A kerékpársportban évek óta vita tárgyát képezi az országúti versenyzők biztonságának fokozása. A téma azután került ismét reflektorfénybe, hogy augusztusban halálos baleset történt egy portugáliai versenyen. A profi kerékpárosok szervezete sürgeti a lépések megtételét, s a nemzetközi szövetség sem akarja húzni az időt. A legújabb elképzelések szerint egy valósidejű nyomon követést lehetővé tévő rendszert vezetnének be, hogy folyamatosan látni lehessen a versenyzők és a mezőnyt kísérő járművek pontos pozícióját – ettől remélik a nagyobb biztonságot és a baj esetén történő gyorsabb segítségnyújtást.
Augusztus 14-én került sor a portugál körverseny nyolcadik szakaszára, amelynek során a mindössze 19 éves Finlay Tarling halálos kimenetelű balesetet szenvedett. A fiatal kerekest a portugál köztelevízió jelentése szerint egy olyan autó gázolta el, amelynek semmi keresnivalója nem lett volna a verseny útvonalán, mivel nem volt semmilyen funkciója abban. A vétkes sofőr ráadásul a versenyzőkkel szemben haladt az úton.
Az újabb tragédia után ismét fölerősödtek az országúti kerékpárversenyzők biztonságának fokozására irányuló hangok, ugyanis a portugál eset példázza, hogy még mindig vannak lyukak a mezőny testi épségének megóvása, egyben a bekövetkező sérülések gyors ellátása terén – Tarling halálában ugyanis alighanem az is szerepet játszott, hogy nem azonnal részesült orvosi segítségben.
A Professzionális Kerékpárosok Szövetsége felszólította a Nemzetközi Kerékpár Uniót (UCI), hogy hozzon szigorúbb intézkedéseket a hasonló esetek elkerülése érdekében. „Nem igazságos, hogy egy ilyen fiatal sportoló élete így érjen véget. Felháborítónak tartjuk, hogy a mai napig nem sikerült megelőzni az ilyen súlyos baleseteket” – áll a szervezet közleményében.
Az UCI Tanácsa a múlt héten Aigle-ben ült össze, s a napirenden szerepelt a biztonság kérdése is. A szövetség által preferált megoldás egy GPS-alapú nyomon követés, amely érintené a verseny minden szereplőjét, tehát nem csak a versenyzőket, hanem a kísérőautókat, a mentőjárműveket és a kamerás motorokat is. Minden járműre elhelyeznének egy jeladót, amely valós időben mutatná, hogy ki hol halad éppen. Ez a rendszer lehetővé tenné, hogy a szervezők valós időben tudják lezárni a verseny által érintett útszakaszokat és a keresztirányú utakat is, hogy oda véletlenül se tévedjen be olyan jármű, amelynek nincsen keresnivalója ott. Emellett baj esetén gyorsabban érhet a helyszínre az orvosi autó, akár a mentőkocsi is, mivel pontosan látható lenne, hogy az érintett(ek) hol helyezkednek el.
Nem egy új módszerről van szó, ugyanis először a tavalyi országúti világbajnokságon tesztelték minden kategóriában, s az idei vb-n, valamint a következő évek hasonló versenyein is használni fogják.
Az irányító testület protokollokat és szabályozási keretrendszert dolgoz ki a versenyeken alkalmazott, valós idejű nyomkövető rendszerek használatára vonatkozóan. David Lappartient, az UCI elnöke hangsúlyozta: az érintett feleknek félre kell tenniük nézeteltéréseiket, és összehangoltan kell fellépniük a biztonsággal kapcsolatos egyeztetések során.
Nem a valósidejű nyomon követés volt az egyetlen megvitatott kérdés. A férfi és női országúti kerékpározás biztonságáért tevékenykedő SafeR kezdeményezésére az UCI azt is fontolgatja, hogy előírássá teszi: a szakaszok és versenyek utolsó néhány száz méterén használt kordonoknak meg kell felelniük egy korábbi tanulmányon alapuló szabványoknak. Ezt a követelményt fokozatosan vezetik be, kezdve a 2027-es szezontól az UCI világsorozatába tartozó férfi és női versenyekkel.
Kétféle biztonsági paraméter létezik: a GPS-rendszerek, a védőkorlátok és a versenykörnyezet egyéb elemei a passzív biztonság körébe tartoznak, míg a versenyzőket közvetlenül érintő intézkedések az aktív biztonság részét képezik.
A tavalyi szezonban történt számos bukás – egy olyan helyzet, amely idén is megismétlődött – riadót fújt a sportág irányítói körében. Az érintettek most a kerékpárosokat fenyegető állandó veszély kezelésének legjobb módját keresik. Már hónapokkal ezelőtt felmerült annak lehetősége, hogy a versenyzőket biztonsági rendszerekkel – például olyan, beépített légzsákkal ellátott ruházattal – szereljék fel, amely bukás esetén védelmet nyújtana számukra.
Ám egy olyan sportágban, ahol az aerodinamika és a kis tömeg élvez elsőbbséget mindennel szemben, a nehéz és nehézkes rendszerek bevezetése bírálatokat váltott ki a versenyzők és a csapatvezetők körében. Az edzésmódszerek és a felszerelés fejlődése lehetővé tette a kerékpárosok számára a sebesség növelését, ezzel együtt azonban a kockázat is megnőtt. Az UCI most sürgősen keresi a módját e kockázatok mérséklésének.
Kell is keresnie, hiszen ahogy Tadej Pogacarnak a Vuelta 8. szakaszán történt súlyos bukása mutatja, a veszély mindenkire egyformán vonatkozik, még a legnagyobbakra is.
A kiemelt kép forrása: Mohamed Mahjoub/GETTY IMAGES