Tíz évvel ezelőtt olyan dolog történt az angol labdarúgásban, amire pár hónappal korábban még senki sem gondolt. A Leicester City, amely 2015-ben még épphogy megúszta a kiesést, 2016-ban a Premier League bajnoka lett. Egy egészen valószínűtlen győzelem volt ez, ugyanakkor az idény egészét tekintve teljesen megérdemelt. Ehhez képest óriási kontraszt, hogy a tizedik évfordulót a másodosztályból történt kieséssel tette „fényessé” a csapat, amelyben persze nem sok hírmondó maradt a 2016-os hősök közül. A Visszapillantó rovatban elsősorban a tíz évvel ezelőtti eseményekről lesz szó, de azért röviden kitekintünk a klub jelenére, s a lehetséges jövőképekre is.
A Leicester City tíz év másodosztályú tagság után 2014-ben jutott föl ismét az angol élvonalba, miután megnyerte a másodosztály, a Championship küzdelmeit. A Rókák becenévre hallgató klubnak természetesen mi más is lehetett a célja a 2014-15-ös idényben, mint a bennmaradás. Ez a cél nagy nehezen összejött. A csapatnak a szezon első felében mindössze három győzelem jött össze 12 vereség mellett. A gárda a 11. és a 32. forduló között egy játéknap kivételével mindig kiesőhelyen állt, a 13. és a 31. forduló közötti időszakban pedig megszakítás nélkül a sereghajtó, 20. pozíciót foglalta el, vagyis úgy érkezett el a szezon hajrája, hogy sokan igen nehezen tudták elképzelni az újonc bennmaradását. Csakhogy tavasszal valami megváltozott. A csapat taktikája hirtelen elkezdett működni, s az utolsó kilenc mérkőzésből hetet is megnyert, s mindössze egyszer kapott ki, így a 14. helyen fejezte be a szezont, vagyis egy igen rosszul kinéző idény végén viszonylag könnyedén bennmaradt.
Nigel Pearson volt a csapat vezetőedzője abban az idényben, akit 2015 áprilisában a hónap edzőjének választottak. Ennek ellenére a 2015-16-os szezonnak már nem vele, hanem Claudio Ranierivel vágott neki a Leicester. A rutinos olasz szakember nem először dolgozott Angliában, hiszen korábban a Chelsea-t is irányította. A thai tulajdonos, Vichai Srivaddhanaprabha nem titkolt célja volt, hogy a Leicester City a legjobbak közé kerüljön a Premier League-ben, ezért nem sajnálta a pénzt igazolásokra. Ranierin kívül 2015 nyarán érkezett a Rókákhoz a tapasztalt hátvéd Robert Huth, valamint Okazaki Sindzsi, N’Golo Kanté és Gökhan Inler, akikért összesen 18.6 millió fontot fizetett ki a klub. Az érkezők között volt a később szintén alapemberré váló Christian Fuchs is, akit szerződésének lejártával ingyen szerzett meg a Leicester a német Schalkétól.
Ranieri feladata az volt, hogy az előző szezonban a bennmaradás kivívásában kulcsszerepet játszott labdarúgók, így pl. Jamie Vardy, Kasper Schmeichel és Rijád Márez mellé beépítse a csapatba az új szerzeményeket, akiktől kivétel nélkül tartós formajavulást, ezzel pedig a tulajdonos által kitűzött cél megvalósítását várták. A szurkolók a tavaszi nagy hajrá után bizakodtak abban, hogy a 2015-16-os szezon jobb lesz, de arra talán a legvérmesebb ultrák sem gondoltak komolyan, hogy annyira jól fog sikerülni a tíz évvel ezelőtti idény, ahogy végül alakult.
Nem kezdte rosszul az új évadot a csapat, hiszen legyőzte a Sunderlandet és a West Ham-et is. Ezt két döntetlen követte a Tottenham és a Bournemouth ellen, majd az Aston Villát sikerült legyőzni. A Stoke elleni iksz után a 7. fordulóban érkezett az első vereség, mely rögvest egy igen nagy zakó volt, ugyanis az Arsenal 5:2-es sikerrel távozott a King Power Stadionból. Vardy szerezte a Leicester két gólját, ám a másik oldalon Alexis Sánchez triplázott, s Theo Walcott, valamint Olivier Giroud is hozzátett egy-egy gólt az Ágyúsok teljesítményéhez.
Ez a mérkőzés szeptember 26-án volt – akkor nem sokan gondolták, hogy a következő vereség pontosan három hónappal később, a december 26-ai Boxing Day-en következik be. Ebben a negyedévben a Leicester tíz bajnoki mérkőzést vívott meg veretlenül: nyolcszor győzött, kétszer remizett. Az egyik döntetlen a Manchester United ellen jött össze otthon, ám a címvédő Chelsea még a Vörös Ördögöknél is rosszabbul járt, ugyanis kikapott Leicesterben. Karácsonykor a Liverpool otthonában szakadt meg a veretlenségi sorozat, azonban még az ünnepi időszakban, december 29-én döntetlent sikerült elérni a Manchester City ellen. A Bournemouth elleni 0:0-val kezdődött a 2016-os esztendő a Rókák számára, majd januárban győzni tudtak a Tottenham vendégeként. Február elején előbb a Liverpool ellen otthon, majd a Manchester City stadionjában is sikerült megszerezni a három pontot, s bár az Arsenal ellen kikaptak Vardyék, egyre reálisabbnak nézett ki az a forgatókönyv, hogy a Leicester akár meg is nyerheti ezt a bajnokságot. Már csak azért is erős volt ez a lehetőség, mert a kékek már ősszel is többször álltak a tabella élén, a 22. fordulótól kezdődően pedig már nem lehetett letaszítani őket onnan.
Az utolsó tizenhét fordulóban a Leicester 11 mérkőzést tudott megnyerni, emellett 5 döntetlen és mindössze 1 vereség volt a mérleg. Ez a teljesítmény önmagában is a bajnoki címre predesztinálna mindenkit, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a közvetlen üldözők, azaz a nagyok, akik az előző húsz évben uralták az angol első osztályt, bukdácsoltak, s nem jelentettek reális veszélyt a Rókák elsőségére. Sokáig a Tottenhamnek volt némi esélye a Leicester utolérésére, azonban a Harry Kane nevével fémjelzett észak-londoni csapat nagyon leeresztett a szezon végére, olyannyira, hogy végül az ezüstérmet is elbukta a nagy rivális Arsenallal szemben. A Leicester 2016. május 2-án szerezte meg a bajnoki címet, miután a Spurs kétgólos előnyt herdált el a címvédő, ám abban az idényben pocsékul szereplő Chelsea otthonában. Amint lefújták ezt a hétfő esti mérkőzést, a Jamie Vardy házában összegyűlt játékosok nagy örömünnepben törtek ki, ugyanis a csoda valóra vált. A Leicester City, amely egy évvel korábban még a bennmaradásnak örülhetett, s még 2015 nyarán is a kiesőjelöltek közé volt sorolva sok helyen, a szezon nagy részében ellenállhatatlanul teljesített, s a nagyok ellen sem remegett meg, így teljesen megérdemelten szerezte meg története első bajnoki címét a legmagasabb osztályban.
A Premier League 1992-es megalakulása óta jellemzően a Manchester United, a Chelsea, az Arsenal, a Manchester City és az utóbbi években a Liverpool szerezte meg a bajnoki címeket. Nagy kakukktojás volt a Blackburn Rovers 1995-ös diadala, s többen egyből ezzel hozták párhuzamba a Leicester 21 évvel későbbi diadalát. Vannak is összefüggések a kettő között, hiszen anno a Blackburn csapatát is számos kiváló játékos alkotta, akik nagyon jól tudtak együtt dolgozni, s valami hasonlót láthattunk tíz éve a Leicesternél is. Bár Jamie Vardy 24 góljával házi gólkirály lett, így azért valamennyire kiemelkedett ebből a gárdából, de összességében véve nem néhány nagy sztár remeklése hozta össze ezt a bajnoki címet, hanem a valódi csapatmunka, amelyből mindenki kivette a részét, s mindegyik játékos a maximális teljesítményt nyújtotta. Nyilvánvalóan kellett Ranieri és a szakmai stáb nagy tudása is a sikerhez, mint ahogy az a stabil anyagi háttér, amely a klubot akkoriban jellemezte. Annyi különbség azért van a Blackburn és a Leicester között, hogy a Rovers a kilencvenes évek első felében élcsapatnak számított, így 1995-ös diadala nem volt annyira váratlan, mint a Rókák tíz évvel ezelőtti sikere.
A Leicester első és mindmáig egyetlen élvonalbeli bajnoki címe volt ez. A következő, 2016-17-es idényben már korántsem sikerült reprodukálnia a csapatnak az egy évvel korábbi teljesítményét. Bár a keret gerince nagyjából együtt maradt (N’Golo Kanté igazolt el a Chelsea-hez, a télen pedig Jeffrey Schlupp hagyta el a csapatot), de nem jöttek az eredmények. Rögtön az újonc Hull elleni vereséggel kezdődött az új évad, s ősszel mindössze öt mérkőzést sikerült megnyerni, bár ezek között akadt egy Manchester City elleni 4:2 is. Tavasszal volt egy ötmeccses veretlenségi szériája a csapatnak, igaz, ezt egy ugyanekkora vereségsorozat előzte meg, ami jól mutatja, mennyire hektikus volt a Rókák szereplése. Nem is álmodhattak nemzetközi kupaindulásról, bár eközben a Bajnokok Ligájában csoportgyőztesként eljutottak a negyeddöntőig. Végül a 12. helyen fejezték be a bajnokságot, vagyis a csapat és annak szurkolói visszakerültek a megszokott valóságba.
A következő években stabil középcsapat volt a Leicester. 2018-ban és 2019-ben is a 9. helyet szerezte meg. A 2019-20-as idényben ismét egészen erősen szerepelt a csapat, amelynek volt egy 9:0-ás győzelme a Southampton ellen. A szezon végén az 5. helyet szerezte meg, így indulhatott az Európa Ligában. Ott a legjobb 32 között esett ki, azonban a 2020-21-es évad végén megnyerte az FA-kupát, a Premier League-ben pedig újfent ötödikként zárt. 2022-ben 8. lett a gárda, amely az Európa Konferencia Ligában elődöntős volt.
2022-ben olyan folyamatok kezdődtek meg a klub háza táján, amelyek nagyon rossz irányba vitték a csapatot. A 2016-os aranygárda oszlopos tagjai közül addigra már szinte mindenki távozott. 2022 nyarán Kasper Schmeichel tizenkét év után hagyta el a klubot a Nice kedvéért, így ennyi időt követően nem az ő nevével kezdődött a csapat összeállítása. A bajnok együttesből gyakorlatilag csak Jamie Vardy és Marc Albrighton maradt hírmondónak. Az elérhető információk alapján pénzügyileg nem sikerült rosszul a nyári átigazolási időszak, hiszen új játékosokra 47 millió fontot költött a klub, azonban a nagy tehetségnek tartott Wesley Fofana eladásából meg is térültek ezek a kiadások, hiszen érte 70 milliót fizetett a Chelsea. A csapatot ekkor már három éve Brendan Rodgers irányította, s vele kezdték meg ezt az idényt is.
Nos, a kezdés finoman szólva katasztrofális volt, ugyanis a Rókák első hét meccsükön egyetlen pontot tudtak összeszedni. Az ősszel összesen öt mérkőzést tudtak megnyerni, így karácsonykor jócskán az alsóházban tanyáztak, s tavasszal sem jött meg a remélt áttörés. Bár az ünnepek után két győzelmet is aratott a csapat, utána azonban zsinórban kilenc mérkőzésen maradt nyeretlen, s mindössze egy döntetlent tudott felmutatni nyolc vereség mellett. A 28. fordulótól kezdve kiesőhelyen állt az együttes, s ugyan áprilisban az edzőváltást követően (Rodgers helyére Dean Smith érkezett megbízott vezetőedzőként a szezon végéig) rövid időre meglódult a szekér, ám a hajrában is inkább a vereségek jöttek, mintsem a győzelmek, így a Leicester 34 megszerzett ponttal a 18. helyen fejezte be a szezont, egyben 2014 óta tartó élvonalbeli szereplését.
Óriási kudarc volt ez hét évvel a bajnoki címet követően. A Leicester mindössze a második csapat a Premier League történetében, amely kiesett a korábbi bajnokok közül. A már említett Blackburn négy évvel a sikere után, 1999-ben kényszerült búcsúzni a legjobbaktól 19. helyezésével.
A 2023-24-es szezonban a följutás volt a cél, s ezt simán össze is hozta a csapat, mivel megnyerte a Championshipet. Ekkor sokan azt gondolták, gondoltuk, hogy csak egy kisiklás volt a klub életében ez a másodosztályú év, s ha nem is a bajnoki címért lesz harcban a Premier League-ben, de talán ismét megragad egy bizonyos időre a legjobbak között. Nos, ez nem így történt. A tavalyi idényben ismét a kiesés elől kellett menekülni, ám ez, ahogy 2023-ban, úgy 2025-ben sem sikerült. A Leicester nagyon simán kiesett – 18. lett, de az előtte végző Tottenhamtől 13 ponttal maradt el. Ez a csapat természetesen már semennyire sem hasonlított a 2016-os aranygenerációhoz, hiszen annak legtöbb tagja addigra már befejezte pályafutását, akik pedig még aktívak voltak, máshol keresték kenyerüket. Bár Jamie Vardy és Mark Albrighton ott maradtak, de mindketten túl voltak már karrierjük csúcsán. Aztán tavaly nyáron már ők is elmentek: Albrighton visszavonult, Vardy pedig az olasz Cremonese együtteséhez igazolt levezetni – úgy fest, hogy mostani csapatával is kiesés előtt áll a Serie A-ban, bár még van remény a megmenekülésre.
A Leicester több tapasztalt labdarúgót is leigazolt az utóbbi években, így a kapus Asmir Begovicot és a támadóként bevethető Jordan Ayew-t is. Ők azonban kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy az idei Championship-szezon is egy diadalmenet legyen a Rókák számára, holott a kezdés nem volt rossz, mert az első tíz mérkőzésen csupán egyetlen vereség csúszott be, ugyanakkor sok volt a döntetlen. Még így is ott volt a rájátszást érő helyeken vagy azok környékén a Leicester, azonban még az ősz folyamán megtört valami, s onnantól kezdve mélyrepülésbe kezdett a gárda. Az idény második felében mindössze négy győzelmet aratott, a 30. fordulótól kezdve pedig nem állt a 20. helynél jobb pozícióban. A 32. játéknaptól kezdve egy fordulót leszámítva folyamatosan kiesőhelyen állt, s végül a 23. helyen fejezte be a szezont, vagyis csupán egy csapatot tudott megelőzni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem teljesen a pályán mutatott játék idézte elő a csapat harmadosztályba kerülését, ugyanis még február elején levontak hat pontot a Leicestertől a pénzügyi fair play szabályainak megszegése miatt. A klub fellebbezett a döntés ellen, ami azonban a fellebbezés elutasítása folytán április 8-án jogerőre emelkedett. Ez pecsételte meg igazából a csapat sorsát, mivel amennyiben meglenne ez a hat pont, akkor a 20. helyen zárta volna a szezont, így viszonylag simán meghosszabbíthatta volna másodosztályú tagságát. Nem csoda, hogy ezek után nagy az ellenérzés a szurkolókban a thai tulajdonosi kör irányában, hiszen a felelőtlen költekezés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy augusztustól csak a League One-ban, azaz a harmadik vonalban szerepelhet az együttes, amely tíz éve ilyenkor még a Premier League-ben megszerzett bajnoki címét ünnepelte.
A Leicester a második korábbi PL-győztes, amely a harmadosztályba csúszott vissza, hiszen a Blackburn 2017-18-ban szintén megjárta a League One-t, de egy év után visszajutott a Championshipbe, ahol azóta is stabilan tartja a helyét. Mondjuk idén kieshetett volna, mert ha nincs a Leicester és a 21. helyen épphogy bennmaradó West Brom hat-, illetve kettőpontos levonása (Gera Zoltán egykori klubját is a túlköltekezés miatt büntették), akkor most bizony a Rovers szomorkodhatna a kiesés miatt.
Kíváncsian várhatjuk, hogy a Leicester City-nek sikerül-e egy év után rögtön visszajutnia a másodosztályba, vagy esetleg folytatódik a mélyrepülés, s amiatt kell aggódniuk a szurkolóknak, hogy sikerül-e megmenekülni a negyedik vonaltól. Az biztos, hogy a nyáron komoly változásokra lesz szükség a klubnál.
A kiemelt kép forrása: Michael Regan / Getty Images