Már egy hónap sincs hátra a téli olimpiáig, így ahogy a 2024-es nyári játékokat megelőzően, most is jelentkezik a Zöld Olimpia című cikksorozat, melynek keretében a téli sportágak fönntarthatósági és környezetvédelmi akcióit, terveit veszem górcső alá. Az olimpia kezdetéig tartó sorozat első részében a sísportágak kerülnek terítékre.
A téli olimpia programján hivatalosan tizenhat sportág szerepel idén, ám ezeket érdemes aszerint csoportosítani, hogy milyen módon űzik azokat: sível, korcsolyával, esetleg egyikkel sem. A Zöld Olimpia téli kiadásának első részében a sísportágakkal, azaz az alpesi sível, az északi sível, a síakrobatikával és amolyan kakukktojásként a hódeszkával fogok foglalkozni – utóbbi sportág azért kerül ide, mert a Nemzetközi Sí- és Hódeszka Szövetség (FIS) égisze alatt zajlanak versenyei.
Sokan síelnek hobbiszinten és a téli olimpiai sportágak közül a legnépszerűbbek közé tartozik az alpesi sí, de a síugrás, a sífutás és a biatlon is egyre nagyobb népszerűségre tesz szert, miközben a hódeszkázás inkább a 10-es, 20-as korosztály körében talál új rajongókra. Egy szó, mint száz: egy világszerte több millió embert vonzó sportágcsoportról van szó, éppen ezért az ezekért felelős FIS többek között erre alapozza fönntarthatósággal és környezetvédelemmel kapcsolatos törekvéseit.
Ahogy a nyári sportágak esetében, úgy itt is igaz az, hogy a nemzetközi szövetség sokat igyekszik tenni zöldebb működése érdekében. A FIS csatlakozott a párizsi klímaegyezményben foglalt vállalások teljesítéséhez oly módon, hogy 2030-ig felére kívánja csökkenteni ún. karbonlábnyomát, azaz szén-dioxid- és más károsanyagkibocsátását a 2015-ös értékekhez viszonyítva, utána pedig legkésőbb 2050-re szeretne karbonsemleges működést elérni, vagyis az összes kibocsátott károsanyagot igyekszik majd kompenzálni pl. faültetéssel.
A FIS a 2023/24-es szezontól kezdve szén-dioxid kalkulátort alkalmaz, amelynek az a szerepe, hogy naprakész adatokat gyűjtsön a szövetség kibocsátásáról, amibe beletartoznak a versenyek, az irodai tevékenységek és az utazások, szállítások egyaránt. A kalkulátor ingyenesen elérhető minden versenyszervező és nemzeti szövetség számára is, hogy ők is érdemi lépéseket tudjanak tenni saját karbonlábnyomuk mérséklésére.
A FIS az elmúlt kettő évben összegyűlt adatok alapján már 2024-ben és 2025-ben is több intézkedést valósított meg fönntarthatóbb működése érdekében:
- A szövetség svájci központjában megújuló energiaforrások szolgáltatják az áramot
- 2021 óta minden második FIS-kongresszus virtuális formában kerül megrendezésre, ezáltal ezeknek a nagy nemzetközi találkozóknak a karbonlábnyoma lényegében a felére zsugorodott
- A szövetség flottáját alkotó gépjárművek legalább 20%-ának elektromos és/vagy hibrid meghajtásúnak kell lennie
- Egyes szakágak bírói számára lehetővé tették, hogy távolból, akár otthonról dolgozhassanak a versenyek alatt
Ezen felül a FIS – követve a Forma-1 példáját – hozzálátott versenynaptárainak racionalizálásához, amelynek lényege, hogy a sportolóknak ne kelljen egy évadon belül kétszer is elutazniuk egy adott régióba, hanem egyszer, de akkor hosszabb időre. Az alpesisívilágkupa esetében az Észak-Amerikában rendezendő versenyeket tették egymás utáni időpontokra a 2023/24-es idénytől kezdve, ezáltal a férfiaknak, akiknek korábban külön időpontokban voltak ezek a viadalaik, most egy időablakban vannak, így a kevesebb utazás nagyban hozzájárul a karbonlábnyom csökkentéséhez, hiszen ebben – már mint a lábnyom nagyságában – a repülőgépek által a levegőben elégetett kerozinnak nagy szerepe van.
Esőerdők telepítésében vállal szerepet a szövetség
A FIS a karbonlábnyoma csökkentése mellett azon is dolgozik, hogy az elkerülhetetlen szén-dioxid-kibocsátást valahogyan kompenzálja, hiszen az elérni kívánt karbonsemlegességnek pontosan az lenne a lényege, hogy a szén-dioxid-emisszió 100%-a megtérüljön különböző zöld megoldásokkal.
A zöld megoldások egyike a szövetség esetében az esőerdők újratelepítése. Elsőre meghökkentőnek tűnhet, hogy egy olyan sportágakat magában foglaló nemzetközi szervezet, mint a FIS, olyan országokban zajló projektekben érdekelt, amelyek éghajlatuknál fogva nem igazán alkalmasak a sísportok és a hódeszka céljaira sem. Csakhogy tény és valóság, hogy az esőerdők jelentős mértékben hozzá tudnak járulni a Föld légkörének tisztaságához, ugyanakkor az elmúlt években – különösen az Amazonas térségében – rengeteg erdőt irtottak ki hol mezőgazdasági, hol bányászati célok elérése érdekében.
A szakértők egyetértenek abban, hogy ez egy rendkívül káros folyamat, ami nagyban növeli a globális felmelegedést, egyben rontja a levegő minőségét, hiszen az esőerdők jelentős mennyiségű szén-dioxidot tudnak megkötni, az összes ökoszisztéma közül konkrétan a legtöbbet, ezért pótolhatatlanok. Kutatások szerint az esőerdők megóvása a Föld hőmérsékletének legalább szinten tartása érdekében szükséges klímavédelmi intézkedéseknek akár 23%-át is kiteheti.
A veszélyben lévő északi összetett sikeres zöld példái
Az esőerdőkben található 20 évesnél idősebb fák képviselik a globális szén-dioxid-megkötési képesség 95%-át, miközben a biológiai sokféleségnek is fontos területei, hiszen a Földön föllelhető állat- és növényfajok több mint fele itt található meg. Ezek a fajok az élelmezés és a gyógyászat terén is rendkívül hasznosak tudnak lenni, éppen ezért az esőerdő a Föld időjárásában, atmoszférájában, élelmiszerrel és gyógyszerrel való ellátásában is kulcsfontosságú szerepet tölt be.
A FIS a Hűvös Föld névre hallgató kezdeményezés keretében támogatja az esőerdők újratelepítését, egyben az érintett területeken élő őslakos és odatelepült helyi lakosságot is, ezáltal nem csupán környezetvédelmi, hanem társadalmi és gazdasági célokat is szolgál.
A nemzetközi szövetség ténykedése persze nem merül ki a székház modernizálásában, a virtuális kongresszusokban és az esőerdők telepítésében. Magukon a versenyeken is számos olyan megoldást alkalmaznak, amelyek segítségével van remény egy zöldebb jövőre. Több sportágból is lehetne konkrét példákat hozni, de most álljon itt az az északi összetett, melynek lehet, hogy a mostani lesz az utolsó téli olimpiája. A 2024/25-ös világkupaszezon nyolc helyszínén különböző területekre fókuszálva tettek lépéseket a fönntarthatóság és a környezetvédelem irányába. Ilyen területek voltak pl. a hulladékgazdálkodás, az élelmiszerek gazdaságos fölhasználása, vagy a megújuló energiaforrások igénybevétele.
A motiváció jegyében a FIS egy díjat is alapított, mellyel a legjobban vizsgázó helyszínt jutalmazták a szezon végén. A tavalyi elismerést a németországi Schonach érdemelte ki az okos megosztott infrastruktúrával és a zöld mobilitással. Három kiemelkedő kezdeményezés különböztette meg ezt az eseményt. Először is, egy közös waxolósátor, amelyet központi, CO2-semleges fapellet fűtési rendszerrel szereltek fel, és ami kiváltotta a több elektromos ventilátoros fűtőberendezés szükségességét. Ez a kezdeményezés 14 tonna CO2-kibocsátást előzött meg. Másodszor, a rendezvény jegyértékesítési rendszerét zökkenőmentesen integrálták a helyi tömegközlekedéssel, lehetővé téve az ingyenes utazást a helyszínre és vissza Baden-Württemberg régióban, jelentősen csökkentve az autóhasználatot és a károsanyag-kibocsátást. Végül a hó előállításához felszíni vizet használtak fel egy közeli tóból. Ez a víz természetes módon visszatér az ökoszisztémába tavasszal, s a meleg hónapokban a környező mezőgazdasági területek öntözésére használható.
A projekt célja a helyszínre tömegközlekedéssel eljutó nézők számának növelése volt az utazással kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében. A helyszín kibocsátását a közös waxolósátorban található központosított, CO2-semleges fapellet fűtési rendszerrel is csökkentették, így kiküszöbölve több elektromos fűtőberendezés szükségességét. Ráadásul a megosztott infrastruktúra intelligensebb energiafelhasználást tesz lehetővé azáltal, hogy csökkenti a csapatok közötti redundanciákat. A hótermelést felelősségteljesen kezelik, a felszíni vizet egy közeli tóból szerzik be, amely tavasszal természetes módon visszatér az ökoszisztémába. Ez a megközelítés megőrzi a
vidék szezonális ritmusát azáltal, hogy lehetővé teszi a sístadion nyári mezőgazdasági hasznosítását.
A bevezetett intézkedések eredményei önmagukért beszélnek: a majdnem klímasemleges fűtési rendszernek köszönhetően 14 tonna szén-dioxidot takarítottak meg. A tömegközlekedés előnyben részesítése megközelítőleg 10 tonna CO2-megtakarítást ért el, miközben a megosztott infrastruktúra fokozta az energiahatékonyságot, s hozzájárult a vízgazdálkodás javításához is.
A versenyzőket, edzőket, bírókat, egyéb hivatalos személyeket, újságírókat és nézőket együttvéve közel 14 500-an látogattak ki a tavalyi schonachi versenyre – a nézők 20%-a tömegközlekedéssel érkezett a helyszínre az integrált jegyrendszernek köszönhetően. Összesen 25 tonna szén-dioxidot sikerült megtakarítani.
A finnországi Rukában a fönntartható hótermelést támogatják a hideg, száraz téli hónapokban (–10 és –20°C között), amikor a hóágyúzás akár tízszer hatékonyabb, mint a melegebb, párásabb környezetben – az energiaegységre jutó hómennyiség jelentősen magasabb lehet. Ráadásul az automatizált hóágyúzó rendszer több vizet és energiát takarít meg azáltal, hogy valós időben alkalmazkodik az időjárási viszonyokhoz és a hóigényhez. A hóágyúzás a téli hó összegyűjtésére és nyáron át történő megőrzésére is szolgál, hogy a következő szezonban korán felhasználható legyen. A folyamat során a hóágyúzó gépeken található hómélység-érzékelők biztosítják a hatékony hóelosztást és minimalizálják az energiafogyasztást. Ezek a fejlesztések együttesen akár 90%-kal is csökkenthetik az energiafogyasztást a hagyományos, korai hóágyúzáshoz képest.
A cél az volt, hogy megbízható hótakarót és optimális edzés- és versenykörülményeket biztosítsanak
több mint 200 napon át minden télen, miközben minimalizálják az energiafelhasználást a teljes hótermelési folyamat során.
2016 óta minden télen körülbelül 220 000 m³ havat termelnek és tárolnak. Nagy hókupacokat szigetelnek, hogy a havat egész nyáron át megőrizzék, majd a havat szétosztják a lejtőkön és ösvényeken a szezon eleji felhasználás érdekében. A teljes egészében szél- és vízenergiával működő rendszer – amely ötvözi a hógazdálkodást, az automatizálást és a hóvastagság-szabályozást – 2016 óta 90%-kal csökkentette a hó előállításához szükséges energiafelhasználást. Ez a megközelítés több mint 200 napra megbízható havat biztosít minden szezonban, támogatva az elitsportolók edzéseit és a nemzetközi versenyeket több síszakágban.
A részletezett példák mellett érdemes kitérni arra is, hogy Oslóban 100%-ban megújuló energiaforrásokból biztosították a versenyek áramigényét, az észtországi Otepääben zöld nagyköveti programot hirdettek, amelynek célja a szurkolók és a helyiek megismertetése a fönntarthatóság módszereivel. Lillehammerben szén-dioxid-kalkulátort alkalmaztak, Lahtiban minden helyi iskolás gyermek számára ingyen jegyet adtak az északi összetett népszerűsítése, egyben a környezettudatos közlekedési módszerek terjesztése érdekében, a két ausztriai helyszínen (Ramsau-Dachsteinben és Seefeldben) pedig a hulladékmennyiség csökkentése érdekében és az élelmiszerpazarlás ellen léptek fel.
Mindebből látszik, hogy a sísportokban is sokat tesznek a zöldebb, fönntarthatóbb jövőért. Remélhetjük, hogy a folyamatban lévő és a jövőbeli kezdeményezések sikeresek lesznek.
A Zöld Olimpia cikksorozat folytatódik, legközelebb a csúszósportágak, azaz a bob, a szánkó és a szkeleton fönntarthatósági megoldásait mutatom be.
A kiemelt kép forrása: Pexels