A hétvégén befejeződött a 2026-os profi dartsvilágbajnokság. Az idén először 128 játékos részvételével megrendezett torna ugyan több izgalmas mérkőzést is magával hozott, de a végkimenetel a papírforma szerint alakult: Luke Littler simán megvédte vb-címét, így egy évtized után az első lett, aki egymást követő kettő évben emelhette magasba a Sid Waddell-trófeát. Nem a döntő volt a vb legemlékezetesebb mérkőzése, de azért akadtak pozitív és negatív szempontból is olyan történések, amelyekről évek múlva is beszélni fogunk. Ebben a cikkben ezeket fogom kiemelni.
POZITÍVUMOK
Littler címvédése
Megmondom őszintén, több játékost is kedvelek a mezőnyből. Luke Littler nincs közöttük, mert amellett, hogy tehetsége vitathatatlan, azért meglátszik még rajta igen fiatal kora. A 19. születésnapját január 21-én ünneplő angol megosztó személyiség elsősorban a közönség felé nem egyszer produkált érdekes megnyilvánulásai miatt. Ebből kijutott az idei vb-re is, hiszen Rob Cross ellen riválisának szurkolt a nézők többsége, s amikor megnyerte a nyolcaddöntőt, akkor igen heves volt a reakciója, s a meccs után adott nyilatkozata („Akik fütyülnek, azzal, hogy megveszik a jegyet, az én pénzdíjamhoz járulnak hozzá.”) is többeknél kicsapta a biztosítékot még úgy is, hogy pénzügyi értelemben bizonyára valahol igaza van.
Amennyiben csak a mutatott játékát nézzük, akkor azt kell mondani, hogy ő volt a legjobb a 128-as mezőnyben, s nem volt véletlen, hogy már a világbajnokság előtt az övé volt a messze legalacsonyabb odds a fogadóirodáknál. Littler az egész tornán 32 szettet nyert meg, s csupán négyet bukott el – első három mérkőzését játszmaveszteség nélkül hozta le. Hét mérkőzéséből hatot 100 fölötti körátlaggal nyert meg, egyedül a David Davies elleni második körös összecsapásán maradt 100 alatt (97.15), de a nem túl acélos, a kiszállókra rengeteget hibázó walesi ellen ez is simán belefért. Ő dobta a legtöbb 180-at, övé lett a legmagasabb tornaátlag és a nyolcaddöntőt leszámítva csak sima mérkőzései voltak. Régen nem lehetett ekkora dominanciát látni a dartsban, mint amit most Littler produkál, hiszen már tavaly is alig akadt nagy torna, amit ne ő nyert volna meg. Az már csak hab a tortán, hogy az idén jócskán megemelt pénzdíjak keretében egymillió fontot, átszámítva 441 millió forintot keresett a vb-diadallal, ezáltal 2.7 millió fontos összeggel áll a világranglista élén. Előnye több mint másfélmillió font Luke Humphries előtt, így idén nem fogják megelőzni, leghamarabb a következő világbajnokság után fordulhat elő őrségváltás. A jelenlegi formákat elnézve viszont erősen kétségbe vonható, hogy 2026-ban, vagy 2027 elején fog ilyesmi történni – ez semleges szemmel nézve nyilván nem a legszerencsésebb kimenetel, de majd meglátjuk, mit hoz az idei év.
Van Veen lett a hollandok új legjobbja
A világbajnokságot megelőzően nem sokan számítottak, számítottunk arra, hogy a tornát követően nem Michael van Gerwen lesz a legmagasabban rangsorolt holland, márpedig ez történt. A háromszoros világbajnok a nyolcaddöntőben búcsúzott, Gian van Veen viszont elmenetelt a döntőig. Ott ugyan nagyon simán kikapott Littlertől, de ettől függetlenül feljött a rangsor 3. helyére, van Gerwen pedig visszacsúszott a 4. pozícióba. A tavaly Európa-bajnoki címet szerzett van Veen több komoly győzelmet is aratott a vb-n, különösen Luke Humphries ellen a negyeddöntőben aratott 5:1-es sikere szólt nagyot, hiszen teljesen állva hagyta a korábbi világbajnokot és világelsőt. Övé lett a torna legmagasabb átlaga, amelyet még a 2. fordulóban Alan Soutar ellen dobott (108.28) és összesen három 100+-os átlagot ért el. Teljesen megérdemelten jutott el a 2. helyig, ezáltal pedig a világranglista képzeletbeli dobogójának legalsó fokáig, s nagyon kíváncsian várhatjuk, mire lesz képes idén, tudja-e tartani pozícióját, s nyer-e további nagy tornákat. Az biztos, hogy mindenhol számolni kell vele.
Gary Anderson váratlanul jó szereplése
A torna előtt azt sem sokan gondoltuk, hogy Gary Anderson elmegy az elődöntőig. A rutinos skót, aki egészen szombatig az utolsó volt, aki meg tudta védeni világbajnoki címét (2015-ben és 2016-ban sem volt nála jobb), az utóbbi években ritkán alkotott maradandót, aminek oka elsősorban az volt, hogy saját bevallása szerint már nem a darts a legfontosabb az életében, hanem a családja. Sok tornát ki is hagyott, s az a gyanúm, hogy idén még több, főleg kisebb versenyről fog hiányozni, hiszen azzal, hogy a legjobb négyig jutott, a 14. helyről a 6.-ra ugrott föl a világranglistán, s az idei esztendő nagy részében nem túl sok pénzt fognak levonni tőle az utolsó 24 hónap eredményeit magában foglaló rangsorban, így várhatóan nem fog egyhamar sok helyet hátraesni. Ettől függetlenül nem volna rossz sokszor látni, hiszen újfent bebizonyította, hogy van még benne kraft, s látva a skót darts elég ramaty állapotát, ilyen szempontból is jól jönne, ha tudna még nagy eredményeket elérni. Hogy egy kicsit a vb-ről is beszéljünk: Anderson hat mérkőzéséből hármat is száz pont fölötti átlaggal abszolvált, közte a van Veen ellen elveszített elődöntőt is. Rengeteg 180-at dobott és kiszállózása is igen jónak bizonyult. Pedig nem úgy indult a tornája, hogy ennyire sikeres lesz, hiszen az első fordulóban csak döntőszettben tudta legyőzni Adam Huntot, majd a legjobb 32 között Jermaine Wattimena ellen is nagy csata végén aratott 4:3-as sikert. Van Gerwent és a torna legnagyobb meglepetésemberét, Justin Hoodot ellenben könnyedén verte a legjobb 16 és a legjobb 8 között. Megemelhetjük kalapunkat előtte, mert ezt a szereplést sokan nem láttuk jönni tőle.
Hood, Hurrell, Harrysson, Manby – ismeretlen játékosok nagy menetelése
Azzal, hogy a korábbi 96-ról 128-ra emelkedett a világbajnokságon résztvevő játékosok száma, lehetett arra számítani, hogy több, eddig alig vagy egyáltalán nem ismert dartsos is meg tudja mutatni magát a világnak, s akár meglepetést is tud okozni. Végül négy olyan ember is akadt a 128 között, aki olyan eredményt ért el, amire előzetesen még ő maga sem számított.
Közülük Justin Hood jutott a legmesszebbre, hiszen a január 1-jén rendezett negyeddöntőben szenvedett vereséget Gary Andersontól. Az alacsony, kopasz, balkezes angol játékos már első meccsén nagy közönségkedvenc lett azzal, ahogyan élvezte a játékot és azt a közeget, amelyet az Alexandra Palace-ban a közönség teremtett. Nagyon komoly szurkolótáborra tett szert, s nem csupán vicces viselkedése, hanem igen erős játéka miatt is. A 2. fordulóban a torna legjobb mérkőzésén győzte le a 6. kiemelt Danny Noppertet hirtelen halálban. Azon a meccsen még az sem törte meg, hogy ellenfele többször is 100 fölött kiszállót tudott kidobni olyan szituációban, amikor a kiszállás a mérkőzésben maradást jelentette számára. Az ezt követő két összecsapáson összesen egy szettet bukott el, s a nyolcaddöntőben 4:0-ra kiütötte a 11. kiemelt Josh Rockot, akit a torna előtt sokan titkos favoritként kezeltek. Gary Anderson már túl nagy falatnak bizonyult számára, de a negyeddöntős szerepléssel összegyűjtött 100 ezer font (44.1 millió forint) alighanem elegendő lesz Hood nagy álmának megvalósításához: az a terve, hogy kínai éttermet nyit. Reméljük, hogy a vállalkozás megvalósítása mellett azért játszani is látni fogjuk még, hiszen a világranglistán a 86.-ról az 50. helyre ugrott fel, s alighanem sok versenyen lehet vele számolni.
Most először szerepelt három svéd a profi világbajnokság mezőnyében, hiszen Jeffrey de Graaf, Oskar Lukasiak és Andreas Harrysson is ott volt az Ally Pally-ben. Harrysson amatőrként, a PDC észak-európai sorozatából kvalifikálta magát Londonba, de olyan jól teljesített, hogy nem sokon múlt profivá válása. Rögtön az 1. fordulóban nagy skalpot ejtett, hiszen a 12. kiemelt Ross Smith-t győzte le döntőszettben 3:2-re. A 2. körben a közönségkedvenccé vált japán, Szakaj Motomu ellen sima 3:0-ás sikert aratott, majd a 3. fordulóban újabb, előzőleg nála esélyesebbnek hitt ellenfelet ejtett ki Ricardo Pietreczko személyében. A nyolcaddöntőben nem volt messze attól sem, hogy az 5. kiemelt Jonny Claytont is hazaküldje, ám a rutinos walesi ellen már kevés volt a tudomány, azonban a 4:3-as vereség miatt sem szégyenkezhet. Azt sajnálhatja, hogy ott bukott el, mert ha megy még egy kört, akkor most a top 64-ben lenne a világranglistán, s így megkapta volna a profi tagságot. Az még nem világos, hogy indul-e a ma kezdődő selejtezőn, melynek végén néhányan ki fogják érdemelni a profik közötti helyet, de amennyiben igen, jó esélyei lesznek ott.
Bár az angolok alighanem Justin Hoodtól vannak elsősorban elolvadva, ha csak a meglepetést okozott játékosokat nézzük, de érdemes kiemelni két másik angol játékos szereplését is. James Hurrell a legjobb 16-ig jutott, amire szintén nem nagyon számított senki a torna előtt. Hurrellnek ehhez az eredményhez az is kellett, hogy a legjobb 32 között elbúcsúztassa a 4. kiemelt Stephen Buntingot. Ott elért 3:2-es győzelme még úgy is nagy szó, hogy Bunting nem volt igazán jó formában az egész vb-n, s igazából a teljes 2025-ös évben sem. Kiejtette a 29. helyen rangsorolt Dirk van Duijvenbodét is, a 20. kiemelt Ryan Searle ellen azonban már kevésnek bizonyult az, amit le tudott tenni az asztalra, de elért eredményének így is nagyon örülhet, hiszen első PDC-világbajnokságán egyből a nyolcaddöntőig jutott, a világranglistán pedig a 63.-ról a 48. helyre lépett előre, ezzel biztosítva tagságát a profik mezőnyében.
Végül egy angol tehetség, Charlie Manby kerül szóba, aki szintén első világbajnokságán vehetett részt. Első mérkőzése emlékezetes volt, de sajnos nem amiatt a játék miatt, amivel megverte a 26. kiemelt Cameron Menziest, hanem amiatt, amiről lejjebb, a negatívumok között még részletesen írni fogok. A második mérkőzésen az amerikai Adam Sevadát 3:0-ra győzte le Manby, majd a legjobb 32 között 4:2-re verte a rutinos Ricky Evanst. A nyolcaddöntő jelentette számára is a végállomást, hiszen 4:1-re kikapott Gian van Veentől, de megmutatta, hogy nem véletlenül tartják nagy ígéretnek a szakemberek. Mivel neki sincs profi tagsága, s a világranglistán a 81. helyre jött föl, ezért indulnia kell a ma kezdődő selejtezőn, amit meg is fog tenni. Bár igen nehéz ezen a tornán profi tagsághoz jutni a többszáz fős mezőnyben, de mindenképpen az esélyesek között kell említenünk.
Kovács Patrik tisztes helytállása
Közel két évtized után ismét volt magyar játékos a világbajnokságon, hiszen a létszámemelés keretében hazánk is kapott egy biztos helyet a mezőnyben. A hazai selejtezőtorna megnyerésével Kovács Patrik érdemelte ki a szereplés jogát. A rutinos ózdi játékos, akinek háta mögött számos European Tour-forduló és párosvilágbajnokság van, Callan Rydz ellen kellett volna, hogy csodát tegyen. A csoda, vagyis a továbbjutás nem sikerült, a tisztes helytállás azonban összejött Patriknak, aki ugyan 3:0-ás vereséget szenvedett, de mindhárom szettben méltó ellenfele volt az angolnak, s volt esélye az egyik szett megnyerésére is, de az sajnos nem jött össze. Minden bizonnyal a 2027-es vb-n is lesz magyar induló, aki remélhetőleg legalább hasonló teljesítményre lesz képes, mint most Kovács Patrik, akinek 84.93-as átlaga egy elfogadható szintnek felel meg.
A rekordok világbajnoksága
Azzal, hogy 128-as mezőny vett részt a tornán, borítékolható volt, hogy sok rekord fog megdőlni a világbajnokságon. Az nem nagyon volt kérdés, hogy meglesz-e a több mint ezer darab 180-as dobás, csak az, hogy hol áll meg a számláló. Végül 1127 darab tökéletes kör született – jó kérdés, hogy egy év múlva sikerül-e ezt is megdönteni. Ezen a tornán volt a legtöbb 100 fölötti meccsátlag, konkrétan 26, s a legtöbb 170-es kiszálló is – a legnagyobb befejezésből összesen 17-et láthattunk a három hét alatt. Amit sajnálhatunk, hogy kilencnyilas ezúttal nem született, ami viszont örömteli, hogy nem jöttek be azok a félelmek, amelyek arról szóltak, hogy a 128-as mezőnyben alacsonyabb lesz az átlag, mert sok olyan játékos fog kijutni, aki nem üti meg a mércét. Végül nem sok 80 pont alatti átlagot láthattunk, összességében véve tehát elmondhatjuk, hogy nem volt hülyeség a létszámemelés.
NEGATÍVUMOK
Fájóan sima volt a döntő
Az tény és való, hogy Luke Littler nem érdemtelenül védte meg világbajnoki címét, hiszen a legtöbb statisztikában ő bizonyult a legjobbnak, de semleges szemmel nézve azért nem volt a legjobb élmény, hogy a szombati döntő 74 perc alatt lezajlott és 7:1 lett a végeredménye. Az utóbbi években a legtöbb vb-döntő egyoldalúnak bizonyult, de ekkora különbségű kiütésre utoljára 2009-ben akadt példa. Érdekes módon akkor is egy holland volt a szenvedő alany, hiszen Phil Taylor verte ennyire könnyedén Raymond van Barneveldet. Megnézve azt, hogy Littler a legtöbb döntőjét hasonlóan simán nyerte meg az elmúlt másfél évben, akkor bizony lehetnek félelmeink a 2026-os szezonnal kapcsolatban, amennyiben azt szeretnénk, hogy minél többen tudjanak győzedelmeskedni, s ne legyen minden torna előre lefutott pusztán azért, mert Littler is részt vesz rajta. Persze arra nincs garancia, hogy az ifjú angol mindenhol győzni fog, mert neki is lesznek gyengébb napjai, amikor elkapható lesz, de egyelőre úgy tűnik, túl sok ilyen napra azért nem számíthatunk mostanában. Bízzunk abban, hogy a következő világbajnokság döntője nem a darázs miatt marad emlékezetes, hanem a játék miatt.
Ismét lebukott a drogozó angol
December 19-én sokkoló hír rázta meg a dartsos közösséget: kiderült, hogy Dom Taylor öt nappal korábban úgy győzte le 3:0-ra Oskar Lukasiakot a világbajnokság első körében, hogy közben tiltott szer, minden bizonnyal valamilyen kábítószer volt a szervezetében. A meccs után leadott mintájában mutatták ki a tiltott anyag jelenlétét az ellenőrök, ezért azonnal kizárták a tornáról, pénzdíját pedig elvették. Taylor volt az a játékos, aki már a tavalyi világbajnokságon is indulhatott volna, ám pár héttel a torna előtt drogfogyasztáson érték, ezért diszkvalifikálták. Esete azért különösen megdöbbentő, mert a Lukasiak elleni győzelmet követően úgy nyilatkozott, hogy túl van a 2024 végi botrányon, s most már tisztán versenyez. Mint kiderült, hazudott, s ezt utólag ő is elismerte egy közleményben, melyben arra hivatkozott visszaesése okaként, hogy számos csapás érte családi körben, többek között meghalt a kislánya és más veszteségek is érték. Nyilván – amennyiben mindez igaz – ez nagyon súlyos helyzet, s valahol érthető, ha az ember ilyenkor nem tud helyesen cselekedni, de elég nagy esély van rá, hogy Taylort nem fogjuk többé a PDC színpadán látni. Alighanem komoly eltiltásra számíthat, ha csak nem veszik figyelembe a döntéshozók nehéz családi helyzetét. A visszaesőkkel azonban sehol sem szoktak túlzottan kíméletesen bánni – várhatóan itt sem tesznek kivételt…
Cameron Menzies egy pszichiátriai eset
A világbajnokság másik nagy botrányára föntebb már tettem némi utalást. A 26. kiemelt Cameron Menzies az Charlie Manby elleni első fordulós mérkőzését úgy vesztette el 3:2-re, hogy 2:1-re vezetett, s meccsnyilai is voltak, hogy 3:1-gyel lezárja az összecsapást. Mindet elrontotta azonban, ezen pedig annyira fölhúzta magát, hogy elbukta az utolsó kettő játszmát és kiesett. Vereségét olyannyira nem tudta földolgozni, hogy a színpadon előbb rátette a kezét az egyik tűzijátékgépre, majd teli ököllel elkezdte püfölni az italos asztalát. Ez utóbbi cselekmény következtében véresre verte a kezét, emiatt kórházba kellett szállítani. A PDC részéről rögtön a mérkőzés után jelezték, hogy minden támogatást megadnak Menziesnek, akiről már évek óta lehetett tudni, hogy mentálisan a leggyengébb játékos a teljes mezőnyben, ám ilyen dühkitörése még sosem volt. Természetesen a támogatás mellett, ami minden bizonnyal pszichológiai és orvosi értelemben fog megvalósulni, a fegyelmi vizsgálatot is le kell folytatni, aminek kimenetele még nem ismert. Profi tornán nem sűrűn akad példa ennyire vehemens magatartásra. Talán utoljára Colin Lloyd volt az, aki még a 2011-es világbajnokságon bevert egyet a táblának dühében gyenge játéka miatt – Lloyd akkor 2000 font pénzbírsággal megúszta a történteket. Meglátjuk, hogy Menzies mit fog kapni, ha egyáltalán kap valamilyen szankciót, de az biztos, hogy mostanában ritkábban fogjuk látni, mert amellett, hogy kezelésre szorul, őt is érték családi veszteségek, amelyek nagyban hozzájárultak kiborulásához. Ettől függetlenül így nem szabad viselkedni nyilvános térben, ahogy akkor ő tette.
Az osztrák kedvenc ittasan aratott győzelme
A világbajnokság harmadik nagy botrányát egy rutinos játékos okozta, akinek – főleg itt Közép-Európában – sok szurkolója van, mivel sokáig a térség egyetlen profi éldartsosa volt. Ő Mensur Suljovic, aki az utóbbi években már nem tartozott az élmezőnybe, de az idei vb-n ment két kört. A második fordulóban a 32. kiemelt Joe Cullen ellen lépett színpadra, s előzetesen ellenfelét tartották, tartottuk a meccs esélyesének. Csakhogy Suljovic igen látványosan és hosszasan ünnepelte megnyert legjeit, pláne szettjeit, amivel már nem csak Cullent és a közönség nagy részét akasztotta ki nagyon, de még Kirk Bevins mérkőzésvezetőnek is rá kellett szólnia, hogy igyekezzék kivenni a nyilait a táblából. A 3:1-re megnyert mérkőzés utáni interjú során vált teljesen egyértelművé, amit addig csak sejteni lehetett, hogy az osztrák nem teljesen józanul állt ki erre az összecsapásra. Az alapból nem túl erős angoltudással bíró, szerb származású bécsi játékos ugyanis alig tudott megszólalni, annyira részeg volt.
Erős pillanat volt, amikor az interjút fordító magyar kommentátor, Bartha Zoltán „Úristen, milyen állapotban van Suljovic” megjegyzést fűzött bele a fordításba, mert tényleg megdöbbentő volt hallani, mennyire nem pörgött a nyelve az osztráknak. Cullen X-oldalán csalásnak minősítette azt, ami történt. Az biztos, hogy a PDC-nek valamit kezdenie kell az ilyen esetekkel. Jó volna, ha a jövőben nem fordulna elő az, hogy valaki ittas állapotban álljon a tábla elé – csak összehasonlításképpen: a magyar bajnokságon évek óta tilos részegen megjelenni egy játékosnak, mert úgy nem engedik indulni. A profiknál is be lehetne vezetni hasonló szabályt: akinél fölmerül a részegség gyanúja, azt szondáztatni kell, s ha nem nullát mutat a kijelző, akkor hazazavarni.
Van den Bergh, Michael Smith, Wright – kiemeltek, akiknek nem a vb hozta meg az áttörést
Ahogy a legtöbb nagy dartstornának, úgy a 2026-os PDC-világbajnokságnak is bőven megvoltak a maga meglepetései negatív értelemben is, azaz ezúttal is voltak olyan kiemeltek, köztük korábbi világbajnokok, akik alulmúlták korábbi önmagukat. Sajnos idén is ebbe a kategóriába tartozik Peter Wright. 2020 és 2022 világbajnoka lassan három éve nem tud tartósan jól játszani, sőt, egyre rosszabb formában dob, átlaga alig-alig megy 90 pont fölé. A skót rengeteget fogyott életmódváltásából fakadóan, igyekszik egészségesebben élni, azonban nála – szerintem – sosem a testsúly, vagy az egészségi állapot jelentette a formahanyatlás fő okát, hanem a mentális zavarok. Értem ezalatt örökös nyílcseréit, amiben ráadásul szintet lépett a vb-n az Arno Merk elleni 2. körös mérkőzésén, amikor meccsen belül váltott át másik készletre. Ettől sem lett jobb a játéka, így simán kikapott a névtelen némettől, miközben csupán 79.2-es körátlagot tudott elérni. Első meccsén Noa-Lynn van Leuvent le tudta győzni 3:0-ra, de ott elért 83.51-es átlaga sem éppen a PDC élmezőnyének színvonala. Nem nagyon hiszek abban, hogy Kígyómarás még valaha valóban meg fog marni bárkit is a nagyok közül. Jó lenne, ha tudna javulni a játéka, de egyre kilátástalanabbnak érzem ezt. Úgy gondolom, hogy amennyiben a nagy fogyás után idén sem talál vissza a helyes útra, akkor ez lesz az utolsó szezonja.
Michael Smith számára borzalmas év volt 2025, hiszen amellett, hogy ő is tartós visszaesésben van a játékot illetően, különböző egészségügyi problémák is hátráltatták. Kisebb csoda, hogy kiemelést kapott a világbajnokságra, de 28. helyezése pontosan mutatta, hogy nem biztos, hogy nagy eredményt kell várni tőle. A nagy eredmény el is maradt. Wrighthoz hasonlóan ő is csak egy, a női mezőnyből érkezett ellenfelet tudott legyőzni Lisa Ashton személyében 3:0-ra, azonban a 2. fordulóban Niels Zonneveld már túlságosan nagy falatnak bizonyult – a fantasztikusan kiszállózó holland ellen 3:1-es vereség lett a vége. Az ő esetében jobban lehet reménykedni abban, hogy visszatér még a legjobbak közé, mivel jóval fiatalabb Wrightnál, s ő nem szenved kényszeredett nyílcserélgetésben. Az a fő kérdés vele kapcsolatban, hogy egészségügyi problémái, így ízületi fájdalmai és látászavarai megszűnnek-e teljesen idén, mert ha nem, akkor lesznek nehézségei 2026-ban is. Kívánom, hogy ne legyenek, mert egy jó Michael Smith-re szüksége van a sportágnak.
Végezetül Dimitri van den Bergh kerüljön ide. A belga játékos, aki kétszeres ifjúsági világbajnok, World Matchplay-győztes és korábbi világranglista-5., a tavalyi év nagy részét kihagyta, mert szünetet kellett tartania pályafutásában. Korábban többször is küzdött pánikrohamokkal, felesége pedig szívműtéten esett át, vagyis nehézségek nála is akadtak bőven. Ezekből azonban vissza tudott térni, amit 2024-es UK Open-győzelme bizonyított. Azóta viszont nem igazán találja jó formáját, s egyelőre az látszik, hogy a nagy pihenő sem segített, mert a világbajnokságon nagyon sima, 3:0-ás vereséget szenvedett az alacsonyan jegyzett Darren Beveridge-től. Van den Bergh átlaga épphogy átlépte a 80-at (80.64) és összesen egy leget tudott nyerni. Jelenleg 25. a világranglistán, így pont lecsúszott a kiemelésről a január végén esedékes World Mastersen, vagyis selejteznie kell, hogy főtáblára kerüljön a tavaly óta pontszerzőnek számító versenyen. Neki is sok munkája lesz még, ha vissza akar kerülni a legjobbak mezőnyébe, amely egyre sűrűbb, ezáltal egyre nehezebb a top 16-ba, top 20-ba beférkőzni. Kíváncsian várom, sikerül-e neki.
Egyébként, ha már a belgáknál tartunk, érdemes megemlékezni arról is, hogy öt belga játékos indulhatott a világbajnokságon: van den Bergh mellett a 18. kiemelt Mike de Decker, valamint a korábbi Premier League-szereplő Kim Huybrechts, a rutinos Mario Vandenbogaerde és az amatőr világbajnok Andy Baetens. Mindannyian az első fordulóban kiestek, vagyis a belgák nyeretlenül zárták a világbajnokságot. Ez önmagában is igen arcpirító, de abból a szempontból különösen, hogy a PDC éppen idén nyit még jobban Belgium felé, hiszen a European Tour keretében a szokásoknak megfelelően Wiezében és Antwerpenben is rendeznek versenyt, s idén először a Premier League is ellátogat a kikötővárosba. Amennyiben a nagy érdeklődést a jövőben is fönn akarják tartani a belgák körében a dartsesemények iránt, akkor legközelebb ennél jobb vb-szereplés fog kelleni.
Ez volt a dartsvilágbajnokság értékelése. A következő nagy torna a január 28. és február 1. között esedékes World Masters lesz, ugyanakkor ezen a héten szurkolhatunk a magyaroknak, akik részt vesznek a Q-School-on, a PDC selejtezőjén, amelynek sikeres teljesítésével profi tagságot lehet szerezni.
A kiemelt kép forrása: Getty Images