Elérkeztünk az év utolsó hét napjához, úgyhogy a Sportudvaron – a havi összefoglalók mellett – az általam legjobban figyelemmel kísért sportágak idei történéseinek értékelésével jelentkezem. A sorozat első két részében a Forma-1 kerül terítékre. Egy igen hosszú és érdekes szezonon van túl az elitkategória. Az idényt három részre lehetne osztani: Oscar Piastri, Lando Norris és Max Verstappen dominanciájára. Ez alapján mindhárman megérdemelték volna a világbajnoki címet, de végül két tökéletes hétvége Norris sikerét eredményezte. Voltak ennek az évadnak bőven beszédtémái úgy pozitív, mint negatív értelemben is – a kétrészes cikksorozat első kiadásában a világbajnoki csatározásra tekintek vissza.
A világbajnoki küzdelem
A 2024-es szezon második felében már világosan látható volt, hogy a csapatok szintjén a McLaren átvette a Red Bull vezető helyét, s végül meg is nyerte a konstruktőri világbajnokságot. Amennyiben nincs Max Verstappennek az év első felében látott dominanciája, akkor akár az egyéni címre is esélye nyílhatott volna mind Lando Norrisnak, mind Oscar Piastrinak. Verstappen az idény második felében alig nyert futamot, de jól be tudta osztani előnyét, így Las Vegas-ban ünnepelhette negyedik vb-címét. Abban viszont mindenki egyetértett egy évvel ezelőtt, hogy a 2025-ös évadban kutya nehéz dolga lesz a hollandnak, mivel a Red Bull visszaesése finoman szólva jól látható volt.
Az idei szezon előtt a többség McLaren-sikert várt mind az egyéni, mind a konstruktőri világbajnokságban, ugyanakkor az egyéni kapcsán az is kérdés volt, hogy ha McLaren, akkor Norris vagy Piastri? Két fiatal és még nem túlságosan nagy F1-es rutinnal rendelkező pilótáról van szó (Norris a hetedik, Piastri a harmadik idényét teljesítette 2025-ben), akiknek egyszer sem volt esélyük a világbajnoki címért küzdeni. Már a szezon kezdete előtt érdekes kérdés volt az is, hogy amennyiben mindketten versenyben lesznek a vb-elsőségért, akkor a McLaren vezetése hogyan fogja kezelni a házon belüli rivalizálást. Az is jó kérdés volt, hogy Verstappennek lesz-e bármi esélye harcba szállni az ötödik világbajnoki címért, ami Red Bull-rekordnak minősülne. Abban szinte mindenki egyetértett, hogy más szereplők aligha fognak érdemben beleszólni a világbajnoki cím sorsába, bár az tény és való, hogy a Ferrari és a Mercedes kapcsán is kissé a homályban tapogatóztunk.
Ilyen előzmények után érkezett el a szezon első futama, az Ausztrál Nagydíj, melyet meglepő módon esős körülmények között rendeztek. Piastrinak esélye volt arra, hogy hazai győzelemmel kezdje az évet, azonban többek között ő is áldozata lett a változó, nem éppen ideális körülményeknek. Pár körrel a leintés előtt az utolsó előtti kanyarban kicsúszott a füves bukótérbe, ahonnan kisebb csoda folytán tudott visszakecmeregni a pályára. Dobogós eredményt dobott el magától, de végül a 9. helyen ért be, vagyis nem nullázott. Norris győzött Verstappen előtt, míg George Russell a 3. helyre hozta be a Mercedest.
A McLaren dominanciáját jól mutatta, hogy az első kilenc nagydíjon mindig dobogón állt legalább az egyik versenyző, de hétszer mindketten. Kizárólag Japánban és Emilia-Romagnában nem McLaren-győzelem született – mindkét helyszínen Verstappent intette le elsőként a kockás zászló. A holland a melbourne-i 2. hely után Kínában a 4. lett, s ezt követte a szuzukai győzelem, amelyben nagy szerepe volt az időmérő megnyerésének, hiszen nagyon nehéz előzni, s ezt a két McLaren be is mutatta az egész versenyen – lényegében bekísérték Verstappent a célba.
A címvédő a két győzelmen túl Dzsiddában lett második, háromszor végzett a 4., egyszer a 6. és egyszer a 10. helyen. Ezt a 10. helyet Barcelonában könyvelhette el, holott a pályán az 5. helyen haladt át a célvonalon. Itt követte el azt a hibát, ami végülis azt eredményezte, hogy nem tudta idén is megnyerni a világbajnoki címet. Néhány körrel a Spanyol Nagydíj leintése előtt beküldték a biztonsági autót, s az „ingyen” kerékcserék során Verstappen Red Bull-jára a kemény gumik kerültek fel, mivel már csak abból volt készleten friss szett. A holland alaposan fölháborodott ezen, miközben mindenki más a lágykeverékű abroncsokra szavazott. Nem meglepő módon az újraindítás után sorra mentek el mellette a riválisok. Russellt visszaelőzte, ám a csapat rászólt, hogy engedje vissza maga elé, mert szerintük a pályán kívül előzte meg, amiért büntetés járt volna. Az ekkor már idegállapotban versenyző Verstappen nagy nehezen visszaengedte maga elé a britet, de nekiment. Utóbb derült ki, hogy nem a pályán kívül előzött, ezért nyugodtan megtarthatta volna pozícióját. Ennek fényében különösen fájó számukra (pláne a világbajnoki tabella végeredményét látva), hogy akkor így döntöttek, mert máskülönben arra az ütközésre sem került volna sor, amiért Verstappen 10 másodperces időbüntetést kapott, amivel a 10. helyre lett hátra sorolva.
Ez volt az a pillanat, amikor sokan úgy gondoltuk, hogy Max Verstappen kiszállt a világbajnoki címért folytatott versenyfutásból. A kettős McLaren-győzelmet hozó futam után ugyanis az élen álló Piastrival szemben 49, Norrisszal szemben 39 pontos hátrányt szedett össze, miközben mögötte Russell csupán 26 egységgel volt lemaradva. Eközben a McLarennél is érdekes dolgok történtek: az a pilóta kezdte erősebben a szezont, akitől kevésbé vártuk. Oscar Piastri az első kilenc nagydíjból ötöt nyert meg, Norris pedig csak kettőt – innen nézve hízelgőnek tűnhetett a britre nézve, hogy csak tíz ponttal volt elmaradva csapattársa mögött.
A Spanyol Nagydíjat követte a Kanadai GP, amely olyan eseményt hozott, ami könnyen derékba törhette volna a McLaren egyéni bajnoki címmel kapcsolatos álmait. Az egész hétvégét a Mercedes és főleg George Russell dominálta, aki rajt-cél győzelmet aratott Montréalban, miközben csapattársa, Kimi Antonelli megszerezte élete első dobogós helyezését azzal, hogy 3. lett. Max Verstappen zárt a 2. helyen, vagyis ez volt az első futam, amelyen nem volt McLaren-pilóta a pódiumon. Pedig egészen a 70 körös verseny 67. köréig úgy tűnt, hogy Piastri vagy Norris lesz a 3. Norris ekkor azonban kamikaze manőverre szánta el magát – a célegyenesben akart elhúzni csapattársa mellett, aki azonban erőteljesen védte pozícióját. Ennek következtében Norris a falnak csapódott és kiesett, Piastri pedig visszaesett Antonelli mögé és a 4. helyen fejezte be a futamot. Ez volt az első komolyabb kardcsörtetés a két papayasárga overálba öltözött versenyző között, s ekkor jött elő először az a kérdés, hogy a csapatvezetés hogyan tudja kezelni a két, egyaránt a vb-címért küzdő pilóta rivalizálását, mivel előbb-utóbb valaki mögé oda kellene állni.
A Red Bull-nál is zajlott az élet. Július 10-én gyakorlatilag a semmiből érkezett a hír, hogy Christian Hornert azonnali hatállyal menesztik a Forma-1-es csapat éléről. A döntés és annak bejelentése még magát Hornert is váratlanul érte, mivel aznap reggel közölték vele a rossz hírt. Minden bizonnyal tavaly január, február környéke óta, amikor a csapatvezető-ügyvezető nőügye kipattant, érlelődött a Red Bull tulajdonosi körében ez a döntés, hiszen emlékezhetünk rá, hogy annak idején a tulajdonosok egyik része ki akarta rúgni Hornert, másik része viszont nem, azonban a maradást preferálók voltak szűk többségben a tulajdoni hányadot tekintve, ezért végül maradhatott. A Horner-ügy komoly konfliktusok forrása volt a csapaton belül – különösen Jos Verstappen, Max édesapja került igen hűvös viszonyba Hornerrel. Ugyan sikerült a súrlódásokat legalább annyira elsimítani, hogy a 2024-es szezon első harmadában folytatódott a Red Bull és Verstappen dominanciája, azonban minden bizonnyal rányomta a bélyeget a csapaton belüli hangulatra ez a szövevényes történet és annak erőltetett lezárása. Nyilvánvalóan a McLaren is sokat fejlődött, de azt gondolom, ha már 2024 elején elküldik Hornert, másképpen alakulnak ezek a dolgok.
Az istállót annak 2005-ös megalapítása óta vezető Horner utódját is bejelentették július 10-én: az addig a Visa RB-t irányító Laurent Mekies lett a Red Bull új csapatfőnöke. A francia szakember ferraris időszakából vált ismertté, majd átigazolt a Red Bull-családhoz, s ott igen hamar nagyon magas pozícióba tették. Kezdetben többen féltették a nagy feladattól, hogy ezt nehezen fogja megugrani, de mint a szezon második felében kiderült: megugrotta, nem kicsit, nagyon. Erről lejjebb írok még.
A nyári időszak nagy részében folytatódott a McLaren egyeduralma, mégpedig olyannyira, hogy zsinórban négy nagydíjon, köztük a Magyar GP-n aratott kettős győzelmet. Ebből háromszor Norris végzett Piastri előtt, míg az ausztrál Belgiumban volt jobb a britnél. Eközben Verstappennek egy kiesés, egy 5., egy 4. és egy 9. hely jött össze, így még egyértelműbbé vált a helyzet abból a szempontból, hogy trónfosztás lesz a szezon végén. Szokás szerint a mogyoródi futam után következett a közel egyhónapos nyári szünet, amelynek Piastri kilencpontos előnnyel vághatott neki Norris előtt, míg Max Verstappen már 103 egységnyi lemaradásban volt az ausztrálhoz képest. Mindenki biztosra vette, hogy a nyár végén és ősszel az lesz a fő kérdés, hogy melyik McLaren-pilóta lesz a világbajnok. A csapatok pontversenye, amelynek végkimenetele a világbajnoki cím szempontjából igazából egy pillanatig sem volt kérdéses, ekkorra már matematikailag is majdnem eldőlt, hiszen a McLaren több pontot gyűjtött, mint a 2. és 3. helyen álló Ferrari-Mercedes tandem.
A nyári pauza után a Holland Nagydíjjal folytatódott a szezon. A McLaren itt már tavaly is jobbnak bizonyult Verstappennél, úgyhogy nehezen lehetett elképzelni, hogy a címvédő éppen itt kezdi meg felzárkózását, már amennyiben képes lesz felzárkózni, mert akkor (augusztus végén) erre sok esélyt nem lehetett adni. Piastri ott folytatta, ahol a nyári szünet előtt abbahagyta: újfent győzött. Norris viszont nem látta meg a kockás zászlót, ugyanis autója olajszivárgás miatt megállt. Ez azt jelentette, hogy Piastrinak immár 34 pontos fórja volt csapattársával szemben, vagyis először lett nagyobb az előnye, mint a futamgyőzelemért járó 25 egység. Norris nem volt a legjobb lelki állapotban, több nyilatkozatából is azt lehetett leszűrni, nem bízik önmagában, s arra készül, hogy segítenie kell csapattársát.
Egy héttel Zandvoort után Monza következett, s Max Verstappen Imola után a másik olaszországi versenyt is megnyerte. Mekies júliusi érkezése óta nem ez volt az első győzelme, mivel július végén a spái sprinten is ő diadalmaskodott. Elhangzott az Olasz Nagydíj hétvégéjén, hogy az új csapatvezető érkezésével alapjaiban változott meg a Red Bull-nak a hétvégékhez való hozzáállása. Amíg Horner idejében inkább a hétvégét megelőző szimulációk adataira alapozták az autók beállításait, addig Mekies vezetésével sokkal jobban koncentráltak a versenyzők pénteki visszajelzéseire, s ezek alapján igyekeztek a lehető legjobban belőni a kocsikat az időmérőre és a futamokra. Verstappen Monza után Bakuban sem talált legyőzőre, ellenben a McLaren addigi leggyengébb produkciójával rukkolt elő az azeri főváros utcáin: sem Norris, sem Piastri nem találta az igazán jó formát. Piastri különösen gyengélkedett, mert az időmérőn nem jutott be az utolsó szakaszba, a futamon pedig fél kört sem tett meg, mert az első kör során falnak csapta autóját. Norris csak a 7. lett, így Verstappen egészen sok pontot hozott rajtuk, de hátránya még így is 44 pont volt Norris, és 69 Piastri mögött.
Szingapúrban George Russell megszerezte idei második győzelmét, mögötte Verstappen és Norris ért célba, Piastri pedig 4. lett. Austinban Verstappen újabb győzelmet aratott. Ezúttal Norris lett a 2., Piastri viszont csak ötödikként zárt, így Norris vb-esélyei kezdtek visszatérni: már csak 14 pont volt a hátránya csapattársa mögött, Verstappen pedig még mindig futamgyőzelemnyi távolságon kívül követte őket, de a Magyar Nagydíj utáni 103 pontos lemaradásának több mint felét eltüntette. Egyértelműen fejlődött a Red Bull, s nem csupán a föntebb említett szemléletváltás miatt, hanem azért is, mert a jövő évi autó fejlesztésének „kárára” több időt és energiát fektettek az idei versenygépbe, hogy legalább tisztes helytállásra képesek legyenek.
Austint Mexikóváros és Interlagos követte. Ekkor azt találgattuk, vajon folytatódik-e Verstappen fölzárkózása és ebből eredően a McLaren viszonylagos gyengélkedése, vagy a papayák magukra találnak, s lezárják a vb-küzdelmet. A két latin-amerikai forduló után azt lehetett erre válaszolni, hogy igen, lezárják, ugyanis magukra találtak. Egészen pontosan Lando Norris talált magára, aki mindkét versenyt megnyerte, így a Magyar Nagydíj után először ünnepelhetett a dobogó tetején. Eközben Oscar Piastri folytatta sorozatát: Austin után Mexikóban és Brazíliában is csak az 5. helyen végzett. Max Verstappen két 3. helyezést hozott össze ezeken a versenyeken. Mexikóváros hozta meg a vb-pontversenyben a végül sorsdöntőnek bizonyuló fordulatot: Norris megelőzte Piastrit, s a Brazil GP-t követően már 24 pont volt az előnye. Piastri formahanyatlása oda vezetett, hogy most már nem csak előre, hanem hátra is kellett figyelnie, mert Verstappen 25 pontra megközelítette, vagyis amennyiben a holland futamot nyer, az ausztrál pedig pontot sem szerez, utol is érik egymást a tabellán.
Aki viszont ekkor azt hitte, hogy ebben a szezonban már nem lesz több csavar, az nagyot „csalódhatott”. Las Vegas-ban Norris ismét megszerezte a pole pozíciót, azonban a rajt során nem tudta kivédekezni Verstappen támadását – az 1. kanyarban lesodródott az ideális ívről, a holland pedig megelőzte. Verstappen győzött, Norris lett a 2., Piastri pedig a 4. A futam után kb. egy órával kiderült, hogy mindkét McLaren-autó vizsgálat alá került a padlólemez túlzott kopása miatt. Miután mindkét kocsi esetében bizonyságot nyert, hogy a megengedett 1 mm-nél nagyobb mértékben kopott a padlólemez, ezért a szabályok értelmében mind Norris, mind Piastri a kizárás sorsára jutott, amivel eldőlt, hogy a korábban a McLaren kezében volt vb-küzdelem háromszereplőssé vált: a föltámadó Verstappen bejelentkezett a világbajnoki címre. Piastrit ekkor pontokban már teljesen utolérte, Norrisszal szemben pedig 24 pontos lemaradása volt, miközben hátra volt a Katari és az Abu Dhabi Nagydíj, valamint a katari sprint.
A Katari Nagydíjra egy még sosem látott szabályozást hozott a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA). Mivel a luszaili pálya aszfaltja a szokottnál is jobban fogyasztja a gumikat, ezért a versenyre előírták, hogy maximum 25 kört lehet megtenni ugyanazzal a szettel. A versenytávból fakadóan ez kettő kötelező kerékcserét jelentett. Ez az egyszeri szabályozás a stratégiák fölforgatását eredményezte, mert eleve senki sem készülhetett úgy, hogy megpróbálja egy kiállással teljesíteni a versenyt. Még jobban megkavarhatta a dolgok alakulását, ha be kellett küldeni a biztonsági autót. Márpedig be kellett küldeni, méghozzá a 7. körben. Ekkor szinte mindenki le tudta első kötelező cseréjét, ami azt jelentette, hogy a 32. körig mehettek el az új gumikkal. A két McLaren azonban kint maradt – ők mindenáron el akartak jutni a 25. körig, mert úgy gondolták, hogy van akkora tempóelőnyük a komplett mezőnnyel szemben, hogy simán vissza tudnak jönni elé, ami Verstappennel szemben komoly előnyt jelenthetett volna. Csakhogy a pénteki és szombati napon látott nagy fölény vasárnapra nagyrészt elolvadt, ráadásul a McLaren különutas stratégiája nem igazán működött, mert amíg Piastri és Norris a kemény keverékű gumikon mentek a 24., illetve 25. körig, addig szinte mindenki más lágy, vagy közepes keverékeken száguldott a 7. kört követően. A 32. körben újfent bejöttek a McLarenek a második kötelező cserére – innentől fogva abban reménykedtek, hogy a frissebb gumikon utol tudják érni és megelőzik az élre került Verstappent, csakhogy Norris forgalomba került és csupán az utolsó előtti körben tudta megelőzni Kimi Antonellit, de akkor is azért, mert az olasz kicsúszott az egyik kanyarban a pályáról. Norris csak a 4. lett, miközben Verstappen győzött, Piastri pedig a 2. helyen ért be, ezzel 12 pont előnye maradt Verstappennel szemben, aki átvette a 2. helyet az ausztráltól, de még neki is maradt esélye a vb-címre, hiszen 16 pontos lemaradása volt csapattársával szemben.
Úgy érkeztünk el tehát az Abu Dhabi-ban rendezett szezonzáróhoz, hogy a nyári szünetben még 103 ponttal vezető Piastri immár négypontos hátrányban volt Verstappennel szemben, míg Norrisnak elegendő volt a dobogós helyezés, hogy megszerezze a világbajnoki címet. A szezonzáró hétvége pénteki nyitónapját követően nehéz volt meghatározni az erősorrendet, márpedig az időmérőnek is hatalmas jelentősége lehet a világbajnoki döntőben már csak azért is, mert a Yas Marina-pályán nem sok előzési pont található. Komoly küzdelem dúlt a vb-aspiránsok között a kvalifikáción, de végül Max Verstappen szerezte meg a pole pozíciót Norris és Piastri előtt. A holland, aki az év közepén már lemondott az ötödik világbajnoki címről, úgy állt hozzá az utolsó futamhoz, hogy rajta semmi sem fog múlni, megtesz mindent, s hogy ez mire lesz elég, az majd kiderül. Rajt-cél győzelmet aratott, vagyis rajta tényleg nem múlt semmi. Norris biztonságit autózott, csak arra törekedett, hogy dobogós legyen, mert az neki bőven elég. Viszonylag simán elengedte maga mellett Piastrit, akinek még győzelem esetén is a többiek eredményeitől függött, hogy meglehet-e a világbajnoki cím. Végül Verstappen-Piastri-Norris sorrendben futottak be, ami azt jelentette, hogy Lando Norris 423 ponttal megnyerte a 2025-ös Forma-1-es világbajnokságot. Az utóbbi négy évben győztes Max Verstappen 421 ponttal végzett a 2. helyen, míg Oscar Piastri 410 pontot gyűjtve lett a 3. helyezett.
A kicsit talán hosszúra sikerült összefoglaló végén megállapíthatjuk, hogy a Forma-1 2025-ös szezonját három részre oszthatjuk, amennyiben az egyéni világbajnoki címért folytatott küzdelmet vesszük figyelembe. Az idény nagyjából első felében Oscar Piastrinak állt a zászló, hiszen a nyári szünetet megelőzően hat futamgyőzelme volt. A pauza után mindössze egyet tudott hozzátenni ezekhez. Azt gondolom, ez az egy statisztika jól mutatja azt a visszaesést, amelyet az év második felében produkált.
A szezon második része Max Verstappen felzárkózásáról szólt. A holland a nyári szünet előtt mindössze két nagydíjat és egy sprintfutamot tudott megnyerni, a pihenő utáni tíz Grand Prix-n viszont kivétel nélkül dobogóra állt és hat alkalommal nem volt nála jobb. Övé lett a legtöbb futamgyőzelem (9), a legtöbb pole pozíció (8), de kettő ponttal mégis lemaradt az ötödik vb-elsőségről. Az teljesen világos, hogy a Red Bull-nál a Horner-Mekies-váltás hozott komoly változást a csapat működésében, mégpedig a pozitív irányba, hiszen éppen a cserét követően kezdett föltámadni Verstappen, aki az idény második felében látott elképesztő teljesítményével újfent bebizonyította, hogy bár nem ő a világbajnok, de ő a legjobb a mezőnyben. Ilyen remontadára nem sokan lennének képesek. Elsőre simán rávághatnánk a dologra, hogy nyilván az autó lett jobb. Biztosan jobb lett az autó, de ehhez a föltámadáshoz maga az ember is kellett, márpedig Verstappen mentalitása mindannyiunk előtt jól ismert. Lehetne keresgélni az okokat, hogy miért hiányzott az a kettő pont a neve mellől, de ez teljesen fölösleges, mert egyfelől: nem lehet a múltat megváltoztatni, másfelől: a szezon nagy részében nem sok esély mutatkozott a címvédésre. Ekkora fölzárkózást nem tudom, láttam-e az utóbbi 25 évben, amióta Forma-1-es versenyeket nézek.
Végezetül a harmadik szakasz igazából az a két latin-amerikai futam, amelynek megnyerésével Lando Norris a maga javára döntötte el a világbajnoki csatát. A brit a nyári szünet előtt öt futamot nyert, utána pedig ezt a kettőt, de az ő teljesítménye bizonyult a legkiegyensúlyozottabbnak annak dacára is, hogy neki volt a legtöbb, szám szerint három kiesése a bajnoki esélyesek közül (Piastri kétszer, Verstappen egyszer nem ért célba). Ő szerezte ugyanakkor a legtöbb dobogós helyezést (18-at), s a befejezett 21 nagydíjból csak hármon nem állhatott föl a dobogó valamelyik fokára. Piastri 16, Verstappen 15 dobogós helyezést könyvelhetett el a sprinteket nem számítva.
Az a véleményem az idei szezonnal kapcsolatban, hogy három világbajnokot is avathattunk volna, mert egyikük sem érdemelte meg 100%-osan a trófeát. A végén azonban itt is csak egy maradhatott, ő pedig Lando Norris lett. Óriási kérdés, hogy a jövőre kezdődő új korszak mennyire fogja megkavarni az utóbbi években megszokott erősorrendet a csapatok és a pilóták között. Az is nagy kérdés, hogy Norris hogyan tudja kezelni a címvédő státust, hiszen mindenki őt akarja majd legyőzni, s a média figyelme is rá fog elsősorban hárulni. Mentálisan sokat érett az év során, de nem tudom, hogy van-e olyan szinten ebben a tekintetben, hogy jól tudjon lubickolni új szerepkörében. Ebben nyilván annak is kulcsszerepe lesz, hogy milyen autót kap maga alá.
Oscar Piastri szenzációsan szerepelt egészen Zandvoorttal bezárólag, onnantól kezdve azonban mintha elfogyott volna nála a tudomány. A mindössze harmadik szezonját teljesített ausztrál a bakui kiesés után mintha kissé összeomlott volna, s lehet, hogy Norris ezt tudta kihasználni vele szemben. Az is igaz azonban, hogy a McLaren vezetése sosem mert nyíltan állást foglalni a csapatsorrendet illetően, a háttérben azonban egyre inkább érződött, hogy Norrist favorizálták, ami egy brit istállónál nem meglepő. Piastri azonban az első félév alapján joggal lehet csalódott amiatt, hogy nem túlságosan burkoltan háttérbe szorították, holott ennek nem sok oka volt. Nem véletlen, hogy az ausztrál közvéleményben komoly kritikák kereszttüzébe került a csapat, s különösen Zak Brown vezérigazgató és Andrea Stella csapatvezető, mert azután, hogy egyszerűen képtelenek voltak valakit előnyös helyzetbe hozni, végül úgy döntöttek Norris mellett, hogy ezt sem sikerült egészen az utolsó futamig világosan kommunikálni. Nem volnék meglepve, ha lett volna néhány nem éppen kellemes beszélgetés a színfalak mögött Piastri, Brown és Stella között – lehet, hogy még Piastri menedzsere, Mark Webber is beszállt ezekbe az eszmecserékbe, aki Red Bull-os időszakában bőven megtapasztalhatta, milyen hátrasorolt versenyzőnek lenni.
Ami pedig Max Verstappent illeti, idén is bizonyította, hogy ő a mai F1-es generáció legjobbja. Küzdeni akarása példa nélkül áll a száguldó cirkusz mai mezőnyében, hiszen tíz versenyhétvége alatt 103 pontról 2 pontra faragta le hátrányát az éppen élen álló mclarenes ellenféllel szemben. Amióta a mostani pontrendszert bevezették 2010-ben, még nem volt példa ilyen mértékű felzárkózásra. Ehhez persze kellett a csapatvezetői székben történt évközbeni váltás és az ezzel járt szemléletváltás is. A napokban Helmut Marko is távozik a Red Bull-tól, így lényegében lezárul az a korszakváltás, amely nyáron elkezdődött. Most, amikor ez a cikk megjelenik, még kérdéses, hogy marad-e Verstappen versenymérnöke, Gianpiero Lambiase, mert vele kapcsolatban is olyan sajtóhírek jelentek meg, hogy munkahelyet válthat. Mivel egy új technikai korszak első szezonja lesz a 2026-os, ezért kulcsfontosságú, hogy minél előbb tisztázódjanak ezek a személyzeti kérdések, már amennyiben valóban fönnállnak, mert mindenki a sötétben tapogatózik az új szabályrendszer szerint megépítendő autókkal összefüggésben.
Ez volt a Forma-1-es évértékelő sorozat első része. A második, egyben befejező részben a szezon pozitív és negatív fejleményeit foglalom össze.
A kiemelt kép forrása: telegraph.co.uk