Tovább mélyül a Grand Slam Track válsága. Amellett, hogy a világ legjobb sprinterei számára létrehozott sorozat elégtelen pénzügyi háttérrel vállalt hatalmas kötelezettségeket és így jelentős adósságot halmozott föl, most kiderült, hogy Michael Johnson, a bajnokság ötletgazdája a legnagyobb zűr idején félmillió dollárt fizettetett ki magának, amivel a ligába beleölt több mint 2 milliós befektetése legalább részben megtérült. A hitelezők pert szeretnének indítani a GST ellen, mivel a kifizetés jogszabálysértő módon történhetett, nem beszélve a súlyos anyagi gondokról. Johnson az év elején még arra készült, hogy idén újraindítja a bajnokságot, de ez aligha fog megtörténni.
A Sportudvaron többször foglalkoztam már a Grand Slam Track körüli kálváriával. Michael Johnson, a négyszeres olimpiai bajnok amerikai sprinterlegenda 2024-ben álmodta meg az új bajnokságot, mellyel az volt a célja, hogy forradalmasítsa az atlétikát. A GST-ben a világ legjobb rövidtávfutói kaptak lehetőséget, akik 60, 100, 200 és 400 méteren indulhattak. Igen veretes is volt az első, 2025-ös szezon névsora, hiszen többek között rajthoz állt a Johnsonhoz hasonlóan négyszeres olimpiai- és világbajnok Sydney McLaughlin-Levrone, a kétszeres olimpiai ezüstérmes Kenny Bednarek, a háromszoros olimpiai bajnok Gabby Thomas, a 4×100-as amerikai váltóval szintén ötkarikás bajnok Melissa Jefferson-Wooden, valamint a dominikai köztársaságbeli Marileidy Paulino, a női 400 méter regnáló olimpiai bajnoka.
Az első idénynek a tervek szerint négy állomása lett volna, ám ezek közül csak az első hármat: a miami, a kingstoni és a philadelphiai versenyeket tudták megrendezni, a Los Angeles-be tervezett zárófordulót törölték a liga pénzügyi nehézségei miatt.
Az utolsó verseny törlését megelőző napokban azonban érdekes esemény történt a GST háza táján. A bajnokság mögött álló cég által kezdeményezett csődeljárás keretében a bíróságra benyújtott dokumentumokból derült fény arra, hogy Michael Johnson 2025. június 4-én, mindössze nyolc nappal a Los Angeles-be tervezett forduló lemondása előtt 500 000 dollárt, mai árfolyamon 171 millió forintot utaltatott ki saját bankszámlájára a GST pénzéből, miközben akkor már ismert volt, hogy a liga súlyos anyagi helyzetbe került. Külön pikantériája ennek a tranzakciónak, hogy Johnson néhány nappal korábban, május 23-án fektetett be 2,25 millió dollárt (769,5 millió forintot) a bajnokságot szervező cégébe, így ez az utalás leginkább úgy értelmezhető, hogy Johnson befektetése legalább részben megtérült azzal, hogy ennyit ki tudott menekíteni belőle még a csődeljárás megindítása előtt.
A The Athletic amerikai sportmagazin által napvilágra hozott információkból az is kiderül, hogy Johnson a GST igazgatótanácsának formális jóváhagyása nélkül, önhatalmúlag döntött a kifizetésről, aminek az lehet az oka, hogy a tagok előtt addigra már nyilvánvalóvá vált pénzügyi nehézségek miatt azok aligha egyeztek volna bele egy ilyen jelentős összegű utalásba, miközben a sportolók és a különböző partnerek felé már akkor milliókkal lógott a cég. Az a 342 hitelező (magánszemélyek és cégek), akinek követelése van a GST-vel szemben, a legújabb információk fényében arra készül, hogy a mai napon keresetet nyújt be az egyesült államokbeli Delaware állam csődbíróságához, amiben külön eljárás megindítását fogja kérni a félmillió dolláros kifizetés miatt. A hitelezők nem pusztán Johnsont akarják beperelni, hanem az igazgatótanács valamennyi tagját és a GST-t anyagilag támogató Winners Alliance elnevezésű befektetői csoportot is. A 342 felperes mintegy 25 millió dollárt (8,5 milliárd forintot) szeretne behajtani az alpereseken.
A hitelezők kifogásolják, hogy Johnson úgy hajtotta végre a félmilliós utalást, hogy a GST pénzügyi likviditása akkor már annyira leromlott állapotban volt, hogy lényegében senkinek: a versenyeken elindult és jó eredményeket elért atlétáknak, és a különböző partnereknek sem tudott fizetni a források „átmeneti” elégtelenségére hivatkozva. Azt is szemére vetik az 58 éves egykori sportolónak, hogy eltitkolta a problémák valódi mértékét, mert egy ideig hitegették a sportolókat és a partnereket, hogy rövid időn belül megoldódnak a nehézségek és mindenki megkapja a pénzét. Ez mind a mai napig nem történt meg.
A bírósági iratokból kiderült, hogy a Grand Slam Track-et szervező hasonló nevű cég 2025 első felében 37,2 millió dollár (mai árfolyamon 12,7 milliárd forint) veszteséget hozott össze. Ahogy arról már korábbi, a témával kapcsolatos cikkeimben is írtam, a problémák egyik legfőbb forrása az, hogy a Winners Alliance befektetői csoport az eredetileg megígért 30 millió dollárból mindössze 13 milliót fizetett ki a GST-nek.
A dokumentumokban az is olvasható, hogy a cég 2025. január 1-jén mindössze 5,5 millió dollárnyi készpénzzel rendelkezett, ami olyannyira kevésnek számított, hogy a belső számítások alapján nem lett volna elegendő egy verseny finanszírozására sem, nemhogy egy egész szezonéra. A bevételek szintén nem az előzetesen vártak szerint alakultak, hiszen a GST 14,5 millió dollárt (4,9 milliárd forintot) remélt 2025-től, azonban a három megrendezett versenyen csupán 1,8 millió dollár (615,6 millió forint) folyt be. A ligának jelenleg összesen 40 millió 680 ezer dollár (13,9 milliárd forint) értékű kötelezettsége áll fenn, miközben a hivatalos adatok szerint mindössze 831 385 dollár (284,3 millió forint) értékű vagyona van.
A perre készülő hitelezők szerint Johnson a saját érdekét a sportolók és a partnerek elé helyezte, ami különösen kínos vád annak tükrében, hogy a GST-t a sprinterek felemelésére irányuló úttörő versenyként harangozták be. A GST egyik szóvivője a The Athletic-nek annyit mondott, hogy nem fognak „vádaskodások és félreértések csatájába” bocsátkozni. A kérdéses utalás a cég alapszabályának 11. fejezete alapján teljesen átláthatóan és szabályosan történt – állította a szóvivő.
Korábban már a Sportudvar is hírt adott arról, hogy a liga egy adósságrendezési tervet tett le a hitelezők asztalára, amelynek lényege az lett volna, hogy mindenki lemond követelésének feléről annak érdekében, hogy a sportolók felé fönnálló tartozásokat teljes mértékben rendezni tudják. Ez csak akkor léphetett volna életbe, ha minden fél hozzájárul, de ez nem történt meg. A GST és a Winners Alliance később egy szerkezetátalakítási koncepciót mutatott be, ám a hitelezők ezt sem fogadták el, mert szerintük a sportolók csak követeléseik 85%-át kapták volna meg ezzel a megoldással, a partnerek (beszállítók, szponzorok stb.) pedig csupán 1.5%-át. A hitelezők szerint ezzel a koncepcióval az volt a fő cél, hogy tisztára mossák Johnsont és a mögötte álló befektetői kört. A Winners Alliance a maga részéről visszautasította a vádakat, melyek szerint döntő befolyást gyakorolt volna a cég fölött.
Ami viszont tény és való, hogy a sportolók mind a mai napig várnak a pénzükre, amelyeket a GST-nek a velük kötött szerződések alapján ki kellene fizetnie. Már az indulás után is kellett volna bizonyos járandóságot kapniuk a sprintereknek, de az elért eredmények függvényében további bónuszok is ütötték volna a markukat. Van olyan versenyző, aki öt-hat tételben sorolta föl, mivel lóg neki a cég.
A föntebb már említett sztárok közül Sydney McLaughlin-Levrone követelése a legmagasabb, hiszen az amerikai 268 750 dollárt, mai árfolyamon 91,9 millió forintot kér számon a Johnson-féle ligán. Kenny Bednareknek is csaknem 200 ezer dollárral tartozik a GST, de több más sportoló is jóval több mint 150 ezer dollárt szeretne egy szép napon látni, ahogy megérkezik a számlájára.
Az egész történetben azonban nem az a „legszebb”, hogy Johnson saját szakállra elvont félmillió dollárt a csőd szélén állt, azóta be is dőlt cégétől, hanem az, hogy januárban erőfeszítéseket tettek a 2026-os szezon megszervezésére. A Grand Slam Track versenyzőket kívánt toborozni az idei viadalokra, de persze egyetlen komoly sportoló sem akart kötélnek állni, s olyan helyzetbe kerülni, amibe McLaughlin-Levronék jutottak tavaly. Jól mutatja a helyzet abszurditását, hogy még februárban Sebastian Coe, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnöke és az Atlétikai Menedzserek Szövetsége, amely a nemzetközi élmezőny javarészét képviseli, felháborítónak minősítette ezt a lépést, mivel a GST több mint 40 millió dollárra rúgó adósságát sem volt képes közel háromnegyed év alatt legalább részben rendezni, s már a jövőt próbálja tervezgetni. A jövő úgy tűnik, hogy finoman szólva homályos, de inkább nem is létezik. Amennyiben beigazolódnak a legújabb vádak, akkor Johnsonék számára aligha lesz visszaút. Már most sem nagyon akad senki, aki komolyan venné őket, amikor a tartozások kifizetéséről és az újrakezdésről beszélnek, de egy jogerős bírósági ítélet, amely megállapítja többek között, hogy a négyszeres olimpiai bajnok egykori sprinter csődközeli helyzetben lévő cégéből saját számlájára utaltatott egy igen jelentős összeget, végleg bedönti a bajnokságot.
A kiemelt kép forrása: Ricardo Makyn/GETTY IMAGES