Nyár van, de ez nem jelenti azt, hogy a téli sportok világában megállt volna az élet. Bár versenyek most nincsenek, de éppen ebből fakadóan van idő bizonyos ügyek elintézésére, így pl. új vezetők megválasztására. A Nemzetközi Síszövetség Belgrádban tartja tisztújító kongresszusát, melyen indult az elnöki pozícióért az eddigi vezető, Johan Eliasch is, ám egy szavazat különbséggel alulmaradt legyőzőjével szemben. Eliascht sok támadás érte az utóbbi időszakban, s igen furcsa módszereket kellett bevetnie annak érdekében, hogy egyáltalán indulhasson a választáson.
A sísportok világa Belgrádra figyel, ugyanis a szerb fővárosban zajlik ezekben a napokban a nemzetközi szövetség (FIS) tisztújító kongresszusa. Teljes tisztújításra kerül sor, így az elnöki tisztség sorsáról is döntöttek a szavazati joggal rendelkező résztvevők. A legfontosabb pozícióra eredetileg öten pályáztak, ám végül a mai voksoláson csak két név került föl a szavazólapokra: Johan Eliasché, a FIS eddigi elnökéé, valamint Alexander Ospelt liechtensteini ügyvédé.
Eliasch, aki tavaly indult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöki tisztségéért is, második ciklusára pályázott a FIS élén, amelyre 2021-ben választották meg. A Head sportszergyártó brit-svéd-grúz milliárdosa annak idején nagy reformokat ígért a szervezetben, ám számos probléma ütötte fel a fejét, ami miatt sok támadás érte. Eliasch egyik fő céljaként fogalmazta meg, hogy növekedésnek indítja a szövetség alá tartozó sportágak (alpesi sí, síugrás, sífutás, északi összetett és hódeszka) kereskedelmi értékét, magyarul: népszerűbbé és eladhatóbbá óhajtja tenni ezeket a sportokat. Ezzel önmagában nem is lett volna semmi gond, csakhogy a dolgok finoman szólva nem úgy sültek el, ahogy arra az üzletember számított.
Az elnökválasztásra Urs Lehmann, a Svájci Síszövetség korábbi elnöke és a szövetség első vezérigazgatója hirtelen távozásának hátterében került sor, aki a múlt héten mondott le, miután tavaly augusztusban kinevezték. A svájci Blick újság szerint, amely hozzáfért a lemondólevélhez, Lehmann egy olyan forgatókönyvet írt le, amely „katasztrofális, és a FIS két éven belül csődbe mehet, ha ugyanazon az úton folytatják”, és figyelmeztetett egy körülbelül 15 millió svájci frank (több mint 5.5 milliárd forint) strukturális hiányra évente. A FIS részletes indoklás nélkül megerősítette távozását, de ragaszkodott ahhoz, hogy „erős irányítási struktúrákkal, tapasztalt vezetői csapattal és az irányító testületei által jóváhagyott egyértelmű stratégiai kerettel” rendelkezik. Mindenesetre ez a váratlan lemondás talán előjele volt a ma megszületett eredménynek.
Eliasch ellenzéke azzal érvelt, hogy a Lehmann-epizód nem elszigetelt válság, hanem egy vezetési probléma tünete. Az osztrák, kanadai, német, norvég, spanyol, svájci és amerikai szövetségek levele, amelyet különböző médiumok idéznek, arra figyelmeztet, hogy „a FIS nagyon súlyos pénzügyi helyzetben van, amely az elmúlt öt évben jelentősen romlott”. A blokk elítéli a tartalékok csökkenését, a növekvő költségeket és a vártnál alacsonyabb bevételeket.
Eliasch elutasítja ezt az értelmezést, és mandátumát befejezetlen átalakulásként mutatja be. Az Associated Pressnek adott kommentárjában bagatellizálta a belső lázadást, mondván: „A 80 szavazó nemzet közül körülbelül 10 van, amely másképp gondolkodik.” Védekezése a kereskedelmi jogok fölötti ellenőrzés belső központosításán, a szabadsízők világkupasorozata jogainak megvásárlásán, a digitális fejlesztésen és a szövetség új versenyeinek projektjén alapul. „Sok készpénzünk volt a bankban, azt befektettük. Dolgoztatni kellett a pénzt” – mondta.
Az elnök problémája volt, hogy a kritika már nem csak a szövetségi irodákból érkezett. Az amerikai síelő, Mikaela Shiffrin az AP szerint azt mondta, hogy „nem láttunk jelentős változásokat az ígéretek nagy részéhez képest”, különösen a pénzdíjak tekintetében, míg a svájci Marco Odermatt, a férfi alpesi síelés vezető alakja azzal érvelt, hogy „nincs más választás, mint változtatni”. Diego Züger, a Svájci Síszövetség társ-vezérigazgatója szerint „Johan Eliasch elvesztette számos nemzeti szövetség bizalmát”.
Ospelt erre a szakításra építette jelöltségét, nem tiszta lapként, hanem ígéretként arra, hogy politikai teret adjon egy olyan szövetségnek, amelyet kritikusai túlságosan vertikális vezetés csapdájába esve látnak. Programja a nagy és kis egyesületek, a sportolók, az ipar, a szponzorok, a média és a szurkolók közötti „hidak építéséről” beszél, és egy „nyílt és átlátható” FIS létrehozására szólít fel – két olyan elképzelés, amely a párbeszédet és az egyensúlyt az Eliaschnak tulajdonított stílussal ellentétben kívánja tartani.
Az AP-nek adott nyilatkozatában a liechtensteini ügyvéd azzal érvelt, hogy a FIS-nek előtérbe kell helyeznie a sportolókat, hogy javítsa bevételi forrásait és szélesítse a sportág nemzetközi bázisát, hogy több ország is versenyezhessen az érmekért, és ne csak az alpesi sí hagyományos erőssége vigye előre a szövetséget.
Ospeltet a sportági nagyhatalmak – Ausztria, Svájc, Németország – mellett a világ legjobb versenyzői – köztük a már említetteken felül Lucas Pinheiro Braathen – is támogatták. Ugyanígy tett a másik három elnökjelölt is, aki visszalépett a liechtensteini jogász javára.
Az, hogy végül nem választják újra elnökké, abból is érződött, hogy Johan Eliascht egyik hazája: Nagy-Britannia és Svédország sem támogatta az indulásban. A FIS szabályzata értelmében csak olyan személyek vehetnek részt az elnökválasztáson jelöltként, akiket saját országuk is támogat. Eliaschnak emiatt muszáj volt trükkhöz folyamodnia, hogy mégis indulhasson. Korábban olyan pletykák terjedtek róla, hogy Örményország szövetségét környékezte meg, hogy amennyiben megszerzi az örmény állampolgárságot, akkor támogassa az indulásban. Ebből végül nem lett semmi, mégpedig valószínűleg azért, mert a FIS éppen Eliasch regnálása idején kezdett szorosabb kapcsolatokat építeni az örményekkel ellenséges viszonyban lévő Azerbajdzsánnal. Így a Kaukázus harmadik kis országa, Grúzia maradt Eliasch utolsó mentsvára. Az ottani szövetséggel már dűlőre tudott jutni, s mivel viszonylag simán megszerezte a grúz állampolgárságot, így hivatalosan a georgiai szövetség jelölte a tisztségre.
Eliaschnak végül majdnem sikerült ilyen furfangos előzmények után székében maradnia, mivel az elnökválasztást csupán 65:64 arányban bukta el Ospelttel szemben. Az elnökváltás tehát megtörtént, azonban a FIS-en belül kialakult nagy megosztottság változatlanul fönnáll. Márpedig a legnagyobb és leggazdagabb téli szövetségről beszélünk, így fontos lenne, ha stabil többség állna a leendő vezetés mögött. A belgrádi kongresszuson várhatóan megválasztják az alelnököket és a szövetség döntéshozó testületének, a Tanácsnak 18 tagját is.
A kiemelt kép forrása: Sean M. Haffey/GETTY IMAGES