A 2000-es évtized a profi kerékpársport talán legsötétebb időszaka volt. Akkoriban kis túlzással hetente derült fény különböző doppingügyekre, s talán azzal sem lövök nagyon bakot, ha kijelentem: a korszak legfertőzöttebb sportága a kerékpározás volt. Mint tudjuk, 1999 és 2005 között Lance Armstrong nyerte meg a francia körversenyt, a Tour de France-t, évekkel később viszont mind a hét összetett sikerétől megfosztották doppingolás miatt. 2006-ban egy másik amerikai, Floyd Landis győzött a pályán, ám az ő esetében csak napok kellettek, hogy kiderüljön: ő sem tisztán versenyzett. A húsz évvel ezelőtti Nagy Kör sajnos Landis doppingbotránya miatt maradt emlékezetes, pedig amennyiben tisztán teljesítette volna a viadalt, akkor arról beszélhetnénk ma is, hogyan sikerült az egyik kulcsfontosságú szakaszon 150 kilométeres szökést produkálnia. Így viszont azt tudjuk, hogy nem tiszta módszerek alkalmazásával érte el mindezt. A Visszapillantó rovat cikkében fölidézzük a húsz évvel ezelőtti eseményeket, s azok utóéletét is, merthogy hosszas pereskedés és egy informatikai kalóztámadás is része a történetnek.
Nagy érdeklődés előzte meg a 2006-os Tour de France-t, hiszen ez volt az Armstrong-éra utáni első francia körverseny. Az amerikai az előző hét kiírást kivétel nélkül megnyerte, amivel sosem látott dominanciát produkált. Visszavonulását követően nagy kérdés volt, ki veszi át a helyét, vagyis mely versenyző öltheti magára az összetett győztesének járó sárga trikót a Champs-Élysées-n.
Több esélyese is volt a húsz évvel ezelőtti viadalnak, ám végül az amerikai uralom nem szakadt meg. Armstrong honfitársa, Floyd Landis lett az összetett győztese. A Phonak akkor 30 éves kerekese azonban nem akármilyen előzmények után lett a legjobb a pályán. Landis egy komplex versenyző volt, vagyis az országúti kerékpározás szinte minden elemében kiemelkedő teljesítményt tudott letenni az asztalra, legyen az akár hegymenet, akár lejtmenet, akár sprint, de leginkább időfutam. Az amerikai ez utóbbi műfajban érezte igazán otthonosan magát, hiszen pályafutása során több egyéni- és csapatidőfutamot is meg tudott nyerni.
A 2006-os TdF-en először a 11. szakasz végén vehette fel a sárga trikót, amit viszont két nappal később elbukott. Újabb három nap múltán ismét az övé lett a mez, másnap, a 16. etapon viszont technikai probléma hátráltatta, így újból lekerült róla. Akkora hátrányt szedett össze, hogy a 11. helyre csúszott vissza az összetettben, így elég kicsinek tűnt annak esélye, hogy Landis meg tudja nyerni a versenyt. A 17. szakaszon azonban olyan teljesítményt mutatott be, amire sem előtte, sem azóta nem volt példa. Az amerikai több mint 150 kilométeren át (!) vezette az etapot, s végül meg is nyerte azt, pedig egyáltalán nem volt könnyű szakasz, hiszen az Alpokban öt darab hegyet kellett megmásznia a mezőnynek, amelyek közül kettő 1. kategóriás, egy-egy 2. és 3. kategóriás, egy pedig kiemelt kategóriás emelkedőnek számított. Landis egy ilyen szakaszon tudta több mint nyolcperces hátrányát fél percre lefaragni az élen álló Oscar Pereiro Sióval szemben, így visszatért a végső győzelemre esélyesek közé. A két nappal később rendezett újabb egyéni időfutamon a 3. helyet szerezte meg, összetettben viszont az élre állt, s onnantól fogva már nem is tudta megelőzni senki.
Landis tehát a pályán egy hihetetlen felzárkózásnak köszönhetően csak megnyerte a Tour de France-t, ami pályafutása legnagyobb sikere lehetett volna. És itt üt be a feltételes mód…
A Tour de France 2006. július 23-án ért véget Párizsban. Július 27-én érkezett a hír, hogy az egyik versenyző doppingtesztje pozitív eredményt hozott. Kezdetben nem közölték, hogy kiről van szó, ám a sajtó megtudta, hogy Floyd Landis az érintett. Ezt később csapata, a Phonak is megerősítette, majd nem sokkal utána a verseny szervezői is. Mit ad a sors, Landis éppen azon a 17. szakaszon doppingolt, amelyen a föntebb említett 150 kilométeres vezetéssel visszatért az esélyesek közé. A hivatalos tájékoztatás szerint az amerikainak az etap befutójának helyszínén, Morzine-ben levett vizeletmintájában a normálisnál 11-szer magasabb tesztoszteronszintet mutattak ki, holott az akkori szabályok legfeljebb négyszeres értéket engedtek meg.
Emiatt Landis ellen megindult az ilyenkor szokásos eljárás. Természetesen ő maga is hamar megszólalt az ügyben, s ahogy az az esetek többségében lenni szokott, tagadta, hogy tiltott szerrel és/vagy módszerrel élt volna. Landis július 28-án lakhelyén, Madridban tartott sajtótájékoztatóján azt állította, hogy nem tudja, hogyan került a megszokottnál 11-szer nagyobb mennyiségű tesztoszteron a szervezetébe. Elmondása szerint a Tour de France idején összesen hét doppingellenőrzésen esett át, s a többi hat mintavétel egyaránt negatív eredményt hozott. Csak azt tudta elképzelni a pozitív eredmény indokaként, hogy tesztoszteronszintje mindig is magasabb volt az átlagosnál, de ennek természetes okai vannak, nincsen semmi köze a doppingoláshoz.
Ezt a magyarázatát szakemberek igen gyorsan megcáfolták. A New York Times 2006. július 31-i számában megjelent cikkben több szakértő is egybehangzóan kijelentette, hogy egy ekkora (11-szeres) tesztoszterontöbbletet természetes okokkal legfeljebb a nőknél lehetne magyarázni, hiszen náluk a mellékvese termeli (csekély mennyiségben) a férfi nemi hormonnak számító anyagot, míg az urak esetében a teljes mennyiségnek legfeljebb 5%-át állítja elő ez a szerv, a nagyobb részét a herék termelik meg. Márpedig a herék működését az agyalapi mirigy szabályozza, így nehezen elképzelhető, hogy ilyen úton termelődött 11-szer nagyobb mennyiségű tesztoszteron. A mellékvesénél elvileg nem elképzelhetetlen egy ilyen természetes túltengés, de mivel a férfiaknál csak elenyésző hányadát adja a hormonnak, ezért egy ekkora mértékű túlműködés szinte elképzelhetetlen.
Az idézett szakértők, illetve az ügyre közelről rálátó források azt is állították, hogy Landis pozitív teszteredményét szinte bizonyosan szintetikus, vagyis mesterséges eredetű tesztoszteron idézhette elő. Magyarul: doppingolt.
Ezt a teóriát csak erősítették az amerikai későbbi, egymástól igen eltérő védekezései is. A következő napokban hivatkozott pajzsmirigy-túlműködésre, csípőjének kortizolinjekciókkal történt kezelésére, valamint a 17. szakaszt megelőző laza estére is.
Aztán augusztus 5-én érkezett a megerősítés, miszerint a Landis által kért ún. B-próba (a kérdéses minta újbóli elemzése) is pozitív eredményt hozott a tesztoszteronszint vonatkozásában. Onnantól kezdve az amerikai joggal tarthatott attól, hogy elveszti Tour de France-címét, s két évre eltiltják a versenyzéstől, mivel akkoriban ez volt a maximális büntetés. Bár megillette az ártatlanság vélelme a jogerős ítélethozatalig, az elég egyértelmű bizonyítékok, valamint igen gyorsan és szélsőségesen változó védekezése miatt csapata, a Phonak még aznap szerződést bontott vele. Nem volt véletlen az amerikai csapat ennyire erős reakciója, mivel 2000 óta íródott történetében több versenyzője is doppingolást követett el. 2006. augusztus 15-én bejelentették, hogy az év végével megszűnik a csapat, mert a sokadik doppingbotrány volt az utolsó csepp a vezetőség poharában. Érdekesség, hogy Landis jogi képviseletét az a José Maria Buxeda spanyol ügyvéd látta el, aki korábban a szintén a Phonak színeiben lebukó Roberto Heras ügyében is eljárt.
Heras 2000 és 2005 között összesen négyszer nyerte meg a spanyol körversenyt, a Vueltát. Utolsó címét azonban 2006-ban elvették tőle, mert kiderült, hogy a 2005-ös verseny 20. szakaszát követően levett mintájában doppingszer nyomára bukkantak. Heras kérte a B-próba elvégzését, amely megerősítette az első eredményt. Kizárták, s két évre eltiltották, a profi versenyektől pedig négy évre. Heras 2007 végén bejelentette visszavonulását, de sosem adta fel, hogy bebizonyítsa igazát. Ez pedig, ha évek múltán is, de sikerült neki, mivel 2011-ben Kasztília és León tartomány legfelsőbb bírósága megsemmisítette a spanyol versenyző büntetését, mivel megállapította, hogy az ominózus mintát nem kezelték megfelelően, s annak regisztrálása során is szabálytalanságok történtek. A Herast eltiltó Spanyol Királyi Kerékpár Szövetség fellebbezett az ítélet ellen, ám 2012 decemberében a spanyol legfelsőbb bíróság jogerősen kimondta Heras ártatlanságát a föntebb említett szabálytalanságokra hivatkozva, s visszaadta neki a 2005-ös Vuelta-címet, eltiltását pedig érvénytelenítette. Az indoklás szerint a 2005-ös spanyol háromhetes verseny során számos doppingmintával nem bántak szabályszerűen az ellenőrök, ami miatt sérült a doppingellenes intézményrendszer integritása és a sportolók jogai is.
Landis története korántsem ebben az irányban fejlődött tovább. Miután elkezdett szorulni a nyakán a hurok, újabb magyarázattal állt elő. Ebben már elismerte, hogy doppingolt, de ezúttal azt állította, hogy tudtán kívül került a szervezetébe szintetikus tesztoszteron. Amellett, hogy Franciaországban is eljárás folyt ellene, hazájában is vizsgálatot indított az ottani doppingellenes ügynökség. 2006 novemberében azonban kicsit léket kapott az ügy. Történt ugyanis, hogy informatikai kalóztámadás érte a Tour de France-on levett mintákat tároló és elemző, WADA-akkreditációval rendelkező franciaországi laboratóriumot. A gyorsan megindult eljárás során fény derült arra, hogy meghamisították Floyd Landis pozitív mintájának a labor adatbázisában rögzített azonosítószámát. Az amerikai jogi csapata előzőleg éppen arra hivatkozva kérte a doppingeljárás megszüntetését a bíróságon, hogy téves azonosítószámot adtak meg Landis szóban forgó mintájánál, ami annak nem megfelelő kezelését bizonyítja.
Kiderült azonban, hogy egy igen amatőr támadásról volt szó, ugyanis a behatoló hekker csupán egyetlen számjegyet cserélt ki a minta hatjegyű azonosítójában, ráadásul a nyomozás arra is fényt derített, hogy a támadó által feltöltött fájlok csak és kizárólag Arnie Bakernek, Landis korábbi edzőjének számítógépéről származhattak. Az eljárás során kiderült, hogy Baker fogadott fel egy hekkercsoportot a francia doppinglabor informatikai rendszerének megtámadására, hogy a hamis dokumentumok feltöltésével alapjaiban döntsék meg a Landis elleni vádat. Évekig tartott a nyomozás, mire 2009-ben sikerült eljutni a bírósági szakaszig. Baker ellen automatizált adatkezelési rendszerbe történt behatolásban játszott bűnrészesség és a behatolás során eltulajdonított dokumentumok birtoklása miatt, míg Landis ellen utóbbi miatt emelt vádat a francia bíróság. 2011 novemberében mindketten egyéves felfüggesztett szabadságvesztést kaptak informatikai kémkedés miatt, emellett fejenként 75 000 dollárnak megfelelő összegű nem vagyoni kártérítést tartoztak fizetni a franciaországi doppinglabor számára.
2006 végére tehát igen egyértelművé vált, hogy Floyd Landis doppingolva nyerte meg az az évi Tour de France-t. Címétől mégis csak 2007 májusában fosztották meg a szervezők, mivel a hekkertámadás megakasztotta a folyamatokat. Addigra kiderült az is, hogy az amerikai másik hat, a verseny során leadott mintájában is megtalálható volt a szintetikus tesztoszteron, vagyis Landis nem csak a 17. szakaszon élt tiltott módszerrel. Az amerikai bíróságon támadta meg a döntést. Mindent bevetett, hogy bizonyítsa igazát. Olyan jogászokat fogadott föl, akik doppingváddal illetett sportolók képviseletére specializálódtak. Tanúk frontján is igyekezett erősen teljesíteni, hiszen beidéztette a két korábbi kiváló versenyzőt, Greg LeMondot és Eddy Merckxet is. Kettejük közül csak LeMond jelent meg a bírósági tárgyaláson, azonban Landis szempontjából ebben sem volt köszönet. Az 1986-os, az 1989-es és az 1990-es Tour de France győztese ugyanis eskü alatt kijelentette, hogy Will Goeghegan, Landis egyik támogatója részéről nyomásgyakorlás érte, hogy ne tegyen vallomást, hanem hazudjon. Erre Landis ügyvédje azonnal jelezte, hogy védence megszakít minden kapcsolatot Goeghegannel. Merckx meg sem jelent a bíróságon, mert írásban kijelentette, hogy semmi tudomása nincs az ügyről, így nem tud érdemi vallomást tenni.
Az amerikai bíróság 2007 szeptemberében jogerősen megfosztotta Floyd Landist Tour de France-címétől és 2007. január 1-jei visszamenőleges hatállyal két évre eltiltotta. Landis a lausanne-i Sportdöntőbíróságnál fellebbezett (kétszer is), ám a legfelső nemzetközi sportbírói testület 2008. június 30-án elutasította mindkét beadványát, így büntetései jogerőssé váltak. Az amerikait a Francia Doppingellenes Ügynökség is kétéves eltiltással sújtotta a francia területen rendezendő versenyek vonatkozásában.
Landis 2008 novemberében egy amerikai szövetségi bíróságnál nyújtott be fellebbezést, ám ezt is elutasították.
A sportszakmai lebőgés mellett anyagilag is nagyon rosszul járt a doppingoló „sportoló”, hiszen a rengeteg jogi procedúra elindítása és lebonyolítása nagyon sok pénzébe került. Ami talán a legszebb az egész történetben, hogy még ezen a téren is elcseszett mindent, ugyanis 2007-ben egy Thom Weisel névre hallgató üzletemberrel közösen létrehozott egy pénzalapot, amelyet állítása szerint az oszteoartritisz, azaz a kopásos ízületi gyulladás elleni küzdelem céljára kívánt fordítani. Hamar kiderült azonban, hogy az a 2 millió dollár, amely viszonylag rövid idő alatt befolyt az alapba, valójában Landis költséges bírósági kalandjaira ment el. Ezt a büntetőjog csalásnak nevezi, s az Egyesült Államokban ezen a jogcímen eljárás indult vele szemben. 2012-ben elismerte bűnösségét, s a bírósággal kötött egyezség értelmében 487 000 dollár pénzbírság megfizetésével megúszta a börtönt.
2009-ben, eltiltásának leteltét követően megpróbált visszatérni a versenyzéshez, ám érthető módon egyetlen komolyabb csapat sem látta szívesen soraiban. Jellemzően kisebb amerikai, kanadai és karibi versenyeken állt rajthoz. 2010-ben a bahamai körversenyen megnyerte az időfutamot, s a 2. lett egy New York állambeli egynapos tavaszi viadalon. 2011 elején azonban csapat nélkül maradt, s bejelentette visszavonulását.
Landis a 2010-es évek elején már nem eredményeivel, hanem hangzatos és súlyos kijelentéseivel vétette észre magát a nemzetközi közvélemény körében. Az amerikai több interjúban is azt állította, hogy a 2000-es években szisztematikus doppingolás folyt a kerékpársport élvonalában. Landis először a Wall Street Journal 2010. május 20-án megjelent számában olvasható nyilatkozatában beszélt arról, hogy 2001 és 2006 között rendszeresen doppingolt. 2001 és 2004 között a Lance Armstrong fémjelezte US Postal-csapat kerekese volt, s elsőként ő beszélt arról, hogy Joan Bruyneel, az amerikai együttest 2002 és 2004 között irányító csapatvezető ismertette meg számos doppingszerrel és doppingolási módszerrel, úgy mint az EPO, a szintetikus tesztoszteron, a növekedési hormonok, a szájon át bevehető szteroidok és a vérátömlesztés. Azt is kijelentette, hogy korabeli csapattársai közül Armstrong, Levi Leipheimer és David Zabriskie is doppingolt.
Landis 2010. július 3-án újfent a Wall Street Journal-nek nyilatkozva azt is állította, hogy Armstrong többször is vérdoppingot követett el, különösen a 2004-es Tour de France idején, s konkrétan megvádolta azzal, hogy tőle kapott tesztoszteront tartalmazó tapaszokat. Egy három héttel későbbi televíziós interjúban is megerősítette állításait, s azt mondta, hogy többször is látta Armstrongot doppingolás közben, egyben erős kritikával illette a rendszert, hogy valaki úgy tudott hét éven keresztül uralkodni a Tour de France-on, hogy közben tiltott módszerekkel és szerekkel élt.
Floyd Landis itt nem állt meg: 2010. augusztus 27-én azt a kijelentést tette, hogy US Postal-os időszakában edzőjétől, Pepe Martitól vásárolt növekedési hormont. Marti 2007 és 2010 között Alberto Contador trénere volt, ám a botrány hatására befejezték a közös munkát. Mint ismert, Contadortól elvették a 2010-es Tour de France-győzelmét doppingvétség miatt – ez is mutatja, mennyire átszőtte a dopping akkoriban a profi kerékpársportot. Az amerikai egy 2011-ben az ARD német köztelevíziónak adott interjúban azzal egészítette ki állítását, hogy EPO-t is vásárolt Martitól.
Landis 2010 szeptemberében polgári pert indított Lance Armstrong ellen csalás címén. A látszólag jó útra tért amerikairól később az derült ki, hogy beépített emberként segítette az amerikai szövetségi nyomozók munkáját, akik az általa kirobbantott doppingügyekben nyomoztak. Landis rejtett kamerával és a ruházatában elhelyezett kémmikrofonnal rögzítette azt, hogy Michael Ballnak, egy amerikai amatőrcsapat tulajdonosának otthoni hűtőjében növekedési hormonokat tároltak. Ez eredményezte, hogy a hatóságok pár nappal később sikeres házkutatást hajtottak végre Ball házában.
2011 januárjában a Sports Illustrated amerikai sportmagazinban megjelent cikk szerint Landis arról is vallott, hogy 2003-ban egy magánrepülés során a svájci Sankt Moritz repülőterén a vámosok injekciós fecskendőkre és doppingszerekre bukkantak Lance Armstrong poggyászában, ám az amerikai azt állította, hogy vitaminokról van szó, s egyáltalán nem aggódott az eljárás kimenetele miatt. Armstrong tagadta, hogy bármi igaz lett volna ebből.
Ennek ellenére 2012-ben eljárás indult az egykori US Postal, majd Discovery-csapatokon belüli állítólagos szisztematikus doppingolás ügyében, s ez vezetett ahhoz, hogy Lance Armstrongot megfosztották mind a hét Tour de France-elsőségétől. A föntebb említett korábbi versenyzők közül Levi Leipheimer beismerte, hogy mindkét csapatnál rendszeres volt a doppingolás, s ő maga 1999 és 2007 között használt tiltólistás szereket. Mivel együttműködött az eljárást lefolytató Amerikai Doppingellenes Ügynökséggel, ezért csupán féléves eltiltást kapott, de ez elegendő volt ahhoz, hogy véget érjen karrierje, ráadásul 1999 és 2007 közötti eredményeinek nagy részét törölték. David Zabriskie is bevallotta, hogy 2003 és 2006 között doppingolt, emiatt abban az időszakban elért eredményeit törölték, s féléves eltiltást kapott.
Velük együtt 11 korábbi US Postal- és/vagy Discovery Channel-versenyző tett vallomást, amelyek alapján Lance Armstrong minden TdF-címét elvesztette. Akármennyire is paradoxnak tűnhet, de lényegében Floyd Landis indította el a dominóeffektust többszöri kinyilatkoztatásaival. Az a személy, aki 2006-ban maga is csalással nyert Tour de France-t, majd gyors lebukását követően összevissza beszélve próbálta tisztára mosni magát, de csak újabb és újabb, immár büntetőjogi kategóriába tartozó hibákba hajszolta bele saját magát és környezetét.
Ami Landisnek a botrányok utáni életét illeti, kezdetben arra készült, hogy az amerikai szériaautós bajnokságban, a NASCAR-ban fog versenyezni, de ebből nem lett semmi, mint ahogy 2018-ban alapított kanadai kontinentális kerékpárcsapatából, a Floyd’s Pro Cyclingből sem – az együttes csupán egy szezon után megszűnt. Landis elsősorban egy olyan területen ért el sikereket, amelyet itt Magyarországon sehol sem tehetne meg, de még az USA több államában sem.
2016-ban Colorado államban kannabiszkereskedést nyitott. Ezt megtehette, mert ott teljesen legális a kannabisz termesztése, kereskedelme és fogyasztása is. Napjainkban is ebből él, mert elég jól megy az üzlet. A kerékpársportból való kitiltása után Landis súlyos fizikai fájdalmakkal (csípőműtétje miatt) és mentális problémákkal küzdött, amikre kezdetben erős ópiátokat kapott. Hogy megszabaduljon a függőséget okozó gyógyszerektől, alternatív megoldásként talált rá a kannabiszra és a CBD-olajra. Tapasztalatai alapján alapította meg saját vállalkozását.
Miután több mint 1 millió dollárt kapott a korábbi csapattársa, Lance Armstrong elleni állami doppingper lezárásakor, ezt a pénzt arra használta fel, hogy jóvátételként visszasegítse a fiatal tehetségeket a sportba. 2022-ben egy off-road és gravel (murvás) szakágra fókuszáló csapatot alapított, hogy népszerűsítse a CBD használatát a sportolói regenerációban. A közelmúltban, 2025 végén Landis cége sikeresen visszavert egy nagy port kavart szabadalmi pert is egy olyan jogásszal szemben, akit a tech- és kannabisziparban „szabadalmi trollnak” tartottak, így a vállalkozása jogilag is megerősödve működik tovább.
A kiemelt kép forrása: Par colinedwards99 — Flickr, CC BY 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2846815