Komoly vitát váltott ki a brit közvéleményben egy, még október 16-án megjelent felmérés eredménye. A 2022-es brit Nemzetközösségi Játékokon elindult szigetországi sportolók anonim megkérdezésén alapuló kutatás ugyanis arra az eredményre jutott, hogy a résztvevők több mint ötöde használt doppingszert az eseményt megelőző egy évben. Többen kétségbe vonják a felmérés eredményét és hitelességét, mások azonban a doppingellenes küzdelem elégtelenségét hangoztatják. Vajon hol van az igazság? Ebben a cikkben nem teszek kísérletet a válaszadásra, de mindenképpen tanulságos dolgokról lehet olvasni.
Az utóbbi napokban egy névtelenséget garantáló, bizalmas felmérés napvilágot látott eredményei kavarták fel az állóvizet a brit sportban. A Telegraph című újság sportrovatában ugyanis nyilvánosságra került a kutatás eredménye, amely szerint a 2022-ben Birminghamben rendezett brit Nemzetközösségi Játékokon elindult sportolók több mint ötöde, konkrétan 21%-a vallotta azt, hogy használt doppingszert és/vagy orvosi engedéllyel szedhető anyagot engedély nélkül az eseményt megelőző 12 hónapban. Ez az eredmény már önmagában is figyelemre méltó, de különösen kirívónak számít, ha azt nézzük, hogy a Doppingellenes Világügynökség (WADA) hivatalos statisztikáit is messze felülmúlja ez a 21%-os arányszám.
A kutatást 900 sportoló részvételével végezték el számos sportágat érintve. Az anonim felmérés lényege az volt, hogy a megkérdezettek, illetve a válaszadásra vállalkozók bizalmas környezetben, a szankcionálástól való félelem hiányában őszintén feleljenek a föltett kérdésekre. Ezek közül kiemelkedett az a kérdés, hogy az illető használt-e doppingszert, vagy szedett-e engedély nélkül olyan anyagokat, amelyeket egyébként orvosi hozzájárulással annak dacára is lehet szedni, hogy közben tiltólistán van a játékokat megelőző 12 hónapban.
A 2022 nyarán Birminghamben rendezett eseményen közel 6600 sportoló vett részt a brit Nemzetközösség különböző területeiről – közülük vett részt 900 szigetországi atléta a felmérésben, emiatt elég nagy sokkot okozott a brit közvéleményben mindaz, ami a kutatás alapján megállapítást nyert. Abból a szempontból is erős kérdéseket vet fel ez az eredmény, hogy annak idején a Nemzetközösségi Játékok Szövetsége és a brit doppingellenes ügynökség (UKAD) zéró toleranciát hirdetett a doppinggal szemben, s Birminghamben sosem látott mennyiségű ellenőrzést végeztek el.
Az először a Honest Sport nevű platformon nyilvánosságra hozott kutatási eredmények alkalmasak lehetnek arra, hogy alapjaiban rendítsék meg a doppingellenes intézményrendszerbe vetett bizalmat, hiszen a hivatalos statisztikák szerint jóval 21% alatt van a pozitív vizelet- és vérminták aránya az utóbbi hónapok ellenőrzéseit figyelembe véve.
Bár az anonim felmérés eredményei rávilágíthatnak a doppingellenes küzdelem anomáliáira, azonban több szakértő is fönntartásainak adott hangot, s jelezte, hogy ennek a kutatási módszernek megvannak a maga korlátjai. A prevalencia névre hallgató vizsgálat egy szélesebb körű kutatás része, amelynek célja a dopping valódi globális előfordulásának becslése, egy olyan jelenségé, amely az egyre szigorúbb protokollok ellenére is elkerüli a hagyományos tesztelést.
A 2022-es brit Nemzetközösségi Játékokat követően egyébként a UKAD is készített egy saját, hasonló felmérést, amelyben 800 sportolótól kérdezte meg, hogy élt-e tiltott szerekkel és/vagy módszerekkel a versenyt megelőző 12 hónapban. Összesen 100-an feleltek igennel erre a kérdésre, ami 12,5%-os rátának felel meg. A szeptember végén közzétett tanulmányból az is kiderül, hogy a válaszadók 42%-a versenyzik nemzetközi szinten és 19%-a nemzeti szinten.
Nem csak az Egyesült Királyságban készítettek már hasonló felméréseket az élsportolók körében. Spanyolországban 2022-ben végeztek adatgyűjtést az atlétikai országos bajnokságon indult versenyzők között, akiknek 36%-a vallotta azt, hogy használt már doppingszert és/vagy vett igénybe olyan módszert, amely teljesítményfokozásra alkalmas. Ez az eredmény is arra mutat rá, hogy a doppingolás lényegesen elterjedtebb lehet a sportban, mint amit a hivatalos adatokból kikövetkeztethetünk.
Ahogy föntebb említettem, nem minden szakember osztja azt a véleményt, hogy ezekből a kutatásokból hiteles és perdöntő eredményeket lehetne kihozni. Amau Erta-Majó, a Barcelonai Egyetem professzora X-oldalán fejezte ki komoly fönntartásait ezekkel a prevalenciafelmérésekkel kapcsolatban. „Ez egy jelentős módszertani korlátokkal bíró kutatás. Óvatosan kell kezelni” – írta csütörtökön a brit felmérésre reagálva, majd hozzátette: „az ilyen tanulmányok önmagukban nem meggyőző bizonyítékok. Egyetlen, lektorálatlan tanulmányból levonni átfogó következtetéseket nem tudományos tevékenység”. Később Erta-Majó tovább ment, „vörös zászlóként” jellemezte a cikket, megjegyezve, hogy „gyanús”, hogy egy médium (jelen esetben a Telegraph) ilyen állításokat tesz közzé, mielőtt a tanulmány szakmai lektoráláson esett volna át.
José Manuel Amoros spanyol újságíró szintén megosztotta az X-en a brit újságban publikált eredményeket a hozzá tartozó grafikonokkal és táblázatokkal együtt, azonban a hozzászólók többsége szintén szkeptikusnak mutatkozott az adatok hitelességét illetően. Sokan bírálták a jelentést, amiért „spekulatív” állításokra és „nem ellenőrzött adatokra” támaszkodik, megkérdőjelezve mind a megállapításokat, mind pedig a nyilvánosságra hozatalukról szóló döntést.
A WADA, a doppingellenes küzdelem globális irányítószerve elismerte a prevalenciafelmérések módszertani érvényességét, ugyanakkor óvatosságra intett az ezekből nyert eredmények értékelésénél.
„Az ilyen kérdőívek eredményei, bár hitelesek, becslések, amelyeket robusztus technikai kontextusban kell értékelni” – nyilatkozta az ügynökség szóvivője a Telegraphnak. „A 2022-es UKAD-felmérés kísérleti fázisban volt” – folytatta a szóvivő –, „és az eredmények soha nem a prevalencia önálló mérőszámának számítottak, hanem inkább egy szélesebb index egyik összetevőjének. A legfrissebb adatok csökkenő tendenciát mutatnak, bár egyértelmű, hogy egyes sportolók, akár szándékosan, akár véletlenül, továbbra is tiltott szereket használnak.”
A WADA szóvivőjének magyarázata ellenére a világügynökség adatai és a brit felmérés számai között égbekiáltó a különbség. Miközben 900 brit sportoló több mint ötöde vallotta azt, hogy doppingolt 2021 és 2022 nyara között, addig a WADA adatai szerint 2023-ban a világon begyűjtött majdnem 30 000 vér- és vizeletmintának mindössze 0,96%-ában mutattak ki tiltólistán szereplő szert. A kutatók szerint a különbséget a hagyományos tesztek korlátjai magyarázzák, amelyek csak rövid észlelési időablakokban azonosítják az anyagokat, valamint az egyre kifinomultabb eltitkolási gyakorlatok. Nem véletlen, hogy időről időre olvashatunk tíz évvel korábban levett minták újraelemzéséről, mert az analitikai módszerek folyamatosan fejlődnek, finomodnak, ezáltal nem egyszer volt példa rá, hogy egy minta, amely tíz évvel ezelőtt még tisztának találtatott, egy mai újraelemzésnél már nem lesz az.
Az eredetileg európai egyetemek, köztük Utrecht által kidolgozott prevalencia kérdőívek statisztikai maszkírozási technikákat alkalmaznak, amelyeket kifejezetten a szabálytalanság beismerésével járó pszichológiai nyomás csökkentésére terveztek. A kérdéseket közvetett módon teszik fel, az egyéni azonosítást megakadályozó ellenőrzési mechanizmusokkal, majd a válaszokat valószínűségi modellek segítségével együttesen dolgozzák fel. Bár nem mentes a hibáktól, ez a megközelítés a tényleges doppingszintek realisztikusabb megközelítésének tekinthető. Az akadémikusok megjegyzik, hogy egyes sportolók véletlenszerűen találgathatnak vagy félreérthetik a kérdéseket, de a bizonytalanság határai továbbra is elfogadhatóak a monitorozás céljából.
Ez a kutatási módszer nem először ad okot ellentmondásokra a sport világában. Még 2018-ban egy brit parlamenti bizottság azt a vádat fogalmazta meg a WADA-val és a Nemzetközi Atlétikai Szövetséggel (NASZ) szemben, hogy igyekeztek eltitkolni a 2011-es világbajnokságon történt doppingolásokról készült jelentést. A Tubingen-jelentés néven ismertté vált dokumentumban az szerepel, hogy a 14 évvel ezelőtti vb-n szerepelt, megkérdezett sportolók 43,6%-a állította azt, hogy doppingolt már korábban. A jelentést csak évekkel később hozták nyilvánosságra, de akkor sem a WADA és a NASZ, hanem a Sunday Times című brit vasárnapi lap és az ARD német közszolgálati médium közös oknyomozása rántotta le a leplet a benne foglalt következtetésekről.
Ezzel szemben újabb felmérések jelennek meg szakmai körökben olvasott, lektorált folyóiratokban, ami tükrözi a WADA nagyobb átláthatóság felé való elmozdulását. A legutóbbi szisztematikus áttekintést azonban három évvel ezelőtt végezték, és a Telegraph Sport szerint jelenleg egyetlen nemzetközi szövetség sem tervez új prevalenciakutatást a közeljövőben.
Néhány nemzeti szerv megkérdőjelezte ezen vizsgálatok hasznosságát a doppingolás valós arányainak mérésére. A londoni székhelyű lapnak küldött megjegyzéseiben a spanyol doppingellenes ügynökség azzal érvelt, hogy a kérdőívek „nem tesznek különbséget a tiltott szerek típusai között”, megjegyezve, hogy „a tesztoszteront és a kannabiszt ugyanúgy kezelik”, a teljesítményre gyakorolt nagyon eltérő hatásaik ellenére. Az ügynökség azt is hangsúlyozta, hogy „nem minden tiltólistán szereplő anyag feltétlenül teljesítménynövelő”. Ez valóban igaz, hiszen léteznek ún. diuretikus szerek is, melyek teljesítményfokozó anyagok elfedésére alkalmasak a vérben és a vizeletben.
Akármi is az igazság a doppingolás méreteit illetően, az biztos, hogy hiányosságok mind a mai napig vannak ezen a téren, mert ugyan jelentősen csökkent a doppingesetek száma a csúcsot jelentő 2000-es évekhez képest, azonban az is világos, hogy a nem tiszta versenyzők folyamatosan keresik a módját annak, hogy ne bukjanak le. Az, hogy az orvostudomány mennyire tud lépést tartani az egyre szofisztikáltabb csalási módozatokkal, kulcskérdés a doppingellenes küzdelem jövője és sikere szempontjából.
Akár pontosak, akár nem a brit és a spanyol kutatásban megállapított eredmények, az bizonyos, hogy nem minden doppingoló „sportoló” akadt fönn a rostán, de ezt már évtizedek óta tudjuk, elég csak az NDK-atléták teljesítményfokozására, vagy az államilag szervezett orosz doppingrendszerre gondolni.
A kiemelt kép forrása: Getty Images