Bár december elején még reménykedtek Michael Johnsonék abban, hogy sikerül megmenteniük idén indult, de szezon közben be is fuccsolt atlétikai sorozatukat, a Grand Slam Track-et (GST), azonban miután a hitelezők nem fogadták el a liga által tett ajánlatot, ezért a GST hivatalosan is becsődölt. Johnson szerint a csődeljárás nem azt jelenti, hogy végleg lehúzták a rolót, hanem azt, hogy új alapokra helyezve tovább viszik a sportág forradalmasítására szánt bajnokságot. A sprinterek, akiknek milliókkal tartoznak a szervezők, nem osztják ezt a kincstári optimizmust, s ha ez nem lenne elég, a világ jelenlegi legnépszerűbb atlétájának, Armand Duplantisnak néhány nappal ezelőtti megjegyzései sem segítik a GST ügyét.
A Sportudvar az elmúlt hetekben többször is foglalkozott a Grand Slam Track kálváriájával. Októberben még az volt a fáma a jelentős adósságokat fölhalmozott sorozat körül, hogy egy befektetői csoport mentőövet dob neki. Ennek segítségével – a korabeli hivatalos közlés szerint – rendezni lehet a GST tartozásait, így a bajnokság egyes állomásain indult sprinterek elmaradt pénzdíjait is. Ehhez képest december elején már arról írhattam, hogy a többszörös olimpiai bajnok Michael Johnson által életre hívott bajnokság még az állítólag tető alá hozott jelentős befektetői segítség mellett sem tudta minden adósságát törleszteni. A GST azt ajánlotta hitelezőinek és partnereinek, hogy mondjanak le kintlévőségük feléről, mert csak ebben az esetben tudja a sportolók felé fönnálló tartozásait teljes mértékben rendezni. A megállapodás csak abban az esetben lépett volna érvénybe, ha valamennyi fél elfogadja, de ez – nem meglepő módon – nem következett be a december 5-i határidőig.
Emiatt a Grand Slam Track december második hetében kénytelen volt csődöt jelenteni, amelyet az alábbi közleményben részletezett a bajnokság szervezője:
„Mindent megtettünk a pénzügyi kihívásaink megoldása érdekében, hogy a GST tovább fejlődhessen. Miután minden alternatívát megvizsgáltunk, a bíróság által felügyelt újjászervezés lett a legtisztább út a küldetésünk folytatására. Ezáltal lehetőségünk lesz arra, hogy a következő szezonokat új befektetők bevonásával tartósabb pénzügyi és működési alapokra helyezzük, és utat nyissunk új, izgalmas, a sportolókra és a szurkolókra összpontosító kezdeményezéseknek, miután rendeztük a korábbi kötelezettségeinket. Ez nem a GST vége, épp ellenkezőleg: ez a folyamat a liga hosszú távú, sikerre való felkészülését szolgálja. Célunk, hogy a korábbi tartozásokat átlátható módon kezeljük és továbbléphessünk, és az atlétikát egységes, globálisan kereskedelmi sporttá alakítsuk. A bizonytalanság valós, a frusztráció érthető, de továbbra is mélyen hiszünk a jövőben, amelyet építünk, hiszen az atlétika megérdemel egy olyan sorozatot, amely felemeli a sportolóit.”
Magyarra fordítva: a GST becsődölt, ezért a bírósághoz fordult az ilyenkor szükséges lépések megtétele érdekében. Bár nem vagyok tisztában az amerikai joggal, de ismereteim szerint minden bizonnyal ott is abból áll egy csődeljárás, hogy a bíróság kirendel egy csődbiztost a céghez, akinek aláírása nélkül semmilyen kifizetést nem lehet teljesíteni, s ő dönt arról is, hogy a GST-nek milyen forrásokból kellene előteremtenie a tartozások rendezéséhez szükséges pénzt. Jó eséllyel a bajnokságnak sok mindent el kell adnia, de lehet, hogy az ezekből befolyó összeg sem lesz elég minden adósság fölszámolására, ráadásul – ahogy föntebb hivatkozott december eleji cikkemben írtam – több hitelező is pert helyezett kilátásba, hogy pénzéhez jusson. Amennyiben akár csak egyetlen peres eljárás is megindul, annak elég nagy költségei lehetnek, melyeket szintén a GST-nek kellene majd állnia.
Ahogy korábbi cikkeimben is szerepel, a Grand Slam Track a sportolók, a szponzorok, a beszállítók és az alkalmazottak felé összesen mintegy 19 millió dolláros (6 milliárd forintos) tartozást halmozott föl néhány hónap leforgása alatt. Mint emlékezetes, a bajnokság június végére tervezett Los Angeles-i záróversenyére a pénzügyi nehézségek miatt nem is került sor. A GST által a bírósághoz benyújtott iratokból kiderült, hogy a cég 0 és 50 ezer dollár közötti vagyonnal, 10 és 50 millió dollár közötti hitelkötelezettséggel, valamint 200 és 999 közötti hitelezővel rendelkezik.
A hírek szerint a GST koporsójára az egyik utolsó szöget Armand Duplantis verte be. A svéd rúdugró november végén ezt jegyezte meg, amikor átvette az év férfi atlétájának járó díjat a Nemzetközi Atlétikai Szövetség monacói díjátadóján: „Volt egy kezdeményezés, amely megpróbálta kizárni az ügyességi számok sportolóit – enyhén szólva sem sikerült túl jól” – mondta, a szavait pedig nagy nevetés fogadta.
Johnson szempontjából érthető, hogy szeretné megmenteni a megmenthetetlennek tűnő sorozatot, hiszen a személyes vagyonából több millió dollárt fektetett bele.
„A sportág állítólagos megmentőjéből olyanná vált, mintha a legrosszabb ember lenne” – mondta Johnsonról a Telegraph-nak egy neve elhallgattatását kérő ügynök. „Úgy tűnik, több ellensége volt, mint amennyiről tudtunk. Michael tényleg igyekszik jól csinálni, és megvan benne az a sportolói gén, ami miatt továbbra fogja feladni. Elkötelezett a megoldás iránt, de a probléma fennáll.”
A jelenlegi jogi eljárás körülbelül három hónapot fog igénybe venni, a hírek szerint addig Johnsonék további befektetőket keresnek, hogy – akár új néven – újraindítsák a sorozatot. Kérdés, lesz-e olyan atléta, aki ezek után bevállalná a versenyzést.
A GST bírósági beadványában foglalt adatok szerint a női 400 méteres gátfutás világcsúcstartójának, a négyszeres olimpiai bajnok Sydney McLaughlin-Levrone-nak 365 250 dollárt, Gabby Thomasnak, a női 200 méter olimpiai címvédőjének 249 375 dollárt, míg Melissa Jefferson-Woodennek, a női 100 és 200 méter idei világbajnokának 190 625 dollárt nem fizetett ki. A 20-as listán még négy olimpiai érmes szerepel.
Az atléták felé fennálló adósság összességében több millió dollárra rúg, még úgy is, hogy októberben 5,5 millió dollárt már szétosztottak közöttük.
A Grand Slam Track minden állomásán a férfiaknál és a nőknél hat-hat „szakágban” versenyeztek az atléták. Az első két állomáson minden szakágban két-két futást tartottak, a harmadikon viszont a hosszútávfutóknak csak egy 3000 méter szerepelt a programban. A rövid sprinterek 100 és 200 métert, a hosszú sprinterek 200 és 400 métert, a rövid gátasok 100/110 m gátat és 100 métert, a hosszú gátasok 400 m gátat és 400 síkot, a középtávfutók 800 és 1500 métert teljesítettek. A futamokban elért helyezéseket pontokra váltották és a két-két futás alapján került ki a verseny szakági győztese, aki 100 ezer dollárt kapott, míg a második 50 ezret, a harmadik pedig 30 ezret, és még a nyolcadik is 10 ezerrel gazdagodott. A hosszútávfutók díjazása a harmadik versenyen a fele volt ennek, azaz a győztes 50 ezer dollárt kapott.
A GST tehát csődbe ment, s bár Michael Johnson – legalábbis a nyilatkozatok szintjén – még mindig reménykedik a szebb jövőben és a folytatásban, egyelőre nehezen elképzelhető, hogy akár jövőre, akár pár éven belül folytatódhat ez a bajnokság, mivel megítélése a kezdetektől fogva nem volt teljesen pozitív, a mostani fejlemények fényében pedig egészen bizonyosan csak romlott.
A kiemelt kép forrása: eurosport.hu