A nyár elején emlékeztünk meg a Visszapillantó rovatban a 2006 tavaszán kirobbant olasz bundabotrányról, amelynek az lett a vége, hogy a Juventust visszasorolták a másodosztályba. Abban az évben nem csak Itáliában befolyásolták adminisztratív döntések a labdarúgó-bajnokságok mezőnyének összetételét, hanem Magyarországon is. Az MLSZ napra pontosan húsz esztendővel ezelőtt, 2006. július 25-én hozott jogerős döntést arról, hogy nem engedi indulni a Ferencvárost az NB I új szezonjában. A zöld-fehérek hivatalosan azért nem kaptak licencet, mert adósságot halmoztak föl, amit nem sikerült a legvégső határidőig rendezni. A rendkívül nagy horderejű döntést évekig tartó pereskedés követte, no meg az, hogy az FTC három évig az NB II-ben szerénykedett, mire sikerült feljutnia. A Visszapillantó rovat eme cikkében fölidézem a kizáráshoz vezető utat, magát a döntést, az azzal kapcsolatos reakciókat, s a következő évek történéseit is.
A 6. helyen fejezte be a labdarúgó NB I 2005/06-os kiírását a Ferencváros. Bár elsőre nem tűnik annyira rossznak ez a helyezés, de az FTC előző években elért eredményeihez képest (2001-ben és 2004-ben bajnoki cím, 2002-ben, 2003-ban és 2005-ben ezüstérem) mindenképpen visszaesésnek számított. Ugyanakkor a IX. kerületiek abban a tudatban vágtak neki annak az idénynek, hogy nincs minden rendben a klub háza táján. Ennek ellenére nagy megütközést keltett sokakban, amikor a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) licencadó bizottsága 2006 májusában első fokon nem adta meg az indulási jogot az FTC-nek. Pedig az, hogy első fokon nem kap egyből minden jelentkező licencet, nem olyan ritka, hiszen az utóbbi években is hallhattunk, olvashattunk hasonló híreket, másrészt húsz évvel ezelőtt további öt klub nem ment át elsőre a rostán, köztük a ferencvárosiak nagy riválisa, az Újpest sem, valamint a Honvéd, a Diósgyőr, a Fehérvár és a Sopron sem.
Az elutasított kluboknak lehetőségük volt fellebbezni, s ezt kivétel nélkül meg is tették. A fellebbviteli licencadó bizottság négy egyesület kérelmét pozitívan bírálta el, míg a Ferencváros és a Honvéd feltételes licencet kapott, vagyis esetükben nem vált jogerőssé a döntés. Mindkét fővárosi klub anyagi gondok miatt lett „megcsillagozva”, s amennyiben a megszabott határidőkig nem tudták volna igazolni azt, hogy rendezték tartozásaikat, akkor elbukták volna az élvonalbeli indulás lehetőségét, s legfeljebb a másodosztályban szerepelhettek volna.
A Ferencváros július 25-ig kapott haladékot arra, hogy rendezze pénzügyeit, különben megvonják tőle a licencet. Itt érdemes részletezni, hogy mégis milyen anyagi problémák terhelték akkoriban az FTC-t, amely pedig a 2000-es évek első felének legsikeresebb csapata volt, ráadásul a nemzetközi porondon is tisztesen helytállt.
A klub körüli problémák alapvetően 2003 nyarán kezdődtek. A 2002/03-as bajnokság utolsó fordulójában a Ferencváros abban a tudatban fogadta az Üllői úton a Debrecent, hogy győzelem esetén bajnok, akármi történik eközben az Újpest – MTK találkozón, ahol a vendégeknek volt bajnoki esélyük. Az MTK 1:0-ra győzött, az FTC viszont 0:0-t játszott a DVSC-vel, így a Hungária körútra került a bajnoki trófea. A ferencvárosi mérkőzés végig feszült hangulatban telt, s nem csak a szurkolók voltak izgatottak, hanem a játékosok is, akik talán éppen emiatt görcsösen fociztak, s nem bírták berámolni azt a gólt, ami a mennyekbe repíthette volna őket.
Amint a mérkőzésnek vége lett, a feldühödött ferencvárosi ultrák nagy része berohant a pályára, s ütött-rúgott mindenkit, akit ért. Alapvetően saját csapatukon és a klub vezetésén akarták számon kérni az elbukott bajnokságot, ehhez képest a legsúlyosabb sérülést Szentes Lázár, a Debrecen vezetőedzője szenvedte el, akit a földön fekve a fején és a veséje tájékán is többször megrúgtak. Kórházba vitték, ahol zúzódásokat és belsőszervi sérüléseket állapítottak meg, ugyanakkor nem szorult tartós kórházi kezelésre, s még aznap hazatérhetett a csapattal együtt Debrecenbe.
A bajnoki cím elvesztése, de még inkább a botrány miatt Várszegi Gábor, a Fotex-csoport vezére, a labdarúgócsapatot működtető gazdasági társaság tulajdonosa néhány héttel később úgy döntött, hogy végleg kivonul a Ferencvárosból. A korszak egyik leggazdagabb magyar üzletembere mindössze két évvel korábban vásárolta meg a társaságot, amely már akkoriban is adóssághegyeket görgetett maga előtt, így lehet, hogy hamarabb is eljutott volna oda, ahová végül 2006-ban. Várszegi azonban kifizette a tartozásokat, rendezte a klub anyagi hátterét, s ez az eredményeken is meglátszott, hiszen 2001 és 2005 között rendre az első kettő hely valamelyikén zárt a Ferencváros.
Azzal viszont, hogy a Fotex-vezér 2003 nyarán eladta tulajdonrészét, a klub elveszítette legfőbb tőkeerős finanszírozóját, a részvényeket pedig jelképes összegért visszavásárolta az anyaegyesület (az FTC), amely azonban nem rendelkezett a labdarúgócsapat működtetéséhez szükséges tőkével.
A kvázi tulajdonos nélkül maradt klub folyamatosan hitelből és külső hitelezők segítségével igyekezett fenntartani magát. A klub jelentős köztartozásokat halmozott fel, így pl. rengeteg adóval és járulékkal lógott az APEH-nak (a NAV jogelődjének). Nem fizették ki a játékosok és stábtagok béreit, emiatt több korábbi labdarúgó és edző indított eljárást a klub ellen elmaradt járandóságai miatt. A beszállítók és a közműszolgáltatók felé is hatalmas elmaradások alakultak ki. A tartozások összege 2006-ra – akkori becslések szerint – elérte az 1-1.5 milliárd forintot.
Az FTC elnöksége (Furulyás János, majd később Ináncsi Mátyás és az Autóker) az Üllői úti stadion és a hozzá tartozó értékes telek értékesítéséből, illetve hosszú távú bérbeadásából próbálta meg kifizetni a tartozásokat. Egymást követték az állami és magánúton kiírt ingatlanpályázatok, ám ezek sorra meghiúsultak jogi viták vagy a jelentkezők visszalépése miatt. A klubnak szinte havonta kellettek az azonnali áthidaló kölcsönök a mindennapi túléléshez, a hosszú távú konszolidációra nem maradt fedezet.
Ezzel párhuzamosan az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) és az MLSZ bevezette és szigorította a klublicenc-rendszert. Ennek lényege az volt, hogy csak olyan csapat indulhatott a profi bajnokságban, amely igazolni tudta: nincs lejárt tartozása az állam, a munkavállalók és más sportszervezetek felé. A Ferencváros vezetése papíron és ígéretekkel próbálta igazolni a likviditást, de a valóságban a gazdasági háttér teljesen összeomlott.
A 2005/2006-os bajnokság során a Ferencváros már gyengén szerepelt (csak a 6. helyen végzett), miközben a háttérben zajlott a harc az MLSZ új vezetésével. A Kisteleki István vezette szövetség egyértelművé tette, hogy nem fog kivételt tenni a zöld-fehér egyesülettel, és példát akar statuálni a licencszabályok szigorú betartásával. A szövetség első fokon elutasította a licencet, és bár a fellebbviteli bizottság májusban még adott egy utolsó esélyt és feltételes rajtengedélyt, a klub az Üllői úti ingatlanpályázat újabb kudarca miatt júliusra sem tudott banki garanciát felmutatni a tartozások rendezésére. Ez vezetett a július 25-i végső, kizáró határozathoz.
Ezen a napon vált véglegessé, hogy az NB I 2006/07-es idényét a Ferencváros nélkül kezdik meg, amely korábban sosem szerepelt alsóbb osztályban, mindvégig (még ha különböző nevek alatt is) az élvonal tagja volt. Ezt követően az Újpest maradt az egyetlen klub, amely örökös NB I-esnek mondhatja magát, s ezt mind a mai napig meg is teheti.
S ha már Újpest! A kizárást követő felháborodás keretében a ferencvárosiak körében számos összeesküvéselmélet látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy valójában mi vezethetett a példátlanul súlyos döntéshez. Többen a tények ellenére sem fogadták el az MLSZ indoklását, miszerint a tartozások és a hiányzó pénzügyi garanciák vezettek az FTC szankcionálásához. Kisteleki István, a szövetség akkori elnöke pár évvel korábban az Újpest vezetőedzője volt, így egyből fölvetődött, hogy a lila-fehér múlt szerepet játszott a kizárásban. Ami erősebb érv lehetett a ferencvárosiak számára, az az volt, hogy az MLSZ július közepén némileg váratlanul feloszlatta licencadó bizottságát, s új testületet nevezett ki. Ennek oka az volt, hogy a bizottság július 17-én, vagyis nyolc nappal a Ferencváros kizárásához vezető döntés meghozatala előtt szabálytalanul ült össze, a tanácskozásról a testület elnöke, Kamarás István nem is tudott, ráadásul érdemben megváltoztatott egy jogerős határozatot, amit nem tehetett volna meg. Ezért Kamarás kivételével mindenkit visszahívtak.
Pár nappal később, július 21-én megalakult az új fellebbviteli licencadó bizottság. Nem kellett sok idő, hogy e testület körül is furcsa dolgok lássanak napvilágot. Az FTC honlapja még aznap közölte, hogy az elsőfokú licencadó bizottság tagjai között szerepelt Mészöly Kálmán, akinek a fia, Géza éppen annak a Vasasnak lett a vezetőedzője, amely a 15. helyen zárta az előző NB I-es bajnokságot, így a pályán elért eredményei alapján kiesett, azonban a Ferencváros kizárása esetén jó eséllyel mégis bennmaradt volna.
Az előírások szerint a bizottság tagjainak alapvetően elfogulatlannak kell lenniük, de a családi kötődés nem állt ellentétben ezzel a követelménnyel. A semleges szemlélők pontosan tudták akkor is, hogy amennyiben kizárják az FTC-t, az nem Mészöly, Kisteleki, vagy valaki más miatt történik, hanem a klub katasztrofális anyagi helyzete következtében.
Ezek a körülmények azonban elegendő indokot szolgáltattak a Ferencvárosnak arra, hogy jogi úton támadja meg a döntést. A klub már másnap, július 26-án polgári jogi keresetet nyújtott be a bírósághoz, s az UEFA-t is értesítette álláspontjáról. A klub keresetének lényege az volt, hogy az MLSZ saját szabályzatát és a közigazgatási törvényeket is megsértette az eljárás során, vagyis a Ferencváros kizárásáról szóló határozat jogsértő volt. Az FTC arra hivatkozott, hogy az MLSZ a licencet megtagadó Fellebbviteli Licencadó Bizottságot menet közben, szabálytalanul oszlatta fel és alakította át 2006 júliusában.
A Fővárosi Bíróság már 2006. szeptember 5-én első fokon megsemmisítette az MLSZ határozatait, kimondva, hogy a szövetség eljárása nem volt törvényes. Az MLSZ azonban fellebbezett, és Helmeczy László jogi alelnök kijelentette: a per nem helyezi vissza automatikusan a Ferencvárost az élvonalba – ezt nehéz is lett volna megtenni, hiszen akkor már javában zajlott az új szezon.
A jogi eljárás legfontosabb fordulópontja 2006. december 7-én jött el, amikor a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletben mondta ki, hogy az MLSZ jogtalanul zárta ki a Ferencvárost az NB I-ből.
A bíróság megállapította, hogy a licencet megvonó bizottság összetétele nem felelt meg a szövetség saját klublicenc-szabályzatának (például hiányoztak a kötelezően előírt független szakértők, könyvvizsgálók vagy jogászok).
Bár a határozat jogerősen jogtalannak lett minősítve, a bíróság kimondta, hogy a folyamatban lévő 2006/2007-es NB I-es bajnokság menetét már nem lehet megváltoztatni. A bajnokság adminisztratív vagy fizikai megszakítása, a csapat utólagos „visszatolása” nem volt kivitelezhető.
Az MLSZ a jogerős ítélet után a Legfelsőbb Bírósághoz (a mai Kúriához) fordult felülvizsgálati kérelemmel. 2007. július 3-án a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a korábbi döntést, ezzel véglegessé vált: a magyar állam legfelsőbb igazságszolgáltatási szerve szerint is törvénytelen volt a klub száműzetése.
A jogsértés kimondása után az FTC-nek megnyílt az út, hogy több milliárd forintos kártérítési pert indítson az MLSZ ellen az elmaradt tévés jogdíjak, jegybevételek, szponzori pénzek és a játékosok értékvesztése miatt. A gigantikus kártérítési perrel való fenyegetettség végül arra kényszerítette az MLSZ-t és a sportpolitikát, hogy a színfalak mögött egyezséget keressen a klubbal. Ez a jogi helyzet alapozta meg azt is, hogy az állam segítséget nyújtson az Üllői úti ingatlanhelyzet rendezésében, ami végül lehetővé tette a brit befektető, Kevin McCabe és a Borsodsport Inveszt Kft. megérkezését 2008-ban, aki és amely konszolidálta a tartozásokat.
Érdekesség, hogy az FTC Pártolói Egyesülete külön pert is indított azért, hogy az MLSZ hozza nyilvánosságra azoknak a személyeknek a nevét, akik a zárt ajtók mögött megszavazták a kizárást 2006-ban. A Fővárosi Ítélőtábla ebben az ügyben is a szurkolóknak adott igazat 2009-ben, így akkor hivatalosan is nyilvánossá vált a határozatot meghozó tanács tagjainak névsora.
E szerint Bárányos László, Horváth József, Laczkó János, Pálfay Szilárd, Pere József, Riklik Anett és Szendrő Dénes voltak a bizottság tagjai.
A zöld-fehér szurkolói sajtóban és a köznyelvben ezt a hét személyt a per lezárultát követően sokáig csak a „hét fantomként” emlegették, mivel névtelenségük mögé bújva hozták meg a sporttörténelmi határozatot, amelyet később a bíróság is jogtalannak minősített.
A névsor nyilvánosságra hozatala után a sajtó és az FTC szurkolói csoportjai részletesen utánajártak, hogy kikből állt a határozatot meghozó testület. A közvélemény számára addig szinte teljesen ismeretlen nevek mögött a magyar sportélet alsóbb szintjei, a helyi amatőr szövetségek, valamint a gazdasági szféra különböző szakértői húzódtak meg.
Leginkább a bizottság egyetlen hölgytagjának, Riklik Anettnek a kiléte foglalkoztatta a közvéleményt, de nem csak női mivolta, hanem rendkívül fiatal kora miatt is. A Baranya Megyei Labdarúgó-szövetség akkori elnöke, dr. Rákóczy István javaslatára került a testületbe, miután az MLSZ felkérte a megyei szövetségeket, hogy küldjenek agilis, közgazdasági végzettségű szakembereket. Riklik Anett közgazdász, viszont 2006 nyarán mindössze 25 évesen került be a licencadó testületbe, márpedig a szabályok legalább ötéves gyakorlatot szabtak meg kritériumként, s fölmerült annak gyanúja, hogy ezzel nem rendelkezett. Rákóczy a Blikknek 2009 januárjában, a névsor nyilvánosságra hozatala után adott nyilatkozatában annyit mondott, hogy az MLSZ részéről megfelelőnek találták Riklik Anett nevezését, így nem kellett utána nézni annak, van-e ötéves gyakorlata. Érdekesség, hogy Riklik Anett karrierje megmaradt az MLSZ-nél, a mai napig a licencadó és fellebbviteli bizottságokban dolgozik, a hírek alapján ő vezette azt a testületet, amely idén áprilisban több klubnak, így az FTC-nek is megadta a licencet a most induló 2026/27-es idényre.
Dr. Pálfay Szilárd jogász végzettségű szakemberként, Győr-Moson-Sopron megyéből került a bizottságba. Szintén jogászként szerepelt a testületben Laczkó János is, aki a Budapesti Amatőr Boksz Szövetség elnöke volt régebben. A labdarúgásban nem töltött be vezető szerepet. Szendrő Dénes a Pest Megyei Labdarúgó Szövetség berkein belül számított elismert vezetőnek. Hosszú ideig a Játékvezető Bizottság elnöke volt, majd a megyei fellebbviteli/fegyelmi testületek vezetőjeként ténykedett.
A szurkolók körében a nevek nyilvánosságra kerülése óriási felháborodást váltott ki, de mivel a tagok – Riklik Anett és Szendrő Dénes kivételével – nem voltak reflektorfényben lévő közszereplők, a harag inkább az akkori MLSZ-elnökre, Kisteleki Istvánra fókuszálódott.
Érdekesség, hogy a hét tagból többen ma is az MLSZ-ben dolgoznak, vagyis nem törte meg pályafutásukat a húsz évvel ezelőtti ügy.
A jogi procedúra tehát teljes erkölcsi és jogi győzelmet hozott a Ferencvárosnak, de a labdarúgás kegyetlen valóságán nem változtatott: a csapatnak a pályán, az NB II-ben kellett megküzdenie a feljutásért. Bár a csapat a Keleti csoport élmezőnyében szerepelt, 2007-ben és 2008-ban is lecsúszott a feljutást érő 1. helyről, 2009-ben viszont már nem volt nála jobb csapat, így a 2009/10-es idény óta ismét az NB I tagja.
A kiemelt kép forrása: hvg.hu