Folytatódik a téli olimpiai sportágak fönntarthatósági és környezetvédelmi megoldásait bemutató Zöld Olimpia cikksorozat. A 2. részben a csúszósportágak, azaz a bob, a szánkó és a szkeleton kerülnek górcső alá ilyen értelemben.
A szabadban űzött téli olimpiai sportágak közül mindenképpen az ún. csúszó versenyszámok, azaz a bob, a szánkó és a szkeleton azok, amelyek nagyobb hatással vannak a környezetre és a klímára, hiszen amíg a sípályák kialakítása sok esetben nem igényel jelentős energiákat (pl. nem kell műhavat előállítani) és a pályák hűtését sem kell mesterséges módon megoldani, addig egy csúszópálya jeges felületének kialakításához sok vízre van szükség, a pályát pedig hűteni kell, ami villanyáram- és/vagy üzemanyagfelhasználást generál. Az utóbbi évtizedekben a Föld több régiójában kerültek kialakításra csúszópályák, ebből fakadóan pedig lényegesen megnőtt mindhárom sportág ökológiai lábnyoma, amihez ráadásként hozzájárul még a versenyzők növekvő száma is, ami miatt több felszerelést (ruházat, bob, szánkó, szkeleton stb.) kell legyártani, ami szintén környezeti terheléssel jár.
Ahogy a legtöbb sportágban, úgy ebben a háromban is vannak törekvések a fönntarthatóbb, környezetkímélőbb működésre, legalábbis a kommunikáció szintjén, de ahogy lejjebb kiderül, sajnos éppen a három hét múlva kezdődő milánó-cortinai téli olimpia kapcsán nem feltétlenül érvényesültek ezek a szempontok. A játékok előkészületei során a Santa Giulia Hokiaréna körüli bonyodalmak kirobbanásáig a legfőbb feszültségforrást a csúszóközpont létesítése eredményezte. A 2006-os torinói olimpiára épített csúszóközpontot 2011-ben elbontották, így Olaszország hasonló létesítmény nélkül maradt. Amikor eldőlt, hogy Milánó és Cortina d’Ampezzo rendezi a 2026-os ötkarikás versengéseket, kezdetben még azt tervezték, hogy a költségek szinten tartása érdekében nem építenek sem állandó, sem átmeneti pályát, hanem valamelyik környező országban rendezik meg a három sportág versenyeit. Fölmerült lehetséges helyszínként a svájci St. Moritz és néhány francia pálya is, sőt, olyan extrém elképzelések is előkerültek, hogy amennyiben a közép-európai időjárási helyzet veszélyeztetné a szabadtéri jeges versenyszámok megrendezését, akkor Észak-Amerikába is elvihetnék ezeket.
Végül azonban 2023-ban az a döntés született, hogy ismét fölépítenek egy állandó jellegű csúszóközpontot Cortina d’Ampezzóban, ahol a 2006-os olimpia hasonló pályája is állt. Sokan kevésnek tartották az időt arra, hogy megvalósuljon a beruházás, ám nagy tempóval álltak neki a munkának, így közel egy évvel ezelőtt már el is készült a csúszóközpont, melyet Eugenio Montiról, az olaszok kétszeres olimpiai- és kilencszeres világbajnok bobosáról neveztek el. Többen cortinai csodaként emlegették azt, hogy alig kettő év leforgása alatt a semmiből sikerült fölhúzni ezt a létesítményt, amelynek tesztjei során a versenyzők nagy része pozitívan nyilatkozott a körülményekről.
Valóban a semmiből sikerült fölépíteni ezt a csúszóközpontot, ám a semmi előtt azért volt valami a helyén: közel 600 darab vörösfenyő. Az elérhető információk alapján 500-600 vörösfenyő került kivágásra a csúszóközpont megépítése során még 2024 elején. Ez a tény természetesen nagy felháborodást váltott ki a környezetvédők, a környezetért aggódók és bizonyos véleményvezérek körében is. Amikor egészséges fák kivágásáról van szó, akkor rendre az az érv jön elő a környezetvédelemben jártasak részéről, hogy ez azért rossz dolog, mert a fák rengeteg szén-dioxidot kötnek meg, így viszont romlik a levegőminőség és általában a klimatikus helyzet is. Aki olvasta a Zöld Olimpia téli kiadásának múlt héten megjelent első részét, az emlékezhet rá, hogy a Nemzetközi Sí- és Hódeszka Szövetség (FIS) éppen egy esőerdő újratelepítésére irányuló programból veszi ki a részét, hiszen az üvegházhatású gázok megkötésében részt vevő ökoszisztémák között az erdők aránya a legnagyobb.
Csakhogy nem kizárólag ezért nagy baj, hogy kivágtak közel 600 fát. Ahogy a 3Bee névre hallgató környezetvédelmi blog a cortinai csúszópálya építésével kapcsolatos cikkében rámutat, a fák és a cserjék által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásoknak csak csekély hányadát jelenti a szén-dioxid megkötése. A vörösfenyő pionír, azaz úttörő faj, amely az elsők között képes megtelepedni újonnan képződött talajokban és kopár lejtőkön. Újonnan képződött talajnak számít a földcsuszamlások után kialakuló talaj, márpedig egy hegyvidéki övezetben elég nagy a földcsuszamlás veszélye, ha ahhoz minden feltétel adott. A hegyekben nem véletlenül telepítenek komplett erdőket, mert több olyan fafaj is van, amely képes lassítani a földcsuszamlásokat, télen pedig a lavinákat, s ez a késleltető hatás emberéletek sokaságának megmentését eredményezheti. Azzal tehát, hogy kiirtásra került egy fenyvesnek az igen nagy része, nőtt annak kockázata, hogy a lejjebb fekvő területeket földcsuszamlás vagy lavina sújtja, s ezen a helyzeten nem sokat segít az Eugenio Monti Olimpiai Csúszóközpont sem, mert abban is súlyos károkat okozhat mindkét természeti csapás.
Más előnye is van a vörösfenyőnek. Minden évben hullajtja tűleveleit, amelyek a talajba kerülve gazdagítják azt, mivel tápanyagforrásként szolgálnak, ezzel pedig elősegítik másodlagos fajok megtelepedéséhez szükséges szerves alap, más néven szubsztrát kialakulását. A vörösfenyő nyitott szerkezete lehetővé teszi, hogy eljusson a napfény az aljnövényzethez, biztosítva a különféle lágyszárú fajok fönnmaradását, melyek vonzzák az állatok sokaságát. A tápanyagban gazdag talaj lehetőséget kínál különböző növényfajok megtelepedésének is, amelyek növelik a beporzást, ami az emberi táplálkozás tekintetében nélkülözhetetlen folyamat. Röviden: a biológiai sokféleség szempontjából rendkívül hasznos növény a vörösfenyő, ezért kiirtása súlyos károkat okozhat az adott terület környezeti állapotában.
A biodiverzitás nem csak a levegő megtisztítását teszi lehetővé, hanem hozzájárul a hatékonyabb vízszabályozáshoz és a talajerózió elleni küzdelemhez. Az, hogy Cortina d’Ampezzo mellett kivágásra került közel 600 vörösfenyő, nem csak a károsanyagkibocsátás, hanem a biológiai sokféleség szempontjából is finoman szólva nem kívánatos történés.
A cortinai csúszóközpont kialakításával összefüggésben közel 2000 (!) különböző fát és bokrot irtottak ki, ami a projekt tervezési szakaszában becsült számot jócskán meghaladta – nem megerősített információk szerint. A mintegy 600 kivágott vörösfenyő egy hektárnyi területet foglalt el, a csúszóközpont három hektáron jött létre, ami nagyjából öt labdarúgópályának felel meg. Ezzel a pár adattal lehet szemléltetni, mekkora környezeti hatással járt a létesítmény megépítése.
Szakemberek szerint minden környezeti beavatkozást meg kell, hogy előzzön egy pontos felmérés, melynek keretén belül olyan mutatókat kell megállapítani többek között, mint az ún. átlagos fajsűrűségi index (áfi), ami azt ábrázolja, hogy az adott területen mennyi állat- és növényfaj van jelen, s mekkora populációval. Másik nagy jelentőségű mérőszám a beporzók gyakoriságát kifejező érték, ami azt mutatja, hogy a beporzók mennyire érzik jól magukat a szóban forgó helyen. Ezen kívül fontos műholdas megfigyeléseket és terepvizsgálatot is tartani, s ezekre alapozva lehet összeállítani a részletes hatástanulmányt, amiben rögzíteni szükséges azt, hogy a környezeti beavatkozás (esetünkben egy sportlétesítmény megépítése egy erdő szélén) milyen hatásokkal fog járni a növények és állatok számára, nem beszélve a klímahelyzet alakulásáról. Egy ilyen hatástanulmány lehetővé teheti az ökológiai kockázatok minimalizálását, már amennyiben a beruházás megrendelője és kivitelezője figyelembe veszi ezt az anyagot. A történések alapján úgy tűnik, sajnos a mostani esetben nem feltétlenül tettek így, mert több szakmai vélemény szerint sem lett volna szükség ennyire sok fa kivágására.
Most már késő bánat, mert az Eugenio Monti Olimpiai Csúszóközpont megépült, s helyszíne lesz a bob, a szánkó és a szkeleton versenyeinek február 6. és 22. között. A cortinai példa után nézzük meg, hogy a három sportág nemzetközi szövetségei hogyan viszonyulnak a fönntarthatósághoz és a környezetvédelemhez! Összesen két szövetségről beszélünk, mivel a bob és a szkeleton egy szervezetben tömörült (IBSF), míg a szánkósoknak saját szövetsége van (FIL). A helyzet az, hogy egyik szövetség honlapján sem sok utalást találtam a fönntarthatóságra és a környezetvédelemre. A FIL oldalán konkrétan csupán egy 2024 júliusi rövidhír került elém, amely arról tudósít, hogy a szövetség aláírta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) klímavédelmi nyilatkozatát, amivel vállalta az abban foglaltak megvalósítását. Mostanáig nem derült ki, pontosan mit szándékozik tenni a FIL ebben az irányban. Őszintén szólva egy kezemen meg tudnám számolni, hány nemzetközi szövetség honlapján nem találtam szinte semmit a fönntarthatósággal kapcsolatban…
Az IBSF honlapján is elég mélyre kellett ásnom, hogy előkotorjak egy 2016 szeptemberéből (!) származó dokumentumot, amelyben a szövetség környezetvédelmi iránymutatásai olvashatók 12 oldalon keresztül. Az anyagból kiderül, hogy a bob és a szkeleton (de nyugodtan ide vehetjük a szánkót is) jelentős ökológiai lábnyommal bír a pályák és a felszerelések miatt, így mindenképpen szükséges egy zöld politika megvalósítása. Ennek érdekében a szövetség által rendezett versenyek és egyéb rendezvények helyszíneire és a működésre vonatkozóan is környezeti hatókörfelmérést kell készíteni, ami megmutatja, milyenek az aktuális környezeti és időjárási viszonyok az adott területen, s milyen lépéseket lehet, vagy kell megtenni annak céljából, hogy az adott rendezvény zöldebbé váljon. Amennyiben egy helyszínt rendszeresen meglátogatnak (a világkupákban ez igen gyakran előfordul), akkor a korábbi alkalmak referenciaként szolgálhatnak a későbbi eseményekhez.
A mindenkori versenyigazgatónak kulcsfontosságú feladata van a környezetvédelmi program megvalósításában, hiszen össze kell állítania és koordinálnia kell egy központi csapatot a program végrehajtásához minden egyes helyszín vonatkozásában. A stábnak tagja az adott helyszín vezetője, személyzeti vezetője, egy környezetvédelmi tanácsadó és műszaki szakemberek. Szükség esetén más szakértők vagy érdekcsoportok is bevonhatók, pl. a helyi önkormányzat vagy az illetékes hatóságok képviselője.
A környezetvédelmi programban meg kell határozni annak lényegét és ki kell tűzni az elérendő célokat, a programot pedig integrálni szükséges az egyes helyszínek működési tervébe. A megvalósult intézkedések hatásait mérni kell, s az adatok alapján lehet finomítani a programon. Végül fontos az eredmények kiértékelése és publikálása is.
A klímaváltozás nagyban fenyegeti a telet, ráadásul a jégkészítés keményebb és energetikai szempontból intenzívebb folyamattá válik – több áram és víz kell hozzá, mint korábban.
Attól a pillanattól kezdve, hogy egy sportoló elkezdi használni a felszerelést, a ruházatot vagy a létesítményeket, létrejön egy „ökológiai lábnyom” – a természeti környezetre gyakorolt hatás. A bobpályák a globális és a helyi környezeti problémákhoz is sok sportághoz képest nagyobb mértékben járulnak hozzá. Egy bobpálya építése és üzemeltetése, valamint egy verseny lebonyolítása összefüggésben lehet az energiafogyasztással, a légszennyezéssel, az üvegházhatású gázok kibocsátásával és a hulladéktermeléssel, valamint az ózonréteg elvékonyodásával, az élőhelyek és a biológiai sokféleség csökkenésével, a talajerózióval és a vízszennyezéssel.
A csúszópályák a következő módokon befolyásolhatják a környezetet:
- Törékeny vagy ritka talajtípusok előállítása [a legtöbb pálya sérülékeny hegyvidéki területeken található]
- Folyadékkiömlések okozta szennyezés [hűtőközeg, üzemanyagok, tisztítószerek, oldószerek]
- Zaj- és fényszennyezés
- Nem megújuló erőforrások (üzemanyag, fémek) fogyasztása
- Természeti erőforrások (víz, a papírhoz szükséges fa) fogyasztása
- Üvegházhatású gázok kibocsátása villamosenergia és nem megújuló forrásból származó üzemanyag felhasználásával
- Az ózonréteg elvékonyodása a hűtőközegekhez szükséges különböző szereknek a levegőbe kerülése által
- Talaj- és vízszennyezés a hűtőközegek használatából
- Talajerózió és -tömörödés az építkezés során és a nézők miatt
- A média munkatársai és a hivatalos személyek (pl. bírók) által felhasznált papírmennyiség
A bob-, szkeleton- és szánkópályák költséges, egyetlen célra szolgáló létesítmények, amelyek jelentős terep- és építőanyag-igényt jelentenek, és amik potenciálisan káros hűtőközegeket használhatnak. Vannak azonban módok környezeti hatásuk minimalizálására.
- Tervezés: A pályáknak a meglévő terepet kell követniük, és ahol lehetséges, részben föld alatt kell elvezetni energiahatékonysági, esztétikai okokból és az építőanyag-igény csökkentése érdekében. Ahol megvalósítható, meg kell fontolni a teljesen természetes jégpályák használatát.
- Hűtőfolyadékok: A hűtőrendszereket gondosan kell megtervezni, hogy megakadályozzák az ammónia vagy a szintetikus hűtőfolyadékok esetleges szivárgását a légkörbe. Az ammónia egészségügyi kockázatot jelent, a szintetikus hűtőfolyadékok pedig szivárgás esetén károsítják az ózonréteget.
- Energiahatékonyság: A pályákat csak akkor szabad hűteni, ha az időjárási körülmények ezt feltétlenül indokolttá teszik. A pályát a Naptól árnyékoló függönyöket kell használni, ahol kimutatható energiamegtakarítás érhető el.
- Környezeti hatások: A pályák építése szükségessé teheti a lejtők buldózerrel történő eltávolítását és a fák kivágását
- A létesítménykarbantartási tevékenységek hatásai [zaj, szennyezés, a természeti környezet megzavarása] : A táblákból, vendéglátásból, transzparensekből, ideiglenes standokból stb. keletkező hulladék
Egy bob-, szánkó- vagy szkeletonverseny lebonyolítása számos, az infrastruktúrák és az emberek koncentrációjához kapcsolódó intézkedést foglal magában. A környezetvédelmi intézkedések több cselekvési területbe is beletartozhatnak. Ezek a következők:
- A helyszín és a tereprendezés: A helyszín egy létesítmény és/vagy rendezvény kritikus pontja. Nemcsak a környezeti hatását határozza meg, hanem az elérhetőségét, a felhasználókhoz való közelségét és a vizuális hatást is. A helyszín megválasztása csökkentheti vagy fokozhatja a létesítmény vagy rendezvény negatív hatását. Egy környezetbarát helyszín általában pénzügyileg is stabilan működtethető. A helyszín kiválasztása új létesítmények vagy nemzeti/nemzetközi bajnokságok tervezése során történik. A kiválasztási kritériumokat a döntési folyamat során kell alkalmazni. Itt a legfőbb cél a környezeti hatások minimalizálása a legmegfelelőbb helyszín kiválasztásával, valamint a különleges tájak megőrzése és védelme
- A helyszín kiválasztásakor figyelembe veendő környezeti tényezők: Többek között a történelmi és régészeti jelentőségű építmények, a tömegközlekedés közelsége, illetve a hulladékfeldolgozóktól és szennyvíztelepektől való minél nagyobb távolság
- Természeti erőforrások: Természetvédelmi területek, erdők, vízforrások és a levegő minősége
- Természeti elemek: Az időjárási körülmények és a domborzati viszonyok
A helyszín kiválasztásánál szükséges a létesítmény tájba való integrálásának megtervezése, valamint védelmi, helyreállítási és kompenzálási akcióterv készítése is. Az, hogy a cortinai csúszópálya vonatkozásában készült akciótervek mit foglalnak magukban, nem találtam megbízható információt.
A helyszín és a rendezvényszervezés mellett legalább ennyire fontos a különböző felszerelések előállítása is, amikor a fönntarthatóságról beszélünk. Az IBSF környezetvédelmi iránymutatásai között olvasható, hogy „a sporteszközökben alkalmazott új technológiák fejlődése új anyagok gyártási folyamatokban való alkalmazásához vezetett.” Ezen anyagok némelyike potenciálisan mérgező, és káros lehet a felszerelés gyártása, használata vagy ártalmatlanítása során. Fontos szem előtt tartani egyes felszerelések rövidebb élettartamát, amelyek elavulnak, mielőtt üzemen kívülre kerülnének, és ennek eredményeként hulladékká válnának. A szövetség ezért célként tűzte ki a felszerelések minél inkább újrahasznosított anyagokból történő előállítását, az egyes tárgyak lehetőség szerinti többszöri felhasználását és újrahasznosítását, valamint a környezetbarát felszerelések és a helyi gyártási ismeretek népszerűsítését.
Az IBSF szorosan együttműködik a szponzorokkal és a beszállítókkal annak biztosítása érdekében, hogy termékeik és szolgáltatásaik környezetbarátak legyenek. Ezt egy szabványos szerződéskötési folyamat létrehozásával éri el a szövetség. A szponzorokat és a beszállítókat ösztönzik a környezetvédelmi követelmények betartására és betartatására. Saját szerepet kell vállalniuk a környezetbarát sport megvalósításában.
A sporteszközök gyártóival és a szponzorokkal szemben támasztott követelmények közé tartozik a gyártási folyamataikkal, hulladékgazdálkodási rendszereikkel, a kevesebb csomagolás használatával, termékeik újrafelhasználhatóságával és a nem mérgező anyagokkal kapcsolatos információk szolgáltatása stb.
A sportfelszerelések kérdését illetően a tagszövetségeknek és a sportolóknak lehetőségük van saját szintjükön cselekedni, és a nemzetközi szövetség arra ösztönzi őket, hogy:
- Válasszanak környezetbarát cikkeket (pamut, természetes szálak stb.)
- Ösztönözzék a helyben és ökológiailag előállított termékek használatát az importált termékek helyett, ami energiát, szállítást és pénzt takarít meg, valamint hozzájárul a helyi tudás és foglalkoztatás előmozdításához
- Szervezzenek kereskedési piacot/napot a már nem megfelelő/már nem használt felszerelések értékesítése számára
A környezetvédelmi útmutatásban szerepelnek még a tömegközlekedésre, a szállításra, az élelmiszerek beszerzésére, az energiafelhasználásra és a hulladékgazdálkodásra vonatkozó ajánlások is, melyek nagyjából megegyeznek a legtöbb sportág hasonló reguláival: lehetőleg elektromos vagy hibrid meghajtású járművek igénybevétele, a repülőgépes utazások, szállítások számának mérséklése, a versenyeken elfogyasztandó élelmicikkek helyi forrásból történő beszerzése, megújuló energiaforrások előnyben részesítése és a szemét minél nagyobb hányadának újrahasznosítása.
Mindebből az látszik, hogy a csúszósportágakban is vannak törekvések a zöldülésre, ám ez a gyakorlatban sajnos még nem a kellő mértékben érvényesül. Reméljük, a folytatásban jobban fognak alakulni ezek a dolgok.
A Zöld Olimpia következő részében a korcsolya fönntarthatósági megoldásait mutatom be a jövő héten.
A kiemelt kép forrása: Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=461992