Mozgalmas nyara van a magyar sportnak, de nem csak azért, mert sok jó eredmény születik a különböző versenyeken. Több csapatjátékban még most sem világos, mely együttesek indulhatnak a különböző bajnokságokban. Több probléma van a kézilabda háza táján, de akadnak gondok a kosárlabdában is. A legnagyobb visszhangot a mosonmagyaróvári női kézilabdacsapat körüli hercehurca kapta, mivel a gárdának jelenleg otthona sincs.
Zajlik a nyári szünet a különböző csapatsportágak bajnokságaiban, de ez korántsem jelenti azt, hogy mindenki pihenne. Egyre több együttes kezdi meg a felkészülést a 2026/27-es szezonra, azonban vannak csapatok, amelyek teljes bizonytalanságban, vagy elég rossz hírekkel a hátuk mögött tehetik meg ezt. Több bajnokságban sem végleges még az új idény mezőnye, mert egyes klubok nem kaptak licencet, vagyis indulási engedélyt, más egyesületek pedig nem vállalták a szereplést az adott osztályban, ezért legalább egy szinttel lejjebb kerültek.
A kézilabdában több gond is akad. Ezek közül a legnagyobb figyelmet alighanem a Mosonmagyaróvár női csapata körüli cirkusz kapja. Az elmúlt években többször is a nemzetközi porondon szereplő, a hazai bajnokságban azonban egyre jobban visszaeső kisalföldi együttes simán bennmaradt az NB I-ben (igazából kiesési gondjai nem voltak), így annak rendje és módja szerint benyújtotta licenckérelmét a következő élvonalbeli idényre. Csakhogy a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) első fokon nem adta meg az indulás jogát az MKC-nak.
Az Európa Liga legutóbbi kiírásában a negyeddöntőig jutott csapat tehát jelen állás szerint csak a másodosztályban, az NB I/B-ben indulhatna ősszel. Természetesen van mód fellebbezésre, ennek határideje azonban kedden éjfélkor lejárt, s egyelőre hivatalos információ még nincs arról, hogy időben megérkezett-e a beadvány az MKSZ-hez.
A mosonmagyaróvári szurkolókat, de lehet, hogy a játékosokat is hidegzuhanyként érte, érhette a licenckérelem elutasítása, mivel Gáspár Botond klubelnök pár nappal a szövetség negatív döntése előtt még igen határozottan kijelentette a helyi televízióban, hogy meglesz a licenc: „persze, hogy lesz licenc, ez nem kérdés. Most is lesz, jövőre is lesz. Történjen bármi is az elkövetkezendő két évben, az MKC-nek lesz licence”.
Az elnök az MKSZ döntését követően közleményben jelezte, a határozattal szemben fellebbezést nyújt be. „A döntés előzménye, hogy a Movaréna Kft. ügyvezetője felmondta a klubbal fennálló szerződését, majd erről tájékoztatta a Magyar Kézilabda Szövetséget. Ennek következtében a Szövetség a jelenlegi helyzetre tekintettel első fokon elutasította a licenckérelmünket.
Az ügy rendezése érdekében folyamatosan keressük a kapcsolatot a Movaréna Kft. Ügyvezetőjével, azonban sem nekünk, sem a jelenlegi városvezetésnek nem veszi fel a telefont. A folyamatban lévő ügyre tekintettel ezt jelenleg nem kívánjuk tovább kommentálni…
A döntéssel szemben természetesen fellebbezést nyújtunk be. A Magyar Kézilabda Szövetséggel folytatott egyeztetések alapján meggyőződésünk, hogy a szükséges feltételt biztosítani tudjuk, és az MKC a következő szezonban is rendelkezni fog a bajnoki szerepléshez szükséges játékjoggal” – írja tájékoztatásában az elnök.
A csarnok az önkormányzat tulajdonában áll, és a Movaréna Kft. üzemelteti (a cég tulajdonosa az MTE Csoport). A Kft. ügyvezetője, Drescher Ottó sajtótájékoztató keretében reagált a történtekre.
„Az aréna legnagyobb használója az MKC, amely a létesítmény kihasználtságának mintegy 90 százalékát adja. Egy ilyen mértékű használat csak akkor működhet megfelelően, ha a felek partnerként működnek együtt, és kölcsönösen teljesítik a vállalt kötelezettségeiket. Korábban ez így volt, a problémák Gáspár Botond elnökké választásával kezdődtek. Gyakorlatilag az első hónaptól kezdődően nem fizettek bérleti díjat” – fogalmazott Drescher a szerdai sajtótájékoztatón, amelyről a Kisalföld számolt be.
A tartozások miatt idén márciusban a Movaréna Kft. felmondta szerződését az MKC-val, a megbeszélésen Gáspár úgy fogalmazott, Drescher forduljon az önkormányzathoz, mondván „a város úgysem hagyja veszni a zászlóshajóját”. A polgármester biztosította, hogy a tartozást rendezik, ám ez azóta sem történt meg.
A megállapodás 2026. május 31-én szűnt meg. „2026 májusában ismét személyesen egyeztettem Gáspár Botonddal, aki akkor újabb ígéretet tett arra, hogy a városvezetéssel egyeztetve új bérleti szerződést kötünk. Ezt követően azonban sem a többszöri telefonhívásaimra, sem az üzeneteimre nem kaptam választ, így a megígért egyeztetés és szerződéskötés végül nem valósult meg” – tájékoztatott az ügyvezető, aki később is kereste a városvezetést és a klub elöljáróit is, de nem kapott választ.
„Időközben tudomásomra jutott, hogy az MKC a licenckérelméhez valótlan tartalmú bérleti szerződést csatolt. Erről tájékoztattam a Magyar Kézilabda Szövetséget. Bíztam benne, hogy ez végre minden érintettet arra ösztönöz, hogy felelősen kezelje a kialakult helyzetet, és mielőbb megoldást találjunk. Megkeresés végül 2026. július 9-én érkezett, amikor a polgármester arra szólított fel, hogy kössek új bérleti szerződést az MKC-val. Aznap szabadságon voltam. Később derült ki számomra, hogy ez volt az NB I-es licenceljárás utolsó határideje. Július 9-ét követően sem a városvezetés, sem az MKC részéről nem kerestek többé” – tette hozzá Drescher.
Az ügyvezető szerint a tartozások komoly likviditási gondot okoztak az MTE-csoportnál, az is előfordult, hogy a munkatársak bérét csak késedelmesen tudták kifizetni. Drescher kijelentette, a kialakult helyzet nem az aréna döntéseinek következménye, hanem a hosszú időn át meghozott felelőtlen döntések, valamint az érintett szervezetek és a városvezetés részéről elmaradt felelős intézkedések eredménye.
Az MKSZ klublicencszabályzata szerint a fellebbezést a kérelmező július 14. napjáig terjeszthette elő. A határidőn túl előterjesztett fellebbezést az MKSZ érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.
Érdemes kicsit közelebbről is megvizsgálni Drescher Ottó állításait. A Movaréna Kft. ügyvezetője többek között azt állította a sajtótájékoztatón, hogy az MKC Gáspár Botond elnökké választása óta nem fizetett bérleti díjat a csarnok használatáért. Amennyiben ez tényleg így van, az igen súlyos dolog, mivel Gáspárt tavaly februárban választották meg a klub élére, azaz 17 hónapja. Mint föntebb olvasható, a bérleti szerződés május 31-én szűnt meg, vagyis ezek alapján a Movaréna Kft. nagyon türelmes volt az MKC-val szemben, hiszen 15 hónapon keresztül tűrte, hogy nem kap egy vasat sem.
Amennyiben ebből bármi igaz, akkor a klub sorsa alighanem megpecsételődött, hiszen a legtöbb szövetség jelentős tartozásokat maguk előtt görgető és szabálytalanul működő kluboknak nem szokott licencet adni. Emlékezzünk csak arra, amikor a labdarúgó NB I-ből egyszerre öt klubot is kizártak anyagi problémák miatt. Mindez még 2015-ben történt, amikor a Quaestor-botrány következtében csődöt jelentett az addig Tarsoly Csaba, a cégcsoport tulajdonosa által birtokolt Győri ETO FC. Az MLSZ a győriek kálváriája után szigorította meg a klubokra vonatkozó pénzügyi szabályokat, s ezek alapján további négy egyesület nem jutott licenchez.
A Nyíregyháza egy korábbi brazil játékosa felé fönnállt, még 2010-ből (!) származó tartozását csak 2015 májusában rendezte, jóval határidőn túl, ezért nem kapott licencet, a Kecskemét 100 millió forintot meghaladó adótartozása és a tulajdonosi háttér összeomlása miatt került kizárásra, míg a Pécs a nem megalapozott és nem biztonságos üzleti terv miatt bukta el az NB I-es indulást. Nem kapott licencet a Lombard Pápa sem, mely ezen a néven nem sokkal később megszűnt, tulajdonosa, Bíró Péter pedig évekre börtönbe került csalás és más bűncselekmények miatt.
Tehát, amennyiben igaz, hogy a Mosonmagyaróvári Kézilabda Club több mint másfél éve nem fizet a csarnok üzemeltetőjének, akkor az MKSZ aligha fog másodfokon licencet adni. Ebben az esetben a csapat legfeljebb az NB I/B-ben szerepelhet jövőre, s akkor az élvonalból 13. helyen kieső Kozármisleny maradhat a legmagasabb osztályban.
A nőknél nem kapott elsőre licencet a másodosztályra az élvonalból idén kizúgott Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia sem. Mivel a klub súlyos anyagi gondokkal küzd évek óta, esélyes, hogy nem fog sikerrel járni, s akkor legfeljebb az NB II-ben indulhat.
A férfiaknál az NB I-re minden arra jogosult klub megkapta az indulási jogot, így összeállt a 14-es mezőny, ellenben a másodosztályban változás történt. Az élvonalból májusban nagy csata végén kiesett Komló, bár megkapta a licencet az NB I/B-re, ám a Komlói Sport Kft. múlt pénteken megjelent közleménye szerint a jövőben az utánpótlásra kíván koncentrálni, ezért nem vállalja a másodosztályú szereplést, s inkább a harmadik vonalból indulva akarja újra fölépíteni a csapatot. Komlónak 60 év után nem lesz legalább a másodosztályban szereplő kézilabdacsapata. A döntés ott is többeket váratlanul ért, mert nem voltak előjelei, az üzemeltető indoklása pedig szintén nem nyugtatta le a kedélyeket, mivel a vezetőségen kívül álló okokra hivatkoztak.
Ehhez képest éles fordulatot jelentett a kft. kedden kiadott újabb közleménye, melyben már arról adott hírt, hogy a „tulajdonosi kör az önkormányzat, valamint a támogatók közötti hosszú egyeztetések eredményeként pozitív irányt vettek a kézilabdacsapatunk jövőjét érintő fejlemények. A tárgyalásoknak köszönhetően esély mutatkozik arra, hogy a felnőttcsapat a 2026/27-es bajnoki sorozatot az NB I/B-ben kezdje meg.”
A cikk írásának idején (2026. július 16. 9:03) még nem tudni, hogy végül mi lesz a komlóiak sorsa, mint ahogy a mosonmagyaróváriaké sem ismert.
Nem csak a kézilabdában vannak gondok. A női kosárlabda-bajnokságban szereplő Dávid Kornél Akadémia a héten jelentette be, hogy bennmaradása dacára nem vállalja az indulást az új idényben. Matus Gábor, a klub ügyvezetője azzal indokolta a nehéz döntést, hogy „a jelenlegi gazdasági környezet nem feltétlenül alkalmas arra, hogy a versenysportban előrébb lépjünk”. Ők is az utánpótlásra koncentrálnak a folytatásban. Ez azt jelenti, hogy az élvonalból kiesett Szigetszentmiklós bennmaradt, mivel a másodosztály küzdelmeit megnyerő, ám szintén inkább az utánpótlásnevelésre építő Soproni Darazsak nem vállalta az NB I/A-s indulást.
Joggal vetődhet föl a kérdés, miért történik ennyi visszalépés. Azt látni kell, hogy elsősorban kiscsapatok érintettek ezekben az ügyekben, amelyeknek nyilvánvalóan szerényebb anyagi lehetőségeik vannak, így jól kell beosztaniuk a pénzt. Ez most a Dávid Kornél KA esetében nem elegendő az élvonalbeli folytatáshoz, a komlói kézilabdásoknál pedig lehet, hogy nem lesz elegendő. A Mosonmagyaróvár és a Dunaújváros helyzete már jóval bonyolultabb, s a női kézilabda közelmúltjában sajnos bőven találni olyan klubokat, amelyek remek eredményeik dacára valamilyen okból kifolyólag összeomlottak, s eltűntek a süllyesztőben.
A Siófok a 2010-es évek második felében az élmezőny oszlopos tagja volt itthon, s több évadban is indulhatott az európai porondon. Legnagyobb sikerét 2019-ben érte el, amikor megnyerte a második számú sorozatnak számító EHF-kupát. A klub éveken át kiemelkedő költségvetéssel dolgozott, és világklasszis légiósokat foglalkoztatott, de a finanszírozási háttér megrendült. 2023 tavaszára akkora adósság halmozódott fel, hogy a klub ellen felszámolási eljárás indult a ki nem fizetett játékosbérek és egyéb elmaradások miatt.
A Siófok még a 2022/23-as szezonban is jól teljesített, hiszen az EHF-kupa helyébe lépett Európa Ligában a negyeddöntőig jutott (ott a későbbi győztes Borussia Dortmund állította meg), az NB I-ben pedig 5. helyen zárt, így minden bizonnyal a következő idényben is nemzetközi kupainduló lehetett volna. Csakhogy a szezon végeztével a keret négyötödével „közös megegyezés” keretében szerződést bontott a klub, vagy a lejáró kontraktusokat nem hosszabbította meg, mivel annak anyagi helyzete megrendült, emiatt megszorításokra volt szükség. Ekkor csak három magyar fiatal maradt a csapat keretében. Távozott a kiváló szlovén edző, Uros Bregar vezette szakmai stáb is.
A klub bejelentését követően hamar kiderült, hogy mekkora a gond a Balaton partján. A játékosok ügyvédet fogadtak, aki többször is fizetési felszólítást küldött Fodor Jánosnak, az SKC tulajdonosának. Miután ezek eredménytelenek maradtak, a jogász felszámolási eljárást kezdeményezett a klubot tulajdonló helyi céggel szemben. Megkereste Ilyés Ferencet, az MKSZ elnökét is, mivel szerinte a tartozás ténye önmagában kizáró oka annak, hogy a Siófok licencet kapjon a 2023/24-es idényre. A szakember itt a licencszabályzat azon pontjára alapozta kérelmét, mely szerint olyan klub nem kaphat indulási jogot, amely a szezont megelőző március 31. napján tartozott munkavállalóinak és/vagy szállítóinak.
Fodor János nem igazán akart tudomást venni a kialakult helyzetről, vagy pedig nagyon bízott annak megoldásában, ugyanis a nagy bajok idején nem sajnált mintegy 6 millió forintot kifizetni a Siófok európai kupaindulásához szükséges regisztrációs díjra. Azt tervezte, hogy fiatalokkal fognak szerepelni az NB I-ben és a nemzetközi porondon.
Az MKSZ-t mindez nem hatotta meg, mivel úgy döntött, nem adja meg a licencet a Balaton-partiaknak a fölhalmozott és lejárt tartozások miatt. A helyzet annyira súlyos volt, hogy a Siófok még a másodosztályban sem indulhatott, mert az ottani szigorú feltételeknek sem felelt meg. Így az NB II-be, a harmadosztályba lett visszasorolva a pár hónappal korábban még az élvonalban 5. helyen végző együttes. Ott teljesen új, amatőr alapokra helyezve kezdték meg az építkezést. A siófoki csapat mind a mai napig abban a ligában szerepel. A Siófok 2009 óta volt NB I-es, vagyis másfél évtized alatt sikerült mindent lerombolni a felelőtlen gazdálkodásnak köszönhetően.
A női kézilabdában azonban nem a Siófok az egyetlen negatív példa az utóbbi évekből. Érden is néhány év remeklést követett a szinte teljes széthullás, bár ott kevésbé volt drasztikus a visszaesés, mint Siófokon. Az érdiek a 2019/20-as szezont a 6. helyen zárták, azonban 2020 nyarán komoly bajba kerültek. Itt nem tartozások és felelőtlen pénzszórások okozták a bajt, hanem a politika. A város nem sokkal korábban hivatalba lépett vezetése ugyanis úgy döntött, hogy semmit sem ér neki a sport, s azt a több száz millió forintot, amelyet előzőleg az érdi női kézilabdának szántak, inkább infrastruktúrafejlesztésre és útfelújításokra költi el. Emiatt a klub válságos pénzügyi helyzetbe került rövid időn belül. A legjobb játékosokat és Szabó Edina vezetőedzőt is el kellett küldeni. A csapat ugyan csupa fiatallal kiállva még három szezonon keresztül hősiesen megőrizte helyét az első osztályban, de a 2022/23-as idényben már kiütközött a minőségi különbség a többi csapattal szemben, így az Érd kiesett a bajnokságból, s ma is a második vonalban szerénykedik.
Egyelőre még nincs vége a Mosonmagyaróvár ügyének, de a jelenlegi információk alapján erősen kérdésesnek látszik, maradhat-e az NB I-ben az utóbbi években hazai és nemzetközi szinten is tisztesen helytállt együttes. A hírek alapján a klub vezetése teljesen biztos abban, hogy igen, mivel az elnök optimista nyilatkozatain túl több alapemberrel, így Háfra Noémival és Stranigg Zsófiával is szerződést hosszabbítottak a nyár elején. Visszasorolás esetén a játékosok többsége jó eséllyel nem maradna az MKC kötelékében. Amennyiben kizárják a Mosonmagyaróvárt, az azt fogja mutatni, hogy a magyar kézilabdában a szigorú szabályok ellenére is fönnáll annak lehetősége, hogy klubok omoljanak össze. Hogy mit lehetne még tenni ennek elkerülése érdekében, egy nehéz kérdés, de az biztos, hogy van teendő ezen a téren, mert nem normális, hogy a nyár közepén ilyen bizonytalanságok uralkodnak a következő szezont illetően.
A kiemelt kép forrása: Krizsán Csaba / MTI/MTVA