Január utolsó teljes hétvégéje is igazi sportdömpinget tartogatott, hiszen összesen három Európa-bajnokságon lehetett magyaroknak szurkolni. A férfi vízilabda Eb-n a döntőben volt érdekelt nemzeti csapatunk, a férfi kézilabdázók kontinenstornáján a középdöntőben, a futsal Európa-bajnokságon pedig az első csoportmérkőzésen. Ezeken kívül a női kézilabda Bajnokok Ligája történéseiről is olvashatsz. Tarts velem!
Férfi vízilabda: Az Eb-döntőben sem sikerült legyőzni a szerbeket
Vízilabdaünnepre készült Belgrád vasárnap este, hiszen a Beogradszka Arénában a férfi Európa-bajnokság döntőjében a házigazda Szerbia legjobbjai ugrottak a medencébe. Vízilabdaünnepre készültünk ugyanakkor mi is, hiszen a magyar válogatott volt a finálé másik részt vevője. Nem voltak túl jók az előjelek, hiszen a két csapat a középdöntőben már találkozott egymással, s akkor a remek magyar kezdés után viszonylag sima szerb siker született. Azon a meccsen a nagyon leromlott magyar támadójáték volt a fő okozója a zakónak, így egyértelmű volt, hogy most ezen kell nagyon sokat javítani, ha bármit szeretne elérni a társaság a döntőben.
Mindkét csapat fináléhoz méltón igyekezett a legjobb játékával kirukkolni a mérkőzésre, az első negyedben szinte nem is hibáztak a felek, az akciók vége azon múlt, az egyik csapat kivitelezi-e pontosabban a támadást vagy a másik zár össze jobban hátul – itt is, ott is megvoltak az emberelőnyök. Távoli lövésekkel mindkét, a tornán remekül védő kapust meg lehetett lepni: a magyar vezetést szerb előny, azt pedig magyar egyenlítés követte. Nikola Lukics bombája még becsúszott Vogel Soma keze alatt a jobb sarokba, meglett a második gólja, hamarosan viszont emberhátrányban védte ki Dusan Mandics labdáját. Innentől egymást követték Vogel védései a következő felvonásban, az első negyedben viszont még a szerbek vezettek 3:2-re.
Jansik Szilárd és Vigvári Vendel bombáival megint mi vezettünk, ezzel párhuzamosan viszont Glusac sem maradt el Vogel mögött, ugyancsak megérkezett a meccsbe – így nem kerültek bajba a szerbek néhány elpazarolt támadás után. Mandics aztán ötméteresből egyenlített, Nemanja Vico pedig, meg kell hagyni, gyönyörűen kijátszott összjátékot követően szerzett centergólt: Nikola Jaksics, amilyen gyorsan kapta, olyan gyorsan tovább is tette a labdát a középen helyezkedő társnak. Hogy nagyon ne örüljenek a hazai drukkerek, Varga Vince kegyetlen erővel küldte be a labdát Glusac kapujába a nagyszünet előtt öt perccel – korrekt bíráskodás, szinte egyformán magas szinten játszó csapatok, 5:5-ös állás a félidőben. Nem kerültünk közelebb a „megoldáshoz”, de ennél kiélezettebb aligha lehetett az összecsapás.
Mandics irdatlan erejű szabaddobása elkerülte a magyar védőket, Vaszilije Martinovics is kihasznált egy emberelőnyt – a szerbek pillanatai következtek a harmadik negyed elején, és mielőtt esetleg lendületbe jöttek volna, egy magyar emberelőny kezdetekor Varga Zsolt szövetségi kapitány jó érzékkel időt kért, hogy megnyugtassa a kedélyeket. Fekete Gergő közvetlen ezután remek labdát kapott centerbe Vigvári Vincétől, és még azt is kiküzdötte magának, hogy jó irányba álljon, pontosan szembe a kapuval a védők szorítása ellenére, közelebb jöttünk egy góllal, Nagy Ádám bombája az egyenlítésért viszont a felső kapufán csattant. Nemsokára egy Mandics-labdaszerzés akár ötméterest is érhetett volna nekünk – ez elmaradt, de a hazaiak sem tudtak újból kétgólos előnybe kerülni, ők is megkínálták többször a kapufát: 7:6 oda a záró szakasz előtt.
Kemény fizikai csata következett: Nikola Dedovics kipontozódott, de Jansik Szilárd kapásszélről közelről Glusacba lőtt. Megint lendületbe jött a szerb kapus, Feketének is védett – hiába a szerb kapufák, Varga Vince ellen fújtak ötméterest, Dusan Mandics pedig ki is használta. Négy perccel a vége előtt kettő gól volt a házigazda előnye, amikor pedig Martinovics asszisztját Djordje Lazics a bal kezéről át tudta pattintani a lövő jobb kezére, és a góljával már három találattal mentek a szerbek, elmenni látszott a meccs. Kimaradt egy kettős emberelőnyünk, Mandics a túloldalon pedig tovább növelte a szerb előnyt. Nem tudtunk megújulni, elpuskáztuk a lehetőségeinket – az utolsó percbe Vigvári Vendel lövése éppen beakadt, de addigra már vagy 12 perce voltunk gól nélkül.
Szerbia a hajrában felénk kerekedett, 10:7-es sikerével sajnos megérdemelten tartotta otthon az aranyérmet, 2006 és 2016 után 2026-ban is hazai környezetben vált Európa-bajnokká – a mieink kiváló játékkal harcolták ki a finálét Belgrádban, és állhattak fel a dobogó második fokára.
Férfi kézilabda: Fájó, de megérdemelt vereség Szlovénia ellen
Vízválasztó mérkőzés várt a magyar férfi kézilabda-válogatottra az Európa-bajnokság középdöntőjének második körében Szlovénia ellen, ugyanis csak egy győzelemmel és a vele járó két ponttal maradhatott reális esélye a továbbjutásra. Az ellenféllel pedig nem ártott vigyázni, mert rendre ki-ki meccseket játszottunk egymással az elmúlt években, olyannyira, hogy a legutóbbi öt találkozóból négyet megnyertünk ugyan, de hármat is csak egyetlen góllal – mondjuk abból kettő is Eb-n történt, 2020-ban és 2024-ben.
A szakmai stáb döntése értelmében ezúttal a kapus Andó Arián, a beálló Papp Tamás és a két jobbszélső, Rodríguez Pedro és Szilágyi Benjámin maradt ki a meccskeretből. Nem mondhatni, hogy a két csapat egymásnak ugrott volna, olykor kicsit dadogott is a labda, Ligetvári Patrik hamar megkapta az első kétperces kiállítását, és az emberelőnyös támadásunk sem működött tökéletesen.
A kezdeti ismerkedés után az első tíz perc végére szinte észrevétlenül megszereztük a lépéselőnyt, Ilics Zoran első négy, Rosta Miklós első két lövéséből gól lett, de kiegyenlítettnek tűnt a meccs, mert minkét csapat ki tudta használni az ellenfél hibáit. Nem is lőttünk volna rosszul, de kissé demoralizáló lehetett, hogy a szlovénok háromszor is üres kapus góllal egyenlítettek – azaz mi megdolgoztunk a találatért, nekik viszont nem kellett.
Hogy mégis megmaradt a sovány előnyünk, az leginkább Palasics Kristófnak volt köszönhető, aki fontos pillanatokban védett, köztük kispárgázta Novak Domen hetesét is. Nem volt nagy a magyar tábor a Malmö Arénában, de azért jól lehetett hallani, amikor biztatni kezdte a csapatát, és a drukkereink érdekes kontrasztban álltak a csarnokban egyébként jóval nagyobb számban helyet foglaló svéd szurkolókkal, akik persze a saját meccsükre vártak, és inkább csak műkedvelőként figyelték a mi meccsünket, érdeklődő csendben, mint a Zeneakadémián.
A védelem már kezdett volna összeállni, a szlovénok öt percig nem lőttek gólt, mi pedig Imre Bence találatával éppen elhúztunk néggyel, amikor Sipos Adriánt is kiszórták két percre, miután Andraz Makuc fordult le róla legalább annyira vakon, mint vakmerően, a megítélt hetessel öt másodperccel a félidő vége előtt feljöttek kettőre, és hiába kért időt Chema Rodríguez, hiába ugrottunk nekik, ennyi idő alatt már nem sikerült betalálni.
A kétgólos előny nem volt megnyugtató, nemcsak azért, mert a mai kézilabdában két gól szinte semmi, hanem a mutatott játék fényében sem, mert ugyan a szlovénok egyáltalán nem tűntek verhetetlennek, de nem is játszottak kiugróan jól, gyengébben lőttek nálunk, a kapusaik 18 lövésből egyetlenegyet fogtak meg, ami gyakorlatilag értékelhetetlen, 5.5 százalékos teljesítmény. Ettől függetlenül nekünk mindenképpen magasabb fokozatra kellett kapcsolnunk a szünet után, mert hat labdát azért mi is eladtunk az első harminc percben. A félidőben Magyarország vezetett 17:15-re.
A második játékrész a mi emberelőnyös támadásunkkal és a szlovénok üreskapus góljával kezdődött, ami újabb figyelmeztető jel volt, hogy az emberelőnyös játék csak akkor lehet hasznos, ha nem adjuk el belőle a labdát. Így ahelyett, hogy növeltük volna az előnyünket, a szlovénok jöttek fel és vették át a vezetést, csak Ilics Zoran önfeláldozó vetődésének volt köszönhető, hogy nem rögtön kettő góllal.
Ráadásul úgy nézett ki, inkább a szlovénoknak sikerült átlendülniük a holtponton, stabilabb lett a védő- és támadójátékuk is, nekünk pedig ezúttal hátul a védések sem jöttek, elöl pedig több lövést is elhibáztunk, és az első negyedórában mindössze négyszer sikerült betalálnunk az ellenfél kapujába. Az utolsó öt percben még mindig vezettek kettő góllal, így kijöttünk nyitott védekezésre, hogy hibára kényszerítsük őket, de ez sem jött be, a szlovénok nem álltak le a gólszerzéssel, így kevesebb mint két percünk maradt a háromgólos hátrány ledolgozására.
Ami soknak bizonyult, a szlovénok megőrizték az előnyöket, és három góllal nyertek, ami azt jelenti, hogy míg ők versenyben maradtak az elődöntőért, nekünk már óriási bravúr kellene ahhoz is, hogy a középdöntőből valahogy továbbjussunk a helyosztókra. Az utolsó két meccsen Svédország és Horvátország ellen inkább a tisztes helytállás lehet a cél. A végeredmény: 35:32.
Női kézilabda: Erdélyben győzött a Győr
Sokasodtak a győri gondok az elmúlt napokban, a Debrecen elleni győztes bajnoki mérkőzésen ugyanis kificamodott Helena Elver könyöke, így beállói mellett a dán irányítóra sem számíthatott Per Johansson a Beszterce elleni idegenbeli találkozón. A forró hangulatú besztercei aréna korántsem jelent bevehetetlen erődöt, ám intő jel lehetett, hogy ősszel például az Esbjerg is kikapott ott.
Nagy tempóban kezdődött a mérkőzés, tíz perc alatt tizenhárom (7:6) gólig jutottak a felek, ami mutatta, hogy a védekezés mindkét oldalon hagyott maga mögött némi kívánnivalót. A jól védő Renata de Arruda és a hazai kapufa is bőven tett azért, hogy ne vezessen az ETO – látszott, hogy ez a meccs nem lesz annyira sima, mint a két csapat októberi találkozója, amelyen 33:18-ra diadalmaskodtak a kisalföldiek.
A félidő közepére elmaradtak a gólok, míg jócskán megnőtt a hibák száma. A győrieknek tíz perc alatt csupán egyszer sikerült betalálniuk, a hazaiak őrizték kis előnyüket, amiben De Arruda is szerepet játszott. 11:9-nél Johansson kért időt, szavai hatásosnak bizonyultak, Dione Housheer duplájával rövidesen kiegyenlített az ETO, ráadásul a kapuban Hatadou Sako is hozzátette a magáét. A vezetést már nem sikerült átvenni, Tjasa Stanko ziccere a kapufán landolt, és később Housheer hetesét védte a hazai kapus.
12:11-es besztercei vezetéssel mehettek szünetre a felek, úgy tűnt, nehéz harminc perc vár a címvédőre a motivált erdélyi ellenféllel szemben – pláne úgy, hogy De Arruda hetesvédéssel kezdett a második félidőben. A túloldalon Sako ziccerek hárításával járult hozzá, hogy a vezetésért támadhasson a Győr, Kelly Dulfer beállóból be is talált, 2:1 után először vezettek a vendégek a 37. percben. Lendületbe került az ETO, Stanko révén kettő gólra nőtt az előny. Sako maradt lenn a besztercei térfélen (!), mivel Jennifer Gutiérrez az arcába csapott. A spanyol balszélsőt hosszas videózás után két percre kiállították, a győriek pedig szépen növelték a különbséget, húsz perccel a vége előtt már néggyel vezettek.
Elfogyott a besztercei kreativitás és lendület, ráadásul Larissa Nüsser hetesét Sako kivédte, míg a túloldalon Housheer magabiztosan értékesítette az övét. 20:15-re módosult az állás, így kétbeállós játékra váltottak a hazaiak. Ám a Sako-show ellenszerét nem találták meg, a francia kapus több mint 50 százalékos hatékonysággal védett. Kristina Jörgensen teljesítménye is feljavult, az utolsó tíz percnek hétgólos előnnyel vághatott neki az ETO. Johansson azért nem dőlt hátra, vehemensen kért hatékonyabb védekezést, az idény közben igazolt svéd jobbszélső, Matilda Sofia Forsberg ugyanis több alkalommal átjátszotta a kisalföldiek hátsó alakzatát.
Így is túl hamar nyugodtak meg a vendégek, négy nullás sorozattal csökkentette négyre a különbséget a Beszterce, De Arruda újra a meccs eleji önmagát idézte. Bruna de Paula törte meg a vendégek gólcsendjét, majd betalált Fodor Csenge is, s már a „hajrá, Győr”-től zengett az aréna.
Győzelmével az ETO nagyot lépett a negyeddöntő felé, a kisalföldiek legközelebb február 7-én lépnek pályára az elitligában, akkor a Buducsnoszt Podgorica érkezik az Audi Arénába. A végeredmény: Beszterce – Győr 22:27
Női kézilabda: Sima győzelmet aratott a Ferencváros
A Kapronca elleni sima siker után a szlovén Krim Ljubljanától csak kicsivel számíthattunk nagyobb ellenállásra szombaton az egyre jobb formában lévő Ferencvárossal szemben az Érd Arénában.
Jesper Jensen csupán tizenegy mezőnyjátékost nevezett a két kapus, Böde-Bíró Blanka és Janurik Kinga mellett a szombati találkozóra. Mégsem lehet azt mondani, hogy rengeteg hiányzója volt, csupán a balátlövő Orlane Kanor és a beálló Dragana Cvijics nem volt bevethető a kapus Laura Glauser mellett.
A vendégek kezdték jobban a meccset, az első percekben az FTC csak Emily Vogel és Vilde Ingstad összjátékából tudott eredményes lenni. A Krim 5:2-re vezetett, amikor a népligeti csapat magához tért és átvette az irányítást. Simon Petra jól szervezte a játékot, a védekezés is egyre jobban működött, többször is sikerült labdaszerzésből gyorsan végigmenni, Márton Gréta és Mette Tranborg góljaival hamar fordított a zöld-fehér együttes.
Rendre könnyedén sikerült helyzetbe kerülni, mindenki kivette a részét a gólszerzésből. Meglépni látszott a magyar csapat, azonban a szünet előtt ledolgozta háromgólos hátrányát a Krim. Klujber Katrin negyedik góljával mégis a Ferencváros várhatta előnyből a második játékrészt (17:16).
A ferencvárosiak gyakorlatilag öt perc alatt eldöntötték a meccset, Vogel elsöprő lendülettel támadta a szlovén falat, két újabb gólja és újabb előkészítései Ingstadnak – aki gyors egymásutánban háromszor is beköszönt – élményszámba mentek. Böde-Bíró ziccereket fogott, a szlovénok edzője, Ziga Novak 23:17-nél időt kért, hiába.
Mindenki ki akarta venni a részét a gólszerzésből, de ez nem tette görcsössé a támadójátékot, Hársfalvi Júlia és a fiatal Balázs Bítia is élt a lehetőséggel. A hajrában már csak az volt fontos, hogy senki se sérüljön meg, de azért Simon és Kljuber látványos góljaikkal igyekeztek szórakoztatni a népes szurkolósereget.
A Ferencváros 38:31-re győzött, és továbbra is versenyben van a biztos negyeddöntőbe jutást érő első két hely valamelyikéért. A magyar csapat legközelebb február 8-án lép pályára a BL-ben, amikor a norvég Solánál vendégeskedik.
Női kézilabda: Simán kikapott a DVSC
Egy Bajnokok Ligájában elért bravúr, majd egy súlyos bajnoki vereség volt a debreceniek ötnapos győri túrájának mérlege. Az ETO elleni idegenbeli bajnoki meccs után rövid villámlátogatást tettek Debrecenben, majd szombat reggel el is indultak Esbjerg felé, hiszen Dánia ötödik legnagyobb városában volt jelenésük BL-meccsen a hét utolsó napján.
Jól kezdett a hazai csapat, de Jessica Ryde védéseinek köszönhetően tarthatta volna a lépést a DVSC Schaeffler, ha nem ront el jó néhány komoly lehetőséget. A nagy szívvel kézilabdázó magyar együttesnek így is sikerült a zárkózás, ám 11:9-nél újra jött egy kétperces rövidzárlat, ezzel ismét nőtt a különbség. Harmincpernyi játék után 21:12-re vezetett a dán együttes, egy komolyabb kiütés is benne volt a meccsben.
A folytatásban azonban egy sokkal koncentráltabban kézilabdázó Lokit láthattunk a pályán. Működött a debreceniek védekezése, támadásban pedig kevesebb hibával, bátrabban játszott a DVSC. Az Esbjerg azonban nem véletlenül tart ott, ahol, amikor lehetőség lett volna a hátrány jelentősebb lefaragására, mindig akadt egy játékos a hazai oldalon, aki megrázta magát és stabilizálta az előnyt.
Debreceni oldalon Jovovics Jovana és Csernyánszki Liliána villant meg többször is, míg védekezésben Juhász Kata jeleskedett. A hajrához közelítve újra felcsillant egy szorosabb végjáték lehetősége, ám három magyar hibát kihasználva újra ellépett az Esbjerg, és végül kilenc góllal nyerte meg a mérkőzést.
A debreceniek vereségük ellenére is közelebb kerültek a továbbjutáshoz, hiszen a norvég Storhamar Dortmund elleni vereségével a Loki ott van a nyolcaddöntő kapujában. Február 7-én éppen a Dortmund érkezik a Hódos Imre-csarnokba. A végeredmény: Esbjerg – DVSC 39:30.
Futsal: Nagy küzdelem végén történelmi magyar győzelem
Jól megázott, aki úgy döntött, hogy autó helyett busszal jut el a Stozice Arénába, a futsal Európa-bajnokság szombati játéknapján. Az időjárás lehet, hogy borús volt Ljubljanában, de a mindig lelkes magyar szurkolók hangulata természetesen annál derűsebb, hiszen már a kora délutáni D-csoportbeli másik meccsen, a Portugália–Olaszország (6:2) összecsapáson is hallatták hangjukat. Aztán amikor a magyar válogatott kivonult a bemelegítésre, majd’ felrobbant a csarnok – egyébként nagyszerű volt látni, hogy a két ország baráti viszonya miatt a mieink többször is kiabálták a „Polska, Polska” rigmust, illetve a közös történelemre utaló molinót készítettek (rajta lengyel felirattal), és lengették a lengyel zászlót is.
A találkozó első, kaput eltaláló lövését a lengyelek neve mellé írhattuk be, de a mieink első veszélyesebb helyzete rögtön gól lett! A 7. percben Fekete Márkot az ellenfél több védője sem tudta elnyomni, ügyesen szlalomozott be a kapu előterébe, majd jobb lábbal a hálóba lőtt. Blazej Korczynski lengyel szövetségi kapitány nem sokkal később kénytelen volt időt kérni, hogy rendezze a sorokat, de a 10. percben így is majdnem megduplázta előnyét a magyar csapat, kettő az egyben rohamoztak a mieink, Kajtár Mátyás kiszorított helyről lőtt, Michal Kaluza nagyot nyújtózva oldalra tolta a labdát. Ez az elpuskázott lehetőség megbosszulta magát, egy perccel később Tomasz Kriezel szögletét követően Kacper Pawlus szerzett közelről gólt.
A rendkívül magas iram miatt szinte pillanatnyi üresjárat sem volt a találkozón, ám a rendkívül fontos második gólt a lengyelek szerezték meg: a 14. percben Mikolaj Zastawnik távoli lövése Kajtár Mátyásról pattant be a kapuba. Két perccel később viszont kiállították ellenfelünk csapatkapitányát, Tomasz Kriezelt, az emberelőnyös szituációban pedig össztűz alá vettük a lengyel kaput: Kaluzának többször is óriási bravúrt kellett bemutatnia, Rábl János lövésénél pedig a kapufa segítette ki. Csakúgy, mint Fekete Márk próbálkozásánál két perccel később, illetve Suscsák Máté sistergős lövésénél a 20. perc elején.
A szünet után is folytatódott az adok-kapok a mezőnyben, először igazán Sebastian Grubalski próbálkozása után hördült fel a közönség a 24. percben, de ezúttal a mi szempontunkból változtatott jól irányt a labda a kapufán egy lövés után. A mieink egyre több kockázatot vállaltak, s ez meg is hozta gyümölcsét! A 28. percben Alasztics Marcell kapus húzódott előre, létszámfölényt teremtve, majd Pál Patriknak passzolt, aki ügyes cselt követően a jobb oldalról bal lábbal óriási erővel a kapu jobb felső sarkába bombázta a labdát – eksztázisba hozva a magyar tábort. Ennél már csak a 35. percben mutatott magasabb értéket a zajszintmérő, amikor a hórihorgas Suscsák Máté védője legnagyobb igyekezete ellenére sem tágított, a kapuval szembefordult, és spiccel eredményes volt. S miközben a lengyelek kitámadtak, a magyar futsalos majdnem egész pályás emelése a torna legszebb góljai közé is bekerülhet – de ami a mesteri lövésnél is fontosabb volt, biztossá tette Magyarország sporttörténelmi első sikerét a futsal Eb-n.
„Nem számítottam arra, hogy két gólt szerzek, de nem is érdekes, ki talál a kapuba, a lényeg, hogy megszereztük a történelmi sikert – nyilatkozta Suscsák a lefújás után. – A második gólom trükkös volt, azt hittem, hogy fölé megy a labda… Hetek óta készültünk a lengyelekre, tudtuk, milyen játékstílussal kerekedhetünk föléjük. Nagyszerű érzés, hogy sikerrel jártunk.”
A magyar válogatott tehát 4:2-re megverte a lengyel csapatot, így azonos pontszámmal várhatja a portugálok elleni, holnap 17:30-kor kezdődő mérkőzést. Ott nagy bravúr lenne a pontszerzés, így a mieink sorsa várhatóan az olaszok elleni csütörtöki összecsapáson dől el.
A kiemelt kép forrása: index.hu