Kerek évfordulóval kezdődik a december: ma van 100 éve, hogy Magyarországon elindult a rendszeres rádióadás. Az elmúlt évszázad megszámlálhatatlan mennyiségű műsora között megannyi sportközvetítést is találunk, köztük természetesen a magyar sport legnagyobb sikereinek tömkelegét is. Rengeteg olimpiai győzelem is akad ebben a gyűjteményben, s a Visszapillantó rovat eme cikkében elsősorban ezekre a nagyszerű pillanatokra emlékezünk vissza a Magyar Rádió korabeli adásai alapján.
1936: Csik Ferenc olimpiai bajnoki címe
Az 1936-os berlini olimpia volt az első nyári ötkarikás seregszemle, amelyről a Magyar Rádió élőben, a helyszínről tudósított. Az augusztus 1. és 16. között rendezett eseményen hazánkat 216 sportoló képviselte, akik összesen 10 arany-, 1 ezüst- és 5 bronzérmet szereztek. Ezzel a teljesítménnyel Magyarország az éremtáblázat 3. helyén végzett. A mai szemmel nézve is nagyszerű szereplésből az úszás egy-egy arany- és bronzéremmel vette ki részét. Mindkettőben szerepe volt Csik Ferencnek, aki a 4×200-as váltóval ért oda a dobogó legalsó fokára. A 100 méteres gyorsúszásban azonban a pódium legtetejére állhatott föl, mivel remek versenyzéssel mindenkit maga mögé utasított a döntőben. Csik ekkor mindössze 22 éves volt, vagyis minden esélye meglehetett volna arra, hogy több olimpiai bajnoki címet, vagy érmet is összehozzon. A sors és a történelem tragédiája azonban ezt nem engedte meg neki, mivel a következő olimpiát a II. világháború miatt csak 1948-ban tudták megtartani, akkor viszont ő már nem volt az élők sorában – 1945 márciusában Sopronban, orvosi hivatásának teljesítése közben egy bombatámadás áldozata lett. Ettől függetlenül nagy diadalt aratott 1936-ban, aminek rádiós közvetítése a közelmúltban nyilvánosan is elérhető lett. Az alábbiakban Pluhár István kommentálásában hallhatjuk a döntőt. Érdemes megfigyelni, mennyivel más volt a sportriporteri stílus 90 évvel ezelőtt napjainkhoz viszonyítva:
1948: Papp László első olimpiai aranyérme
A II. világháború utáni első olimpián lényegesen kevesebb, 128 magyar sportoló vett részt, ám az elért eredményekben semekkora elmaradást nem lehetett látni, hiszen a 10 aranyérem most is megvolt, emellett 5 ezüst- és 13 bronzérem került még versenyzőink nyakába. A 12 éves kihagyásból adódóan rengeteg sportolónak ez volt az első olimpiája, köztük Papp Lászlónak is. A londoni játékok idején 22 éves ökölvívó 1946-ban és 1947-ben is megnyerte a magyar bajnokságot középsúlyban, s az olimpián is ebben a kategóriában indult. A magyar boksz akkoriban igen erősnek számított, így nem lepődhettek meg azon a korszak sportkedvelői és sportújságírói, hogy Papp Laci végig verte a világot, s megszerezte az olimpiai bajnoki címet. A döntőben John Wright személyében egy hazai, vagyis brit öklözőt kellett legyőznie, s ahogy az Szepesi György alább hallható közvetítéséből kiderül, a 3. menetben sikerült lezárnia az ütközetet. Ez csak a kezdet volt Papp számára, hiszen a következő két olimpián is diadalmaskodott, igaz, mind Helsinkiben, mind Melbourne-ben a nagyváltósúlyban nem talált legyőzőre.
1948: Egy szemelvény a magyar kardvívás aranykorából
Nem nagyon találni példát akkora dominanciára, amely a magyar kardvívást jellemezte a XX. század közepén. 1924 és 1964 között minden olimpián magyar győzelem született a férfiak egyéni versenyében. Csapatszinten sem volt rosszabb a helyzet, hiszen 1928 és 1960 között itt sem tudták megverni a mieinket. Nem meglepő, hogy mindmáig Gerevich Aladár a legsikeresebb magyar olimpikon a maga hét aranyérmével, hiszen ő is „nyakig benne volt” ebben az aranygenerációban. Hét elsőségéből hatot is a kardcsapattal ért el. Ezek közül az egyik sikert 1948-ban könyvelhette el, amikor a döntőben a nagy rivális olaszok voltak az ellenfelek. Egyéniben szintén Gerevich Aladár ünnepelhetett, s Kovács Pál személyében a dobogó 3. fokára is egy magyar vívó állhatott föl. Az alábbi közvetítésrészletben hallható a csapatfinálé, valamint az egyéni küzdelmek utolsó mérkőzéseinek adása is Gulyás Gyula és Szepesi György kommentálásában:
1952: A férfi vízipólósok harmadik olimpiai győzelme
A magyar férfi vízilabda-válogatott kilenc olimpiai aranyérmével a legeredményesebbnek számít. Az első két győzelmet még a II. világháború előtt: 1932-ben és 1936-ban szerezte a csapat. Az 1952-es helsinki játékokon sikerült harmadik alkalommal is a csúcsra érni. Az akkori keretnek olyan legendák voltak a tagjai, mint Gyarmati Dezső vagy Kárpáti György. Érdekes megfigyelni a közvetítésben, hogy nagyban ment a számolgatás, mint egy bajnokságban. Akkoriban ugyanis nem egyenes kieséses rendszerben dőlt el az érmek sorsa, hanem úgy, hogy a két középdöntős csoport első kettő helyezettje egy körmérkőzéses rendszerben küzdött meg egymással, s a tabella első helyezettje lett az olimpiai bajnok. Ez volt 1952-ben a magyar válogatott, amelynek utolsó, az Egyesült Államok csapata ellen vívott mérkőzésének közvetítéséből hallható egy részlet alább:
1952: Majdnem hármas magyar győzelem női mellúszásban
Az 1952-es helsinki olimpián a magyar sportolók közül a tornászok mellett az úszók vitték a prímet, hiszen négy arany-, kettő ezüst- és egy bronzérmet szereztek. A női 200 méteres mellúszás döntőjébe három magyar is bejutott, s nem sokon múlt, hogy ők hárman kibéreljék a dobogót. Székely Éva lett az olimpiai bajnok, Novák Éva az ezüstérmes, míg Killermann Klára a 4. helyen csapott a célba – utóbbinak mindössze századok hiányoztak a 3. helyhez. Azért van nagy értéke annak, hogy nyilvánosságra került ennek a döntőnek a közvetítése, mert Székely Éva volt az első magyar olimpiai bajnoka a női 200 mellnek, s utána mindössze egyszer, 2000-ben született hazai siker ebben a számban Kovács Ágnes révén. Az alábbiakban Gulyás Gyula közvetítésében hallható a nagyszerű döntő:
1964: Polyák Imrének negyedik nekifutásra csak meglett az aranyérem!
Az 1964-es tokiói olimpiáról is helyszíni közvetítést adott a Magyar Rádió. Akkoriban ez, már mint a távoli földrészből és országból történő adás igen nagy kihívást jelentett, s a közvetítés hangminőségén hallható is ez, ami azonban semmit sem von le Polyák Imre érdemeiből. A kiváló birkózó úgy utazott el Japánba, hogy zsinórban három olimpián is a döntőben szenvedett vereséget. Elhatározta, hogy még egyszer és utoljára nekivág az ötkarikás játékoknak, hátha negyedjére összejön a legnagyobb siker. És lám, összejött. Polyák a 63 kg-os kötöttfogású kategóriában mindenkit legyőzött, így fölállhatott a dobogó tetejére. Alább a döntő utolsó percei hallhatók Szepesi György tolmácsolásában:
1968: Zsivótzky Gyula dobta legmesszebbre a kalapácsot
Ami Polyák Imrének birkózásban negyedik olimpiáján sikerült, az Zsivótzky Gyulának atlétikában a harmadik olimpián jött össze: két ezüstérem után az arany. Az 1960-as és 1964-es 2. helyezések után az 1968-as mexikóvárosi játékokon a magyar dobóatléta már a selejtezőben tekintélyt parancsoló dobást mutatott be, hiszen elsőre 72.6 méterre hajította el a kalapácsot, ezzel toronymagasan megnyerte a selejtezőt. A 13-as döntőben rajta kívül másik két magyar: Lovász Lázár és Eckschmiedt Sándor szerepelt. Az első két sorozat után Zsivótzky Gyula vezetett, ám a 3. körben a címvédő szovjet Ramuald Klim átvette a vezetést, majd a negyedik sorozatban tovább növelte előnyét, miközben a magyar kalapácsvető érvénytelen kísérletet produkált. Végül az 5. sorozatban 73.36 méteres dobást hozott össze, s erre Klimnek már nem volt válasza, így Zsivótzky Gyula lett az olimpiai bajnok. Két magyar állt a dobogón, hiszen Lovász Lázár a 3. lett, míg Eckschmiedt Sándor ötödikként zárt. Az alábbi felvételen az utolsó kettő sorozat közvetítése hallható, majd a friss győztes rövid interjúja. A kommentátor: Szepesi György
1972: A magyar sport 100. olimpiai bajnoki címe
Az 1972-es müncheni olimpia sokak számára az izraeli sportolókat ért tragikus események miatt maradt emlékezetes, azonban magyar szempontból egy történelmi kilométerkő miatt elég szépemlékű esemény lett. Itt született meg a 100. magyar aranyérem a nyári játékok történetében. Ennek boldog és büszke tulajdonosa Hegedűs Csaba birkózó, aki a kötöttfogásúak 82 kg-os súlycsoportjában nem talált legyőzőre. A döntőben a jugoszláv Nenadics volt az ellenfele, akivel nagy küzdelmet vívott egészen a legutolsó másodpercekig, de ahogyan az a magyar sportújságírás élő legendája, az akkor még igen fiatal Novotny Zoltán közvetítéséből kiderül, sikerült megőrizni az előnyt, ezzel megszületett a 100. magyar olimpiai bajnoki cím.
1976: Amikor olimpiai győzelmet ért a Magyar-vándor
A montréali olimpián Magyar Zoltán volt a lólengés egyik, ha nem a legnagyobb esélyese, hiszen világ- és Európa-bajnokként érkezett Kanadába. Végül az olimpián is maga mögé utasított mindenkit, hiszen gyakorlatával, amelyben a már akkor róla elnevezett Magyar-vándor nevű elem is szerepelt, a legjobbnak bizonyult. Címét négy évvel később Moszkvában megvédte. Az alábbiakban hallható győzelmének korabeli közvetítése Szepesi György és Urvári Sándor tolmácsolásában:
1980: Kettős magyar siker hátúszásban
Az 1980-as moszkvai olimpia csonka olimpia volt számos nyugati ország távolmaradása miatt. Ez azonban semmit sem von le Wladár Sándor és Verrasztó Zoltán érdemeiből, akik végig egymással harcoltak az aranyéremért a férfi 200 méteres hátúszás fináléjában. Végül előbbi ért hamarabb célba, ezzel 1936, Csik Ferenc sikere után első magyar férfi úszóként lett olimpiai bajnok. Ebben a számban ez volt az első és egészen tavalyig az egyetlen magyar győzelem, hiszen most Kós Hubert a szám címvédője. Az alábbiakban a döntő közvetítése hallható Peterdi Pál kommentálásában:
1988: „Ilyen nincs és mégis van!”
A politikai bojkott miatt kimaradt 1984-es olimpiát követően az 1988-as szöuli játékokon ismét remekeltek a magyarok, hiszen 11 arany- és 6-6 ezüst- és bronzérmet szereztek. Ezen az olimpián tűnt föl Egerszegi Krisztina, akinek nevét a játékok előtt talán még itthon sem ismerte mindenki, hiszen mindössze 14 évesen szerzett kvótát az eseményre. Az olimpia után már mindenki pontosan tudta, ki ő: egy olimpiai bajnok – hogy Török László szavát idézzem – kislány, hiszen valóban nagyon fiatalon lett a világ legjobbja a női 200 méteres hátúszásban. Azon az olimpián 100 háton szerzett egy ezüstérmet, majd 1992-ben és 1996-ban további négy arany és egy bronz került a nyakába, ezzel a magyar sport egyik legeredményesebb olimpikonja lett. Az alábbiakban Török László legendássá vált közvetítésében hallgathatjuk meg Egerszegi Krisztina szöuli győzelmét:
2000: Kolonics György hősies győzelme
Az ezredfordulón rendezett sydney-i olimpiára Kolonics György úgy érkezett meg, hogy négy évvel korábban Atlantában 500 méteren arany-, 1000 méteren pedig bronzérmet szerzett, mégpedig mindkettőt kettesben. A 2000-es játékokon viszont egyesben és 500 méteren sikerült a dobogó tetejére kerülnie. Ahogy az alábbi közvetítésből kiderül, igen nagy izgalmak közepette. Koló 2004-ben is érmes volt az olimpián, s jó eséllyel 2008-ban is az lett volna, ha nem ragadja el a halál 24 nappal Peking előtt.
2004: Nagy Tímea címvédése
Az athéni olimpia női párbajtőr egyéni versenyében az volt a legnagyobb kérdés, hogy Nagy Tímea megvédi-e címét. Megvédte. Egész nap nagyszerűen küzdött, s a döntőben is ő bizonyult a jobbnak. Az alábbi részletben 10:8-as Nagy Tímea-vezetéstől az utolsó tusig hallgathatjuk a döntő rádiós közvetítését:
2012: Szilágyi Áron megtöri a magyar férfi kardvívók sikertelenségét
Ahogy föntebb említettem, 1924 és 1964 között minden olimpián magyar győzelem született férfi kard egyéniben. Utána 1992-ig kellett várni a következő hazai sikerre, majd pedig 2012-ben érkezett az újabb. Szilágyi Áron mindössze 22 évesen utazott el Londonba, hogy aztán olimpiai bajnokként térjen onnan haza. Egy némileg váratlan, de teljesen megérdemelt győzelmet aratott Áron, aki a döntőben az olasz Diego Occhiuzzit győzte le 15:8-ra. A döntő teljes közvetítése hallható Gulyás László kommentálásában:
2012: Kozák Danuta első sikere
Kozák Danuta hatszoros olimpiai bajnok, ezzel a második legsikeresebb magyar olimpikon. Ebből a hat aranyéremből az első kettőt 2012-ben Londonban szerezte. Előbb a négyessel lett győztes, majd egy nappal később egyesben sem talált legyőzőre. Novotny Zoltán közvetítésében idézhetjük föl egyesben aratott sikerét:
Ez csak néhány szemelvény volt a magyar rádiózás első évszázadának sportközvetítéseiből. Ez a fölsorolás természetesen nem lehet teljes, de ez nem is volt a cél, mert akkor talán 100 évig is beszélhetnénk ezekről a sikerekről, annyi van belőlük. Szerencsére. Reméljük, hogy a következő 100 esztendő is sok magyar sportdiadalt fog magával hozni.
A cikkben szereplő hangfelvételek a Nemzeti Archívum Rádióarchívumából kerültek beágyazásra.
A kiemelt kép forrása: keszthely.hu