Kerek évfordulót ünnepelhet ma a sznúker világa: 50. születésnapja van a sportág legnagyobb alakjának, Ronnie O’Sullivannek. Az angol játékos szinte minden létező rekordot megdöntött, vagy beállított már, s annak dacára, hogy manapság nem megy neki annyira a játék (meg talán nem is veszi olyan komolyan), vitathatatlan egyénisége a sportágnak, akiről mindig beszélni fogunk.
Ronald Antonio O’Sullivan 1975. december 5-én született az Egyesült Királyságban, az angliai Wordsley-ben. Az essexi Chigwellben nőtt föl. Nagyon korán eldőlt, hogy sznúkerista lesz belőle, mivel már ötéves korában elkezdte űzni a sportágat, tízévesen pedig meglökte első százas brékjét, egy 117-est. Újabb öt év elteltével megszületett első maximum, azaz 147-es brékje is, tizenhatévesen pedig már profinak állt. 1992 legendás év a sznúker történetében, hiszen Ronnie O’Sullivan mellett abban az évben kezdte profi karrierjét két másik sokszoros világbajnok legenda: a négyszeres vb-győztes John Higgins és a világ tetejére háromszor fölülő Mark Williams is. Őket nagy hármasként is szokták emlegetni. Döbbenetes, hogy mindhárman mind a mai napig ott vannak a sportág elitjében. Williams legutóbb májusban játszott világbajnoki döntőt, vagyis nem mondhatjuk, hogy kikopóban lenne ez a generáció.
Visszatérve Ronnie-ra: először 1993-ban jutott ki a világbajnokságra, amellyel akkor a második legfiatalabb vb-indulónak számított. Profiként első 38 mérkőzését kivétel nélkül megnyerte – ez az akkor rekordnak számító sorozata éppen az 1993-as vb 1. fordulójában szakadt meg, amikor kikapott Alan McManustól. Első profi szezonja, az 1992/93-as idény végén az 57. volt a világranglistán, amire nem sok újonc képes. Még 1993-ban megszületett első profi tornagyőzelme, ami rögvest az ún. Triple Crown-tornák egyikén, az Egyesült Királyság Bajnokságán jött össze – a döntőben Stephen Hendryt, a kilencvenes évek vitathatatlanul legjobb játékosát győzte le, ezzel a torna legifjabb győztese lett. 1995-ben megszületett az első sikere a másik hármaskoronaversenyen, a Mastersen is.
Már csak a harmadik, egyben legnagyobb verseny, a sheffieldi világbajnokság hiányzott O’Sullivan tarsolyából, s ennek megnyerésére egészen az új évezredig várnia kellett. Ebben alighanem szerepet játszott nem éppen könnyű élete, hiszen családjában akadtak zűrök bőséggel. Édesapja nem a legszokványosabb forrásból kereste meg a kenyérre valót: szexboltokat üzemeltetett. Éppen 1992-ben, amikor Ronnie O’Sullivan profi sznúkeressé avanzsált, 18 évre börtönbe csukták emberölés miatt. A tárgyalás során azzal védekezett, hogy önvédelemből gyilkolt, de ez a bíróságot nem hatotta meg. Amikor 2010-ben szabadult, fia egy interjúban azt mondta, hogy azért tartott ki a sznúker mellett a nehéz időkben, mert ez tartotta benne a lelket, amikor apja távol volt a családtól.
Ettől függetlenül adódtak bajok a gyors játéka után Rakétának becézett játékos körül is. Az 1996-os világbajnokság idején derült ki, hogy nem sokkal korábban bántalmazott egy Mike Ganley névre hallgató újságírót. A nemzetközi szövetség kétéves felfüggesztett eltiltással és húszezer font pénzbírsággal sújtotta. 1998-ban az Irish Masters döntőjében 9:3-ra legyőzte az 1997-es világbajnok Ken Dohertyt, azonban drogfogyasztáson érték, ezért utólag kizárták a tornáról, címét pedig elvesztette. Könnyen megkaphatta volna azt a többéves eltiltást, amit először még felfüggesztettek, de végül a döntéshozók belátták, hogy nehéz családi háttere miatt tévedt a rossz útra, ezért folytathatta pályafutását.
Ezt „meghálálva” 1999-ben először játszhatott elődöntőt a világbajnokságon, majd 2000-ben a torna legnagyobb favoritjává lépett elő, miután a nagy esélyesnek kikiáltott Hendry már az 1. fordulóban kiesett. Aztán maga Ronnie is az első meccsén vérzett el, így az első világbajnoki cím tovább váratott magára. Egészen pontosan még egy évet. A 2001-es világbajnokság döntőjében 18:14-re legyőzte John Higginst, így először lett a sportág legjobbja. A 2002/2003-as szezonban a világelsőség is összejött neki, miközben rengeteg százas bréket lökött és nem egyszer összejött a 147-es is.
A 2000-es évek egyértelműen Ronnie O’Sullivanről szóltak, aki úgy vált a sznúker egyik legnagyobb alakjává, hogy közben apja börtönéveit töltötte, ő maga pedig drogproblémákkal küzdött. Jelentkezett egy anonim narkotikumfüggők csoportjába, ahol megismerkedett későbbi élettársával. 2004-ben és 2008-ban is világbajnok lett, majd a 2010-es évek első felében (közvetlenül apja szabadulása után) összejött neki a címvédés Sheffieldben: 2012 után 2013-ban sem volt nála jobb. Utóbbi győzelme azért volt egészen hihetetlen, mert a komplett 2012/2013-as idényt kihagyta, miután nem volt hajlandó aláírni a nemzetközi szövetséggel a megújított szerződését. Túl keménynek találta annak feltételeit, ugyanakkor szignó hiányában nem vehetett részt egyetlen profi versenyen sem. Végül 2012 szeptemberében aláírta a kontraktust, ám a szezon legnagyobb részét így is kihagyta orvosi tanácsra. A 2013-as világbajnokságon tért vissza, s megvédte címét, így végül elállt a tervétől, miszerint az lesz az utolsó tornája és visszavonul.
A 2013-14-es évadban is csak bizonyos tornákon indult, de a sikerek most sem maradtak el, mivel 2014 januárjában megnyerte a Masterst. Még abban a hónapban érkezett a hír, hogy a nemzetközi szövetség hatezer, további három Twitter-bejegyzéséért további ezer-ezer fontra, Jan Verhaas játékvezető inzultálásáért pedig újabb ezer fontra büntette. Bejegyzéseiben a fogadási csalások és a tudatmódosító szerek témáját feszegette, a harmadik tweetben pedig a szövetséget sértő kijelentést fogalmazott meg – a hivatalos indoklás szerint. A Verhaas elleni inzultus abban merült ki, hogy a bíró felszólítására nem volt hajlandó betűrni az ingjét. Később elnézést kért a történtekért, viselkedését pedig azzal magyarázta, hogy extrém meleg volt a teremben.
A nem éppen ideális háttér dacára a 2014-es világbajnokságon is eljutott a döntőig, ám a zsinórban harmadik vb-cím nem jött össze, mivel életében először vereséget szenvedett a fináléban. Mark Selby fektette két vállra. A 2014/2015-ös szezonban két döntőben is legyőzte másik nagy ellenfelét, Judd Trumpot – az Egyesült Királyság Bajnokságának fináléjában törött bokával is jobbnak bizonyult nála, sérülését futás közben szerezte.
A 2015-ös világbajnokságon a negyeddöntőig jutott, ahol a későbbi győztes Stuart Bingham állította meg. Ronnie ismét nem a játékával, hanem viselkedésével hívta föl magára a figyelmet, hiszen a Craig Steadman elleni első fordulós mérkőzésén megsértette az öltözködési szabályokat – cipőjét kényelmetlennek ítélte, ezért rövid ideig zokniban játszott. A Matthew Stevens elleni második fordulós mérkőzésen más miatt volt frusztrált, olyannyira, hogy kis híján eltörte a dákóját. A Bingham elleni negyeddöntőben egyszer a krétáját használta ahhoz, hogy megfelelően pozícionáljon egy lökést, amiért hétpontos büntetést kellett volna kapnia, ám a játékvezető szemet hunyt az eset fölött.
A 2010-es évek második felében már érződött, hogy O’Sullivan nem ad bele apait-anyait abba, hogy sikereket érjen el. Sok pénze volt és globális ismertsége. Ezt ki is használta. Pontosan tíz éve az Eurosport szakértője. Több tornán működött közre szakkommentátorként, emellett számos brit tv- és rádióműsorban is szerepelt műsorvezetői minőségben. Persze azért a sznúkertől sem távolodott el. Sokat tett azért, hogy minél népszerűbb legyen a sportág olyan régiókban, ahol korábban ez nem volt így. Napjainkban Szaúd-Arábiában ténykedik, ahol akadémiát nyitott. A sportág egyre szorosabb kapcsolatokat ápol az arab országgal, amely több profi tornának is színhelye.
Maga a Rakéta nem egyszer úgy nyilatkozott, hogy ő már nem lesz világbajnok többször, azonban sokan kételkedtünk abban, hogy ezt komolyan gondolja. Tény és való, hogy a 2010-es évek második felében nem igazán jött ki neki a lépés a Crucible Színházban, azonban 2020-ban némileg váratlanul, de teljesen megérdemelten immár hatodszor is világbajnok lett. Az elődöntőben úgy győzte le Mark Selbyt 17:16-ra, hogy Selby 16:15-ös előnyben volt. A döntő formalitássá vált, mert végig nagy fölényben volt Kyren Wilsonnal szemben, akit végül 18:8-ra győzött le. Így tehát kiderült: igazunk lett, amikor nem hittük el neki, hogy ő már sosem lesz világbajnok. Az, aki 2019-ben – a sznúker történetében elsőként – meglökte 1000. százas brékjét, arra volt predesztinálva, hogy legalább még egyszer odaérjen a csúcsra.
Aztán nem egy alkalom lett ebből, mert 2022-ben újfent ő emelhette magasba a vb-trófeát. A döntőben Judd Trumpot olyan nagyszerű játékkal győzte le 18:9-re, amit öröm volt nézni – még talán a Trump-szurkolóknak is. Nem volt kérdés, hogy a Rakéta fog győzni, hiszen az akkor elég jó formában lévő Trumpnak nem adott esélyt második világbajnoki címének megszerzésére.
A 2022/2023-as szezonban csak egy tornát nyert meg, a rá következő idényben viszont nem kevesebb mint öt versenyen nem talált legyőzőre. Ezért is volt némileg meglepő, hogy a világbajnokságon a negyeddöntőben búcsúzott, mert formája alapján sokan úgy gondoltuk, meglesz a rekordot jelentő nyolcadik világbajnoki cím is. Egy évvel később ismét a legjobb nyolc között esett ki Sheffieldben, majd idén az elődöntő jelentette számára a végállomást. Ezek alapján benne lehet a nyolcadik vb-cím, azonban látva, hogy az utóbbi másfél évben egyre több tornát hagy ki, s életét most elsősorban szaúdi akadémiájának szenteli, nem zárható ki, hogy most már egyre inkább a profi karrier utáni időkre készül.
Legutoljára a jelenleg is zajló Egyesült Királyság Bajnokságán vett részt, ám az 1. fordulóban kiesett. Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy eddig ahol elindult a 2025/2026-os szezonban, ott jellemzően jól szerepelt, hiszen a Szaúdi Mastersen döntős volt, két kínai tornán pedig a negyeddöntőig jutott. Ugyan ma betölti az ötödik X-et is, de nála sosem lehet tudni, mikor lendül olyan formába, amivel verhetetlennek bizonyul. Lehet, hogy jövőre meglesz a nyolcadik világbajnoki cím, de az is lehet, hogy tényleg elkezd a visszavonulás felé kacsintgatni. Akármi is lesz, mindaz, amit eddig letett az asztalra, nem vehető el tőle, s joggal tartják, tartjuk őt sokan a sznúker valaha volt legnagyobb alakjának.
A kiemelt kép forrása: DerHexer, Wikimedia Commons, CC-by-sa 4.0, CC BY-SA 4.0 https://creativecommons.org/licenses/by-sa/4.0, via Wikimedia Commons