A pünkösdi hétvégén ért véget az idei második Grand Slam-tenisztorna, a Roland Garros. A párizsi viadalon mindkét nem egyéni küzdelme a világranglista első két helyezettje közötti döntővel és a lejjebb rangsorolt játékos győzelmével ért véget. A férfi finálé egészen emlékezetesre sikeredett. Ezen kívül megismerkedhettünk Loïs Boisson nevével, aki a semmiből jutott el az elődöntőig. A sok pozitívum mellett akadtak azért negatívumok is, főleg a szervezés terén, míg a magyarok szereplésében nem volt sem só, sem bors.
POZITÍVUMOK
Alcaraz és Sinner 5 óra 29 perces döntője
Alighanem még most is mindenki, aki akár a helyszínen, akár a tévében látta, vagy pedig szereplője volt, Jannik Sinner és Carlos Alcaraz pünkösdvasárnapi döntőjének hatása alatt van. A férfi világranglista első két helyezettje egy olyan mérkőzést hozott össze, amely örök időkre bevonult a történelemkönyvek legszebb lapjaira. Az olasz és a spanyol 5 óra 29 percen át gyepálta egymást, amivel Roland Garros-rekordot állítottak fel. A korábbi rekordot Mats Wilander és Guillermo Vilas 1982-es, 4 óra 42 perces döntője tartotta. A négy GS-tornát figyelembe véve ennél csak a 2012-es Ausztrál Open fináléjában játszottak többet – akkor Novak Djokovics és Rafael Nadal mérkőzése 5 óra 53 percig tartott.
Sinner kezdett jobban, hiszen az első szettet 6:4-re, a másodikat 7:6-ra nyerte, azonban már a mérkőzés elejétől fogva az lehetett az érzésünk, hogy amennyiben szoros küzdelemre kerül sor, akkor egy nagyon hosszú összecsapást fogunk látni, hiszen a meccs legelső játéka 12 percig tartott, az első játszma pedig 65 minutumig. A 2. szett ezen is túltett, mert 68 percig tartott, miután az 5:2-re elhúzó Sinnert utolérte Alcaraz, s csak a tie-break-ben bukta el a játszmát. A 3. szettben a spanyol brékhátrányból tudott fordítani, ezzel megőrizte reményét a győzelemre, ám a 4. játszmában nem sokon múlt, hogy kikapjon, mert Sinnernek három mérkőzéslabdája is volt, ám Alcaraz mindet túlélte valahogy. Így jutottunk el a döntő szettig, amely aztán tízpontos rövidítésbe torkollott. Ott az addig egészen szenzációsan teniszező Sinner összeomlott, ezt pedig a legjobb játékát éppen akkor előszedő Alcaraz könyörtelenül kihasználta és 10:2-vel lezárta a mérkőzést, s megvédte párizsi címét.
Érdekesség, hogy a trófeát az az Andre Agassi adta át Carlos Alcaraznak, aki 1999-ben szintén 0-2-ről fordítva tudta megnyerni a Roland Garros döntőjét. A spanyol mondhatja el magáról először, hogy három meccslabdát hárítva nyert döntőt a francia Grand Slam-en.
A mérkőzésnek számos megdöbbentő statisztikája van. Így pl. Sinner 193, Alcaraz 192 pontot nyert meg. Az is sokat árulkodik a gigászi küzdelemről, hogy a legrövidebb játszma is ötven percig tartott. Alcaraz ötödik GS-győzelmét szerezte meg. 23 és 22 évesek ők ketten, úgyhogy könnyen lehet, fognak ők még hasonlóan kemény, akár még ennél is drámaibb Grand Slam-döntőt játszani a jövőben. Az biztos, hogy mostani ütközetüket nem lehet elfelejteni.
Egy ital hozta őrületbe a franciákat
Az utóbbi években a hazai szurkolóknak nem sok okuk volt az örömre a Roland Garros-on, hiszen a francia játékosoknak nem igazán termett babér egyik nemnél sem. Idén azonban a nőknél volt egy elődöntősük, ám az ő kiléte nagyon komoly meglepetést okozott. Alighanem rajtam kívül rengetegen vagyunk, akik ezen a tornán hallottuk vagy olvastuk először Loïs Boisson nevét. A 22 éves dijoni játékos a világranglista 361. helyezettjeként, meghívott hazai játékosként vehetett részt a főtábla küzdelmeiben. Előzetesen nem sokat vártak tőle, azonban végül minden képzeletet felülmúlt szereplésével, hiszen egészen az elődöntőig menetelt. Az mondjuk jó ómen lehetett számára, hogy pár héttel a Roland Garros előtt megnyert egy hazai ITF-tornát, vagyis formájával nem volt gond, de azért ehhez a szinthez mégsem volt hozzászokva.
Boisson az 1. fordulóban a 24. kiemelt Elise Mertenst fektette két vállra három játszmában, majd az ukrán Kalinyina ellen két sima szettben diadalmaskodott. A 3. fordulóban egy másik szabadkártyás franciát, Elsa Jacquemot-t verte, hogy aztán a nyolcaddöntőben a 3. kiemelt Jessica Pegula kiejtésével világszenzációt arasson. Onnantól fogva vitathatatlanul ő volt a torna legnagyobb sztárja (legalábbis a hazaiak szemében) és legnagyobb felfedezettje. Show-ja tovább folytatódott, hiszen a negyeddöntőben a 6. kiemelt Mirja Andrejevát is le tudta győzni kettő szettben, így már a legjobb négy között találta magát, ahol a 2. kiemelt Coco Gauff volt az ellenfele. Azon a mérkőzésen már kijött a két játékos közötti osztálykülönbség, hiszen az amerikai 6:1, 6:2-re győzött, majd a döntőt is megnyerte a világelső Arina Szabalenka ellen.
Loïs Boisson, akinek vezetékneve magyarra fordítva italt jelent, azonban egyáltalán nem szégyenkezhet, sőt, igen büszke lehet magára, hogy egy Grand Slam-versenyen világranglista-361.-ként ilyen messzire tudott eljutni. A fiatal francia korábban háromszor indult a Roland Garros selejtezőjében, de csak 2021-ben tudott nyerni egy mérkőzést, 2022-ben és 2023-ban az első fordulóban búcsúzott, tavaly pedig sérülés miatt nem tudott indulni. Érdekesség, hogy négy éve éppen Kalinyina állította meg a kvalifikáció során, akit most a főtáblán legyőzött, tehát visszavágott neki. Három top 10-es játékossal is megmérkőzött az idei tornán, s 2-1 a mérlege ellenük, hiszen korábban még sosem játszott élmenővel. 2008 után ő az első, aki selejtezős vagy szabadkártyás játékosként negyeddöntőbe jutott Párizsban. Az elmúlt negyven évet tekintve a legalacsonyabban rangsorolt negyeddöntős és elődöntős is ő, s a 2017 US Open óta az összes Grand Slam-versenyt figyelembe véve a legalacsonyabban rangsorolt negyeddöntős is. 1990 után ő az első, aki GS-debütálása során egyből az elődöntőig jutott (akkor Jennifer Capriati volt erre képes) és Marion Bartoli 2011-es szereplése után az első francia elődöntős. Boisson 296 helyet ugrott előre a világranglistán, tegnaptól már a 65. helyen jegyzik – ez a XXI. század folyamán a legnagyobb előrelépés a nőknél, nem mellesleg most már ő a legmagasabban rangsorolt francia a szebbik nem mezőnyében.
Djokovics mindent kiadott magából
Hosszú idő után először történt meg Novak Djokoviccsal még tavaly, hogy egyetlen Grand Slam-tornát sem nyert. Egyelőre idén sincs GS-sikere, vagyis tovább üldözi a huszonötödiket, de a Roland Garroson bíztató jeleket mutatott abból a szempontból, hogy 38 évesen is lehet még benne annyi, hogy meglegyen a rekord a tornagyőzelmeket tekintve. A szerb a negyeddöntőben nagy csatában búcsúztatta Alexander Zverevet, majd az elődöntőt (ami már a rekordot jelentő 51. volt neki a négy nagy versenyen) 3-0-ra bukta el Jannik Sinnerrel szemben, de mindhárom játszmában nagy küzdelemre késztette az olaszt, így nem volt meglepő, hogy a közönség támogatását nagyban élvezte. A háromszoros RG-győztesnek idén tehát az elődöntőig sikerült eljutnia, de a pocsék tavaszt követően egyre jobb formába lendül, így szurkolói reménykedhetnek abban, hogy Wimbledonban összejön a 25. Grand Slam-diadal.
Coco Gauff győzelme
Coco Gauff a Szabalenka elleni döntőben maszkot viselt, mármint a szó átvitt értelmében. Végig nagyon koncentrált és semmi érzelmet nem mutatott. Amikor azonban beütötte a meccslabdát, akkor kitörtek belőle az érzelmek, hiszen megnyerte a Roland Garrost. Pedig nem úgy indult a finálé, hogy a 2. kiemelt amerikai fog a végén ünnepelni, hiszen a fehérorosz világelső 4:1-re elhúzott és a hatodik gémben is három labdája volt az 5:1-es vezetéshez. Gauff azonban úrrá tudott lenni a frusztráción, amelyet egyfelől gyenge kezdése, másfelől néhány magáról megfeledkező néző rendszeres bekiabálásai idéztek elő. Bár az első szettet elbukta, de a másodikban óriási csatában ki tudta harcolni a döntő játszmát. Ekkor már Szabalenka volt ideges, mert nagyon akarta a győzelmet, ám ez a lelkesedés görcsösségbe váltott át nála, aminek köszönhetően sorra jöttek a hibák, amelyekre Gauff kíméletlenül lecsapott. A döntő szettben szorosabb küzdelem bontakozott ki, de Szabalenka nem tudott lehiggadni, Gauff viszont végig az maradt, s ez jelentette kettejük között a különbséget. Bár egyetértek azokkal a véleményekkel, amelyek szerint Szabalenka kicsit megverte magát ebben a döntőben, de ez egyáltalán nem von le semmit Coco Gauff érdemeiből, aki 21 évesen második Grand Slam-címét ünnepelheti a 2023-as US Open megnyerését követően.
NEGATÍVUMOK
Gyenge francia szereplés
Bár Loïs Boisson elődöntős szereplése hatalmas siker a francia tenisz számára, azonban összességében véve az idei Roland Garros-eredményekkel sem lehetnek kibékülve a gall szurkolók, akik hosszú évek óta várnak egy hazai diadalra. A férfiaknál nem kevesebb mint 18 játékos, köztük 3 kiemelt indult a főtáblán, de a 2. fordulóba már csak nyolcan, a harmadikba pedig mindössze ketten jutottak el. Quentin Halys ott kikapott a 10. kiemelt Holger Runétől, míg a legmagasabban rangsorolt Arthur Fils ki sem tudott állni mérkőzésére sérülés miatt. A legjobb 16-ban tehát egyetlen francia sem volt az uraknál. A nőknél sem volt sokkal jobb a hazai szereplés, hiszen Boissont leszámítva a másik nyolc franciából csak kettő jutott be a 2., egy pedig a 3. fordulóba, a nyolcaddöntőtől fogva csak a csodalány maradt versenyben. A férfiaknál 1983, a nőknél 2000 óta nem volt francia tornagyőzelem a párizsi Grand Slam-versenyen, s ez a nagy várakozás várhatóan még egy darabig folytatódni fog.
Nem voltak esti női meccsek
Ebben az évben, csak úgy, mint tavaly, egyetlen női mérkőzés sem szerepelt a Roland Garros esti programjában, kizárólag férfi meccsek kerültek be a főműsoridőbe. Ez nagy vitát váltott ki, mert sokan nem értik, mi az oka ennek. Főleg az angolszász újságírók körében vetődött föl a szexizmus gondolata, ám Amélie Mauresmo, a torna igazgatója cáfolta ezt. Azzal indokolta az esti női mérkőzések hiányát, hogy a centerpálya mintegy 15 000 nézője igen korán hazamehetne, amennyiben egy női összecsapás kerül be, hiszen a hölgyeknél csak kettő nyert szett szükséges a továbbjutáshoz, így nagyobb eséllyel fordulhat elő, hogy akár egy óra alatt véget ér egy találkozó, s akkor a nézők nem kaptak nagyon sokat a nem éppen olcsó jegyért cserébe. Egy minimum háromszettes férfi mérkőzés sokkal kecsegtetőbb ilyen szempontból, pláne, ha öt játszmára kerül sor. Meglátjuk, hogy jövőre változtatnak-e a szervezők a beosztáson, de látva, hogy mindkét nemnél azonos pénzdíjak kerültek kiosztásra, nem igazán látom, miért ne lehetne este női meccseket játszani. Legalább a döntőt be lehetne tenni szombat estére, mert azt én is nagyon furcsállom, hogy szombaton délután rendezték a női finálét, majd aznap este a férfi párosok utolsó mérkőzését.
Gyenge nézőszámok
Egy másik feltűnő és negatív jelensége volt az idei Roland Garros-nak, hogy a délelőtti és délutáni mérkőzések nagy részét maximum félház, esetleg kétharmadház mellett rendezték a Philippe-Chatrier-stadionban. Ez is elsősorban a női mérkőzésekre volt jellemző, vagyis a szervezők akár még ezzel is indokolhatták volna azt, miért nem tettek be női meccseket az esti programokba. Tény és való, hogy hétközben a délelőtti és kora délutáni mérkőzésekre nehezebben jut ki sok ember a munka- és iskolaidő miatt, de érdekes módon a másik három Grand Slam-tornán kevésbé jellemző, hogy üres széksorok, akár szektorok sokaságával szembesülünk, pedig Ausztráliában, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is munkanapokon zajlik a versenyek nagy része, nyár ide, iskolaszünet oda. Az alacsony nézőszámból fakadó másik probléma az volt, hogy a nézőket kötelezték arra, hogy maradjanak a helyükön, tehát ne távozzanak a helyszínről egy mérkőzés után. Amélie Mauresmo azzal magyarázta ezt a különös szabályt, hogy ne üres lelátók előtt játsszák a meccseket. Ennek ellenére már a nyitónapon is (ami vasárnapra esett) a női mérkőzések jelentős része igen gyér érdeklődés mellett zajlott, s délután is akadtak üres székek, miközben a férfi meccseken eleve kevesebb szabad hely maradt már a korai órákban is. Erre a problémára mindenképpen megoldást kellene találni, mert eléggé szembetűnő a másik három GS-hez képest.
Rune szeszélyei
Holger Rune az utóbbi években rászolgált a rosszfiú titulusra, s az idei Roland Garros-on is bizonyította, jogosan illetik ezzel a jelzővel. A 10. kiemelt dán a Quentin Halys elleni 3. fordulós mérkőzésén a harmadik játszma során összeszólalkozott az egyik nézővel, aki állítólag fenyegette. Rune a székbírótól követelte, hogy vezessék ki a „renitens” szurkolót a stadionból, de erre nem került sor. A szettet követően Rune már azzal fenyegetőzött, hogy nem folytatja a meccset, amennyiben az állítólag őt támadó néző nem távozik. A francia köztelevízió szerint végül a Rune által kipécézett néző önként távozott a stadionból, így a forrófejű dán folytatni tudta a mérkőzést. Az utóbbi időben megsokasodtak a játékosok és a nézők közötti összetűzések, de ezek közül kiemelkedik a mostani eset, hiszen nincs arra bizonyíték, hogy a szóban forgó drukker valóban fenyegette volna-e bármivel is Runét. Annyi biztos, hogy nem növelte népszerűségét mostani viselkedésével a dán.
Átlagos magyar szereplés
Zárásként foglalkozzunk kicsit honfitársaink eredményeivel is. Összesen három magyar került felnőtt egyesben a főtáblára: Bondár Anna, Fucsovics Márton és Marozsán Fábián. Bondár Anna az 1. fordulóban kezdett és legyőzte a rutinosnak számító német Laura Siegemundot, utána azonban a 13. kiemelt Elina Szvitolina ellen vereséget szenvedett, de ott sem vallott szégyent, hiszen 7:6-ra és 7:5-re bukta el a két játszmát. Anna mindössze harmadik alkalommal tudott mérkőzést nyerni Grand Slam-torna főtábláján, a Roland Garros-on pedig először.
Fucsovics Márton már nyolcaddöntőt is játszott korábban a párizsi salakon, idén azonban nem sikerült ennyire jól szerepelnie. Az 1. fordulóban három sima játszmában verte a szabadkártyás Tristan Schoolkate-t, majd a 12. kiemelt Tommy Paul ellen is megnyerte az első két szettet, ám az amerikai ugyanazt meg tudta csinálni, mint Alcaraz a döntőben: három szoros játszmát behúzva továbbjutott. Bár nem sikerült messzire jutnia a versenyen Fucsovics Mártonnak, de már jobban szerepel, mint tavaly, amikor mind a négy GS-tornán az 1. forduló jelentette számára a végállomást, bár azt tegyük hozzá, hogy akkor egyszer sem volt szerencséje a sorsolással, mert rögtön a legjobb 128 között egy kiemelt került az útjába. Most jön kedvenc tornája, Wimbledon, ahol ki tudja, talán ismét nagyszerű eredményt ér el, bár ez formáját látva most annyira nincs benne a pakliban, mint mondjuk 2021-ben volt, amikor a negyeddöntőig meg sem állt a füves Grand Slam-en.
Marozsán Fábián, a legmagasabban rangsorolt magyar teniszező az olasz Luca Nardi ellen kezdte meg szereplését és három játszmában érvényesítette a papírformát, s bejutott a legjobb 64 közé, ahol egy jó ismerős várt rá egy bizonyos Carlos Alcaraz személyében. 2023 májusában Magyarországon is sokan voltak, akik akkor hallottak, olvastak róla először, amikor Rómában megverte a spanyolt világszenzációt okozva. Most sajnos nem jött össze a nagy bravúr, de legalább a szettgyőzelem igen, tehát ő sem vallott szégyent. Fábián eddig nem teljesít rosszul az idei Grand Slam-eken, hiszen Ausztráliában a 3. fordulóig jutott el. Most a nagy mumus, Wimbledon következik, ahol még nyeretlen a főtáblán. Most itt lesz az esély, hogy változtasson ezen.
A kiemelt kép forrása: Icon Sport / Sandra Ruhaut / Icon Sport / Icon Sport