A Nemzetközi Kézilabda Szövetség (NKSZ) a mai napon bejelentette, hogy Szaúd-Arábia és Törökország kapta a két szabadkártyát a jövő januárban esedékes férfi világbajnokságra. Normál esetben ez nem nagyon kéne, hogy érdekeljen minket, azonban azt követően, hogy a magyar válogatott elbukta a Szerbia elleni selejtezőt, ez maradt az egyetlen remény. Az NKSZ azonban nem sportszakmai döntést hozott, mert egyik sem kézilabdahatalom a két kedvezményezett közül. Nagy vita dúl arról az utóbbi órákban, hogy megérdemelte volna-e a magyar csapat a szabadkártyát, valamint arról is, hogy egyáltalán mi értelme van egy világbajnokságra szabadkártyákat osztogatni. Az biztos, hogy a mieink a pályán nem tudták kiharcolni a vb-szereplést, s e mögött jóval mélyebb okok állnak, mint az, hogy nem volt szerencséjük a fiúknak.
Közel egy hónappal ezelőtt zajlott le az európai selejtező utolsó köre a 2027-es németországi férfi kézilabda-világbajnokságra. Mivel a magyar válogatott az Európa-bajnokságon nem tudta kivívni a részvétel jogát, ezért ez kínálkozott az utolsó esélynek a kijutásra. A sorsolásnál azonban nem fogta meg Fortuna a csapat kezét, mivel a potenciális ellenfelek közül az egyik, ha nem a legnehezebbet sikerült kifogni Szerbia személyében. Bár déli szomszédaink nem tartoznak a világ és a kontinens elitjéhez sem, ám az év elején rendezett Eb-n megverték a későbbi finalista Németországot.
Az első mérkőzésen kétgólos vereséget szenvedett a magyar együttes Nisben, majd a veszprémi visszavágón csak egy találatnyi különbséggel tudott diadalmaskodni, így a vb-részvétel elúszni látszott. Ekkor azonban kiderült az, ami néhány éve már létező dolog, ám nekünk eddig egész egyszerűen nem kellett ezzel foglalkoznunk. Az NKSZ 2015 óta oszt ki 1-3 közötti mennyiségű szabadkártyát a férfi világbajnokságokra. Abban az évben rögvest hármat is: Izland és Németország a selejtező sikertelen megvívása következtében vált „jogosulttá” a szabadkártyára, Szaúd-Arábia pedig alighanem azért kapta meg a lehetőséget, mivel a tornát Katarban rendezték. 2017-ben Norvégia volt az egyetlen szerencsés, amely nem tartozik a gyenge országok közé kézilabdában. 2019-ben már nem annyira ereje, hanem sokkal inkább egy évvel későbbi olimpiarendezése miatt kapott szabadkártyát Japán válogatottja. A 2021-es volt az első torna, amelyen 32 csapat vehetett részt (addig 24-es volt a mezőny). Akkor Lengyelország és Oroszország jutott szabadkártyához, majd 2023-ban Hollandia és Szlovénia élhetett ugyanezzel a lehetőséggel. Legutóbb, tavaly Svájc és az Egyesült Államok kapott szabadkártyát – utóbbi elsősorban a 2028-as Los Angeles-i olimpiára történő felkészülés jegyében.
Ezekből a példákból látható, hogy a legtöbb esetben olyan európai csapatok jutottak ezen az úton vb-indulási joghoz, amelyek képviselnek bizonyos színvonalat, ám a selejtezőt nem tudták sikerrel megvívni. Emellett az olimpiarendezés, esetleg a vb rendező országával egy régióba esés jelenthetett még szabadkártyát.
Ehhez képest a 2027-es világbajnokság kapcsán a mai napon nyilvánosságra került döntés értelmében egyáltalán nem ezek, a többnyire sportszakmainak nevezhető szempontok érvényesültek. Az NKSZ közlése szerint Szaúd-Arábia és Törökország kapta a két szabadkártyát – utóbbi így első világbajnokságára készülhet azután, hogy a selejtező utolsó körében összesítésben húszgólos különbséggel maradt alul a norvégokkal szemben…
A szaúdiak 12. alkalommal vehetnek részt a sportág csúcseseményén, aminek oka, hogy Ázsiából nem sok országnak van valós esélye kijutni, na ők azok közé tartoznak. Ezúttal viszont nem jártak sikerrel, így 2015 után ismét szabadkártyásként kapták meg az indulási jogot. Komoly eredményeik nincsenek, a legjobbjuk két 19. helyezés.
Ezek a tények mindent elmondanak arról, amire többek között Ilyés Ferenc, a hazai szövetség (MKSZ) elnöke is utalt délután, hogy nem sportszakmai döntés született. S ha már az elnök nyilatkozata szóba került: egy érdekes dologra is fény derült belőle. Állítása szerint az MKSZ a nyilvánossággal együtt a nemzetközi szövetség honlapjáról értesült a döntésről, vagyis eddig semmilyen hivatalos értesítést nem kapott ezzel kapcsolatban, holott Magyarország azon 13 nemzet közé tartozott, amely bejelentette igényét az egyik szabadkártyára. Az is elég furcsa körülmény, hogy mindössze 48 órával a vb csütörtökre tervezett sorsolása előtt derült ki a döntés, nem kis bizonytalanságot okozva ezzel.
Most már tudjuk tehát, hogy idén először nem sportszakmai szempontok dönthettek, hanem valami más, de nem véletlen a feltételes mód, mivel az NKSZ soha nem tette közzé, hogy milyen kritériumrendszer alapján hoz döntéseket a szabadkártyákkal kapcsolatban. Talán az lehetett az érv a szaúdi-török páros mellett, hogy az NKSZ legfőbb céljának a kézilabda globális fejlesztését tekinti, s alighanem úgy gondolkodhatnak a szövetségben, hogy ha olyan nagy és fejlett, ám a sportágban elmaradottnak számító országoknak adják meg a vb-indulás lehetőségét, az jótékonyan hathat a kézilabda fejlődésére az adott helyeken.
Mint említettem, Törökország először vehet részt a világbajnokságon. Az NKSZ közleménye szerint fontos érv volt a kisázsiai ország mellett, hogy Németországban 3.4 milliósra becsült török lakosság él, így tehát a törökök meccsein sok nézőre lehet számítani. Szépen hangzik ez az érvelés, de e mögött inkább a piszkos anyagiakat kell keresni, hiszen a szövetség nyilvánvalóan minél több pénzt remél a jegybevételekből is, márpedig nem biztos, hogy amúgy a törökök mérkőzéseire nagyon sokan kilátogatnának, ha nem Németországban és/vagy nem a házigazda ellen lépnek pályára.
Ami a szaúdiakat illeti, náluk még lehet azzal indokolni a döntést, hogy Ázsia minél jobban képviseltesse magát, viszont így az öt ázsiai induló közül négy közel-keleti, hiszen Katar, Kuvait és Bahrein kvalifikálta magát. Japán a kakukktojás. Ennyi erővel egyébként Óceániának is adhatták volna ezt a szabadkártyát, mivel onnan senki sem jutott ki a tornára, így pedig semmilyen jogon nem indulhat egyetlen csapat sem…
A magyar válogatott utoljára 2013-ban nem volt ott a világbajnokságon. Az, hogy most ismét lemaradt a szereplésről, igen fájdalmas pillanatban történt, hiszen erről a tornáról a győztes kvalifikálni fogja magát a 2028-as olimpiára. Bár magyar végső sikerre nem sok esély lett volna, de egy legjobb nyolc közötti szerepléssel jó eséllyel ki lehetett volna harcolni az olimpiai selejtezőben és a 2028-as Európa-bajnokságon való részvételt. Így viszont a fiúknak az Eb-szereplésért is biztosan selejtezniük kell, s amennyiben kijutnak a tornára, akkor ott kellene olyan eredményt elérniük, amellyel bekerülnek az olimpiai selejtezőbe. Igen kacifántossá vált tehát az út.
Persze ez nem azt jelenti, hogy nem lehet sikerrel megvívni ezeket a tornákat, de az az igazság, hogy egyfelől még messze van 2027 és 2028 is, másfelől a magyar csapat mostani bukása mögött nem feltétlenül az a legfőbb ok, hogy nem volt szerencsénk a két mérkőzés során. Az odavágón többször is több góllal engedték el Bodó Richárdék a szerbeket, így kis túlzással a kétgólos vereség is győzelemmel ért fel. A visszavágón nem egyszer előfordult, hogy előnybe került a magyar válogatott az összesítést tekintve, ám a második félidőt nem sikerült a legjobban menedzselni, így az egygólos győzelem vereséggel ért föl.
Szerintem ennek a kudarcnak a hátterében keresendő, hogy alig vannak magyar játékosok a két hazai gigászban, a Szegedben és a Veszprémben. Így elsősorban az NB I kisebb csapataiból, valamint az egyre több idegenlégiósból tud meríteni Chema Rodriguez szövetségi kapitány. Márpedig a hazai első osztály élmezőnyéhez sorolható klubok: a Tatabánya, vagy a Ferencváros korántsem képviselnek olyan nagy játékerőt, mint a két örökös első, míg a légiósok közül nem mindenki kap elegendő lehetőséget külföldi csapatában. Úgy látom, hogy egyre komolyabb gond van a humán erőforrással nem csak az edzők, hanem a játékosok szintjén is. Évek óta azt figyelem, hogy nem mennek jó irányba a dolgok, s ez úgy fest, hogy most csúcsosodott ki igazán. Nem teljesen értem azt sem, hogy miért Chema Rodriguez a szövetségi kapitány, mert szerintem nem ő a legmegfelelőbb ember erre a pozícióra. Nem tudom, hogy ki lenne az, de évek óta azt gondolom, hogy nem ő, mert egyszerűen nem sikerül valami igazán kimagasló teljesítményt letenni az asztalra. Ez alól talán csak a tavalyi vb volt a kivétel.
Amennyiben csak a két mérkőzés alapján nézem, akkor a magyar válogatott nem érdemelte meg a kijutást, viszont az egyik szabadkártyára jogosan tarthatott igényt, hiszen az utóbbi években a legjobb eredményeket elérők közé tartozik a vb-ről lemaradt együttesek sorában. Más kérdés viszont, hogy egy csapatsportág világbajnokságán (de igazából bármelyik világbajnokságon) miért létezik a szabadkártyák rendszere. Az még valahol elmegy, hogy egy nyílt versenyre, pl. egy Grand Slam-tenisztornára adnak a szervezők szabadkártyát egy-két játékosnak, de egy olyan viadal esetében, amelyre selejtezőn keresztül lehet eljutni, nem értem, minek alkalmazzák ezt a megoldást. Bár az NKSZ azt hangoztatja, hogy a kézilabda globális fejlesztése a cél, de alighanem pénzek is mozoghatnak ezekben a dolgokban, mert sem a szaúdiakat, sem a törököket nem lehet szegényeknek tekinteni.
Most föl kell állni a padlóról, s átgondolni, hogyan és főleg kikkel lehet sikeresen kijutni a következő évek nagy versenyeire, élükön az olimpiára.
A kiemelt kép forrása: dehir.hu