szerepléshez.
Nem szeretnék senkit sem kiemelni a csapatból, mert nem lenne igazságos – ehhez a sikerhez minden játékos és minden stábtag ugyanúgy odatette azt, amit tudott. Annyit azért érdemes megemlíteni, hogy Juhász Dorka hozta a tőle elvárt vezérszerepet, de mellette többen is hasonlóan jó, sőt, időnként jobb játékra voltak képesek, mint a Minnesota és a Galatasaray kiválósága.
Sokan kérdezgették a lányokat arról, hogy egy ilyen vb-szereplés után mennyire reális álom az olimpiai részvétel. Ahogy ők is fogalmaztak, ahhoz, hogy egyáltalán olimpiáról lehessen beszélni, előbb ki kell jutni a 2027-es Európa-bajnokságra. Azután, hogy 2023-ban 4. lett a magyar csapat a kontinenstornán, a 2025-ös eseményre nem tudott kijutni, ami hatalmas pofon volt. Ebből sikerült most talpra állni, s remélhetjük, hogy jövőre ismét sikerül kvalifikálni az Eb-re.
A selejtező novemberben kezdődik és jövő februárban véget is ér. Az ellenfelek közül a vb-n 4. helyen záró Németország a legnehezebb rivális, Dánia és Portugália ellen kötelező volna a siker. A csoport első kettő helyezettje jut ki a belga-finn-litván-svéd közös rendezésű Európa-bajnokságra, amelyre 2027. június 16. és 27. között kerül sor. A torna első hat helyezettje bejut az olimpiai selejtezőbe, ahonnan ki lehet harcolni a Los Angeles-i szereplést. Négy csoportban fognak zajlani a küzdelmek, ahol az európaiak mellett afrikai, ázsiai, amerikai és óceániai ellenfelek is útba kerülhetnek, vagyis amolyan minivb-nek is beillik. A selejtezőt 2028. február 10. és 13. között tervezik megrendezni. Nagyon reméljük, hogy sikerül odáig eljutnia a magyar válogatottnak, mert ez a csapat szerintem az olimpián is megállná a helyét.
A kiemelt kép forrása: eurosport.hu