A múlt héten zajlott le Blackpoolban a nyár legrangosabb dartstornája, a World Matchplay. Az eseményen volt minden: kilencnyilas, 170-es kiszálló, különböző rekorddöntések és persze nagy meglepetések is. A végső győztes kiléte azonban megfelelt a papírformának, hiszen Luke Littler idei harmadik major tornáját nyerte meg, miután idén másodszor múlta fölül James Wade-et fináléban. A balkezes angol, Wade szereplése volt a torna kellemes meglepetése, ugyanakkor a világelső Luke Humphries nem sokat tudott megvédeni abból a nem kevés pénzből, amelyet most vontak le tőle a világranglistáról.
Július 19-én vette kezdetét a 33. alkalommal kiírt World Matchplay azon a helyszínen, ahol az 1994-es kezdetek óta mindig rendezik: a blackpooli Winter Gardens rendezvényteremben, annak is nagy báltermében. Az illusztris helyszín sok legendás mérkőzést látott már, s alighanem az idei torna is szolgáltatott olyan összecsapást, amelyről évek múlva is beszélni fogunk. De menjünk szépen sorban az időben!
A versenyre idén is 32 játékos tudta magát kvalifikálni: az utolsó kettő év eredményein alapuló világranglista első 16 helyezettje és a Pro Tour-ranglistáról (ez a darts egyéves ranglistája) további 16 versenyző. Mivel a profi darts mezőnye egyre erősebbé válik, egyre több a nagy név, aki bárhol, bármikor képes lehet nagy győzelmeket aratni, így egyre nehezebb kijutni erre a tornára. Idén bőven akadtak nagynevű hiányzók, hiszen lemaradt a versenyről a 2023-as világbajnok, a World Matchplay-en 2019-ben döntős Michael Smith, aki nagyon visszaesett az utóbbi egy évben, ráadásul mostanában sérülés is hátráltatja, így több tornától is visszalépni kényszerült. Smith 2013 után hagyta ki ismét a Matchplay-t. Nem volt ott a mezőnyben a 2020-as győztes, 2021-es döntős Dimitri van den Bergh sem, aki tavasszal hosszú hónapokra letette a lantot nyilat mentális problémái következtében. Szintén komoly PDC-tapasztalattal rendelkező játékosként nem tudott kijutni a tornára a lengyel Krzysztof Ratajski, aki 2021-ben elődöntős volt Blackpoolban, s a regnáló Európa-bajnok angol Ritchie Edhouse is legfeljebb a nézőtérről követhette figyelemmel a mérkőzéseket.
A legnagyobb nevek azonban kivétel nélkül ott voltak a mezőnyben, így többek között a címvédő és világelső Luke Humphries, a világbajnok Luke Littler, a háromszoros győztes Michael van Gerwen, s a skótok két nagy sztárja, a mostanában javuló eredményeket mutató Gary Anderson és a visszaesőben lévő Peter Wright is. Két újonc volt a 32-es táblán: a holland Wessel Nijman és a skót Cameron Menzies voltak első bálozók. James Wade immár 20. alkalommal vett részt a versenyen, amivel az idei mezőnyben magasan ő számított a rekordernek, de az örökranglistán is csak néggyel kevesebb szereplés van a neve mellett, mint az ebben az összevetésben (is) első Phil Taylornak. És ha már Taylor szóba került, említsük meg, hogy egyrészt 16 győzelmével ő a toronymagas rekordbajnoka ennek a tornának is, s 2018 óta a róla elnevezett trófeáért zajlik a küzdelem a Winter Gardensben. Jól mutatja, hogy Taylor mennyire szerette ezt a tornát, hogy utoljára utolsó profi évében, 2017-ben nyerte meg.
Az idei verseny első napján rögtön színpadra lépett a címvédő Humhpries, aki nem kapott könnyű ellenfelet a sorsoláson, hiszen a hollandok tehetségével, Gian van Veennel kellett összecsapnia. A várakozásoknak megfelelően kiélezett, izgalmas ütközetet láthattunk, amelyen javarészt a holland vezetett egy-két leggel, de az angolnak sikerült többször is kiegyenlítenie. Az utolsó szó azonban van Veené volt, aki 10:8-ra megverte Humphriest, ezzel továbbjutott. 2023 után volt ismét példa arra, hogy a címvédő rögtön az első fordulóban elvérzik a World Matchplay-en – akkor Michael van Gerwen nem tudott mérkőzést nyerni Blackpoolban.
Nem járt jobban a 2023-as győztes Nathan Aspinall sem, aki egy másik holland ifjútól, Wessel Nijmantól kapott ki 10:6-ra. Az angol számára azért különösen fájó a korai búcsú, mert most vonták le tőle a világranglistán a tavalyelőtti győzelemért kapott 200 000 fontot, s ebből mindössze 10 000 fontot tudott megvédeni. Aspinall a világranglistán a 7.-ről a 23. helyre esett vissza, vagyis igen mélyről kellene újra fölhoznia magát a világelitbe.
A kiemeltek közül szintén nem tudta sikerrel venni az első akadályt Peter Wright. Az évek óta szenvedő skót útját szintén egy holland, Jermaine Wattimena állta el. A kiemelt játékosok közül Ross Smith, Dave Chisnall, Damon Heta és a 2019-es győztes Rob Cross búcsúzott még a legjobb 32 között.
A 2. fordulóban folytatta remeklését Gian van Veen, aki ezúttal honfitársát, Danny Noppertet győzte le 11:5-re, így életében először jutott be a World Matchplay negyeddöntőjébe. Hasonlóan sima győzelemmel evickélt a legjobb nyolc közé Andrew Gilding is, aki az apai örömök elé néző Dirk van Duijvenbodét fektette két vállra. A legnagyobb különbségű győzelmet azonban a torna egyik fő favoritja, Gerwyn Price aratta, aki 11:3-ra ütötte ki a 6. kiemelt Chris Dobey-t. Price a World Matchplay előtti utolsó két színpadi tornát megnyerte, s a blackpooli torna kezdeti szakaszában mutatott játéka alapján sokan már őt tartották a legnagyobb esélyesnek a végső győzelemre.
A negyeddöntőbe jutott még James Wade, Stephen Bunting, Jonny Clayton, a Wattimena ellen 7:2-es hátrányból fölálló Luke Littler, valamint a Michael van Gerwen ellen szintén nagyot fordító Josh Rock.
A legjobb nyolc között már legalább 16 leget kellett nyerni a továbbjutáshoz, vagyis igen hosszú mérkőzéseknek néztünk elébe mi is és a játékosok is. A fölső ágon Gian van Veen és James Wade feszült egymásnak. Van Veen sokkal jobban kezdett, többleges előnyre tett szert a fejben kicsit a gyakorlóteremben maradt Wade-el szemben, ám a 40 éves angol innen is össze tudta szedni magát, s nagyszerű játékkal megfordította a meccset és 16:13-as győzelemmel bejutott az elődöntőbe. A másik fölső ági összecsapáson Stephen Bunting és Jonny Clayton került szembe egymással. Előzetesen kiélezett mérkőzést, de inkább Bunting-sikert jósoltak a szakértők, ám végül Clayton valósággal kivégezte angol ellenfelét, ugyanis 16:7-re győzött. Az alsó ágon már nem volt okuk az örömre a walesieknek, hiszen másik kedvencük, Price nem bírt Josh Rockkal – az északír, aki a közelmúltban Daryl Gurney oldalán (éppen Wales legyőzésével) páros-világbajnok lett, 16:11-re győzött, ezzel élete első World Matchplay-elődöntőjére készülhetett. A másik alsó ági összecsapáson Littler és Andrew Gilding végig fej fej mellett haladtak, ám a végét a fiatal angol bírta jobban, s 16:14-es sikerével ő is először jutott be a legjobb négy közé Blackpoolban.
A felső ág elődöntőjét Wade és Clayton vívta. A meccs első fele Wade-nek sikerült jobban, aki öt-hat leges előnyre is szert tett már és 16:10-es vezetésnél egy játékra került a döntőbe jutástól, ott azonban megállt nála a tudomány, s Clayton ezt kihasználva kiegyenlített. Itt lépett életbe az a szabály, hogy kettő leggel kell nyerni, s amennyiben eljutnak 19:19-ig, akkor a 39. leg a mindent eldöntő játék. Wade nem engedte Claytonnak, hogy átvegye a vezetést, mert hozni tudta kezdéseit. A nagy feszültségek közepette zajló hosszabbításban végül a walesi bírta kevésbé, mert 19:18-nál elrontotta a kiszállóját, Wade viszont nem, s 20:18-as eredménnyel bejutott élete hetedik Matchplay-fináléjába.
A másik elődöntő is izgalmas volt, egyben emlékezetes is, de nem azért, mert Luke Littler 17:14-re legyőzte Josh Rockot, hanem azért, mert Rock 5:0-ra vezetett az elején, s utána is sokáig jobban állt, ám Littler fordítani tudott ebben a helyzetben. Az angol 1:6-os állásnál ráadásul egy kilencnyilast is dobott:
Összejött tehát a Wade – Littler döntő, idén már másodszor, hiszen márciusban a UK Open fináléját is ők ketten játszották. Abban a meccsben nem volt sok köszönet Wade számára, hiszen Littler 11:2-re kiütötte. Ez az eredmény most nem ismétlődhetett meg több okból sem: egyrészt 18 nyert legig tartott a World Matchplay utolsó mérkőzése, másrészt Wade formája alapján nehezen lehetett elképzelni, hogy Littler ismét 9-10, akár 10+ leges különbséggel diadalmaskodik.
A mérkőzés elején inkább ennek ellenkezőjére gondolhattunk, hiszen az első öt leget kivétel nélkül Wade húzta be, vagyis Littler ismét 0:5-ös állással mehetett el az első szünetre, mint az elődöntőben is. A világbajnok nem csak ezen a mérkőzésen kezdett gyengén, hiszen ahogy föntebb említettem, Wattimena ellen 7:2-es hátrányban is volt, de minden problémás helyzetből föl tudott állni. Ebből is. A második szünetben ugyanis 5:5 volt az eredmény, tehát Littler visszaadta a kölcsön kenyeret 22 évvel idősebb honfitársának, akivel egyébként pénteken közösen gyakoroltak.
Azután, hogy az első öt legben Wade, a második öt legben pedig Littler mutatott egészen kiváló játékot, a folytatásban egyre inkább utóbbi kerekedett előbbi fölé, hiszen amellett, hogy nem jöttek a triplák Wade-nek, s a kiszállózása is visszaesett, ráadásul egy vagy több bekiabáló néző több alkalommal is megzavarta, amit szóvá is tett a mérkőzésvezetőnek. Littler nem zavartatta magát, de miért is tette volna, hiszen a közönség nagy része neki szurkolt, s újfent lehengerlő dartscal állt elő. Az utolsó szünetet követő időszakhoz Wade már abszolút nem tudott hozzászólni, valahol el is engedte a mérkőzést, mert nem tudott mit csinálni ellenfelével. Littler végül egy 115-ös kiszállóval zárta le a finálét, amelyet 18:13-ra nyert meg, ezzel ő lett a World Matchplay történetének legfiatalabb győztese.
Littler megdöntötte az egy blackpooli tornán dobott legtöbb 180 rekordját, hiszen nem kevesebb mint 64 tökéletes kört produkált a kilenc nap alatt – hogy mennyire kiemelkedett a mezőnyből, jól mutatja, hogy ebben az összevetésben a 2. helyen végző Josh Rock „csak” 37 darab 180-ig jutott, pedig az elődöntőig menetelt.
Az egész torna is rekordot döntött a 180-ak tekintetében, hiszen 403 született a legnagyobb dobásból, amivel jócskán sikerült megdönteni a 2022-ben fölállított 351-es csúcsot. A 32 játékosból 31 dobott 180-at, s a legkevesebbet elérők is legalább hármat hozzátettek a közöshöz.
Összefoglalva azt lehet mondani, hogy egy igen magas színvonalú, emlékezetes tornát láthattunk és sajnálhatjuk, hogy vége van. A következő nagy torna a World Grand Prix lesz, amelyen szintén 32-en vehetnek részt október 6. és 12. között. Addig elsősorban World Series- és European Tour-állomások lesznek, köztük utóbbi sorozat magyarországi fordulója szeptember 19. és 21. között.
A kiemelt kép forrása: Getty Images