Bár sportszakmai szempontból elég sikeres volt a milánó-cortinai téli olimpia, azonban pénzügyi téren bőven vannak problémák. Bár még nem véglegesek a számok, de biztosnak látszik, hogy jelentős veszteségeket lesznek kénytelenek elkönyvelni a szervezők, s egyelőre nem tudni, hogy a kifizetetlen számláknak mi lesz a sorsuk, merthogy ilyenek is akadnak.
Bár lassan három hónap telt el a téli olimpia és kettő a paralimpia vége óta, a milánó-cortinai szervezőbizottságnak bőven akad még dolga, hiszen el kellene készíteni a játékok végelszámolását, amiből kiderül, hogy nyereséges vagy veszteséges volt-e a két esemény. Még nem véglegesek a számok, de az elég egyértelműen látható, hogy aligha lesz nyereséges, akár nullszaldós az olimpia és a paralimpia költségvetése.
A szervezők már a tavasz korábbi folyamán jelezték, hogy vannak veszteségek annak ellenére is, hogy nem kevesebb mint 56 céggel kötöttek szponzorációs szerződést. Húsz éve nem volt olyan alacsony a téli játékok szponzorációból származó bevétele, mint idén – ebben szerepe lehet annak, hogy sok olasz állami cég is a partnerek között volt.
A szervezők célja 550-580 millió eurónyi szponzori bevétel elérése volt, amit az adatok alapján teljesítettek is, azonban így sem tudják legalább nullszaldósra kihozni a költségvetést, ugyanis komoly túlköltekezésre került sor. A dolgok jelenlegi állása szerint mintegy 230 millió euróval fordítottak többet a játékok szervezésére, mint eredetileg tervezték. Ennek oka az infláció mellett az, hogy több infrastrukturális beruházással is késve végeztek, ami jelentős túlórapénzeket eredményezett. A teljes veszteség jelenleg 310 millió eurónál tart.
Két beruházás dobta meg igazán az olimpia és a paralimpia költségvetését. Ebből az egyik a cortinai csúszóközpont újbóli megépítése, hiszen egy több mint tíz éve nem használt pálya helyén kellett egy teljesen újat fölhúzni. Eredetileg 81 millió euróra taksálták az építkezés költségeit, ám 118 millió lett a vége. Annak idején többen ellenezték, hogy szinte a semmiből húzzanak fel egy új csúszóközpontot, s a szervezők mérlegelték is annak lehetőségét, hogy Svájcban vagy Ausztriában keresnek megfelelő helyszínt a versenyek számára. A NOB egyértelműen ezt a megoldást preferálta, hiszen ezzel jelentős költségeket lehetett megspórolni, azonban elsősorban politikai nyomásra végül mégis az új pálya megépítése mellett döntöttek az olaszok. Rekordgyorsasággal el is készült a központ, de ehhez mindenképpen kellett hétvégi, akár ünnepnapi túlóra is a munkások részéről, amit jól meg kellett fizetni, ráadásul az építőanyagok és egyéb szükséges eszközök gyorsított beszerzése is drágíthatta a beruházást.
A másik problémás helyszín a milánói Santa Giulia Jégkorong Aréna (a kiemelt képen) volt, amelynek munkálataival csak az olimpia előtti hetekben sikerült akkora mértékben végezni, hogy egyáltalán lehessen nézők előtt hokimeccseket rendezni. Mint arról januárban többször is beszámoltam, komoly csúszás állt be az aréna megépítésében, amit ráadásul tetézett a jégpálya elbaltázott mérete is. Nem sikerült a nézőteret teljes egészében megcsinálni a játékok kezdetére, így az eredetileg tervezett 14 000 helyett csupán 11 500 néző befogadására volt alkalmas a csarnok. Az építkezést kivitelező Eventim nevű cég kezdetben 177 millió eurós költséggel számolt, ám a még meg nem erősített adatok alapján végül 320 millióba került a projekt, amelyet nem is tudtak 100%-os készültségi állapotban átadni. Az olasz számvevőszéki bíróság nyomozást rendelt el a jelentős túlköltekezés, valamint közpénzek elherdálásának gyanúja miatt.
Az a helyzet, hogy kevesebb nézőt tudtak beengedni, természetesen a bevételekre is rossz hatással volt. A szervezők tájékoztatása alapján ugyanis legalább 80 millió euróval kevesebb összeg folyt be a játékokból, mint amennyit reméltek. Mint ismert, a téli olimpiákon a jégkorong, a paralimpiákon pedig a parahoki nézettsége a legerősebb, vagyis a jegyigénylések legnagyobb hányada is ezekre a sportágakra koncentrálódik. Azzal, hogy kevesebb nézőnek tudtak helyet biztosítani, jelentős bevételektől estek el a szervezők.
Bevételi téren egy másik komoly gond is adódott: az olimpia idején túl gyorsan elfogyott a két kabalafigura: Milo és Tina plüssváltozata a hivatalos ajándékboltokból, mert az olaszok nagyon alul becsülték a keresletet, így a kínálat nem találkozott ezzel.
A szervezőbizottság márciusban már kért 100 millió eurós támogatást a NOB-tól, azonban az ötkarikás szervezet ezt megtagadta, mivel korábban nyújtott már anyagi segítséget az olasz félnek, ráadásul hangoztatta, hogy a pénzügyi tényekért a szervezőknek kell vállalniuk a felelősséget.
Olaszországban egyre komolyabb üggyé válik ez a történet, hiszen politikai körökben is sok vitát generál, miért nem sikerült nyereséges olimpiát és paralimpiát lebonyolítani, miközben rengeteg pénz, közte közpénz ment el az előkészületekre. Amennyiben ez még nem lenne elég, a szervezőknek több kifizetetlen számla miatt is okuk van verejtékezni, főleg, hogy a követelők már bejelentkeztek jogos jussukért.
Az Olasz Olimpiai Bizottság 48 millió, az Olasz Paralimpiai Bizottság 5.4 millió eurót vár mind a mai napig a szervezőbizottságtól a játékok marketingbevételeinek szétosztásából. A két szervezet április 21-én hozta nyilvánosságra a követelés tényét. A helyzet komolyságát az összeg nagyságán (ez az 53.4 millió euró mai árfolyamon 19.1 milliárd forintot jelent) fölül az is mutatja, hogy az olimpiai bizottság két hónappal elhalasztani kényszerült idei költségvetésének jóváhagyását a nagy kintlévőség miatt. Ezzel pedig nem csak a téli sportok kerülhetnek kényelmetlen helyzetbe Itáliában, hanem minden sportág, legalábbis azok mindenképpen, amelyek nem tudják a piacról eltartani magukat, ezért számukra a bizottság által nyújtott támogatások elengedhetetlenek sportolóik versenyeztetéséhez és a megfelelő felkészülési körülmények biztosításához.
Lassan negyedév telt el a játékok óta, de úgy tűnik, hogy a költségvetés, amelyet december 31-ig kell véglegesíteni, nem fog zöldben virítani. Előfordulhat, hogy az olasz állam, esetleg a rendezésben részt vett északi régiók végül kezességet vállalnak a veszteségekért, ám ha így is történne, az a közpénzek elherdálásának vádját égetné rá ezekre a szereplőkre, aminek aligha örülnének.
Ez az ügy az olimpia szempontjából sem jó, hiszen sok városban és országban, ahol ötkarikás játékok rendezésében gondolkodnak, sokan éppen a túlköltekezés veszélye miatt ellenzik a pályázat benyújtását. Számukra a legújabb eset csak újabb példát fog szolgáltatni, amellyel hitelesen hangoztathatják véleményüket. Ez hosszabb távon árthat az olimpiai, ezáltal a paralimpiai közösségnek is, mert nehezebb lesz helyszínt találni a versenyeknek, ha emiatt kevesebb jelentkező lesz.
Egyelőre nagy az érdeklődés a 2036-os, 2040-es és 2044-es nyári olimpiák iránt, de sok helyen éppen az anyagiak miatt tanakodnak azon, hogy végül pályázzanak-e, vagy sem. Reméljük, végül sokan indulnak, s akik kiválasztásra kerülnek, azok pénzügyileg is sikeres olimpiát tudnak megrendezni.
A kiemelt kép forrása: francsjeux.com