Néhány héttel ezelőtt még arról szóltak a hírek, hogy megmenekül a Grand Slam Track elnevezésű atlétikai bajnokság, mert sikerült jelentős tőkeinjekciót tető alá hozni. Ehhez képest a legfrissebb fejlemények alapján mégsem annyira reménykeltő a helyzet, mint hihettük, ugyanis arról szól a fáma, hogy a sorozat szervezői a fölhalmozott adósság felének elengedését kérték a hitelezőktől és partnerektől. Amennyiben péntekig nem születik megállapodás, akkor lehet, hogy mégis bekövetkezik a fizetésképtelenség, s a Grand Slam Track egy (félbehagyott) szezon után el is tűnik.
Nem olyan régen számoltam be arról, hogy a Grand Slam Track (GST) ígéretes hírekkel jelentkezett megromlott pénzügyi helyzetét illetően. A négyszeres olimpiai bajnok Michael Johnson által tavaly életre hívott sorozat, amelyben a 100 és 200 méteres síkfutás legjobb férfi és női versenyzői szerepeltek egyéniben és váltóban, arról adott tájékoztatást, hogy „komoly támogatást kap egy nyolc főből álló befektetői mentőcsoporttól”, hogy rendezni tudja pénzügyeit és tervezhesse a jövőt.
Az elképzelések arról szóltak, hogy ebből a pénzből, amelynek összegét 5 és 10 millió dollár közé becsülték egyes források, a sportolókkal szemben fölhalmozott tartozás közel felét lehetett rendezni. Azok a sprinterek, akik vállalták a szereplést a GST-ben, komoly pénzdíjakat kaphattak elért eredményük után, de már pusztán részvételük miatt is. Csakhogy a pénzdíjak jelentős részét nem tudta kifizetni a liga, amely kettő hónap leforgása alatt annyira rossz anyagi helyzetbe került, hogy a június végén tervezett Los Angeles-i zárófordulót le kellett mondani. Április és június között Kingstonban, Miamiban és Philadelphiában voltak versenyek.
A GST anyagi nehézségeit több tényező összjátéka eredményezte. Már a kezdetek során komoly gondok adódtak, ugyanis Michael Johnson terve, miszerint 30 millió dollárból már finanszírozható lesz a debütáló évad, dugába dőlt, mivel ennek az összegnek alig több mint harmadát, 13 millió dollárt dobták össze ténylegesen azok a befektetők és szponzorok, akik odaálltak az innovatív bajnokság mögé. A másik súlyos problémát az jelentette, hogy a GST valós bevételei fényévekkel elmaradtak a várakozásoktól, mivel sem a televíziós/internetes közvetítési jogdíjakból, sem a szponzori támogatásokból, sem pedig a jegyeladásokból nem folyt be annyi pénz, amennyivel rendben lehetett volna minden ezen a téren.
A GST igen nagy adóssághegyeket görgetett maga előtt a nyáron. Amikor október elején kiderült, hogy jelentős tőkeinjekció segítségével érheti el az üzleti alapon működő bajnokság azt, hogy minden tartozását kifizesse, azt lehetett gondolni, hogy minden elrendeződik, s esély nyílhat a 2026-os folytatásra.
Azonban a legfrissebb híresztelések alapján ez egyáltalán nincs így, mivel a The Athletic amerikai sportmagazin még a múlt héten megjelent cikkében a bajnokság több hitelezőjére és partnerére hivatkozva azt írta, hogy Michael Johnsonék új ajánlatot tettek le az asztalra. Eszerint az október végéig felgyülemlett adósságnak csupán a felét rendezné a GST, a másik 50%-ról pedig minden félnek le kellene mondania. A megállapodás csak akkor léphet hatályba, ha minden érintett hozzájárul ehhez. Ennek végső határideje több, a magazinnak név nélkül nyilatkozó hitelező, alvállalkozó és partner egybehangzó állítása szerint december 5., vagyis e hét péntek.
A The Athletic-nek nyilatkozó érintettek megosztottak a GST javaslatát illetően. Vannak, akik készek bevállalni a nem kicsi veszteséget, amelyet a kintlévőség feléről való lemondás jelentene, de nem meglepő módon többen is elutasítják azt, s per megindítását fontolgatják. Vannak olyan hitelezők is, akik nem tartanák igazságosnak, ha jövőre úgy folytatódna a bajnokság, hogy közben az idei szerepvállalásuk kapcsán 50%-os veszteséget kellene elkönyvelniük és valahogyan kezelniük.
Jól mutatja a hitelezők bizalmatlanságát az egyetlen, nevét vállaló forrás véleménye. Matt Gordon, az Eastern Lightning Design nevű cég tulajdonosa és főtervezője úgy fogalmazott, hogy ő és a többi sorstársa is csak akkor értesült a GST anyagi nehézségeiről, amikor június végén egyik napról a másikra lemondták a szervezők a Los Angeles-be tervezett zárófordulót. Az első három állomáson még csak sejtésük sem volt arról, hogy bármilyen probléma lenne a háttérben.
„Rendkívül sajnálatos, hogy a Grand Slam Track ilyen világszínvonalú produkciós csapatot vont be, hogy aztán így alakuljanak a dolgok. Valószínű, hogy a közreműködő magas szintű produkciós beszállítók nélkül nem lettek volna képesek ilyen kifinomult eseményt lebonyolítani ilyen korlátozott idő alatt” – mondta Gordon, utalva ezzel arra, hogy szerinte túlságosan nagyot álmodtak a szervezők, pláne, hogy alig nyolc hónap alatt jutottak el a bejelentéstől a megvalósításig. Hozzátette még, hogy szerinte az ő cégét és a többi érintett vállalkozást is kihasználták.
A megállapodás kilátásai tehát ezek alapján igen homályosnak mondhatók. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a legújabb hírek szerint még a versenyzőknek is komoly pénzekkel tartoznak Johnsonék. Daryll Neita, a britek sprintere, aki szintén rajthoz állt a Grand Slam Track-ben, a BBC-nek úgy nyilatkozott, hogy többedmagával még mindig várják a szereplésük és az elért eredményeik után megígért összeget, s már csak reménykedni tudnak abban, hogy látni fogják ezt a pénzt. Neita abbéli reményének is kifejezést adott, hogy a GST jövőre folytatódik, mert sok jó élményben volt része, és támogatja az új bajnokságot.
A The Athletic cikke szerint a sportolóknak október elején azt mondták, hogy a GST a következő 60 napban további finanszírozás megszerzésén fog dolgozni, de több atléta ügynöke is azt nyilatkozta a magazinnak, hogy még nem kaptak további információt. Az ügynökök jelezték, hogy készek kompromisszumot kötni, hogy elkerüljék a projekt összeomlását és sportolóik pénz nélküli távozását. A GST nem kívánt nyilatkozni a lehetséges kompromisszumról.
De mégis hogyan lehet az, hogy 30 millió dollárból csupán 13 milliót sikerült előteremteni az első szezonra? A Winners Alliance nevű befektetői csoport volt a GST legfőbb támogatója. A csoport és a liga eredeti megállapodása tartalmazott egy opciót, bár nem kötelezettséget, hogy előbbi további 19 millió dollárt (6.3 milliárd forintot) fektessen be a jövőben, a GST működési fejlődésétől és az új befektetők bevonzásának sikerétől függően. A logisztikai problémák és a kiábrándító nézőszámok azonban aláásták a vállalkozás hitelességét. Az Eldridge-dzsel, egy 70 milliárd dolláros (23.5 billió forintos) értékű, Todd Boehly (a Chelsea FC és az LA Dodgers társtulajdonosa) által birtokolt, nehézsúlyú vagyonkezelő csoporttal folytatott tárgyalások nem jártak sikerrel. Az Eldridge előzetes megállapodást írt alá 40 millió dolláros (13.4 milliárd forintos) befektetésről, de a kingstoni nyitóesemény után visszalépett.
A hírek szerint Johnsonék lázasan keresik a megoldást a súlyos helyzetre. Fölvették a kapcsolatot a Nemzetközi Atlétikai Szövetséggel (NASZ) is, s azt javasolták, hogy a szervezet vállalja át a sportolóknak járó díjak 50%-nak kifizetését. A NASZ ezt azzal utasította vissza, hogy a GST-nek először az atléták járandóságait kell rendeznie és csak ezt követően foglalkozzon a beszállítók, hitelezők, alvállalkozók pénzével. A szövetség elutasította azt az ajánlatot, hogy féláron megvásárolhatja a liga licencjogait.
Itt tart tehát most a Grand Slam Track ügye, amely úgy tűnik, mégis csak elveszhet.
A kiemelt kép forrása: insidethegames.biz