Befejeződött a milánó-cortinai téli olimpia. Február 4. és 22. között számos emlékezetes pillanattal lettünk gazdagabbak annak dacára, hogy a várakozásoknak megfelelően nem született magyar érem, bár nem voltunk messze tőle. Nehéz lenne ugyan minden történésre egyesével visszatekinteni, s nem is teszek erre kísérletet ebben a cikkben, de abban egyetérthetünk, hogy ennek az olimpiának a legnagyobb alakja Johannes Hösflot Klaebo volt, aki hat aranyéremmel utazhat haza, így már tizenegyszeres olimpiai bajnoknak vallhatja magát. Rajta kívül sok sikert értek el a francia biatlonosok és a holland gyorskorcsolyázók is. Remekül szerepeltek a házigazda olaszok is. Akadtak sajnos negatív események is az olimpián, hiszen több súlyos baleset és néhány politikai cirkusz is borzolta a kedélyeket.
POZITÍVUMOK
Klaebo mindent vitt
Az olimpiát megelőzően többen aggódtak Norvégiában amiatt, hogy a skandináv országnak sikerül-e zsinórban harmadszor is a legeredményesebb nemzetnek bizonyulnia a téli ötkarikás játékokon, hiszen a pekingi és pjongcsangi bajnokok közül vannak, akik visszavonultak és vannak, akik nem feltétlenül voltak olyan formában az olimpia előtt, hogy mindenki sikert várt volna tőlük. Végül a norvég sportolók ismét bizonyították, hogy toronymagasan ők a legjobbak a téli sportok világában, hiszen tizennyolc aranyéremmel fölényesen az éremtáblázat élén végeztek. Ennek a tizennyolc aranyéremnek a harmadában volt része Johannes Hösflot Klaebónak, aki 50, 20 és 10 kilométeren, valamint a sprintben, illetve a 4×7.5 km-es váltóval és a sprintcsapattal is győzött. Klaebo így már tizenegyszeres olimpiai bajnoknak mondhatja magát, ezzel pedig a téli olimpikonok között a legsikeresebb lett. Bevonult a történelemkönyvekbe, de nem csak azért, mert rekorder lett, hanem azért is, mert ő lett az első, aki egy téli olimpián hat aranyérmet szerzett. A norvégok dominanciáját jelzi az is, hogy amennyiben nem lenne Klaebo hat aranyérme, akkor is a tabella élén zártak volna, mivel a 2. helyen végző amerikaiakat több bronzérmüknek köszönhetően maguk mögé utasítanák. Igen magasan van a léc, így kíváncsian várhatjuk, hogy négy év múlva sikerül-e megugrani, összejön-e még több aranyérem.
A franciák uralták a biatlont
Amíg a sífutóknál a norvégokról szólt szinte minden, addig a sífutást és a lövészetet kombináló biatlonban a franciák örülhettek a legtöbbször. Rögtön az első napon megnyerték a mixváltók küzdelmeit. Abban a sikerben nagy szerepe volt annak a Julia Simonnak, aki fél évvel ezelőtt még bíróságra járt, végül felfüggesztett börtönbüntetést kapott, majd egyhónapos eltiltással kezdte a szezont. Visszatért és most már jelentősen javítani tudott megítélésén egyfelől a csapat, másfelől a francia szurkolók körében. Remélhetőleg az a három aranyérem, amelyet megszerzett Olaszországban, végleg jó útra fogja terelni. Simon a mixváltó mellett a női váltó győzelméből is kivette a részét, egyéniben pedig a 15 kilométeres viadalon nem talált legyőzőre, a 12.5 km-es tömegrajtos viadalon pedig ezüstérmet szerzett. A férfiaknál is született egy háromszoros olimpiai bajnok francia, hiszen Quentin Fillon-Maillet szintén tagja volt a mixváltónak, emellett 10 km-en és a férfiváltóval is diadalmaskodott, 15 km-en pedig 3. lett. Érdemes még megemlíteni Lou Jeanmonnot-t, aki a női 15 km-es távon ezüstérmes lett, a sprintben bronzérmes, s tagja volt a két győztes váltónak. Océane Michelon a 12.5 km-es táv versenyét nyerte meg és tagja volt a mixváltónak, Eric Perrot pedig a mix- és a férfiváltó győzelméből vette ki a részét. Az olimpia tíz legeredményesebb sportolója közül öt francia biatlonos – ez azért elég sokat elárul a gallok teljesítményéről. Ahogy a norvégoknál, náluk is magasra került a léc, hiszen Franciaország 6. lett az éremtáblázaton 23 éremmel – ennyire jól az 1968-as, grenoble-i játékok óta nem szerepeltek a francia sportolók. Négy év múlva hazai pályán bizonyíthatnak ismét.
Szinte totális holland uralom gyorskorcsolyában
Hollandia nem tartozik a télies éghajlatú országok közé, azonban a jeges sportágakban, különösen gyorskorcsolyában világhatalomnak számít, így borítékolható volt, hogy Milánóból sem fognak érmek nélkül távozni a tulipánosok. Eddig elsősorban nagypályás gyorskorcsolyában voltak nagyon erősek, de az idei olimpián rövid pályán is sikerek sokaságát érték el. A holland olimpiai csapat először szerzett tíz aranyérmet téli játékokon, s az éremtáblázaton a 3. helyet szerezte meg, először lett dobogós. Az összesen megszerzett húsz éremből 13 nagypályás, 7 pedig rövidpályás gyorskorcsolyában született. A női nagypályásoknál uralták a kisebb távokat, hiszen 500, 1000 és 1500 méteren is holland sikerrel zárultak a küzdelmek, emellett a férfi és a női tömegrajtos versenyt is megnyerték. Rövid pályán Jens van ‘t Wout dominált, aki 1000 és 1500 méteren, illetve a váltóval is győzött, 500-on pedig bronzérmes lett, míg Xandra Velzeboer 500 és 1000 méteren aratott sikert a nők között. Elképesztő dominancia ez, amit a holland gyorskorcsolyázóktól láttunk – ehhez talán csak a németek bobos és szánkós szereplését lehet hasonlítani, de azokban a sportágakban kevesebb érmet osztanak. Jó eséllyel a következő évek mindkét szakágban a hollandokról fognak szólni, mert úgy látszik, most már rövidpályás gyorskorcsolyában is ők a legjobbak.
Remekeltek az olaszok otthon
Több olyan nyári és téli olimpia is volt a múltban, amelyen a rendező ország sportolói különösen erősen teljesítettek. Sajnos volt példa arra, hogy ezt nem tiszta eszközök igénybevételével érték el, de a legtöbb esetben azért mégis csak. Remélhetőleg ez áll az olaszokra is, akik téli játékokon még sosem szerepeltek olyan jól, mint most hazai pályán, hiszen mind az aranyérmek, mind az összes megszerzett érem számát tekintve rekordot döntöttek. Aranyból tíz jutott a hazaiaknak, ebből kettőt-kettőt az alpesi síző Federica Brignone és a gyorskorcsolyázó Francesca Lollobrigida érdemelt ki. Nem maradt győzelem nélkül a hatodik téli olimpiáját teljesítő Arianna Fontana sem, aki rövidpályás gyorskorcsolyában a mixváltóval szerzett aranyérmet, míg 500 méteren és a női váltóval egy-egy ezüstöt. Fontana több rekordot is megdöntött, hiszen egyrészt ő lett az első olasz olimpikon, aki hat különböző seregszemlén is dobogóra állhatott, s a Milánóban szerzett három medálnak köszönhetően 14 érme van ötkarikás játékokról, ezzel abszolút rekorderré vált az olimpiai dobogós helyezések számát tekintve – utóbbi összevetésben a vívólegenda, Edoardo Mangiarotti több mint hatvan éve fönnállt csúcsát adta át a múltnak. Az olaszok a 15 sportág közül 10-ben szereztek legalább egy érmet és hat sportágban ünnepelhettek olimpiai bajnokokat. Minden tekintetben rekordot döntöttek a téli játékok történetében. A tíz megszerzett aranyérem nem csak azért nagyon szép, mert húsz éve, Torinóban ennek a fele jött össze, hanem azért is, mert 2014-ben 1. helyezés nélkül maradtak a taljánok, s az utóbbi két olimpián összesen szereztek öt aranyérmet. Az olasz sport komoly fejlődésen ment keresztül minden fronton, hiszen a legutóbbi két nyári olimpián 40-40 érmet szereztek a versenyzők, ami szintén rekordnak minősül, s a kisebb világversenyeken is igen sok olasz sikert láthattunk a közelmúltban. Van honnan tanulni sok mindenkinek, így nekünk is…
Új kontinens iratkozott föl az éremtáblára
Sok szempontból volt történelmi ez a téli olimpia, de ha egy országot kellene megjelölnünk, ahol legalább akkora sikernek számított a mostani szereplés, mint nálunk a 2018-as, vagy akár a 2022-es, akkor az Brazília. Már a játékok előtt írt egyik cikkemben utaltam arra, hogy a több honosított sportolóval fölálló dél-amerikaiaknak reális esélyeik vannak az első téli olimpiai érem megszerzésére. Lucas Pinheiro Braathen révén pedig meg is született ez a történelmi érem, ami rögtön arany volt a férfi óriás műlesiklásban. Braathen lett ezzel az első, aki brazil színekben és dél-amerikai ország képviseletében téli olimpiai érmet tudott szerezni. Hogy aztán ennek a diadalnak milyen hatásai lesznek akár Brazíliában, akár Latin-Amerika más, jóval több heggyel rendelkező országaiban, azt most még korai lenne megítélni, de elképzelhető, hogy pl. Argentínában, Chilében, vagy Uruguayban is komolyabban kezdenek foglalkozni a téli sportokkal, s nem feltétlenül olyan értelemben, hogy ők is felkutatják azokat a kiváló versenyzőket, akiknek van valami családi kötődésük valamely országhoz és honosítják, hanem olyan szempontból, hogy kik lehetnek képesek egy-két téli olimpia múlva komolyabb eredmény elérésére. Braathen sikerének akár a földrészek közül most már egyedüliként téli olimpiai érem nélkül maradt Afrikában is lehet olyan hatása, hogy a gazdagabb országok megpróbálnak honosítani jó sportolókat, akik esetleg 2030-ban odaérhetnek a dobogóra. Érdemes lesz majd figyelni, milyen mozgások történnek a különböző országok között a következő években.
Rekorder lett a kínai szépség
Az olimpia minapi zárónapján került sor a női síakrobaták félcső számának döntőjére, amelynek végén Gu Ailing ünnepelhetett a leginkább, hiszen olimpiai bajnok lett. Emlékezhetünk rá, hogy ő volt talán a legnagyobb sztárja a 2022-es pekingi olimpiának, hiszen akkor hazai pályán, mindössze 18 évesen big air-ben és félcsőben sem talált legyőzőre, slopestyle-ban pedig ezüstérmet szerzett. A négy évvel ezelőtti három érmet idén is összehozta, hiszen félcsőben megvédte olimpiai bajnoki címét, slopestyle-ban ismét 2. lett, mint ahogy big air-ben is, ahol tehát megfosztották trónjától. Hat éremnél tart, ezzel pedig 22 esztendősen az olimpiák történetének legeredményesebb szabadstílusú sízője lett. A modellként is sikeres kínai-amerikai lány előtt még sok olimpia állhat, amennyiben a jövőben is megtalálja a motivációját a síakrobatikában, így kíváncsian várhatjuk, hogy 2030-ban folytatja-e sikerszériáját. Le a kalappal előtte, hogy ilyen fiatalon ennyire eredményessé tudott válni!
NEGATÍVUMOK
Erősen felemás magyar szereplés
Nem várhattuk olyan vérmes reményekkel ezt a téli olimpiát, mint az előző kettőt, hiszen a Liu-fivérek immár kínai színekben versenyeznek, a többi magyar rövidpályás gyorskorcsolyázó pedig nem azt a szintet képviseli, mint Liuék. Talán Jászapáti Petra lehetett volna üdítő kivétel, de sérülés miatt nem vehetett részt az olimpián versenyzőként, csak szakkommentátorként. Bár az pozitív fejlemény, hogy a magyar csapat a Pavlova Marija, Szvjatcsenko Alekszej műkorcsolyapáros 4. helye révén folytatta 2006 óta tartó sorozatát, vagyis most sem maradt pontszerző (top hatos) eredmény nélkül, de a rövidpályásoktól azért többet vártam, mint amit végül letettek az asztalra. Elsősorban a két váltótól reméltem legalább A-döntős szereplést, vagy pontszerzést, ám végül egyiknek sem sikerült ez. A férfiak konkrétan az utolsók lettek a nyolc nemzetet fölvonultató mezőnyben, míg a vegyesváltó 12 csapat közül a 10. lett, holott a januári Európa-bajnokságon bronzérmes lett. Egyéniben már az előfutamokból való továbbjutás is nagy eredménynek számított, ennél tovább azonban senki sem jutott. Tény és való, hogy egy fiatal, ráadásul a sok sérült miatt még az utolsó hetekben is változó összeállítású csapatról volt szó, de azért a legutóbbi két olimpiához képest igen lehangoló a mostani eredménysor, úgy pedig pláne, hogy 2006 óta minden olimpián volt pontszerző helyezés ebben a sportágban, eddig. Maximálisan egyetértek Bánhidi Ákossal, a magyar szövetség gyorskorcsolya ágazati igazgatójával, aki a hétvégén úgy nyilatkozott, hogy reális eredmények ezek. Sajnos tényleg azok, mert kevés tapasztalat volt ebben a csapatban, ráadásul a világ egy kicsit mintha elment volna mellettünk. Ez, látva a hazai korcsolyasportban uralkodó nem éppen szívderítő állapotokat, maximálisan érthető, s ezen mindenképpen változtatni kellene. Jó volna, ha 2030-ban minél több ízig-vérig magyar szerepelne a téli olimpián, s az eredmények is legalább némileg javulnának több sportágban. Arra külön már nem térek ki, hogy sífutásban milyen eredményeket sikerült elérni, mert az olimpia ideje alatt többször is írtam erről – mi tagadás, ott is lehetne javulni.
Lindsey Vonn jött, látott és bukott
Sokan a fejükhöz kaptak, amikor Lindsey Vonn mindössze egy héttel az olimpia előtt összetörte magát a Crans Montaná-ban rendezett világkupaversenyen. Az amerikai, aki a jobb térdében már évek óta protézissel él, akkor a bal térdét zúzta rommá egy nagy bukás keretében, így szakadt térdszalagokkal utazott el Olaszországba. 41 évesen szerette volna megszerezni újabb olimpiai aranyérmét, ami a többéves kihagyás fényében óriási tett lett volna, pláne elszakadt térdszalagokkal. Vonn azonban csak pár métert tudott megtenni lesiklásban, mert az egyik kapuba beleakadt a botja, s hatalmasat esett. Eltörte a lábát, így az eltelt két hét alatt már öt műtéten esett túl. Finoman szólva dicstelen lezárása ez egy fantasztikus karriernek, mert szerintem ezek után nem nagyon lesz már folytatás az amerikai számára. Ahogy korábban is írtam, nagy felelőtlenség volt a részéről, hogy ilyen állapotban is elutazott az olimpiára. Most abban lehet bízni, hogy nem okozott maradandó károsodást a két komoly sérülés és lábra tud még állni. Ettől függetlenül az olimpia krónikájába bele fog tartozni mindaz, ami most vele történt.
Több súlyos sérülés is történt
Bár statisztikák is kimutatták, hogy a téli olimpiai sportágak veszélyesebbek, mint a nyáriak, de ettől függetlenül megdöbbentő volt látni, hogy mennyi nagy bukás történt az elmúlt kettő és fél hétben. A legveszélyesebb sportnak sokan az alpesi sít tartják, hiszen a versenyzők teljes mértékben a testükkel érnek el akár 130-140 km/órás sebességet is, de hasonló számokat láthattunk szánkóban, szkeletonban és bobban is. A bob esetében a jármű úgy ahogy megvédheti a sportolót egy borulásnál, de éppen szombaton láttuk ennek ellenkezőjét: egy osztrák versenyzőt hordágyon kellett letámogatni a pályáról, miután sógorok férfi négyesbobja egy gyors kanyarból kijőve fölborult, s az érintett sportoló csúnyán beverte a fejét a jégfalba. Az olimpia legsokkolóbb sérülésére azonban nem az alpesisípályán és nem is a csúszóközpontban került sor, hanem a milánói jégkorcsolyaarénában, ugyanis a rövidpályás gyorskorcsolyázók pénteki küzdelmei során a lengyel Kamila Sellier olyan szerencsétlenül csúszott el, hogy egyik ellenfelének korcsolyapengéje megvágta az arcát közvetlenül a bal szeme alatt. Selliernek szemműtéten kellett átesnie, de a jelek szerint megúszta komolyabb egészségkárosodás nélkül a kétségtelenül nagyon veszélyes történést. Szombaton már bejelentkezett a közösségi médiában – bejegyzésének tanúsága szerint már előre tekint, s próbál erőt meríteni a most történtekből. Voltak csúnya balesetek az extrém sportokban, különösen a hódeszkások és a síakrobaták számára egyaránt kiírt félcsőben, ahol főleg a cső széleinek történő nekiütközés, vagy a többméteres magasságból történő rossz földetérés rejti magában a komoly sérülések kockázatát. Több olyan bukás is akadt, amikor a szerencsétlenül járt versenyzőt hosszasan kellett ápolni, de végül nem történt tragédia. Téli olimpián utoljára 2010-ben ért sportolót halálos kimenetelű baleset, vagyis ez zsinórban a negyedik olyan ötkarikás seregszemle volt, ahol a biztonsági intézkedések alapvetően jól vizsgáztak. Ettől függetlenül sosem jó ilyen baleseteket látni, mint amilyenekre idén is volt példa.
Kizárás emlékezés miatt és a vádaskodó kommentátor
Bár a téli olimpiák mindig távolabb tudtak maradni a politikai cirkuszoktól és a biztonsági fenyegetésektől, mint a nyáriak, de azért sajnos itt is elő szokott fordulni egy-két olyan konfliktus, aminek alapvetően sok köze nincs a sporthoz. A játékok első napjaiban volt beszédtéma, hogy szkeletonban nem engedtek rajthoz állni egy Vlagyiszlav Heraskevics névre hallgató ukrán versenyzőt, mert az egy olyan sisakkal szeretett volna versenyezni, amelyen az utóbbi években háborús cselekményekben elhunyt ukrán sportolók voltak láthatók. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) és a nemzetközi szakszövetség is tiltott véleménynyilvánításként értékelte a sisakot, emiatt fölszólította Heraskevicset, hogy másik dizájnt válasszon. Az ukrán azonban nem tágított ettől, pedig közvetlenül a verseny előtt még Kirsty Coventry NOB-elnök is személyesen próbálta győzködni arról, hogy nem tartják helyesnek, amit csinál. Fölajánlották neki, hogy viseljen fekete szalagot, de Heraskevics ezt sem fogadta el, így diszkvalifikálták. Őszintén szólva, nem teljesen értem, hogy az ominózus sisak miért minősült tiltott (politikai) véleménynyilvánításnak. Talán csak azt lehet elfogadható indokként fölhozni, hogy az olimpián orosz sportolók is indulhattak, s az ő önérzetüket sérthette volna a dolog. Szkeletonban pont, hogy nem volt egyetlen orosz induló sem. Az az igazság, hogy a NOB-nak egyszer s mindenkorra tisztáznia kellene, milyen megnyilvánulásokat tesz lehetővé a sportolók számára a versenyeken. Az utóbbi években finomodott némileg a szabályozási környezet, hiszen 15-20 évvel ezelőtt még a gyászkarszalagos megemlékezéseket sem mindig engedélyezték a szervezők, pedig azokban nem volt semmilyen politikai, ideológiai üzenet. Ma már ezt a korlátozást sikerült megszüntetni, de jó lenne, ha a konfliktusövezetekből érkező olimpikonok megnyilvánulásaival kapcsolatban is születne végre egy világos, egyértelmű állásfoglalás. Véleményem szerint Heraskevics nyugodtan elindulhatott volna az olimpián abban a sisakban, amelyikben szeretett volna, amennyiben konkrét előírások vonatkoztak volna pl. az emlékezésekre.
A másik botrányos történés is egy csúszósportághoz, mégpedig a bobhoz kötődik, ahol most először izraeli egységek is indulhattak az olimpián. A férfi kettesbobok versenyében AJ Edelman volt a bob pilótája, mint ahogy a négyeseknél is. A kettesbobverseny közvetítése során azonban a svájci közmédia kommentátorának nem az jutott eszébe elsősorban Edelmanék szerepléséről, hogy Izraelnek korábban még nem voltak bobosai az olimpiákon, hanem sokkal inkább az, hogy a pilóta közösségi oldalain rendszeresen kiállt a gázai háborúban részt vevő izraeli hadsereg mellett. A svájci riporter az élő adásban tette fel a kérdést, hogy mi keresnivalója van egy olyan embernek az olimpián, aki egy, az ENSZ által népirtásnak minősített cselekményt elkövetett haderő cselekedeteit méltatja és támogatja. Szerinte, ha már az oroszokat eltiltották sok helyről az ukrajnai események miatt, akkor az izraeliekkel is ugyanígy kellene eljárni, legalábbis azokkal szemben, akik nyíltan hangot adnak a hadműveletek melletti kiállásuknak. Természetesen komoly botrányt okozott mindez, s a svájci közmédia nem is habozott: hazarendelte renitens kommentátorát, aki a sportújságírás egyik legalapvetőbb normáját sértette meg. Élő közvetítésben sosem politizálunk, s azon kívül is csak indokolt esetben. Az, hogy Gázában népirtás történt-e ténylegesen, vagy sem, politikai vita tárgya, mert sokan megkérdőjelezik az ENSZ ezzel kapcsolatos állásfoglalását. Az biztos, hogy ha egy riporternek problémája van egy sportolóval, akkor inkább ne is közvetítse az adott eseményt.
Ez volt a milánó-cortinai téli olimpia részletes értékelése. A következő téli játékokat 2030. február 1. és 17. között rendezik a Francia-Alpokban. Az olaszok számára sem ért még véget a munka, hiszen március 6. és 15. között kerül sor a téli paralimpiára, melyet szintén Milánó és Cortina d’Ampezzo rendez.
Zárásként annyiban összegezném röviden a teljes olimpiát, hogy egy igen magas színvonalú, emlékezetes és hangulatos eseményt láthattunk, amelynek nyitó- és záróünnepségei is többnyire magas színvonalú produkciót hoztak magukkal. Az olaszok igyekeztek a fönntarthatóságot is a rendezés középpontjába állítani, ami abból a szempontból mindenképpen sikerült, hogy számos, már megvolt helyszínen bonyolították le a versenyeket. Akadtak kisebb-nagyobb problémák az előkészületek során – elég csak a jégkorongnak otthont adott Santa Giulia Aréna késői és nem teljes befejezésére gondolni -, de végül minden a helyére került. Most az lesz a fő kérdés, hogy az újonnan megépített csarnokok és pályák (különösen a csúszósportágak számára Cortina d’Ampezzóban a semmiből fölhúzott létesítmény) mennyire lesznek kihasználva a jövőben. Reméljük, hogy eléggé, mert Olaszországban igen sok komoly versenyt rendeznek a téli sportok tekintetében, így az olimpiai és paralimpiai helyszínek a későbbiekben is számos nagyszerű események lehetnek otthonai.
Reméljük, hogy négy év múlva is egy nagyon jó, akár még jobb téli olimpiát fogunk látni, s a magyar szereplés is sikeresebb lesz.
A kiemelt kép forrása: Bildbyran / Icon Sport