Hatalmas botrány rázta meg az olasz labdarúgást pontosan két évtizeddel ezelőtt. 2006 májusában látott napvilágot, hogy a Juventus és más talján klubok is nyomást gyakoroltak a szövetség illetékeseire annak érdekében, hogy a számukra nagy téttel bíró mérkőzésekre olyan játékvezetői stábot küldjenek, amely a javukra fog ítélkezni. Az bizonyítást nyert, hogy a torinói Zebrák élen jártak a megvesztegetésben és a manipulációban, ugyanakkor fölvetődött a nagy rivális Internazionale érintettsége is, ám a milánói klub nagy szerencsével megúszta, hogy valaha is eljárás folyjon ellene ezzel a botránnyal kapcsolatban. Lehetséges, hogy húsz évvel később éppen a Nerazzurri fog bajba kerülni hasonló okokból.
A 2000-es évek közepe a Juventus uralmáról szólt az olasz fociban, hiszen a torinói rekordbajnok 2005-ben és 2006-ban is megnyerte a Serie A küzdelmeit. Mindkét évben viszonylag egyértelmű volt a pályán elért eredmények alapján az Öreg Hölgy sikere. 2006 májusának elején, amikor még zajlott a 2005-2006-os szezon, azonban olyan cikkek láttak napvilágot az olasz sajtóban, amelyek földrengést idéztek elő a sportágban. A Gazzetta dello Sport és a Corriere della Sera is nyilvánosságra hozta olyan 2004-es telefonbeszélgetések leiratát, amelyeknek lehallgatására a bíróság adott engedélyt, miután a torinói ügyészség mérkőzések manipulálásának gyanúja miatt indított vizsgálatot.
A napvilágot látott beszélgetések Luciano Moggi, a Juventus vezérigazgatója és Pierluigi Pairetto egykori játékvezető, az Olasz Labdarúgó Szövetség (FIGC) bíróküldésért felelős vezetője között zajlottak le több alkalommal is. Pairetto 1980 és 1998 között profi játékvezető volt, majd 1999 és 2005 között vezette a bírók bizottságát a szövetségben, így a kiszivárogtatás idején már nem töltötte be ezt a pozíciót.
A beszélgetések fő témája rendre az volt, hogy Moggi „letárgyalta” Pairettóval azt, hogy a Juventus számára rendkívüli fontossággal bíró mérkőzésekre, vagyis a rangadókra lehetőleg olyan bírói stábot küldjön, amely biztosan nem fog az ellenfél javára ítélkezni. Moggi tanácsot kért Pairettótól, hogy szerinte kik azok a sípmesterek, akik bizonyos ellenszolgáltatásért cserébe meggyőzhetők arról, hogy a Zebrák irányába fújjanak. Több, az akkori olasz bírókeretben a legjobbak közé sorolt játékvezető neve került elő, így pl. Gianluca Rocchi, Domenico Messina, vagy Paolo Tagliavento. Összesen hét bíró érintettségére derült fény.
A dolog érdekessége, hogy a torinói ügyészség 2005 szeptemberében még nem tartotta bizonyító erejű ténynek a lehallgatott telefonhívásokban rögzített mondatokat, így a korrupció és mérkőzés manipulálásának gyanújával indított vizsgálatot megszüntette. Azonban azt követően, hogy a sajtó leleplezte ezeket a beszélgetéseket, hatalmas felháborodás tört ki az olasz közvéleményben, így elkerülhetetlenné vált, hogy a megfelelő szervek foglalkozzanak az üggyel. Az olasz szövetség fegyelmi bizottsága május elején vizsgálatot indított, amelynek keretében rövid idő alatt kiderült, hogy mely mérkőzések voltak érintettek a csalásban, mint ahogy az is, hogy a Juventus mellett más klubok is éltek a bíróküldés befolyásolásának „lehetőségével”.
Ennek köszönhetően az ügyészségi eljárás is újból megindult, így borítékolható volt, hogy komoly büntetések fognak születni. Kérdéses volt azonban, hogy mikor születik bármilyen döntés, ugyanis az idő több okból kifolyólag is sürgetett. Mivel a mérkőzések befolyásolását a renitens klubnak az adott osztályból való kizárásával is lehetett szankcionálni, ezért muszáj volt gyors döntést hozni, mert az új bajnokság augusztusi rajtja sem volt messze, ráadásul el kellett dönteni, hogy mely klubok indulhatnak a különböző európai kupákban, köztük a nyáron meginduló selejtezőkben. Emiatt a kontinentális szövetség (UEFA) sürgette is az olaszokat a döntés meghozatala érdekében. Azért is volt különösen kellemetlen az időzítése ennek a botránynak, mivel abban az évben világbajnokságot rendeztek, melyen az olasz válogatott is ott volt, keretében számos Juventus-játékossal.
Az, hogy komoly baj van a Juventusnál, jól mutatta, hogy 2006. május 11-én a klub teljes igazgatótanácsa benyújtotta lemondását, s 14-én Luciano Moggi vezérigazgató is távozott tisztségéből. Moggi akkor úgy fogalmazott, hogy megölték a lelkét. Lemondott Franco Carraro, a FIGC elnöke is, akiről később kiderült, hogy tudott Pairetto és a bírók megkenéséről, de nem tett ellene semmit.
Az érintett játékvezetők közül különösen rosszul járt Massimo De Santis, akit jelöltek a világbajnokság bírói keretébe, ám a történtek után visszavonta kiküldését az olasz szövetség, s Roberto Rosetti utazhatott helyette Németországba.
A bajnokság mondhatni rendben lezajlott, vagyis az utolsó mérkőzéseket is lejátszották május közepén, azonban ekkor teljes volt a bizonytalanság azt illetően, hogy a Juventus megtarthatja-e a scudettót, mi lesz a 2005-ös aranyérem sorsa, s a többi érintett klubbal mi fog történni.
Közel két hónapon át tartott a teljes ügy felderítése, s ennek folyamán kiderült, hogy a Juventus mellett a Milan, a Lazio, a Fiorentina és a Reggina is érintett volt a bíróküldés befolyásolásában. A nápolyi ügyészség a 2004-05-ös szezonból 19, a 2005-06-osból 14 A-ligás mérkőzés kapcsán állapította meg, hogy a játékvezetői stáb kiküldése nem szabályos módon történt, tehát a bíróbizottság és a klubok közötti megbeszélés eredménye volt.
Az olasz sportbíróság 2006. július 14-én, vagyis öt nappal azután hozta meg ítéletét, hogy az olasz válogatott Berlinben 11-esekkel legyőzte a francia csapatot, ezzel negyedik világbajnoki címét szerezte meg. A vb-döntőben nyolc Juventus-játékos jutott szóhoz: az olaszoknál kezdő volt Gianluigi Buffon, Andrea Pirlo, Mauro Camoranesi és Gianluca Zambrotta, míg Alessandro Del Piero csereként állt be. A franciáknál Lilian Thuram kezdett, David Trezeguet pedig csereként kapott lehetőséget.
A Juventus olasz játékosai tehát annak tudatában ünnepelhették a vb-címet, hogy közben tudták, ott lebeg Damoklész kardja klubjuk feje fölött, s napokon belül ítélet várható. Az ítélet öt nappal később meg is érkezett, s abban nem volt köszönet: a sportbíróság megfosztotta a Juventust a 2005-ben és 2006-ban szerzett bajnoki címétől, nem engedélyezte számára a Bajnokok Ligája 2006-2007-es idényében való elindulást, a Serie A-ból pedig kizárta. Mellékbüntetésként a Serie B küzdelmeit -30 pontról kellett megkezdenie. Nem járt jobban a Fiorentina és a Lazio sem: mindkét klubot ugyancsak visszasorolták a B-ligába, s eltiltották a nemzetközi kupaindulástól, holott a firenzeiek a 4. helyen zártak, amivel indulhattak volna a BL-selejtezőben, míg a rómaiak a 6. helyen végeztek, ami UEFA-kupa-indulást ért volna. A Fiorentina 12, a Lazio 7 pont mínuszról kezdhette meg a másodosztály küzdelmeit az elsőfokú ítélet alapján. A negyedik vád alá helyezett klub, az AC Milan a kizárást megúszta, ám a Serie A új idényét -15 pontról kellett megkezdenie. A Reggina ugyancsak 15 pontos levonást kapott.
Valamennyi elítélt klub fellebbezett a döntés ellen, amelyet azzal indokoltak, hogy az eljárás rövidsége miatt nem volt lehetőségük mindazokat a tanúkat beidéztetni a bíróság elé, akik szerintük tudták volna bizonyítani az egyesületek ártatlanságát. Július 25-én Stefano Palazzi ügyész a sportbíróság ítéleteinek súlyosbítását kérte, ezzel szemben a fellebbviteli sportbíróság enyhített az első fokon meghozott határozatokon. A Fiorentina és a Lazio megtarthatta helyét az első osztályban, s pontlevonást sem kapott, ám az európai porondról kizárásra került. A Juventus maradt a Serie B-ben, a Milantól pedig 8 pontot levontak a 2005-2006-os idényben elért eredményéből, aminek következtében a 2. helyről a 4. helyre csúszott vissza a tabellán, vagyis a BL-főtábla helyett a selejtezőben indulhatott.
2006. október 27-én az Olasz Olimpiai Bizottság bírói testülete csökkentette a Juventus, a Fiorentina, a Lazio és a Reggina pontlevonásának mértékét, így a torinóiak „csak” -9, a firenzei lilák -15, a római égszínkék-fehérek -3, a Reggina pedig -11 pontról kezdték meg az új szezont – természetesen az ekkor már javában zajló bajnokságok táblázatának átírásával rögzítették az új és végleges levonásokat. A Milan nyolcpontos büntetését a testület jogerőre emelte.
Ami a személyi konzekvenciákat illeti, Luciano Moggit, a főkolompost örökre eltiltották minden sportszakmai tevékenységtől. A 88 évesen nyugdíjas éveit töltő egykori sportvezető, akinek mindig is a Juventus volt a kedvenc csapata, s akinek 1994 és 2006 közötti regnálása a torinói Zebrák aranykorát hozta magával megannyi bajnoki- és kupagyőzelemmel, valamint európai sikerekkel, manapság nem igazán szólal meg.
Utoljára 2017 elején adott interjút az Euronews televíziónak, amelyben tagadta, hogy ő hozta volna létre az olasz focit behálózó manipulációs-korrupciós rendszert. Állítása szerint az, hogy csalást követett el, csak a nyomozók fejéből kipattant képzelgés, amelyet sosem tudtak bizonyítékkal alátámasztani. A Juventus nem a csalás, hanem jó játékosai miatt nyert akkoriban, s eleve a teljes olasz labdarúgást vizsgálni kellett volna annak idején, nem csak bizonyos klubokat.
Moggi ebben az interjúban a talján foci állapotáról is elmondta eléggé lesújtó véleményét, ami azt látva, hogy a válogatott zsinórban harmadszor maradt le a világbajnokságról márciusban, igen sok igazságtartalommal bír. Moggi szerint csak a második vonalhoz tartozó légiósok szerződnek Olaszországba, a legnagyobb sztárok más európai topligákban edződnek. A Juventus korábbi vezére azt is elmondta, hogy újságíróként és szakíróként nem távolodott el teljesen a labdarúgástól, s állítása szerint edzőknek ad tanácsokat – legalábbis így volt 2017 elején.
Moggi mellett Antonio Giraudót, a Juventus átigazolásokért felelős vezetőjét is örökre eltiltották, emellett jelentős pénzbírsággal is sújtották. Franco Carraro, a FIGC-nek a botrányba belebukott elnöke 80 000 eurós büntetéssel megúszta a dolgot. Massimo De Santis nem volt ennyire szerencsés: négyéves eltiltást kapott, ami véget is vetett addig szépen fölfelé ívelő karrierjének. Pierluigi Pairetto, a bíróbizottság volt elnöke hároméves eltiltással lett sújtva.
Több klubvezetőt is elmeszeltek: Diego Della Valle, a Fiorentina elnöke 3 év 9 hónapos eltiltásban részesült, Claudio Lotito, a Lazio első embere kétéves eltiltást kapott. Ugyancsak két évig nem tevékenykedhetett a labdarúgásban Pasquale Foti, a Reggina vezetője sem, aki emellé még 80 000 eurós pénzbüntetést is kapott – a Regginával kapcsolatban arra derült fény, hogy a 2004-2005-ös szezonban annak érdekében működött közre több mérkőzés manipulálásában, hogy kivívja a bennmaradást az első osztályban. Adriano Galliani, a Milan alelnöke mindössze öt hónapig nem dolgozhatott. A gyanúba keveredett játékvezetők közül többeket felmentettek.
A következő közel tíz évben különböző fellebbezések zajlottak le, elsősorban az eltiltott személyek próbálták elérni, hogy legalább enyhítsenek büntetésükön, ám a legtöbb esetben a jogi fórumok elutasították ezeket a kereseteket. Ugyanakkor 2011-ben komolyan fölvetődött annak gyanúja, hogy jóval több klub lehetett érintett a mérkőzések manipulálásában, mint amennyire 2006-ban fény derült. Szóba került az Inter érintettsége is, amely ugyebár a legnagyobb haszonélvezője volt a Juventus kizárásának, mert a zöld asztalnál megkapta a 2005-2006-os Serie A bajnoki címét.
Már húsz évvel ezelőtt is sok ellentmondásra adott okot a milánói kék-feketék „jutalmazása”. Akkoriban a TIM nevű cégcsoport volt az olasz élvonal névadó szponzora, márpedig a cég és az Inter között több összefüggés is volt. A klubot üzemeltető gazdasági társaságnak tulajdonrésze volt a cégben, amelynek igazgatója Marco Tronchetti Provera, az Inter alelnöke volt. Arról, hogy az Nerazzurri kapja meg a 2006-os bajnoki címet, az olasz szövetség háromtagú ad hoc bizottsága hozott döntést. Ott 2:1 arányban leszavazták azt a javaslatot, hogy az Internek ítéljék oda a scudettót, ám Guido Rossi, a FIGC megbízott vezetője nyomást gyakorolt a testületre, hogy hozza már ki bajnoknak a milánóiakat, mert az UEFA nyomást gyakorol rá a nemzetközi kupahelyek elosztása érdekében. Így végül a triumvirátus megmásította döntését, s odaítélte a scudettót az Internek, ugyanakkor arról is határozott, hogy a 2005-ös bajnoki elsőséget nem adják oda senkinek sem, így az 1926-27-es szezon után fordult elő ismét, hogy nem hirdettek bajnokot egy idény végén – akkor a Torinót fosztották meg elsőségétől, a 2. helyen záró Bologna pedig nem kapta meg a címet.
Könnyen elképzelhető, hogy 2011-ben az Inter is bajba került volna, amennyiben nem lett volna olyan nagy „szerencséje”, hogy éppen a Calciopolival kapcsolatos ügy elévülésének másnapján jutott el az ügyészségre olyan dokumentum, ami alapján fölmerülhetett a klub érintettsége. Sokan azóta szentül meg vannak győződve róla, hogy a milánói kék-fekete klub intézte a húsz évvel ezelőtti botrányt is, hogy kiszúrjon legfőbb riválisaival: a Juventusszal és a Milannal. Többen azt is elhiszik, hogy az Inter is belenyúlt a bírók kijelölésébe, csak jelentős kapcsolatrendszerének köszönhetően el tudta tussolni ezeket a történéseket.
Erre mind a mai napig nem került konkrét és megdönthetetlen bizonyíték, az azonban igaz, hogy számos ellentmondás volt az ügy körül. A már említettek mellett furcsa körülmény volt az is, hogy a Juventust a bírósági procedúrák során egy olyan jogász képviselte, akiről később kiderült, hogy a városi rivális, a Torino Calcio szurkolója. Cesare Zaccone már a 2006-os bírósági tárgyalás során nagy feltűnést keltett azon kijelentésével, miszerint a klub számára elfogadható büntetés a Serie A-ból történő kizárás, holott az egyesület hivatalos álláspontja tőből ellenezte a B-ligába való visszasorolást. Zaccone pár évvel később azzal indokolta akkori szavait, hogy amennyiben a Juventus a per során nem beismerő álláspontra helyezkedett volna, jó eséllyel nem a B-, hanem a C-ligába, vagyis a harmadosztályba sorolják vissza. Így viszont a torinóiak a többi klubbal azonos bánásmódban részesülhettek volna, ami azonban végül nem valósult meg, hiszen csak őket zárták ki az első osztályból, a többi egyesületet nem. A Juventus később be is perelte az olasz szövetséget egyenlőtlen bánásmód miatt, de nem kapott kártérítést.
Zaccone egy 2020-ban adott lapinterjúban elismerte, hogy a Torino szurkolója, a Juventust csupán azért védte 2006-ban, mert a klub fizetett szolgálataiért. Tevékenysége mind a mai napig megosztja a Zebrák szurkolóit.
Végül kicsit térjünk még vissza az Interre, ugyanis az utóbbi hetekben fölmerült annak lehetősége, hogy két évtized után a történelem megismételheti önmagát, bár egyelőre úgy tűnik, ez nem így lesz. Április végén derült ki, hogy Gianluca Rocchi, aki érintettje volt a 2006-os botránynak, de megúszta a büntetést, most pedig az olasz szövetség játékvezetői bizottságának elnöke, felfüggesztette magát tisztségéből, mivel a milánói ügyészség vizsgálatot indított ellene súlyos, sportszerűtlen csalás vádjával. Az ügyészség szerint Rocchi több alkalommal is befolyásolta a mérkőzések menetét és a játékvezetői döntéseket az előző idényben.
A nyomozás fókuszában két fő vádpont áll. Egyfelől a jelentések szerint egy tavaly márciusi Udinese–Parma mérkőzésen Rocchi fizikailag is beavatkozott a videóbírók munkájába. A vád szerint kopogott a VAR-szoba ablakán, és nyomást gyakorolt a döntéshozókra, hogy egy vitatott büntetőszituációban rendeljék el a pálya széli monitoros ellenőrzést, noha a VAR-szobában ülők eredetileg nem tartották azt szükségesnek.
Az ügyészség azt is vizsgálja, hogy Rocchi tudatosan olyan játékvezetőket jelölt-e ki bizonyos kiemelt mérkőzésekre (például az Inter találkozóira), akiket a klub „szívesen látott”, vagy éppen távol tartotta azokat a bírókat, akikkel a milánói egyesületnek korábban konfliktusa volt.
Rocchi a hivatalos értesítés után úgy döntött, hogy a vizsgálat idejére háttérbe vonul, hogy megvédje a játékvezetői testület (AIA) integritását és csökkentse a szervezetre nehezedő nyomást, ezért felfüggesztette magát posztjáról. Az egykori játékvezető a nyilatkozatában határozottan visszautasította a vádakat, s állította, biztos benne, hogy mindig tisztességesen járt el.
Az ügy komolyságát jelzi, hogy az olasz sportminiszter, Andrea Abodi is megszólalt, kijelentve, hogy a botránynak „nem maradhatnak el a következményei”. Sokan máris egy nagy olasz bundabotrány előszeleként értékelik az eseményeket, bár a nyomozás még korai szakaszban tart.
Az olasz fociközvélemény feszülten figyeli a fejleményeket, hiszen a hitelesség visszaszerzése a tét egy olyan rendszerben, amely éppen csak kikeveredett az előző évek botrányaiból.
Nem ez az első alkalom az idényben, hogy a milánói kék-feketék és a játékvezetők kapcsolata a figyelem középpontjába kerül. Az olasz sajtó emlékeztet rá, hogy az elmúlt hónapokban több rivális klub vezetője is nehezményezte a VAR-döntések irányát az Inter mérkőzésein. Bár konkrét bizonyíték eddig nem került nyilvánosságra, az ügyészség most azt vizsgálja, hogy létezett-e egyfajta ”láthatatlan háló”, amely a milánóiak számára kedvezőbb feltételeket biztosított a bírói keret kijelölésekor.
Azt hiszem, amennyiben bármi beigazolódik ezekből a feltételezésekből, az óriási csapás lenne az olasz labdarúgás számára, amelynek éppen elég fejtörést okoz a zsinórban harmadik elbukott világbajnoki kijutás, valamint az a fenyegetés, hogy infrastrukturális hiányosságok miatt megfoszthatják a 2032-es Európa-bajnokság rendezési jogától.