A gyakorlatban szerdán, hivatalosan pénteken vette kezdetét a milánó-cortinai téli olimpia. Az első érmeket szombaton és vasárnap osztották ki. Az első hétvégén az első magyar indulók is bemutatkoztak. Eközben a házigazda olaszok ipari mennyiségben termelték az érmeket, Lindsey Vonn pedig megpróbálta a lehetetlent, de nem jött össze neki, csak még nagyobb kárt tett magában. Az alábbiakban összefoglalom a véleményem a hétvégi legfontosabb történésekről.
Tisztes helytállással kezdtek a magyarok
Az olimpia nyitóhétvégéjén két magyar sportolónak lehetett szurkolni. Vasárnap a férfi sífutók ún. síatlonjában, amely 10 kilométeres klasszikus- és 10 kilométeres szabadstílusú versenyzésből áll, az olimpiai újonc Büki Ádám és a már rutinos olimpikonnak mondható Kónya Ádám képviselte a magyar színeket. Nagy eredményt egyiküktől sem lehetett várni, mert bár Magyarország természeti adottságai alkalmasak lehetnének a sportág magas szinten való űzéséhez, de mégsem vagyunk sífutóhatalom. Méghozzá nagyon-nagyon nem. A 75 fős mezőnyben Kónya Ádám a 63. helyen zárt, a győztes norvég Klaebótól picivel több mint 8 percet kapott. Büki Ádám körhátrányban a 68. helyen fejezte be élete első olimpiai versenyét. A 75 indulóból 73-an értek célba, közülük 64-en körön belül, azaz Kónya Ádámnak sem sok hiányzott ahhoz, hogy lekörözze az élmezőny. Az utolsó ember, aki körön belül zárt Klaebóhoz képest, az a Haitit képviselő Stephenson Savart volt. Úgy bizony, a karibi országból érkezett sífutó még Büki Ádámnál is jobban bírta a strapát. Ezt azért nehéz kommentálni. A két magyar nem sok ellenfelet utasított maga mögé: volt köztük kolumbiai, thaiföldi, chilei és bolíviai is. Annak lehet örülni, hogy mindketten teljesítették a 20 kilométeres távot. Várhatóan legközelebb holnap láthatjuk őket, mint ahogy a két magyar női indulót: Pónya Sárát és Laczkó Lara Vandát is, ugyanis mindkét nem számára a klasszikus stílusú sprintverseny következik.
A megnyitó után nőtt a magyar részt vevők száma
Csodaszámba menő hír érkezett tegnap este: kiderült, hogy a női hódeszkások krossz versenyszámának mezőnyéből sérülés miatt ketten is visszaléptek, ezáltal a magyar színekben versenyző Brunner Blanca, aki a második számú tartalék volt, megkapta az indulási jogot, így 16-ra nőtt a magyar olimpikonok száma Észak-Olaszországban. Hódeszkában eredetileg nem lett volna magyar induló, mivel sem Brunner Blanca, sem a Pekingben látott Kozuback Kamilla nem tudta megszerezni a kvótát, miután nem sokkal maradtak le róla. Előbbinek most mégis összejött ez, így hódeszkában is lesz kinek szurkolni. Vérmes reményeink azért itt sem lehetnek, de legalább egy újabb versenyszámban lehet magyart látni.
A tékozló lány hozta össze a francia biatlonosok győzelmét
Vasárnap a biatlonban is megkezdődtek az olimpiai küzdelmek. Az első versenyszám a vegyescsapatok 4×6 km-es váltója volt. Itt az országokat két-két férfi és női versenyző képviselte, mindenkinek 6 kilométert kellett futnia és két lövészetet kellett teljesítenie, amiből az egyiket fekvő, a másikat álló testhelyzetben hajtották végre. Magyar indulók ebben a sportágban nincsenek. A versenyen arra lehetett számítani, hogy a norvégok, a svédek, a franciák, az olaszok és a németek közül fog kikerülni a három dobogós nemzet. Az elég hamar eldőlt, hogy a svédek nem lesznek ott a pódiumon, mivel első emberük, Sebastian Samuelsson az álló testhelyzetű lövészet során többször is hibázott, az ellenfelek viszont nem, így komoly hátrányba került. A svédek egészen a mezőny végéig estek vissza, de végül nagy bravúrral megcsípték az 5. helyet. A legtöbb csapatnál a második nő volt az utolsó induló, így az olaszoknál az élete utolsó versenyén szereplő Dorothea Wierer, a franciáknál pedig az a Julia Simon, aki eltiltással kezdte a 2025-2026-ös szezont, mivel jogosulatlanul használta egyik csapattársának bankkártyáját. Sikkasztásért felfüggesztett börtönbüntetést kapott, a francia szövetség pedig egyhónapos eltiltással sújtotta. Így is kijutott azonban az olimpiára, s a csapatba is bekerült, mert nagyon szerette volna visszaszerezni helyét ott. Nos, visszaszerezte. Befejező emberként fantasztikusan futott és lőtt, nem hibázott, így teljesen megérdemelten hozta be az 1. helyen a francia váltót. Ezzel sok mindent jóvátett, mert finoman szólva nagy butaságot csinált. A 2. helyen az olaszok végeztek, míg a bronzérmet a németek érdemelték ki, akik megelőzték a norvégokat.
Fantasztikus olasz kezdés
Minden olimpiának, legyen az akár nyári, akár téli, az éppen aktuális rendező ország hatalmas lelkesedéssel fut neki, hiszen sportolói szeretnének hazai közönség előtt nagyot alkotni. A taljánok húsz év után rendeznek ismét téli játékokat, de a 2006-os csapatból túl sokan nem maradtak hírmondónak mára, vagyis elmondható, hogy a legtöbb olimpikon számára soha vissza nem térő alkalomról van szó, amikor hazájában szerepelhet egy olimpián. Az olaszok finoman szólva bekezdtek, ugyanis az első kettő éremszerző napon összesen kilenc érmet gyűjtöttek, ami toronymagasan a legtöbb eddig. Ebből csak egy volt arany, de az egy olyan sportágban született, ahol a hollandok mellett kevés nemzet tud – képzavarral élve – labdába rúgni. Ehhez képest rögtön az első versenyszámban, a nők 3000 méteres távján Francesca Lollobrigida bizonyult a leggyorsabbnak, ezzel olimpiai bajnok lett. Nagyon szép momentum volt, amikor Lollobrigida odafutott kisfiához, s vele együtt ünnepelte győzelmét. Az olaszok vasárnap sem maradtak gyorskorcsolyaérem nélkül, ugyanis a férfi 5000 méteres versenyben Riccardo Lorello bronzérmet szerzett. A már említett biatlonezüst mellett alpesi síben a lesikló Giovanni Franzoni lett 2. helyezett. Bronzérmes lett szánkóban Dominik Fischnaller, alpesi síben Dominik Paris és Sofia Goggia, hódeszkában Lucia Dalmasso, valamint a műkorcsolya vegyescsapat is. Olaszország jelenleg az éremtáblázat 3. helyén áll a mostanában örökös elsőnek mondható Norvégia és az Egyesült Államok mögött. Még bőven lesznek éremesélyes hazai versenyzők február 22-ig, úgyhogy bízhatnak az olaszok az éremeső folytatásában.
Lindsey Vonn bevállalta, de minek?
Az olimpiát megelőző napok talán legnagyobb kérdése az volt, hogy Lindsey Vonn vállalni tudja-e az indulást a női alpesi sízők lesikló számában. A 41 éves amerikai legenda a játékok előtt egy héttel rendezett Crans-Montana-i világkupafutamon térdszalagszakadást szenvedett. Mint ismert, Vonn 2019-ben éppen azért vonult vissza, mert a jobb térdében elszakadt a szalag, s protézist kellett beültetni. Amennyiben nagyon gonosz akarok lenni, akkor azt mondhatom, hogy most a bal térde is átesett a tűzkeresztségen. Vonn ennek ellenére nem akart letenni arról, hogy 40 év fölött is olimpiai bajnok legyen, s így zárja le karrierjét. Sajnos ez nem jött össze, ugyanis alig pár méter megtétele után hatalmasat esett, amikor a jobb botja beleakadt az egyik kapuba. Nem bírt fölállni az amerikai, akit hosszas kezelés után mentőhelikopterrel vittek kórházba. A tegnap esti közlés szerint elszakadt a belső oldalszalagja, súlyosan sérült a meniszkusza, ami egy porcos ízület a térdben, emellett részlegesen ficamodott a válla és fölmerült a lábszártörés gyanúja is. Megműtötték és intenzív osztályon kezelik, de állapota stabil. Az az igazság, hogy már a verseny előtt is úgy véltem, hogy nagy felelőtlenség lenne, ha Vonn sérült térddel elindulna lesiklásban, ahol akár 130-140 km/órás sebességet is elérhetnek a versenyzők. Bizonyára azután döntött véglegesen az indulás mellett, hogy az edzéseket sikeresen teljesítette, pedig ott is elég sokat beleadott siklásaiba. Az valahol érthető, hogy valaki 41 évesen, alighanem élete utolsó olimpiáján szeretne még egyszer villantani, ezért nem akarja kihagyni a versenyt, de Vonn állapotában ez egy felelőtlen döntés volt, hiszen a jobb térdében már évek óta protézis van, s most a bal térde is megsérült nagyon rövid időn belül kétszer. Extrém esetben akár a járóképességét is elveszítheti az, akinek ennyire károsodik mindkét térde. Bízzunk abban, hogy Lindsey Vonn nem fog ennyire rosszul járni, mert pályafutása és kitartása miatt sem szolgálna rá ennyire sanyarú sorsra.
A kiemelt kép forrása: 24.hu