Átesett a tűzkeresztségen a Boksz Világszövetség: lezajlott az új szervezet első amatőr világbajnoksága. A szervezők alapvetően sikeresnek látják a tizenegy napon át tartott eseményt, ugyanakkor azért bőven akadtak problémák, mondhatni: gyermekbetegségek. Ezek árnyalják a képet.
Szeptember 4. és 14. között rendezték meg Liverpoolban a Boksz Világszövetség (WB) első amatőr világbajnokságát. Az eseményen a világ országainak alig negyede, konkrétan 68 nemzet vett részt és 540 sportoló lépett a szorítók közé. Magyarországot 16-an képviselték, közülük a legjobb eredményt Akilov Pilip érte el, aki 2009 után első magyar színekben induló versenyzőként lett érmes a világbajnokságon azzal, hogy súlycsoportjában 3. helyen végzett.
A világbajnokságra az M&S Bank Arénában került sor, ami Liverpool legnagyobb sport- és rendezvénycsarnoka. A létesítményben szinte minden nap telt ház volt, hiszen Nagy-Britanniában sokan kedvelik az ökölvívást. Boris van der Vorst, a WB elnöke úgy fogalmazott, nem is kívánhattak volna jobb helyszínt és körülményeket a debütáló világbajnokság számára. Az elnök köszönetet mondott a brit szövetségnek, a liverpooli önkormányzatnak és minden partnernek, aki közreműködött a torna sikeres lebonyolításában.
Ami az eredményeket illeti, a legsikeresebb ország Kazahsztán lett, amely 7 arany-, 1 ezüst- és 2 bronzéremmel zárt az éremtáblázat 1. helyén. Egy másik közép-ázsiai ország, Üzbegisztán versenyzői teljesítettek még kiemelkedően, hiszen 6 arany-, 2 ezüst- és 3 bronzéremmel térhettek haza. Összesen 30 nemzetnek jutott érem, ami azt bizonyítja, hogy az amatőr ökölvívásnak igenis van létjogosultsága úgy, mint egyszerű sportágnak és úgy is, mint olimpiai versenyszámnak. A mezőnynek tagja volt két menekült versenyző is, ami azt mutatja, hogy a WB tényleg igyekszik mindenkinek lehetőséget adni arra, hogy megmutassa magát a világnak.
Boris van der Vorst a világbajnokság végén adott nyilatkozatában arról is szólt, hogy nagyon hálás, amiért mindössze három év leforgása alatt sikerült eljutni az új szövetség megalakításától az első világbajnokság megrendezéséig. „Kulcsfontosságú volt, hogy megmutassuk a NOB-nak és az egész világnak, hogy kiváló eseményt tudunk megszervezni. Ez nagy előrelépés a WB számára” – mondta a holland sportvezető, utalva arra, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság csak egy éve ismerte el nemzetközi szakszövetségként a WB-t, egyben döntött arról, hogy az ökölvívás ott lesz a 2028-as olimpia műsorán.
A közvetítés és a bíráskodás is kérdéseket vetett föl
Más kérdés, hogy az első WB-világbajnokságot beárnyékolták bizonyos kellemetlen történések is. Korábban írtam már arról, hogy a szövetség által a nőknél kötelezővé tett nemi vizsgálatokat nem minden ország versenyzőinél sikerült időben elvégezni. Emiatt pl. a francia női bokszolók kollektíven lemaradtak a vb-ről, mert a nevezési határidőig nem érkezett meg nemi tesztjük eredménye, ami elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy valaki indulhasson a női mezőnyben.
A franciák más érintett országokkal együtt jogi lépéseket fontolgatnak a WB ellen. Egy jogi procedúra már zajlik a kötelező nemi teszttel kapcsolatban, hiszen Iman Helif, aki úgy lett a nők között olimpiai bajnok, hogy már korábban kiderült: nem teljesen nő, beperelte a nemzetközi szövetséget a Sportdöntőbíróságnál, amely hamarosan ítéletet hozhat az algériai beadványával kapcsolatban. A hírek szerint a tajvani Lin Jü-ting, aki szintén úgy lett a hölgyek egyik kategóriájában olimpiai aranyérmes tavaly, hogy közben nála is azonosítottak férfi nemi jegyeket, elvégezte a tesztet, ám annak eredményét nem kapta meg időben, ezért nem utazott el Liverpoolba. Mindmáig homályos, hogy mi történt pontosan az ő ügyében, bár az sem kizárható, hogy időben megkapta a teszt eredményét, ami azonban számára negatív volt, s ezt egyszerűbb lehetett eltitkolni.
A nemi vizsgálatok mellett, amelyeket egyébként a tervek szerint 2026. január 1-jétől a férfiak számára is kötelezővé tesznek, más területeken is adódott probléma. A legtöbb európai országban az Eurovízió Sport nevű streamplatformon lehetett volna figyelemmel kísérni a világbajnokságot, azonban számos országból érkeztek olyan jelzések, amelyek szerint folyamatosan gondok voltak a közvetítés képminőségével, illetve rengetegszer akadozott az adás, s nem volt mód a mérkőzések visszanézésére sem, mert nem elérhetőek az archívumban. Bár az Eurovízió Sport globális közvetítést ígért, számos, a sportágra nézve nagy jelentőséggel bíró Európán kívüli piacra, úgy, mint Kazahsztánba, Üzbegisztánba vagy Dél-Amerikába nem jutott el a közvetítés – ezeken a területeken VPN, azaz virtuális magánhálózat használatával lehetett elérni a streamet. Egy ökölvívással foglalkozó angol nyelvű blog szerzője cikkében azt írta, hogy VPN használatával, egy franciaországi ökölvívóoldalon keresztül tudott eljutni egy működő adáshoz. Kritikaként fogalmazta meg, hogy bár a WB nem hibáztatható az Eurovízió Sport hiányosságai miatt, azonban az a körülmény rendkívül furcsa, hogy eredetileg a szövetség YouTube-csatornáján tervezték közvetíteni a világbajnokságot, ám egy nappal (!) a torna kezdete előtt bejelentették, hogy az Eurovízió Sport-on lehet nézni a meccseket. Nyilván szüksége van a WB-nek a minél több bevételre, hiszen még gyermekcipőben jár, de a közvetítés terén finoman szólva sem sikerült helyesen eljárni.
A föntebb hivatkozott blogger a ringbírók és a pontozóbírók tevékenységét is pellengérre állította. Ahogy fogalmaz – s ebben igaza van – az amatőr ökölvívásban évtizedek óta problémát jelent a bírák tevékenysége, s úgy tűnik, ebben a tekintetben a WB első világbajnoksága sem hozott pozitív változást. Az egész tornára jellemző volt, hogy a bírák, s főként a pontozók között nem volt semmilyen konszenzus abban, hogyan pontozzák az egyes meneteket, hogyan értelmezzék a kritériumokat, vagy mikor szabjanak ki figyelmeztetéseket. Bár a pontozás szubjektív mérlegelés tárgya, de a következetlenség volt tetten érhető a bírói döntésekben az egész világbajnokságon.
A szerző négy mérkőzést hozott föl példaként. Egy kazah és egy algériai férfi bokszoló ütközetében az 1. menetet annak ellenére nyerte 3:2-re a kazah, hogy az algériai tisztább támadásokat vitt véghez. A 2. menetet az algériai nyerte 4:1-re, holott akkor a kazah volt aktívabb és támadóbb, így azt lehetett hinni, hogy azt a menetet is behúzza.
Az 50 kg-osok elődöntőjében a japán Makino Szosi és a mongol Aldarkhishig Battulga csapott össze. Az első két menetet 20:18-as összesített pontozással a mongol nyerte meg, így a japántól nagy hajrá kellett ahhoz, hogy megfordítsa az öt menetből álló mérkőzést és döntőbe jusson. Makino ennek megfelelően igen erősen kezdett bokszolni, s Battulga láthatóan nem nagyon tudott mit kezdeni ellenfele fellendülésével. Még a kommentátorok is megjegyezték, hogy Makino szétszedte ellenfelét, s a 3. és a 4. menetet meg is nyerte, azonban az utolsó menetben azzal, hogy a magyar pontozóbíró a mongolt hozta ki jobbnak, végül Battulga megosztott pontozással bejutott a fináléba.
A szerző példaként hozta még föl egy kubai és egy kazah öklöző összecsapását, amelyet meglátása szerint a kubainak technikai K.O-val kellett volna megnyernie, mivel lényegesen több jó minőségű ütést vitt be, mint ellenfele. A WB versenyszabályzata értelmében, amennyiben nagy különbség van a jó minőségű ütések számában a két küzdő fél között egy menetben, akkor azt 10:8-as pontozással a jobbik versenyzőnek kell odaítélni. Ehhez képest a pontozóbírák rendre 10:9-es pontozásokat állapítottak meg, tehát úgy érezték, hogy ez egy szoros, kiélezett küzdelem, holott nem volt az. Ezzel szemben sok más mérkőzésen alkalmazták a 10:8-as pontozást, amikor pedig – legalábbis a szerző szerint – vitatkozni lehetett ezzel.
Végül egy dominikai és egy kínai mérkőzésével kapcsolatban emelt kifogásokat a bíráskodást illetően. Ott az történt, hogy az első menetben egyértelműen a dominikai bokszoló volt a jobb, ám az indiai bíró érthetetlen módon a kínait látta jobbnak, aki ezzel megnyerte a menetet. A második menet is a kínaié lett, pedig ott sem volt nagy különbség kettejük között, ugyanakkor az ottani pontozást már jobban lehet védeni.
A bírók kapcsán ugyanakkor nem csak a pontozásban láttak többen kifogásolható momentumokat, hanem a figyelmeztetések kiosztásánál is. A ringbírónak jogában áll a meccs közben történő szabálytalanságokért figyelmeztetést kiszabni a versenyzőkre, s ha valakinek túl sok strigulája gyűlik össze, azt leléptetik, vagyis kizárják a tornáról. Az egyik férfi döntőben volt rá példa, hogy az egyik bokszolót jelentéktelen szabálytalanságért figyelmeztették, miközben mások ennél jóval durvább kihágásokat is megúsztak. Így pl. az amerikai Robby Gonzalesnek szerencséje volt, hogy nem léptették le a Gabrijel Veocic elleni mérkőzésén, ugyanis kétszer is nem megfelelő testrészén találta el ellenfelét, egyszer pedig a menet végét jelző csengőszón túl vitt be egy ütést. Nem kapott egyetlen figyelmeztetést sem.
Akadt olyanra is példa, hogy az egyik küzdő fél hanyatt feküdt ellenfele jól bevitt bal egyenesétől, ám a bíró bizarr módon úgy értékelte a helyzetet, hogy a földre került ökölvívó egyszerűen elcsúszott, ezért nem számolt rá. A pár bekezdéssel föntebb hivatkozott blogcikk szerzője végül arra is fölhívta a figyelmet, hogy számos vitatott bírói döntés Kazahsztánnak kedvezett, miközben Gennagyij Golovkin, a középsúly legendája, a Kazah Olimpiai Bizottság elnöke a WB Olimpiai Bizottságának vezetője is. Persze lehet, hogy véletlen egybeesésről van szó, de látva az amatőr ökölvívás utolsó néhány évtizedét, sokan meglepődnének azon, ha tényleg az lenne.
A Boksz Világszövetség még gyermekcipőben jár, és a kezdeti problémák elkerülhetetlenek – egy évtizedek óta tartó korrupciós kultúra megdöntése nem könnyű feladat. Bár a szervezet szilárdan indult Boris van der Vorst elnök vezetésével, az amatőr ökölvívás lehető legtöbb rajongó számára elérhetővé tétele, valamint a tisztviselőkbe vetett bizalom helyreállítása fogja végső soron meghatározni, hogy a WB képes-e teljesíteni az ígért változást. A világbajnokság után egyértelmű, hogy még sok munka van hátra.
A kiemelt kép forrása: francsjeux.com