Mint arról korábban már beszámoltam, Németország komolyan fontolgatja, hogy megpályázza a 2036-os olimpia rendezési jogát. A német városok közül München is érdeklődik az esemény iránt. Jelenleg még messze van az az időpont, amikor döntés születhet arról, melyik város pályázhat a játékokra, de amennyiben 1972 után ismét a bajor fővárosra esik a választás, akkor sürgősen meg kell oldani egy környezeti problémát Augsburgban. A közeli nagyvárosban kerülne sor ugyanis a szlalom kajak-kenu versenyeire, azonban a pálya a közeli folyó alacsony vízállása következtében vízhiánnyal küzd, ami nagyban hátráltatja a sportolók felkészülését és versenyzését.
Az 1972-es müncheni játékokon már Augsburgban, a Lech folyó mellett kialakított pályán rendezték meg a szlalom kajak-kenu versenyeit, s a mostani elképzelések szerint egy esetleges 2036-os müncheni olimpián is ugyanott kerülne sor a sportág küzdelmeire.
Az utóbbi ötven évben az egyik legfontosabb pályává nőtte ki magát az augsburgi létesítmény, amely több generáció olimpiai-, világ- és Európa-bajnoki érmeseinek nevelőhelyévé és rangos edzőközpontjává vált. Az elmúlt pár esztendő során azonban egyre többször kellett bezárni a pályát, mivel a Lech folyó, amelynek vizéből táplálják a létesítményt, alacsony szintre apadt, s a folyó biztonsága érdekében el kellett zárni a fölső zsilipet, így nem jut víz a pályára.
A BR24 helyi hírportál értesülése szerint az Eiskanal névre hallgató pálya szünetelése közel 800 helyi amatőr és profi sportolónak okoz nehézséget, mindössze néhány nappal a világkupa aktuális fordulója előtt.
A dráma a sportolók beszámolóiból válik nyilvánvalóvá. Noah Hegge, a 2024-es olimpia bronzérmese és a német kenuzás egyik nagy neve, nem rejtette véka alá csalódottságát a német lapnak adott nyilatkozataiban: „Szükségünk van a vadvízre ahhoz, hogy a legmagasabb szinten tudjunk edzeni. Víz nélkül nemzetközi szinten hátrányba kerülünk.” Hozzátette: a 2028-as Los Angeles-i olimpiára való felkészülését ezek a körülmények befolyásolják.
A probléma nem egyszeri eset. Valójában csak a jelenlegi szezon első felében több mint 75 edzésnapot töröltek, ami meghaladja az előző két év összes törölt edzésnapjának számát, pedig ezt a két esztendőt szintén aszály jellemezte. „Ha elveszítjük ezt a versenypályát, akkor akár be is zárhatjuk a helyszínt” – figyelmeztetett Klaus Pohlen, a kenuválogatott edzője a BR24-nek nyilatkozva.
A válság gyökere strukturális. Az Eiskanal a Lech folyótól függ, amelynek vizét egy komplex csatorna- és gátrendszer vezeti el, ami Augsburg vízgazdálkodási hálózatának részét képezi. Ez a rendszer csak akkor működik elektromos szivattyúk nélkül, ha a folyó megfelelő vízhozamot tart fenn, ami egyre ritkább a korábbi hóolvadások és az egyre szárazabb nyarak miatt.
Az egyenletet tovább bonyolítja az energiatermelés. A Lech folyót erősen szabályozza az Uniper konzorcium által üzemeltetett 23 vízerőmű, amelyek körülbelül 350 000 háztartás áramellátását biztosítják. Ahogy a cég szóvivője a BR24-nek elmondta, a prioritás egyértelmű: „Az Eiskanalnak egyszerűen nincs turbinája, és nem termel áramot. De ha van elég víz, akkor azt is ellátjuk az Eiskanalra.” Az energia tehát elsőbbséget élvez a sporttal szemben.
Ez a feszültség majdnem nemzetközi botrányhoz vezetett 2022-ben, amikor a csatorna modernizálásába fektetett 22 millió euró után a város attól tartott, hogy a vízellátás hiánya miatt nem tudja megrendezni a világbajnokságot. Augsburg polgármestere, Eva Weber elismerte, hogy „ez egy igazi sokkoló pillanat volt. Nem tudtuk, hogy egyáltalán megrendezhetjük-e a világbajnokságot”. Végül a versenyt megtartották, de az aszály réme minden futam fölött ott lebegett.
A sürgősen megoldandó probléma egy munkacsoport létrehozását eredményezte a megoldások keresése érdekében. A szakértők egyetértenek abban, hogy az egyetlen reális lehetőség új zsilipek telepítése, és mindenekelőtt egy szivattyúrendszer telepítése, amely a pálya végén összegyűjti a vizet, és visszavezeti a csatornába. A bajor hírportál által közzétett adatok szerint a becsült költség körülbelül 7 millió euró. „Ez sok pénz” – ismerte el Weber, aki hangsúlyozta a bajor állam támogatásának szükségességét, kijelentve: „Bajorország egy sportállam. Biztosítani fogjuk, hogy teljesítményközpontjaink felkészültek legyenek a jövőre.”
A folyamatos vízáramlás garantálásának technikai megoldása egyértelműnek tűnik, de a pénzügyi kihívás ijesztő egy olyan időszakban, amikor az önkormányzati kasszák túlterheltek. Az Augsburger Allgemeine augusztusi jelentése szerint Joachim Herrmann bajor belügy- és sportminiszter elismerte, hogy az állami költségvetésből származó pénzügyi támogatás lehetősége is szóba jöhet, ezt az árnyalatnyi különbséget a helyi sajtó a hivatalos álláspont új és jelentős változásaként értelmezi.
Mindenesetre az október 26-ra tervezett referendum, amelyen a müncheni lakosok arról szavaznak, hogy a város pályázzon-e a játékok megrendezésére, fogja kimondani a végső szót az olimpiai projekt életképességéről és az Eiskanal modernizációjáról. A Forsa Intézet által a Német Olimpiai Sportszövetség megbízásából végzett reprezentatív felmérés szerint a válaszadók 72%-a támogatja München olimpiai pályázatát.
Az Eiskanal, Augsburg sportszimbóluma és a szlalomkenuzás nemzetközi etalonja, most válaszút előtt áll: modernizálni kell, hogy versenyképes és funkcionális maradjon, vagy kockáztatni kell a sportéletben betöltött jelentős szerepének elvesztését. Eközben a helyi közösség és a politikai szereplők konkrét döntésekre várnak az állami finanszírozásról szóló vitában.
Amennyiben München pályázata sikerrel jár, a csatorna több mint fél évszázaddal az 1972-es debütálása után ismét olimpiai játékoknak adhat otthont. Ellenkező esetben a beruházásokat jelenlegi sportértékükkel kell igazolni, nem pedig egy olyan olimpiai álommal, amely a szavazóurnáknál szertefoszolhat. Az Eiskanal jövője legalább annyira függ a csapadékmennyiségtől, mint a politikától.
A kiemelt kép forrása: ICF