Egy eddig példátlan doppingesetre derült fény Norvégiában. A női labdarúgó-bajnokság egyik mérkőzését követően a Valerenga játékosánál pozitív eredményt hozott a doppingteszt. A focista a kezdetektől fogva hangoztatta, hogy nem követett el doppingolást, s az volt a gyanúja, hogy a tudta nélkül került a szervezetébe a szer. Hosszas nyomozás után kiderült: igaza volt. Az ominózus meccset műfüves pályán játszották, s a műfűben található gumigranulátumban mutatták ki a tiltólistás szer jelenlétét. A műfüves pályákról már évekkel ezelőtt kiderült, hogy rákkeltő anyagokat tartalmazhatnak, emiatt többen sürgették a szigorúbb szabályozást. A mostani eset után is fölerősödtek azok a hangok, amelyek szerint változtatni kell az ilyen pályák kialakításán.
Még áprilisban került sor a norvég női labdarúgó-bajnokságban az LSK Kvinner – Valerenga Oslo mérkőzésre. A találkozót követően mindkét csapatból négy-négy játékost hívtak be mintavételre a doppingellenőrök, s a Valerenga egyik focistájának mintájában doppingszer, mégpedig az 1,3-dimetilbutilamin (DMBA) nyomára bukkantak, mégpedig a Doppingellenes Világügynökség (WADA) által engedélyezett 50 nanogramm/milliliternél nagyobb mennyiségben. Az érintett játékossal szemben, aki anonimitást kért, megindult az ilyenkor szokásos eljárás, ám a sportoló folyamatosan azt állította, hogy nem doppingolt, s a szer valamilyen külső behatás révén kerülhetett a szervezetébe.
A Norvég Doppingellenes Ügynökség (Adno) megvizsgálta mindkét csapat teljes ruházatát, valamint a mintavételt megelőző bizonyos időintervallumon belül elfogyasztott ételeket és italokat, illetve minden olyan tárgyat, anyagot, amellyel a játékosok érintkeztek. Minden esetben negatív lett az eredmény, vagyis nem bukkantak a DMBA nyomára. A szóban forgó labdarúgó ezután is kitartott állítása mellett, s júliusban olyan fordulatot vett az ügy, amely eldöntötte annak kimenetelét, mégpedig a játékos javára. A mérkőzésre műfüves pályán került sor, s ennek anyagát is vizsgálatnak vetették alá. Ennek során derült fény arra, hogy a pálya borításában olyan gumigranulátumok voltak, amelyek tartalmazták a DMBA-t, s ez magyarázza a doppingvétséget. Ezt követően a norvég hatóság felmentette a játékost, s a WADA sem élt fellebbezési jogával.
A Guardian brit napilap megkereste az érintett focistát, aki továbbra sem vállalja föl nevét, mégpedig azért, mert szörnyű időszakon van túl, amit nagyon nehéz földolgozni. „Nagyon felkavaró élmény volt, és nem igazán értettem, mi történik.” A sportoló azt mondta, nagyon szerencsésnek érzi magát a kapott támogatásért, és kiemelte a bizonytalanságot, ami hónapokig kísérte, miközben folytatta pályafutását, és várta a megoldást.
A labdarúgó a Guardiannak adott nyilatkozatában világosan összefoglalta a helyzetet, mondván: „Mindig is tudtam, hogy semmi rosszat nem tettem, és hálás vagyok az Adnónak, hogy az LSK-Hallenig (a szóban forgó pályáig – a szerk.) vezette vissza a forrást.” Bár megkönnyebbült, aggodalmát is kifejezte a rendszer törékenysége miatt. „A folyamat és az eredmény némileg önkényesnek tűnik. Amennyiben az Adno nem tudta volna azonosítani a granulátumot forrásként, a helyzetem sokkal nehezebb lett volna. Amikor rendkívül óvatos vagy, betartod az összes szabályt, és mégis belekeveredsz egy ilyen ügybe, az megmutatja, mennyire sebezhető vagy sportolóként.”
Miután a DMBA eredete tisztázódott, a norvég ügynökség az ügyet független bizottság elé terjesztette, amely úgy döntött, hogy a játékost nem kell felfüggeszteni. A WADA, miután áttekintette az ügyet, külső szakértőkkel konzultált és további információkat gyűjtött, s végül úgy döntött, hogy nem fellebbez. A The Athletic által közölt nyilatkozatokban a globális szervezet megjegyezte, hogy „a WADA-nak minden oka megvan arra, hogy azt higgye, hogy egy ilyen DMBA-helyzet Norvégia bizonyos műfüves pályáira korlátozódik.” A labdarúgó így lezárhatott egy fejezetet, amely meghatározta a szezonját.
Az ügy megoldása során felerősödött a nyilvános vita. Harriet Rudd, a Vålerenga vezérigazgatója a klub aggodalmát fejezte ki az Európa-szerte több ezer műfüves pályán használt anyagokra vonatkozó szabályozás hiánya miatt. A Guardiannak elmondta, hogy „a környezeti tényezőkre a jövőben kiemelt figyelmet kell fordítani”, és figyelmeztetett, hogy az epizód azt mutatja, „a doppingellenes munkának fejlődnie kell, és az ehhez hasonló kérdéseknek sokkal nagyobb szerepet kell kapniuk a figyelembe vett dolgok között”.
A műfüves pályák nem először kerülnek reflektorfénybe egészségügyi kockázataik miatt. Néhány évvel ezelőtt kiderült, hogy azok a bizonyos gumigranulátumok, amelyeket a pálya töltőanyagaként használnak, s amelyek a mostani esetben is főszerepet játszottak, rákkeltő anyagokat is tartalmazhatnak. Több olyan, főként amatőr labdarúgó van, akiről kiderült, hogy azért szenved daganatos megbetegedésben, mert sokat játszott műfüvön, s a gumidarabkák bekerültek testébe, amiből kialakult a betegség. Emiatt évek óta szó van a műfüves pályák más anyagokból történő előállításáról, de a technológia teljes betiltásáról is, ami viszont éppen a skandináv országokban nem lenne szerencsés, mivel ott télen nem nagyon lehet valódi füvön focizni.
A mostani történések után világossá vált, hogy nem csupán a rákos megbetegedések miatt kell nagyon komoly vizsgálat tárgyává tenni a műfüves pályákat, hanem a lehetséges doppingvétségek miatt is, mert nem kizárt, hogy akár ma fog történni egy ugyanilyen eset.
„Remélhetőleg a hozzám hasonló helyzetben lévő sportolók a jövőben erősebb jogi védelemben részesülnek. A jelenlegi szabályok miatt egy ártatlan sportolót évekre felfüggeszthetnek” – zárta gondolatait a norvég labdarúgó, akinek nagy szerencséje volt, hogy a hatóságok nem arra törekedtek minden áron, hogy eltiltsák, hanem arra, hogy földerítsék az ügyet.
A kiemelt kép forrása: Pexels