Befejeződött a sznúkervilágbajnokság Sheffieldben. Ahogy tavaly, idén is kínai győztest avattak, de a Crucible-átok nem tört meg, vagyis nem Csao Hszin-tong lett a világbajnok, hanem a mindössze 22 éves Vu Ji-ce, akinek az elődöntőben matchballt is túl kellett élnie. Tegnap sem járt messze a vereségtől, mivel a finálét is a döntő frame-ben tudta megnyerni a jóval rutinosabb Shaun Murphy ellen. Azt nézve, hogy egymás után a második évben született kínai siker Sheffieldben, s az idei vb-n rekordnak számító 11 kínai játékos vehetett részt, akkor nem nehéz kijelenteni, hogy a több szakmabeli és újságíró által is hangoztatott megállapítás, miszerint az ázsiai ország válik rövidesen a sportág legnagyobb hatalmává, ma már nem puszta utópia, hanem valóság. A jövő pedig nem túl bíztató a brit sznúkerre nézve.
Április 18. és május 4. között rendezték meg a világbajnokságot a sheffieldi Crucible Színházban, amely immár ötvenedik alkalommal adott otthont a sportág csúcseseményének. Korábban többször is kongatták a vészharangot a legendás helyszín fölött, mondván, hogy túl kicsi, ráadásul a sznúker egyre több ázsiai piacot hódít meg, így időszerű lenne kínai vagy szaúd-arábiai helyet keresni a tornának. Akik ebben reménykedtek, bizonyára nagyot csalódtak, amikor nem sokkal a torna előtt kiderült, hogy a nemzetközi szövetség (WPBSA) 2045-ig (!) meghosszabbította szerződését a Crucible Színházzal, vagyis a következő szűk két évtizedben egy-két esztendőt leszámítva mindig ott lesz a vb. A finoman szólva grandiózus hosszabbítás egyik feltétele volt a színház nézőterének bővítése, amelyet viszont csak az épület átalakításával lehet elérni, ezért várhatóan 2028-ban, s a munkálatok alakulásának függvényében akár 2029-ben sem ott lesz a torna, hanem egy másik, eddig meg nem nevezett helyszínen. Az biztos, hogy jövőre ott fognak randevút adni egymásnak a sportág legjobbjai, s legkésőbb 2030-tól kezdve újabb sok-sok éven át. Személy szerint örülök ennek a hosszabbításnak, mert Kínában bőven vannak versenyek, Szaúd-Arábia pedig akkor sem jöhetne szóba vb-rendezőként, ha nem volna a Közel-Keleten olyan feszült a helyzet, mint amilyen. A szaúdiak éppen a torna idején közölték, hogy a továbbiakban nem rendezik meg azt a két versenyt, amely csak pár éve került be a naptárba, így az aranygolyós viadalra sem kerül sor. Az sem mellékes a Crucible-lel kapcsolatban, hogy mégiscsak Nagy-Britannia a sznúker bölcsője, így ott biztosan teltházas lesz minden világbajnokság.
Az idei tornán is 32 játékos vehetett részt, akik közül 16-an selejtezőből jutottak be. Sajnos nem került közéjük Révész Bulcsú, de a fiatal játékos minden idők legjobb magyar szereplését produkálta a vb-kvalifikáció során, ugyanis eljutott a 3. fordulóig, miután tapasztaltabb ellenfeleket fektetett két vállra az első két körben. A világranglistán 22. kínai Csan An-ta ellen is tisztesen helytállt, de reális esélye nem volt a győzelemre. Bulcsú messze volt attól, hogy bekerüljön a legjobb 64 közé a világranglistán (ehhez a vb-n legalább a negyeddöntőig kellett volna elmenetelnie), így május második felében a Q School-on bizonyíthat – amennyiben sikerrel jár, újabb két szezonra megkapja a profi tagságot.
Voltak meglepetései a selejtezőnek, ugyanis nem került főtáblára a 2023-as világbajnok Luca Brecel, a 2015-ben győztes Stuart Bingham, s az első pontszerző tornáját ebben az idényben megnyerő Jack Lisowski sem, ellenben Antoni Kowalski személyében először szerepelhetett lengyel játékos a Crucible Színházban.
Ami a kiemelteket illeti, nagyjából a sportág összes igazán nagy neve ott volt közöttük, így a címvédő Csao Hszin-tong, a világelső Judd Trump és természetesen a hétszeres világbajnok Ronnie O’Sullivan is. Ott volt a Rakéta mellett az 1992-es nagy trió másik két tagja: Mark Williams és John Higgins is.
A 16 kiemeltből 15 sikerrel vette az első fordulót, amire korábban csak kétszer: 1983-ban és 1993-ban volt példa. Az egyetlen kakukktojás az iráni Hosszein Vafaei volt, aki a 15. kiemelt kínai Szi Csia-huj ellen 10:3-as sikert aratott. A legtöbb meccs viszonylag simán alakult, s akadtak egészen egyoldalú mérkőzések is, ugyanakkor a 2005-ös világbajnok Shaun Murphy kis híján megégette magát a nyitó körben, ugyanis a kínai Fan Zsen-gyi ellen pár golyó választotta el a kieséstől, ám ellenfele rontott, az angol pedig ezt kihasználva megnyerte a döntő frame-et, így 10:9-es győzelemmel továbbjutott. Nem okozott különösebb gondot az első kör a címvédő Csaónak, Ronnie O’Sullivannek, Trumpnak és a négyszeres győztes Mark Selbynek sem. A 2024-es világbajnok Kyren Wilson nagy fordítás után verte 10:7-re a vb-újonc és sokak által nagy tehetségnek tartott Stan Moodyt.
Annak megfelelően, hogy a világranglista első 16 helyezettje közül 15-en ott voltak a nyolcaddöntőben, igen erős párosítások jöttek össze. Egymással nézhetett farkasszemet az 1992-es trió két tagja: John Higgins és Ronnie O’Sullivan. A végig szoros, izgalmas meccset végül Higgins nyerte 13:12-re, vagyis O’Sullivan ezt a szezont is pontszerző torna megnyerése nélkül zárta. Volt kínai rangadó is Csao és a korábban a távol-keleti ország első világbajnokának várt Ding Zsun-huj között, amelyet 13:9-re előbbi nyert meg. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy csillaghullást hozott a vb ezen szakasza, ugyanis a hétszeres győztes O’Sullivan mellett a négyszeres világbajnok Selby és az egyszeres győztes, de hosszú ideje világelső Judd Trump számára is a legjobb 16 közötti mérkőzés jelentette a végállomást, de búcsúzott a háromszoros bajnok Williams is, vagyis összesen 16 világbajnoki cím tulajdonosa búcsúzott, hiszen Kyren Wilson is kiesett, aki ezzel keveset tudott megvédeni a ranglistán a két évvel ezelőtti sikeréért kiérdemelt félmillió fontból.
A negyeddöntőben kiderült, hogy idén sem törik meg a Crucible-átok. Amióta 1977-ben a sheffieldi színházba költözött a sznúkervilágbajnokság, egyetlen új győztes sem tudta megvédeni a címét. Csao Hszin-tong Shaun Murphy ellen lépett asztalhoz, azonban a 2005-ös világbajnok főleg az utolsó szakaszban mutatott remek játékával 13:10-re legyőzte a kínait, így Csao utazhatott haza. Ettől függetlenül maradt esély az újabb kínai világbajnoki győzelemre, ugyanis Vu Ji-ze Hosszein Vafaeit 13:8-ra verte, ezzel ott volt a legjobb négyben. Érdemes amúgy megdicsérni az iráni Vafaeit is, hiszen először jutott negyeddöntőbe a világbajnokságon, egyetlen nem kiemeltként tudott mérkőzést nyerni, s úgy tudott remekül teljesíteni, hogy eközben hazája háborúban áll.
Murphy és Vu mellett még Higgins és Mark Allen jutott a legjobb négybe. Murphy ellenfele Higgins volt. Végig szoros, kiélezett volt a mérkőzés, amelyen hol az egyik, hol a másik játékos vezetett egy-két frame-mel. A záró szakasz előtt nagyon úgy tűnt, hogy Higgins megnyerheti a mérkőzést, mivel 13:11-es előnyben volt, azonban végül Murphy győzött 17:15-re, ezzel ötödik alkalommal jutott be a világbajnoki döntőbe, s reménykedhetett abban, hogy 21 év (!) után ismét a világ legjobbja lehet.
A másik ágon Vu minden idők egyik legdrámaibb meccsét játszotta azzal az Allennel, akit sokan (köztük több játékostársa is) a legjobbnak tart azok közül, akik még sosem voltak világbajnokok és még döntőt sem játszhattak. Az északír és a kínai ütközete rekordot döntött, ugyanis a 14. frame 1 óra 40 perc 21 másodpercig tartott, amivel a leghosszabb játék lett a torna történetében. Úgy sikerült összehozniuk ezt, hogy a piros golyók nagy része és a legtöbb, 7 pontot érő fekete golyó is az asztal egyik sarkában „gyűlt össze”, s több mint egy órán keresztül tili-toliztak mindketten ezzel a bóllyal. Odáig fajult a történet, hogy a játékvezetőnek kellett közbeavatkoznia: még három-három lökést adott a feleknek, de ha nem történik semmi, vagyis senki sem bontja meg a bólyt oly’ módon, hogy valamelyik másik lyukba be lehessen lökni egy pirosat, akkor döntetlennek nyilvánítja a frame-et. Végül Allen föláldozta magát, úgy belebikázott a csoportosulásba a fehér golyóval, hogy beesett a fekete, ami viszont hétpontos hibát jelentett, vagyis ennyit írtak jóvá Vu „számláján”. Bár addig jelentős előnyben volt abban a játékban, végül elbukta Allen.
Aztán a döntő frame-ben derült ki, hogy ki jut a fináléba. Kezdetben úgy tűnt, hogy Vu nyeri a meccset, azonban hibázott, így Allen kapta meg az esélyt. El is jutott az utolsó fekete golyóig, amely a matchball lett volna számára, azonban könnyű pozícióból el tudta rontani. Vu köszönte szépen, belökte a matchballt, ezzel 22 évesen első világbajnoki döntőjére készülhetett, míg a 40 éves Allen harmadik vb-elődöntőjét is elbukta, s jó kérdés, mikorra heveri ki ezt a fájdalmas vereséget.
A döntőben tehát Shaun Murphy és Vu Ji-ze csaptak össze. Négy szakaszban került sor a mérkőzésre vasárnap délutántól hétfő estig. Az első etap után 4:4 állt az eredményjelzőn, aztán este a kínai tudott jobban teljesíteni, aki 10:7-es előnnyel térhetett nyugovóra, s várhatta a hétfőt. Tegnap délután nagy rohanásba kezdett az angol, ugyanis az első öt frame-et megnyerte, ezzel 12:10-re már ő vezetett, azonban az utolsó három játékot Vu húzta be, így 13:12-es vezetésről kezdhette meg az esti, mindent eldöntő szakaszt. Ott az első három frame-ből kettőt Murphy nyert, így 14:14-re alakult az eredmény, majd két olyan frame következett, amelyben rablást láthattunk – ennek nevezik azt, amikor egy játékos jelentős előnybe kerül, ám nem tudja lezárni a játékot, ellenfele pedig fordítani tud. Előbb Vu tette meg ezt, aki 60:56-ra nyerte a 29. frame-et, majd a 30.-ban Murphy 70 pontos hátrányt ledolgozva 73:70-re nyert. 15:15 után fölváltva nyerték a frame-ket a játékosok, végig Vu vezetett, s a legutolsó, 35. játékot is meg tudta nyerni egy 85-ös brékkel, ezzel 18:17-re győzött, s először lett világbajnok.
A 2003. október 14-én született Vu Ji-ze 22 évesen, 6 hónaposan és 20 naposan minden idők második legfiatalabb világbajnoka lett. Nála ifjabbként csak a hétszeres világbajnok Stephen Hendry lett először a földgolyó legjobbja 1990-ben, mégpedig 21 évesen és 106 naposan. Vu éppen Murphyt utasította maga mögé a rangsorban.
És ha már Murphy. Az angol 2005-ben általános meglepetésre lett világbajnok, hiszen a világranglista 48. helyezettjeként, a selejtezőből a főtáblára jutva nem tudott megálljt parancsolni neki senki. A tegnapi volt a negyedik elvesztett vb-döntője, vagyis igen negatív a mérlege. Az az igazság, hogy nem igazán szolgált rá a végső győzelemre, mert csak akkor tudott igazán jól játszani a döntőben, amikor Vunak nem ment annyira a játék, ellenben akkor, amikor szárnyalt a kínai, igazából esélye sem volt.
Vu sikerével tehát egymás után a második évben lett kínai világbajnoka a profi sznúkernek. A távol-keleti országban évek óta várták, hogy meglegyen az első siker, s most már kettőnél tartanak. A sportágban lejátszódó folyamatokat figyelembe véve pedig nem lepődhetünk meg, amennyiben a folytatásban egyre inkább a kínaiak fogják uralni ezt a játékot, ugyanis odahaza rengeteg pénzt (köztük nem kevés állami támogatást) ölnek bele a sznúkerbe, s ennek révén rengeteg fiatal tehetség tud elindulni a nemzetközi mezőnyben. Az, hogy a 32 játékosból 11 kínai volt a vb-n, szintén jelzi, hogy nagyon jól megy az utánpótlás arrafelé. Eközben Nagy-Britanniában és egyáltalán a világ más tájain nem sok olyan ígéret van, aki világbajnokká válhatna egy szép napon, miközben a jelenlegi élmenők jelentős része kezd kiöregedni, nem beszélve az 50. születésnapját tavaly decemberben ünnepelt Ronnie O’Sullivanről. Nem túl rózsásak tehát a kilátások a szigetországiak számára, de a remény hal meg utoljára. Egy év múlva ismét lehet próbálkozni.
A kiemelt kép forrása: Getty Images