A téli olimpiai sportágak fönntarthatósági megoldásait bemutató Zöld Olimpia cikksorozat utolsó részében a legnépszerűbb téli játék, a jégkorong kerül terítékre. A cikkből kiderül, hogy a sportágban milyen irányelvek mentén tesznek a zöld jövő érdekében és eddig milyen eredményeket sikerült elérni.
Ahogy a Zöld Olimpia legutóbbi, a korcsolyasportokkal és a curlinggel foglalkozó írásaiból már kiderült, a teremben űzött jeges sportágaknak is megvan a maguk karbonlábnyoma, amelyet csökkenteni tudnak a fönntartható működés érdekében. Az, amiről az előző két írásban szó volt, a jégkorongra is igaz, vagyis, hogy a legnagyobb kihívást a jégpályák készítése, hűtése, valamint a jégcsarnokok energiafogyasztása jelenti fönntarthatósági fronton, nem beszélve olyan általános dolgokról, mint a hulladékkezelés, vagy a közlekedés.
Az elmúlt években a fönntarthatóság minden eddiginél fontosabbá vált a Nemzetközi Jégkorong Szövetség (NJSZ) számára. A környezetvédelmi és társadalmi témákat rendszeresen megvitatják a felső vezetéssel és a szövetség döntéshozó testületével, a Tanáccsal. A fönntarthatóság területén iránymutatást adva közzétették az NJSZ Fönntarthatósági Vízióját. Ez a dokumentum bemutatja a szövetség fönntarthatósági céljait, és útmutatóként szolgál minden érdekelt fél számára.
A dokumentum számos példát mutat be az NJSZ és tagszövetségeinek korábbi projektjeiből. A globális jégkorongcsalád hozzájárul az ENSZ FÖnntartható Fejlődési Céljaihoz, és a bemutatott projekteknek bevált gyakorlati példákként kell szolgálniuk más rendezvényszervezők számára.
Az NJSZ Szociális és Környezetvédelmi Bizottsága a BSD tanácsadó céggel együttműködve egy 30 oldalas kézikönyvet készített a fönntartható eseményekhez. A kézikönyv segít azonosítani azokat az egyszerű lépéseket, amelyeket egy jégkorongesemény megtehet a fönntarthatóbb rendezvény biztosítása érdekében, ellenőrzőlistákat, példákat és linkeket bemutatva a közlekedés, a hulladék és a szemetelés, az energia, a beszerzés és a társadalmi befogadáshoz való hozzáférés területén. Az NJSZ, valamint más szervezők által bemutatott különféle példák betekintést nyújtanak abba, hogyan lehet a fönntarthatóságot figyelembe venni egy sporteseményen.
Mivel minden rendezvény szervezése hatással van a gazdaságra, a környezetre és a társadalomra, a rendezvényszervezők erőfeszítései hozzájárulhatnak bolygónk fönntarthatóbb fejlődéséhez. Ezenkívül a szolgáltatók és a rendező/helyi régió számos módon profitálhatnak a fönntartható rendezvényekből, amint azt a kézikönyv is példázza.
Az NJSZ, valamint tagszövetségeinek, érdekelt feleinek és helyi szervezőbizottságainak felelőssége, hogy felülvizsgálják és ajánlásokat tegyenek a negatív társadalmi és környezeti hatások csökkentésére szolgáló módszerekre anélkül, hogy azok hátrányosan befolyásolnák magát a sportot, miközben megőrzik a rendezvények által megkövetelt biztonsági és versenyelőírásokat. Ezenkívül Dr. Beate Grupp, az NJSZ Fenntarthatósági Bizottságának elnöke úgy véli, hogy mivel egy torna megszervezése sok munkát igényel, a kézikönyvben felvázolt társadalmi és környezeti intézkedések közül sokat a torna szervezésének nehézségeit szem előtt tartva kell végrehajtani, ezért a szövetség létrehozta a kézikönyvet, amely elemzi a torna szervezését, és ennek megfelelően bemutatja azokat a módokat, amelyekkel megőrizhető és/vagy javítható a fönntarthatóság és a környezettudatosság.
Bár elsőre azt hihetnénk, hogy a jégkorong csak olyan területeken van jelen a világon, ahol van a szó igazi értelmében vett tél, de ez nem így van. Ma már egyre több olyan országban is szervezett hokiélet folyik, amelynek éghajlata egyébként nem lenne alkalmas a téli sportolásra, azonban van annyira fejlett, hogy tud jégcsarnokokat építeni és üzemeltetni. Ezek közé tartozik Dél-Afrika is, melynek hokiszövetsége 2019-ben elsők között nyerte el az NJSZ Fönntarthatósági Díját. Az évente kiosztásra kerülő elismerést olyan szövetségek, szervezők és egyéb szereplők kaphatják, akik bizonyítottan sokat és jót tettek a fönntarthatóság érdekében. A dél-afrikai szövetség azzal érdemelte ki a díjat, hogy a 2019-es női divízió II/B-s világbajnokság selejtezőjét úgy rendezte meg, hogy jelentős energiamegtakarítást tudott elérni.
A szervezők törekedtek a víz mennyiségének optimalizálására, hiszen Dél-Afrikában, s ezen belül Nyugat-Fokföldön is nagy érték a víz, s már az előző évtizedben fölismerték annak jelentőségét, hogy megóvják ezt a kincset. A világbajnokságon lehetőség volt a vízmentes kézmosásra kézfertőtlenítő-állomások telepítésének köszönhetően. A szervezők komoly kampányt indítottak az újrahasználható vizespalackok népszerűsítésére. A helyszínen minden sportoló és látogató számára adott volt a lehetőség, hogy ilyen palackba töltsön vizet. A tapasztalatok alapján a kampánynak nagy sikere volt, ezáltal jelentős mennyiségű műanyag fölhasználását és hulladék keletkezését sikerült megelőzni. Az ívóvízhez nem csapokból, hanem 16 literes vizes gallonokból lehetett hozzájutni – ezekből 150 darabot használtak fel a torna ideje alatt. A víz forrását 5 darab, a csarnok közvetlen környezetében fúrt kútból biztosították.
A Dél-Afrikai Jégkorong Szövetség olyan épületfelügyeleti rendszert telepített a vb-selejtezőnek otthont adott jégcsarnokban, amelynek segítségével többek között a pálya karbantartása, takarítása során összegyűjtött jeget ahelyett, hogy kidobták volna, s hagyták volna elolvadni, összegyűjtötték, újrahasznosították és újra fölhasználták a pálya készítésénél. Az aréna ún. hógödrét átalakították olyan módon, hogy a kitermelt jég a plexifalban lévő csúszdán keresztül egy kültéri tárolótartályba ürüljön. Így a környezeti hőmérséklet olvasztja meg a jeget és a havat, s nem kell forró vizet nagy mennyiségben alkalmazni ehhez, mint ahogy az a legtöbb helyen megszokott. Az olvadt vizet 4 tartályban gyűjtik össze, amelyek összesen 15 000 liter kapacitással rendelkeznek – ezt a mennyiséget lehet a jégpálya karbantartására, akár teljesen új pálya kialakítására használni. A fölösleget a csarnok körüli növényzet öntözésére használják fel.
A dél-afrikai aréna hűtőrendszerét, szivattyúit és szelepeit szigetelték, hogy csökkentsék a hűtőrendszerbe jutó parazita (nemkívánatos) hőnyereséget. Ez a fokozott rendszerhatékonyság azt eredményezte, hogy a jégfelület kemény lett anélkül, hogy bármilyen kompresszor lóerőt kellett volna hozzáadni. A hűtőberendezésekből származó hővisszanyerő meghajtja az elektromos ellenállásfűtőket, amelyek szárítószeres páramentesítéssel működnek – az eredmény egy száraz aréna, meleg lelátók és több mint 1,25 millió kilowatt éves energiamegtakarítás. Innovatív légkondicionáló egységeket telepítettek, amelyek megfelelnek a Montreali Jegyzőkönyv ózonréteget lebontó anyagokról szóló szabványainak. A rendszer folyamatosan szabályozza a hőmérsékletet és csökkenti az energiafogyasztást.
A dél-afrikai példa mindenképpen ragadósnak mondható, főleg az olyan országok számára, amelyek problémákkal küzdenek a víz mennyisége és felhasználása terén. De akad más példa is a jégkorong és a fönntarthatóság kapcsolatára. 2017-ben a németországi Kölnben rendezték a férfi A-csoportos világbajnokságot. Az esemény legfőbb fönntarthatósági vívmánya az volt, hogy minden, a tornára akkreditált személy és a nézők számára is biztosított volt egy kerékpárkölcsönzési rendszer. Ez nagyon hasonlóan működött a napjainkban Magyarországon egyre több városban megvalósuló közbringarendszerekhez, vagyis a felhasználók nagyon olcsón, vagy akár pénz nélkül, valamilyen jogosultság igazolásával bérelhettek kerékpárt, amellyel aztán szabadon közlekedhettek a városban, különösen pedig a világbajnokságnak otthont adott jégcsarnokhoz. A cél ezzel természetesen a légszennyezettség és a károsanyagkibocsátás csökkentése volt. Nagy sikert aratott a rendszer, hiszen amellett, hogy az akkreditált személyeknek a gyaloglás és a tömegközlekedés mellett csak a kerékpározás volt ott lehetőségként (autóval nem lehetett eljutni a jégcsarnokhoz), a nézők nagy többsége is előnyben részesítette ezt a zéró légszennyezéssel járó megoldást. A program megvalósításában kulcsszerepe volt annak, hogy a szervezők az előkészületek nagyon korai fázisában megkezdték az egyeztetéseket a megfelelő partnerekkel, s így jött létre egy olyan együttműködés, melyben az NJSZ, a helyi szervezők, a helyi önkormányzat, a helyi tömegközlekedési társaság és egy bringakölcsönző cég vett részt. Amellett, hogy rengetegen használták a kerékpárokat, a torna népszerűsége is növekedett, hiszen a vb idején az esemény logójával ellátott bicikliket lehetett bérelni.
Az NJSZ több fönntarthatósági és környezetvédelmi programhoz is csatlakozott az utóbbi években, így együttműködő partnere a Tiszta Tengerek elnevezésű kezdeményezésnek, amelynek lényege, hogy a sportszervezetek közösen tesznek a világ óceánjainak és tengereinek megóvása érdekében. Ebben a projektben olyan cselekvések valósulnak meg, amelyek a vizeknek a hulladékoktól történő megtisztítását célozzák, ezzel együtt pedig a vízi élővilág megőrzését, erősítését. A szövetség csatlakozott az ENSZ klímacéljaihoz is, aminek keretében előbb-utóbb szeretne karbonsemlegesen működni. Érdekesség, hogy itt nem találtam konkrét dátumot, ameddig ezt szeretnék elérni, de az ENSZ-direktívából kiindulva legkésőbb 2050-re kellene idáig eljutni.
Tömören ezeken a példákon keresztül lehet bemutatni a jégkorongnak a fönntarthatóság érdekében tett erőfeszítéseit. Bízzunk benne, hogy a jövőben is hasonlóan sikeres lesz a folytatás, mint ahogy az eddigi programok alakultak.
Ezzel elérkeztünk a Zöld Olimpia cikksorozat végéhez. Holnap a curlinges vegyes párosok küzdelmeivel már kezdetét is veszi a milánó-cortinai téli olimpia, a pénteki nyitóünnepségeket követően szombattól pedig beindul a nagyüzem Észak-Olaszországban.
A Zöld Olimpia korábbi cikkeit ide kattintva érheted el.
A kiemelt kép forrása: Pexels