Napra pontosan egy évszázaddal ezelőtt megszületett egy olyan ember, aki páratlan sikereket ért el úgy sportolóként, mint edzőként az ökölvívásban. Papp László háromszoros olimpiai bajnok lett, majd profiként veretlen maradt. Visszavonulását követően nagy tapasztalatával segítette a honi bokszolókat, s közülük többen is komoly eredményeket értek el. Bár több mint húsz éve nincs közöttünk, hatása mind a mai napig erős nem csak az ökölvívásban, de úgy általában a magyar sportban. Rá emlékezünk a Visszapillantó rovat eme cikkében.
Papp László (vagy ahogy mindenki nevezte: Papp Laci, becenevén: Görbe) 1926. március 25-én született Budapesten.
Édesapja hegedülni taníttatta, de ökölvívómérkőzésekre is elvitte, sőt ő maga is járt edzésre. Édesapja halála után abbahagyta a hegedülést, melyben egyébként nagyon tehetségesnek bizonyult és a labdarúgással kezdett foglalkozni, amely sportágban szintén sikeresen tevékenykedett. Közben a barátaival elmentek egy edzőterembe, hogy megpróbálkozzanak az ökölvívással, de az első edzésen úgy megverték őket, hogy elment a kedvük a boksztól.
Ennek ellenére 1942-ben, 16 éves korában elkezdett versenyszerűen öklözni az újjáalakuló MOM-ban. Ide tanulótársa, Krebs Lajos vitte le. Első edzője Fehér István volt.
A II. világháború befejezése után a 19 éves Papp László ismét megpróbálkozott a boksszal. Tehetségét nevelő edzője, Fehér István, hamar felismerte, majd Adler Zsigmonddal való találkozása meghatározta későbbi életét. A két ember elválaszthatatlan barát lett és együtt érték el a világraszóló sikereket.
Papp első mérkőzéseit külföldön vívta, ahol legtöbbször kiütéssel nyert, majd eljött 1945. október 6-a, amikor a válogatott csepeli Bicsák ellen nem tudott mérkőzni az ellenfele és Papp Lászlót dobták be a Budapesti Vasutas Sport Club vezetői. A mérkőzést Bicsák a második menetben feladta és Papp elindult a világhírnév felé. Mérkőzésről-mérkőzésre legtöbbször kiütéssel győzött. Időnként, főleg a kezdeteknél becsúszott két döntetlen és 9 vereség is. Papp László körülbelül 300 mérkőzést vívott, melyek nagy részét kiütéssel, vagy feladással, illetve döntő fölénnyel nyerte meg.
1942 és 1956 között csupa fővárosi klubnak volt a versenyzője, hiszen időrendben megfordult a BVSC-ben, később Budapesti Lokomotívban, a Budapesti Bástyában és a Vasasban. Fehér István egészen 1950-ig egyengette útját, majd Kovács Károly és Adler Zsigmond voltak további edzői.
Magyarország és a világ egyik leghíresebb ökölvívója, aki 1948-ban a londoni, 1952-ben a helsinki és 1956-ban a melbourne-i olimpián nyert aranyérmet. A Budapest Bástya és a Budapesti Vasas ökölvívójaként közép-, majd nagyváltósúlyban indult, 1946 és 1956 között hét országos bajnokságot nyert. Kétszeres amatőr Európa-bajnok. Az 1948-as londoni olimpián középsúlyban, 1952-ben Helsinkiben és 1956-ban Melbourne-ben nagyváltósúlyban diadalmaskodott. Ez a páratlan bravúr – háromszor egymás után olimpiai aranyérmet szerezni – neki sikerült először, s azóta csak Teófilo Stevenson és Félix Savón (mindketten kubaiak) voltak képesek erre, vagyis Európából mindmáig egyedül Papp Laci nevéhez köthető ekkora teljesítmény.
Papp László harmadik olimpiai győzelme után, 1957-től, állami engedéllyel a profik táborába lépett, ahol 29 mérkőzésből 11-t kiütéssel, 12-t pontozással, 4-t technikai k. o. – val nyert meg. Két mérkőzés döntetlennel végződött, bár a szakemberek és az újságok szerint ezeken a mérkőzéseken is Papp volt a jobb.
Papp László „hazai” mérkőzéseit Bécsben, a Stadthalle-ban vívta, mert Magyarországon profiként nem bokszolhatott. A magyar határ menti települések televízióval rendelkező családjai nézhették mérkőzéseit, amelyeket az osztrák televízió közvetített. Huszonkilenc mérkőzéséből Magyarországon csak a dán, Chris Christensen ellen aratott Európa-bajnoki győzelmét közvetítette a Magyar Televízió.
Rendkívül népszerű volt Ausztriában. Az osztrákok teljesen magukénak tekintették Papp Lászlót. Bárhol megfordult, azonnal tömeg vette körül.
1962-ben profi Európa-bajnok lett, mely címét hatszor védte meg. 1964 végén a magyar kommunista állami sportvezetés pályafutásának befejezésére kényszerítette, megfosztva őt attól a lehetőségtől, hogy a világbajnoki címet is megszerezze.
Ezt a méltánytalanságot soha nem tudta kiheverni. Egész további életére rányomta bélyegét a letiltása. Adler Zsigmond szerint profi pályafutása felért két olimpiai bajnoksággal.
Papp Lacit mindmáig az ökölvívás legnagyobbjai közt tartják számon, Joe Louis, a Barna Bombázó, Muhammad Ali (Cassius Clay) és Iron Mike Tyson társaságában, jóllehet nem volt sem fekete bőrű, sem amerikai, sem nehézsúlyú, és profi pályafutását sem sikerült világbajnoki címmel megkoronáznia: az Európa-bajnoki övig jutott el. Máig nem pontosan tisztázott, hogy politikai okokból nem engedték-e megküzdeni a világbajnokságért.
Mestere a legendás edző Adler Zsigmond volt, akivel majdnem tökéletes párost alkottak. Adler verhetetlen volt abban, hogy tudta, mikor milyen instrukciókkal kell a kötelek közé küldenie tanítványát. Visszavonulása után edzőként tevékenykedett, a magyar válogatott szövetségi kapitányaként (1969–1978, 1979–1992), Adler Zsigmond társaságában is számos siker kovácsa volt. A legemlékezetesebb talán a papírsúlyú Gedó György olimpiai aranyérme az 1972-es müncheni játékokról. Emellett két olimpiai ezüstérem, világbajnoki aranyérem, valamint olimpiai és világbajnoki bronzérmek, illetve Európa-bajnoki dobogós helyezések egész sora jött össze a magyar ökölvívók számára.
Papp László 1992-ben nyugdíjba ment. Utána saját boksziskolát nyitott, amit sajnos anyagi támogatás hiányában be kellett zárni. Utána néhány egyesületnél segített, végül 1996-ban betegsége miatt abba kellett hagynia edzői tevékenységet.
Hosszú, súlyos betegség után életének 78. évében, 2003. október 16-án távozott az élők sorából, miután évtizedekig a XII. kerületi Óra úti lakásában élt.
Papp László rengeteg elismerést kapott, így többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, a Millenniumi Ezüst Emlékérmet, a NOB-érdemrendet és a nemzetközi Fair Play-díjat is. 2001-ben beválasztották az Ökölvívó Hírességek Csarnokába. Angyalföld és Budapest díszpolgára, a XII. kerület posztumusz díszpolgára.
2004 óta az ő nevét viseli a leégett Budapest Sportcsarnok helyén fölépített Budapest Sportaréna. Angyalföldön 2016 óta tér viseli a nevét, a Kassák Lajos és a Huba utca sarkán pedig szobrot emeltek emlékére. Szobra áll a főváros XII. kerületében is. Alakja felbukkan mint fiatal ökölvívó Kondor Vilmos magyar író Budapest romokban című bűnügyi regényében. Viaszfigurája megtekinthető a Madame Tussauds Budapest Múzeumban.
Papp Laciról számos legenda keringett annak idején amellett, hogy az élet számos más területén is kipróbálta magát. Egy városi legenda szerint egy ízben feleségével a Gellért-hegyen sétálva huligánok egy egész bandája támadta meg őket, akik nem tudták ki ő, de Papp Laci mindegyiküket leütötte.
1959-ben a Színész–Újságíró Rangadón ő volt a játékvezető, amikor is sárga lap helyett fekvőtámaszokat vagy stadionfutást ítélt a vétkes játékosoknak.
Madridban vívott mérkőzésére, amelyen 1963 decemberében megvédte Európa-bajnoki címét, a Spanyolországban élő magyar sztárfocisták, Puskás Ferenc és Kubala László fizettek neki szurkolótábort kasztíliai munkanélküliekből.
Nem állt távol tőle a filmvászon sem. Három játékfilmben is szerepelt. Először 1952-ben a Civil a pályán című alkotásban játszott. Önmagát alakította ökölvívó bajnokként, bár neve nem hangzik el. 1958-ban a Nehéz kesztyűk című moziban volt látható. Szegény sorsú ökölvívót alakított, aki alulmarad, mert nem telik rendes ételre. Visszatérő panasza: „a hús ereje kell az ütéshez”. Edzőjét, Zsigát Rajz János formálta meg. Végül 1969-ben Az oroszlán ugrani készül című filmben vállalt szerepet, amelyben a „rossz fiúk” egyikét, Pikót alakította. Egy jelenetben Bujtor Istvánnal, a „jó fiúval” verekedett.
Azt hiszem, nem túlzok, ha azt írom, amit a címben is, hogy Papp László volt minden idők legjobb magyar ökölvívója. Amennyiben pusztán az olimpiai bajnoki címek számát nézzük, egyértelműen kiemelkedik, hiszen a magyar bokszolók közül egyedül ő tudott többször is aranyérmet szerezni a játékokon. Abból a szempontból is a legnagyobbnak tekinthető, hogy mind a mai napig sokan miatta kezdenek bokszolni, mivel öröksége nagyon mély nyomot hagyott a magyar sportban. Nem tartom kizártnak, hogy akadnak olyan, egyébként más sportágban küzdők is, akik szintén példaképként tekintenek rá.
Ez teljesen helyénvaló.
A kiemelt kép forrása: karpatalja.ma