A most véget ért nyári hétvégén sem lehetett unatkozni, hiszen számos helyen voltak érdekeltek magyar sportolók és a sikerek most sem maradtak el. A Hétvégi Összefoglalóban olvashatsz a vizes világbajnokság eseményeiről, Bondár Anna döntőjéről és a hazai rendezésű nemzetközi birkózóversenyen született eredményekről. Tarts velem!
Nyíltvízi úszás: Bronzérmekkel zártak a magyarok
Az utolsó nekirugaszkodás nyílt vízen: a szingapúri vizes világbajnokságon szereplő úszók a 4×1500 méteres csapatversennyel búcsúztak Sentosa szigetétől. A szervezők a Fábián Bettina, Mihályvári-Farkas Viktória, Rasovszky Kristóf, Betlehem Dávid összeállításban induló magyar váltóval zárták a bemutatást – előtte a franciák rögtönzött tánccal szórakoztatták a nagyérdeműt, míg a mieink mosolyogva érkeztek meg a pontonra.
Az említett két váltó mellett az olaszokkal, a németekkel és az ausztrálokkal is számolni kellett, az utóbbi csapatot ráadásul igencsak népes és lelkes közönség támogatta a helyszínen. Az első körben Thaiföld vezetett, de ennek nem sok jelentősége volt – annak már inkább, hogy a másodikban a franciák és a németek férfi versenyzője elszakadt a mezőnytől. A magyar csapat más taktikát választott: Fábiánt Mihályvári-Farkas váltotta, és jó volt látni, hogy egy bolyban maradt az olasz váltóval, amely szintén hasonló utat járt.
Fél távnál 1 perc 20 másodperc volt az üldözők hátránya az élen álló franciák mögött, vagyis ennyit kellett ledolgoznia Rasovszky Kristófnak a harmadik körben. Sokáig vezette a csoportot, majd az olasz Marcello Guidi diktálta a tempót, miközben a német Isabel Gosénak és az ausztrál Moesha Johnsonnak korrigálnia kellett, mert egyikük sem az ideális íven úszott. A váltás előtt közelebb is zárkóztak Rasovszkyék, az utolsó körben öt csapat küzdött az érmekért.
Miután a háromból három egyéni számot megnyerő Florian Wellbrock begyújtotta a rakétát, az ausztrálok elszálltak, az olasz Gregorio Paltrinieri, a francia Logan Fontaine és Betlehem Dávid viszont elment a némettel. A magyar váltó másik három tagja eleinte a hídról szurkolt, aztán a hajrában már a pontonról figyelte, ahogy Betlehem fokozatosan leszakítja a franciát és biztossá teszi az érmet. Wellbrock az első helyre hozta be a németeket, Paltrinieri a másodikra az olaszokat – a mieink pedig nagyszerű bronzéremmel zártak!
Egy nappal korábban, magyar idő szerint szombat hajnalban került sor a női 3 km-es kieséses sprintversenyre. A távot három szakaszra bontották: elsőként két csoportban tettek meg 1500 kilométert a versenyzők, mindkettőből a tíz legjobb jutott tovább a középdöntőbe. Juhász Janka a jó kezdés után visszacsúszott és a 16. helyen ért célba, Fábián Bettina viszont végig az élbolyban tempózott, előbb vezetett, majd farvizezett. Nem is kellett aggódnunk, jöhetett a tízperces pihenő a gondosan kihelyezett műanyag székeken, majd ismét egyesével szólították az úszókat, a helyezésük sorrendjében választhattak rajtpozíciót a folytatásra.
A második etapban 1000 méter várt a húsztagúvá szűkült mezőnyre, Fábián Bettina pedig ismét nagyon jól helyezkedett: sokáig harmadikként haladt, az utolsó bójára a belső ívben fordult rá. A szervezők a refrén előtt lekeverték az aktuális popslágert, hogy drámai hanghatásokkal fokozzák az izgalmakat, a hajrára ugyanis nagyon összesűrűsödött a mezőny – Európa-bajnokunkat is támadták, de megőrizte helyét az első tízben.
Az újabb pihenő után már onnan ugrottak vízbe a versenyzők, ahol a hosszabb távokon frissítettek, az utolsó 500 méter döntött az érmekről. A közönségkedvenc ausztrál Moesha Johnson nagy tempót diktált és igyekezett elúszni a riválisaitól, de mögötte Fábián Bettina kitartóan támadta a német Isabell Gosét, tisztán a harmadik helyen úszott.
A második és a harmadik bója között kezdett szétszakadni a mezőny, ami nekünk nem jött rosszul, ám a célegyenesben többen is más útvonalat választottak, teljes őrület lett a vége. Miközben az ausztrál és a német egymással volt elfoglalva, Fábián Bettina jobbról felúszott melléjük, de a japán Kadzsimoto Icsika is érkezett, aki a szám első női világbajnoka lett. A szintén az utolsó kétszáz méteren robbantó olasz Ginevra Taddeucci végzett a második helyen, minket azonban a legkevésbé sem ez érdekelt…
…sokkal inkább a bronzért zajló ádáz küzdelem. Fábián Bettina bekerült a sűrűjébe, négyen szinte teljesen egyszerre érkeztek meg a célkapuhoz, így aztán percekig kellett várni a hivatalos eredményre. A 20 éves magyar klasszis riválisaihoz hasonlóan a kivetítőt figyelte, mígnem a szpíker bemondta, hogy két bronzérmet adnak át – Johnsonnak és a magyar lánynak!
Feszült pillanatok után örömkönnyek a parton: Fábián Bettina bravúros teljesítménnyel megszerezte a magyar küldöttség első érmét a szingapúri vizes világbajnokságon.
A magyar nyíltvízi úszók ezt a két bronzérmet tudták megszerezni a nem éppen ideális körülmények között, igen meleg, egyben nem túlságosan tiszta vízben rendezett világbajnokságon.
Vízilabda: Mindkét magyar válogatott elődöntős
Igen fontos volt a mostani hétvége a vízilabdában, hiszen mindkét nem számára a negyeddöntőket rendezték a szingapúri világbajnokságon. Szombaton a női, vasárnap a férfi küzdelmekre került sor.
A női magyar válogatott csoportelsőként nem kellett, hogy vízbe ugorjon a rájátszásban, amely arról döntött, hogy a csoportmásodikok és csoportharmadikok közül melyik négy együttes csatlakozik a négy csoportgyőzteshez a legjobb nyolc között. Végül Olaszország lett a mieink ellenfele, miután legyőzte Kínát.
Remek játékkal kezdődött a mérkőzés, a magyar válogatott nagyon ügyelt a visszarendeződésre, a bejátszásoknál pedig összedolgoztak a mezőnyjátékosok Neszmély Boglárkával, aki többször is jó ütemben nyúlt ki a labdáért. Amikor középről feltörték a reteszt az olaszok, válaszul Sümegi Nóra szorongatott helyzetben szerzett parádés gólt, majd Keszthelyi Rita ültette hintába a védőket, hogy aztán fineszes megoldással fordítson. Sajnos Sofia Giustini lövőkedve is hamar megjött, fél perc alatt kétszer szólt hozzá a meccshez, de a visszaúszás után már indulhatott is a kötelek közé, Vályi Vanda pedig szokásához híven gyorsan kihasználta az emberelőnyt.
Keszthelyi sem teketóriázott a második negyed elején, világklasszishoz méltó lövéssel jutotta újra előnyhöz a mieinket, majd labdaszerzést követően újabb fórt harcoltunk ki, és ha már kiharcoltuk, be is lőttük. Csakhogy a szemfüles szurkolók kiszúrhatták, hogy Carlo Silipo már a támadásunk elején szorongatta, aztán egy jól irányzott mozdulattal a vízbe is hajította a zöld szütyőt – a VAR-vizsgálat utólagos ötméterest ítélt az olaszoknak, ezáltal Tiba Panna gólját érvénytelenítették a játékvezetők. Így lett 5:3 helyett 4:4, ami azért nagyon nem volt mindegy…
Az olasz szurkolók rá is zendítettek, a védekezés fontosságára hívták fel a figyelmet, de a lelátói hangpárbajban nem maradtunk alul, bátorító magyar rigmusokat is hallottunk. Sümegi Nórát meg a kispadról biztatták, hogy vállalja a lövést – vállalta, és milyen jól tette! Nem hagyták a mieink, hogy vérszemet kapjon a rivális, amely sokkal jobban védekezett, mint az eddigi négy mérkőzésén együttvéve, ám a Garda Krisztina-féle rakétát nem tudta hatástalanítani. A lehető legjobbkor, öt másodperccel a félidő vége előtt sült el a rutinos átlövő keze, Silipo ugyanis majd’ felrobbant a dühtől, 6:5-re vezettünk a nagyszünetben.
Egy-egy hossz úszás után Cseh Sándor kivételesen a varázstáblája nélkül tartott eligazítást, de a gesztusai árulkodók voltak. Határozottság, gyorsaság és pontosság – ezzel lehetett megtörni az olaszok ellenállását, merthogy egyébként minden létező mutatóban egyformán teljesített a két csapat, vagyis éppen olyan meccset kaptunk a negyeddöntőtől, amilyenre számítottunk. Ahogy peregtek a percek, menetrendszerűen fokozódott a feszültség és az izgalom, az olaszok már azt is megtapsolták, ha játékostársuk hat méteren megfogta a magyar lövőt.
Leimeter Dóra feladását és Keszthelyi húzását meg a mieink ünnepelték a kispadon, először nőtt kétgólosra a különbség, Dafne Bettini viszont gondoskodott róla, hogy ne legyen olyan könnyű az életünk… Itt jegyeznénk meg, hogy ez volt a rivális első akciógólja, ergo továbbra sem lehetett panaszunk a védekezésre – no meg a támadójátékunkra sem, a harmadik negyed közepén Szilágyi Dorottya és Leimeter is megvillant. Nem úgy tűnt, mintha segített volna az időkérés az olaszokon, de ez legyen az ő bajuk, mi inkább a vezérként pólózó csapatkapitány, Keszthelyi Rita megmozdulásain ámultunk.
A tény kedvéért jegyezzük meg, hogy az olasz kapus, Giuseppina Condorelli azért megtette a magáét, egy támadáson belül két bravúrt mutatott be, ám a mieink gondoskodtak róla, hogy ne jusson neki sokkal több sikerélmény. Nem úgy a magyar védőknek: egytől egyig mestermunkát végeztek a fontos labdaszerzésekkel és a kiharcolt kontrákkal, Neszmély Boglárka pedig ötméterest védett a záró negyedben. Aztán egy pillanat alatt az arcára fagyott a mosoly, a kispadon ülők egy emberként tárták szét a karjukat, Cseh Sándor pedig magyarul és angolul is kérdezte, hogy mégis mi történt…
Sümegi Nóra odanyúlt a lövőnek, újradobatták az ötméterest, Chiara Ranalli pedig másodjára már nem hibázott. Ami fontosabb, hogy Garda sem, pedig neki akcióból kellett megtalálnia a rést, Leimeter újabb villanása után pedig már nemcsak a gólt, hanem a négy közé jutást is ünnepelte női válogatottunk. A szingapúri éjszakában közben tűzijátékot lőttek fel – persze aligha a mieink kedvéért, de a magyar zene kétségkívül nekünk szólt a dudaszó után. A mieink megcsinálták, 12:9-re legyőzték Olaszországot, jöhet a spanyolok elleni elődöntő ma délután!
A férfi nemzeti együttes nem volt abban a szerencsés helyzetben, hogy plusz pihenőnapot harcoljon ki magának, pedig igen közel volt már ehhez a Spanyolország elleni utolsó csoportmérkőzésen. A 4. negyednek háromgólos előnnyel vágott neki a magyar válogatott, ám a hispánok 5:1-es rohanást mutattak be, vagyis 10:9-es vereség lett a vége. A mieinknek tehát a negyeddöntőbe jutásért is külön játszani kellett, ám a nem túl acélos Románia legyőzése nem okozott megoldhatatlan feladatot.
A legjobb nyolc között a címvédő Horvátország volt az ellenfél. Előzetesen nem sokan merték megtippelni a győztes kilétét, annyira kiegyenlítettnek látszódtak az erőviszonyok.
A két együttes a közelmúltban csak szoros ütközetet vívott egymással, az úgynevezett barátságos kétkapuzásokon sem adtak semmit ingyen a másiknak. A vasárnapi ráadásul minden volt, csak barátságos nem, így aztán nem is volt mire várni: Vámos Márton azonnal megnyitotta a gólcsapot, majd Manhercz Krisztián villant meg úgy, ahogy már megszokhattuk tőle. Persze a horvátok is betáraztak, Zvonimir Butic vezérletével lőttek, amikor és ahonnan csak tudtak – márpedig sajnos tudtak, de hát nem véletlenül klasszisok.
Vámosban bízhattak a társak, mert nagyon sült a keze, egy negyed alatt háromszor vállalkozott – és mindhárom próbálkozása beakadt! A negyed utolsó másodpercében Fekete Gergő is átlőtte a zónát, Toni Popadic pedig elkezdett készülődni, hogy beálljon Marko Bijac helyére, aki a szünetben néhány jól irányzott lövéssel melegítette be váltótársát. Ezeket még védte Popadic, Vigvári Vendel viszont kicsit több erőt vitt bele, nem is tudott mozdulni rá a horvát cserekapus.
Vadnyugati lőpárbajra hajazott az első negyed a hat szerzett és hat kapott góllal – értelemszerűen csak az utóbbit sokalltuk… A horvátok egyetlen balkezessel játszanak, de Konsztantyin Harkov annyit ér, mint három másik, ezúttal is megkeserítette az életünket. Aztán Varga Zsolt elmondta, hogy mit kellene másképp csinálni hátul, játékosai pedig megvalósították a vízben: seperc alatt összeállt a védekezésünk, ami blokkok, védések és kontrák formájában mutatkozott meg.
Úgy terelték valamivel nyugodtabb mederbe a meccset a mieink, hogy elöl egyáltalán nem vettek vissza a tempóból, továbbra is gyorsan járt kézről kézre a labda. A kispadon ülők már nemcsak felálltak, hanem örömükben ugráltak is egy-egy gól után, a medencében pedig olyan összhangban emelték a lövőkezüket a játékosok, hogy a műúszók is megirigyelték volna a szomszédos uszodában. Manhercz világgá kiáltotta az örömét, Nagy Ádám hatalmasat csapott a víztükörre, Ivica Tucak meg dühöngött, ugyanis hiába kért időt, a horvátok egyáltalán nem tudták féken tartani a magyar lövőket.
Emberek, két negyed alatt tizenegy gólt lőttünk a címvédőnek!
A piros-fehér-zöld szektorokban vastapssal fogadták a látottakat, Varga Zsolt viszont egy félmosolyt sem engedett meg magának, ennek (még) nem volt itt az ideje. Pedig minden okunk megvolt az örömre, a nagyszünetben négy góllal vezettünk, de nem telt el annyi idő a spanyolok elleni csoportmeccs óta, hogy elfelejtettük volna a történteket… Nem is baj, hogy nem felejtettük el, elvégre talán ez is közrejátszott abban, hogy a harmadik negyed elején is ütötték a vasat a mieink.
Ha lehet közte négy, miért ne lehetne közte öt? Ha megvan az ötgólos előny, miért ne léphetnénk el hattal? Költői kérdések, amelyekre hamar megkaptuk a választ, előbb a vezérek vezére, Manhercz, majd Vigvári Vendel jóvoltából. Az utóbbi ráadásul akkora gólt ragasztott a léc alá, hogy a csapattársak is csak pislogtak… S ha ez nem lett volna elég, Csoma Kristóf óriási bravúrral kivédte Marko Zuvela büntetőjét, vagyis tényleg minden összeállt, a középső két negyedben összesen három gólig jutottak a horvátok.
Mégsem érződött rajtuk, hogy elment volna a kedvük a játéktól, de mindent megtettünk azért, hogy előbb-utóbb megunják a kapaszkodást. Időközben egyébként visszatért Bijac, de ha nem írják ki a nevét a kivetítőre, talán észre sem vesszük, mert érdemben nem szólt hozzá a meccshez. Tudniillik mértani pontossággal lőttek neki a mieink, Vigvári Vince például a kapufát is igénybe vette, amely pontosan tudta a dolgát, illedelmesen segítette beljebb a labdát.
A horvátok veterán centereivel is megbirkóztak a magyar bekkek, de mire ezt leírtuk, Luka Loncar azért csak bepöckölte a labdát a falból… Annyi baj legyen, mert Vismeg Zsombor azonnal visszaállította a háromgólos különbséget, mire az illusztris vendégek egy emberként ugrottak talpra a lelátón, elvégre karnyújtásnyira kerültünk a négy közé jutástól. Meg is ragadta az esélyt férfiválogatottunk, Nagy Ádám villant meg kétszer, a fizikailag is elfáradó horvátok pedig végül is beletörődtek a sorsukba – nem hagytunk nekik más választást.
Az utolsó percben már pacsiztak és ölelkeztek a magyar játékosok, a cserével kiállított Kovács Péter a rajtkövek mögött ünnepelt eksztázisban. A nemzeti együttes ellentmondást nem tűrő játékkal 18:12-re nyert, és a címvédő Horvátországot kiejtve elődöntőbe jutott a szingapúri világbajnokságon. Ahogy a közönség skandálta: „Szép volt, fiúk!”
Folytatás kedden, magyar idő szerint 15:35-kor Szerbia ellen az elődöntőben!
Tenisz: Bondár Anna és Udvardy Panna is döntőzött
Bondár Anna címvédőként érkezett Hamburgba, hiszen tavaly ő nyerte meg a német kikötővárosban rendezett női tenisztornát. Ami viszont nagy különbség 2024-hez képest, hogy idén már WTA 250-es besorolást kapott ez a verseny a korábbi WTA 125-ös, azaz challenger szinttel szemben, vagyis erősebb mezőny gyűlt most össze.
A magyar játékost ez azonban nem hátráltatta abban, hogy ismét bejusson a döntőbe – ez volt élete első WTA 250-es fináléja.
A döntőben az idei Roland Garros női egyesének legnagyobb meglepetéseként elődöntőbe jutó Lois Boisson volt Bondár Anna ellenfele, s a 28 éves magyar játékos úgy kezdte a mérkőzést, hogy a vérmesebb szurkolói már-már zsebben érezhették a címvédést is. Anna ugyanis remek tenisszel nyitott, az első négy játékban mindössze három pontot engedélyezett nála hat évvel fiatalabb ellenfelének, s gyorsan meglépett 4:0-ra. Hiába került azonban dupla brékelőnybe a magyar teniszező, előnyét nem tudta megtartani, még így sem, hogy 5:2-re is vezetett. Boisson innen magára talált, miközben Bondár Anna kétszer is a szettért szervált, de erőfeszítéseit nem kísérte siker, a francia sorozatban öt játékot nyert, s 7:5-re begyűjtötte az első játszmát.
Bondár Anna a második felvonás elején gyorsan véget vetett a rossz szériájának, 1:1 után brékelt, ám 3:1-es előnyénél ismét jött a hullámvölgy, s a következő öt játékot ismét elveszítette, így a francia élete első tornagyőzelmét ünnepelhette.
„Gratulálok az ellenfelemnek, az egész héten nagyszerűen játszott. Különleges számomra ez a torna, s nemcsak azért, mert tavaly után idén is döntőt játszottam itt. Köszönök mindent az edzőmnek, Nagy Péternek is, és tudom, hogy nem ezt a trófeát akartuk, de összességében kiváló ellenfelekkel játszottam, élveztem az egész tornát” – idézte az MTI a könnyeivel küzdő Bondár Annát, aki a döntő után a pályán nyilatkozott. A magyar játékos pályafutása első WTA Tour-döntőjének köszönhetően az eheti világranglistán nagyot lép előre, várhatóan ismét a legjobb 60 között lesz, minden bizonnyal az 59. helyen. A finálés szerepléséért Bondár Anna a világranglistapontok mellé további 18 685 euró pénzdíjat kap.
Anna nem sokkal később a páros döntőjében is érdekelt volt a holland Arantxa Rus oldalán. Az ellenfél az első helyen kiemelt ukrán Nadja Kicsenok és japán Ninomija Makoto volt.
Bondárék fordulatokban igencsak bővelkedő, izgalmas és közönségszórakoztató játékkal együtt járó teniszt mutattak be: az első szettben például öt kimaradt és öt kihasznált fogadóelőnyt láthatott a közönség, ám az első kiemelt páros eggyel többet használt ki, s megnyerte a 41 percig tartó nyitó játszmát.
A folytatásban Bondárék rendezték soraikat, főleg az adogatásaikat szedték rendbe, s miután a játszma legelején megszerzett brékelőnyüket végig megőrizték, a végén második szettlabdájukat kihasználva fogadóként húzták be a szettet, csaknem 40 perc alatt. A 10 nyert pontig tartó döntő rövidítésben, Bondárék jutottak több minibrékhez, valamint 9–7-nél két meccslabdáig, ám a japán, ukrán duó egymás után négy pontot szerezve megnyerte a döntőt.
Ami nem sikerült Bondár Annának, az sikerült Udvardy Pannának. A magyar játékos a romániai Jászvásáron rendezett tornán jutott be partnerével, a szlovén Veronika Erjaveccel a párostorna döntőjébe, s meg is nyerték azt!
A magyar, szlovén kettős a vasárnapi fináléban az argentin María Lourdes Carlével és a svájci Simona Walterttel szállt szembe, és 51 perc alatt hozta a nyitó szettet úgy, hogy háromszor elvette az ellenfél adogatójátékát, miközben a sajátját csak kétszer vesztette el. A második játszma hét további bréket hozott, ezekből a 26 éves magyar és társa jött ki jobban, akik 1 óra 37 perc elteltével diadalmaskodtak.
Az egyesben Romániában a negyeddöntőig jutott Udvardy Panna a második vonalnak számító challengersorozatban eddig egy tornát nyert – 2022-ben Buenos Airesben. Az elitmezőnyben, azaz a WTA-sorozatban előzőleg három elvesztett döntője volt, 2022-ben Sydney-ben és Palermóban, valamint 2023-ban Hobartban.
Birkózás: Jól szerepeltek a magyarok a hazai versenyen
Talán nem túlzás azt állítani, hogy Budapestre figyelt a birkózás világa csütörtöktől vasárnapig, hiszen a BOK-csarnokban került sor a Polyák Imre-Varga János-emlékversenyre, amely a nemzetközi szövetség (UWW) rangsorába is beleszámított. Öt kontinens mintegy ötven országának közel ötszáz sportolója vett részt a megmérettetésen, így azt sem túlzás kijelenteni (amit egyesek meg is tettek), hogy egy mini világbajnokságról volt szó.
A magyar küldöttség legnagyobb sikerét a nők 59 kg-os kategóriájában elindult Bognár Erika érte el, aki megnyerte súlycsoportja küzdelmeit.
Elismerésre méltó menetelést mutatott be Eb-ezüstérmesünk, Bognár Erika a BOK-csarnokban, hiszen a fülöp-szigeteki Arian Carpiót, valamint az U23-as vb-ötödik fehérorosz Nadzeya Bulanaját legyőzve bejutott a döntőbe, amelyben a vb-bronzérmes, kétszeres Eb-harmadik német Elena Bruggerrel mérte össze a tudását. Nem igazán találtak fogást egymáson a felek, passzivitási pontok döntöttek az aranyérem sorsáról: Brugger ellen kétszer, Bognárral szemben egyszer rendeltek el aktivitási időt, egyikük sem tudott fogást végrehajtani, ez a magyar lánynak két pontot, s ezzel együtt a győzelmet eredményezte, a dobogó felső fokára állhatott Budapesten, megszerezve a magyar csapat első érmét!
„Az első meccsem nem úgy sikerült, ahogyan azt szerettem volna, több lábra támadást szerettem volna végrehajtni. Az elődöntőm alakult a legjobban, nagyon éreztem a ritmust, jól mozogtam. A német lánynak mindenképpen vissza szerettem volna vágni a világbajnokságon elszenvedett vereségért, örülök , hogy ez sikerült, annak meg különösen, hogy életemben először UWW-rangsorversenyt nyertem” – fogalmazott Bognár Erika a BOK-csarnokban.
Hogy mekkora alakja a magyar birkózósportnak a világ- és Európa-bajnok Losonczi Dávid? A kérdésre remek választ ad az az atmoszféra, amelyben szőnyegre lépett a nyitó mérkőzésén az Eb-győztes szerbiai Alekszandr Komarov ellen: csütörtökön és pénteken egyszer sem zúgott olyan hangosan az aréna, mint az ő szombati selejtezős meccsénél.
A 87 kilogrammos kötöttfogású klasszis meghálálta a biztatást, 3:1-re megverte Komarovot, majd a másik szerben, Andrija Mihajlovicson is túljutott, sőt, az elődöntőért 5:0-s hátrányból fordított s nyert a rendkívül energikus és ügyes, mindössze 21 esztendős kazah Iszlam Jevlojev ellen. A négy között az Eb-ezüstérmes azeri Islam Abbasov sem okozott nagy gondot (4:0), így jöhetett a finálé, az olimpiai bronzérmes, vb-második és Európa-bajnok dán Turpal Bisultanov ellen. Pontosabban jöhetett volna, mivel Losonczi enyhe rosszulléttel küzdött, ami miatt nem vállalhatta a döntős részvételt. Ez egyben azt is jelentette, hogy a dobogó második fokára állt a BOK-csarnokban.
„Betegséggel küzdöttem az elmúlt napokban, ezt a teljesítményemen is éreztem, de szerencsére eljutottam a döntőig. Előtte nem éreztem túl jól magam, azt éreztem, elég volt, az edzői stábbal egyeztetve arra jutottunk, hogy visszalépek. Elégedett vagyok a nappal, hálás vagyok a szurkolásért, a buzdításért, nagy élményt szereztek a kilátogatók” – mondta Losonczi Dávid.
Ugyanebben a súlycsoportban remekelt a vb- és Eb-bronzérmes Lévai Tamás is, őt két győztes meccs után Bisultanov állította meg az elődöntőben, majd a bronzmérkőzésen – rendkívül parázs összecsapáson – 5:2-re felülmúlta az orosz Alan Osztajevet, így a harmadik helyen végzett.
Nehézsúlyban, a 130 kilogrammosok között is ugyanilyen medáliasort gyűjtöttünk: a kétszeres Eb-bronzérmes Vitek Dárius már az első körben összekerült az U23-as Eb-második, vb-harmadik László Koppány Simonnal – előbbi nyert, 3:1-re. Vitek ezt követően oktatta Azerbajdzsán legjobbjait, előbb az Eb-harmadik Beka Kandelakit, majd az U23-as vb- és Eb-bronzérmes Sarkhan Mammadovot verte meg. A döntőben már nem bírt az orosz Marat Kamparovval, be kellett tehát érnie a második helyezéssel. László Koppány a helyosztón jól küzdött Mammadovval, 2:1-es sikert elérve a harmadik helyen végzett, mindössze 19 évesen.
Vitek Dárius az eredményhirdetést követően a helyszínen azt mondta: „Noha elveszítettem a döntőt, elégedett vagyok az ezüstéremmel. Úgy éreztem, Kamparov fizikailag jobb volt nálam, megérdemelten nyert. Örülök, hogy Kandelakit sikerült megvernem, legutóbb kikaptam tőle, szerettem volna revansot venni.”
Kiválóan birkózott háromszoros U23-as Eb-bronzérmesünk, Szabados Noémi (68), aki úgy menetelt a fináléig, hogy közben pontot sem csináltak rajta ellenfelei: megverte a háromszoros Pánamerika-bajnoki harmadik brazil Gabriela Pedro da Rochát (10:0), az Ázsia-bajnoki bronzérmes dél-koreai Park Hjon Jongot (12:0) és a Pánamerika-bajnok amerikai Brooklyn Hayst (10:0). A döntőben az olimpiai ezüstérmes amerikai Kennedy Blades túl nagy falatnak bizonyult, Szabados tehát gyönyörű eredményt elérve a második helyen végzett.
Az U20-as világ- és Európa-bajnok Elekes Enikő gyönyörű tusgyőzelemmel kezdett a Pánamerika-bajnok amerikai Aine Drury ellen, majd kikapott a világ- és kétszeres Európa-bajnok moldovai Irina Ringacitól. A bronzmérkőzésen az U23-as Eb-második orosz Jekatyerina Koskinával birkózott volna, ám a rivális sérülés miatt visszalépett, Elekes Enikő tehát bronzérmes lett.
A kiemelt kép forrása: 24.hu