Az elmúlt háromnegyed évben rendszeresen lehetett arról olvasni, hogy veszélyben van az északi összetett olimpiai jövője. A játékok programján a kezdetek, vagyis 1924 óta megszakítás nélkül szerepelt sportág ugyanis jó pár olimpia óta a leggyengébb számokat produkálta, ami miatt most már föl kellett tenni a kérdést: van-e helye ennek a sportnak az olimpiai műsorban? A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) most adott választ: nincs. A 2030-as játékokon biztosan nem lesz északi összetett, de nyitva áll az ajtó a 2034-es visszatérés előtt. Jó kérdés, hogy a kétségkívül nagy pofonból föl tud-e állni a sportág, s meg tudja-e tenni azokat a lépéseket, amelyek nélkülözhetetlenek a visszatéréshez, miközben annak kockázata is fönnáll, hogy a maradék érdeklődés is elvész iránta, s emiatt eltűnik a süllyesztőben.
Az idei milánó-cortinai téli olimpián még a műsor része volt a síugrásból és sífutásból álló északi összetett. Ez volt az egyetlen sportág, amelyben csak az egyik nem, konkrétan a férfiak számára rendeztek versenyt. Mint köztudott, a NOB lassan egy évtizede törekszik a férfi-nő egyenlőség megvalósításán azzal, hogy a két nem pontosan azonos, vagy közel azonos számú kvótát kap. Elvárás lett volna a bizottság részéről, hogy az északi összetettben is komoly női mezőny alakuljon ki, s ugyan ennek folyamata pár éve már elkezdődött (a 2020-21-es szezon óta a hölgyek számára is rendeznek világkupát és világbajnokságot), de még nem jutott el abba a fázisba, ahol már profi sportolók magas színvonalú küzdelméről lehetne beszélni.
Nem a nők háttérben maradása volt azonban a legfőbb oka a NOB most meghozott döntésének. Az északi összetett hosszú évek óta a legrosszabb számokat produkálta a téli olimpiákon. A 2018-as és a 2022-es ötkarikás játékok esetében is ennek a sportágnak versenyeire kelt el a legkevesebb jegy, s a televíziós nézettség is a mezőny alsó fertályába sorolta a sportágat, s akkor a közösségi médiában született interakciók számáról még nem is beszéltünk, de az sem túl magas…
Az is komoly hátránya volt az északi összetettnek, hogy csak bizonyos európai országok kiváltságának számított az éremszerzés. 1924 és 2026 között mindössze 12 ország versenyzői értek el dobogós helyezést ebben a sportágban (a hivatalos statisztika 16 országot sorol fel, de az NDK-t, az NSZK-t és az egyesített német csapatot Németországhoz, a Szovjetuniót pedig Oroszországhoz tettem). Ennél is durvább statisztika, hogy a 43 kiosztott aranyéremből 18-at Norvégia szerezte meg, míg az összesen kiosztott 129 éremből 102-t a négy legsikeresebb nemzet: Norvégia, Németország, Finnország és Ausztria sportolói vihették haza. Az is problémás volt, hogy a 12 országból 10 európai. A téli olimpiákon három régió szokta vinni a prímet: Európa, Észak-Amerika és a Távol-Kelet. Mindhárom régiónak van északiösszetett-érme, de az észak-amerikai földrészről csak az Egyesült Államok, a Távol-Keletről pedig Japán büszkélkedhet ilyen eredményekkel.
Egy olyan korban, amikor a NOB szerint azzal lehet az olimpiai játékok népszerűségét és értékét növelni, hogy a férfiak és a nők azonos létszámban vesznek részt, az egyes sportágak helyszíni és televíziós nézettsége is eléri a maximumot, s egyre több ország és kontinens szerezzen kvótát egyre több és több versenyszámban, akkor bizony nem nehéz kimondani, hogy az északi összetettnek ilyen számok mellett nem sok maradása volt. Tény ugyanakkor az is, hogy több új sportág és szakág is bejelentkezett a következő, 2030-as téli játékok műsorába, vagyis nagy volt a konkurencia, amely viszont jobb számokat tudott fölmutatni már most, nem olimpiai státusban is a föntebb említett területeken.
A NOB döntése értelmében a Francia-Alpokban rendezendő következő téli olimpián bemutatkozhat a terepsíelés, melynek sível és hódeszkával űzött változata is bekerült a programba. Ezen kívül több sportágban is új versenyszámok debütálhatnak, így pl. biatlonban lesz vegyes páros, gyorskorcsolyában férfi és női csapatsprint, műkorcsolyában szinkronkorcsolya. Emellett új számok mutatkozhatnak be szabadstílusú síben, hódeszkában és síugrásban is. A program része lett az idén debütált síalpinizmus, amely azonban kibővül a férfi és női egyéni hosszútávú versennyel, de bennmaradt az idén többek által kritizált egyéni sprint, illetve a vegyescsapatok sprintje is.
Ami az északi összetettet illeti, négy év múlva tehát aligha találkozunk ezzel a sportággal, de a NOB jelezte, hogy a 2034-es Salt Lake City-i játékok kapuja nyitva áll előtte. Ehhez viszont sokat kell tenni, s jó kérdés, hogy a mostani döntés mennyire lesz súlyos csapás a sportágra, hiszen viszonylag kevés országban űzik sokan versenyszerűen, de azzal, hogy most nem tudnak az olimpiai szereplésért küzdeni, nem volna meglepő, ha eltűnne többek motivációja, utánpótlás pedig nem igazán lenne. Ez jó eséllyel halálos lenne a sportágra nézve. Amennyiben sikerül túlélni a következő időszakot, akkor kulcskérdés a nők minél nagyobb méreteket öltő szereplése, mivel ide a rozsdás bökőt, hogy a NOB csak úgy volna hajlandó visszafogadni az északi összetettet az ötkarikás családba, ha a nők számára is rendeznek olimpiai versenyt.
Ezen a fronton megindult egy folyamat, amelynek viszont lassan jönnek meg az eredményei, de van esély rá, hogy az évtized végére egészen jó lesz a helyzet, feltéve, ha lesz kellő motiváció, mert a mostani döntés nyilván a hölgyek között is kérdéseket vethet fel arra vonatkozólag, van-e értelme ezt a sportágat versenyszinten űzni. Arra is válaszokat kell találniuk a sportág vezetőinek, hogyan növelik a versenyek nézettségét, valamint az északi összetett követőtáborát a közösségi oldalakon. Napjaink világában, ahogy azzal már több korábbi, itt megjelent írásomban is foglalkoztam, hatékony közösségi médiás jelenlét nélkül egyetlen sportág sem maradhat a víz fölött, s az északi összetettnek ezen a téren is bőven akad tennivalója.
Érthető módon nem boldogok a sportágat felügyelő Nemzetközi Síszövetség (FIS) vezetői a NOB döntése miatt. Alexander Ospelt, a FIS közelmúltban megválasztott elnöke csalódottságának adott kifejezést a bejelentést követő nyilatkozatában:
„Az északi összetett már a legelső téli olimpia óta része a játékoknak, és minden szinten – különösen a sportolók fejlesztése terén – az északi síelés egyik alappillérének számít. Ráadásul olyan szakágról van szó, amely a női versenyek bevezetésének köszönhetően az elmúlt években egyértelmű és kézzelfogható növekedést, valamint egyre szélesebb körű nemzetközi részvételt mutatott. Ez rendkívül nehéz döntés a FIS és nemzeti síszövetségeink számára”.
Kirsty Coventry NOB-elnök megérti, hogy csalódottak a sportolók és a vezetők a döntés miatt, de igyekezett biztatni őket, mivel elmondása szerint a FIS-szel folytatott párbeszéd alapján van ok a bizakodásra azt illetően, hogy 2034-ben visszatérhet az északi kombináció a műsorba.
Ospelt hozzátette, keményen fognak dolgozni, hogy teljesítsék a NOB által fölállított követelményeket, egyben kiállnak a sportolók mellett, akiket biztatnak a folytatásra, mert „a sport iránti elhivatottságuk messze túlmutat egyetlen döntésen, még ha az nagyon fájdalmas is számukra”.
Az északi összetett nehéz időszak előtt áll, de ahogy szokták mondani, minden vég valami újnak a kezdete. Most van esély a sportág megújítására, s akkor lehet sansz a visszatérésre is.
A kiemelt kép forrása: Lars Baron / GETTY IMAGES