Bár még messze van az az idő, amikor döntés születik arról, hol legyen a 2036-os, akár a 2040-es nyári olimpia, de Németországban már most komoly verseny zajlik ezzel kapcsolatban, ugyanis május végéig jelezhették érdeklődésüket azok a városok és régiók, amelyek szívesen fogadnák a világ legnagyobb sporteseményét. A határidőig összesen négy érdeklődő jelentkezett, vagyis bőven van választék. A három városnak és egy régiónak most hazai fronton kell meggyőznie a lakosságot és a döntéshozókat, hogy ő a legalkalmasabb a pályázásra. A közelmúlt példáiból kiindulva azonban így sem lesz könnyű döntést hozni arról, legyen-e egyáltalán olimpiai pályázat.
Korábban már több cikkben foglalkoztam a 2036-os olimpiával, hiszen egyre több ország, város és régió fejezi ki érdeklődését a tizenegy év múlva esedékes nyári játékok megrendezésével kapcsolatban. Az érdeklődők, mégpedig a komolyan érdeklődők között van Németország is, amely 64 év után szeretne ismét olimpiát rendezni. Az ország korábban két nyári ötkarikás játékok helyszíne volt: 1936-ban Berlinben, 1972-ben pedig Münchenben került sor az eseményre.
A szövetségi és a bajor fővárost most is ott találjuk azon négy helyszín között, amely május 31-éig jelezte pályázati szándékát az olimpiai bizottság szerepét betöltő Német Olimpiai Sportszövetség (DOSB) felé. Múlt szombaton járt le a határideje a háromlépcsős szisztéma első lépcsőfokának, aminek keretében a DOSB várta a városok, régiók, tartományok jelentkezését a 2036-os vagy akár a 2040-es nyári olimpiával kapcsolatban. Most következik a második lépcsőfok, amelynek keretében alaposan megvizsgálják a döntéshozók az összes anyagot, majd várhatóan decemberben, a szövetség Frankfurtban rendezendő közgyűlésén döntenek arról, melyik pályázati szándékot támogatják. 2026 első felében érkezik el a harmadik lépcsőfok, amikor társadalmi egyeztetésre, konkrétan referendumra bocsátanák a kiválasztott koncepciót a helyi lakosság körében, s ennek eredménye alapján dőlhet el, hogy Németország pályázik-e bármelyik olimpia megrendezésére. A dolgok jelenlegi állása szerint jövő őszig lehet benyújtani a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz (NOB) a pályázati anyagokat, majd 2027-ben születhet döntés a 2036-os és jó eséllyel a 2040-es házigazdáról is, bár egyelőre még nem világos, hogy a június végén fölálló új NOB-vezetés milyen ütemtervet képzel el ezzel a folyamattal kapcsolatban.
Berlin és München mellett Hamburg, valamint a Rajna-Ruhr régió nyújtott be pályázati koncepciót május 31-éig. Amennyiben elnyerné a 2036-os rendezési jogot, Berlin pontosan egy évszázad után lenne ismét olimpiai helyszín. A város az elmúlt évtizedekben többször is próbálkozott, legutoljára a 2000-es olimpiával kapcsolatban, de egyszer sem járt sikerrel. Ha Berlin és olimpia, akkor sajnos sokunknak alighanem a náci uralom jut eszébe az 1936-os játékokkal kapcsolatban, hiszen nem lehet elmenni amellett, hogy bár a korabeli német vezetés igyekezett elfedni az országban érkező sportolók elől a rendszer valódi arcát, így főleg az akkoriban már tomboló antiszemitizmust, de már akkoriban tudta mindenki, hogy egy diktatúrában került sor a földkerekség legnagyobb sporteseményére.
Az utóbbi években már komoly, elsősorban politikai vitát keltett az a lehetőség, hogy Berlin pályázna a 2036-os olimpia megrendezésére, mert megosztott a német közvélemény azzal kapcsolatban, hogy mennyire volna helyes a nácik által beárnyékolt olimpia centenáriumára időzíteni a második berlini játékokat. A szövetségi főváros vezetése és a helyi sportélet szereplői azonban egyértelműen támogatják az elképzelést, hogy Berlinben olimpia legyen. Tény és való, hogy a város számos nagy nemzetközi sporteseménynek volt otthona az utóbbi évtizedekben és több olyan létesítménye van, amely már ma alkalmas volna olimpiai versenyek rendezésére. Ez alatt elég csak az Olimpiai Stadionra gondolni, amelyet éppen az 1936-os játékokra építettek, vagyis akár egy újabb olimpiával ünnepelhetné centenáriumát, már amennyiben 2036-ban lesz az a bizonyos berlini nyári játékok.
München 1972-ben volt házigazda, de az az olimpia sem a sport miatt maradt emlékezetes, hanem az izraeli sportolók és edzők elleni palesztin merényletről, amelynek keretében az összes túszul ejtett emberrel végeztek a fegyveresek, miután az elégtelen felszereltséggel rendelkező nyugatnémet hatóságok sikertelenül próbálkoztak a foglyok megmentésével. Ma azonban a bajor fővárosban is úgy gondolják, hogy eljött az ideje egy újabb olimpiának. Jelenleg a város önkormányzata és a bajor tartományi kormány is támogatja az elképzeléseket, azonban a legutóbbi próbálkozás elég hamar elhasalt, mert a 2022-es téli olimpiára irányuló pályázati szándék 2013-ban egy helyi referendum kedvezőtlen eredménye következtében elvesztette minden esélyét, így nem is pályázott a város. A müncheniek most azzal igyekeznek megnyerni a lakosság nagy többségének támogatását, hogy egy zöld, fönntartható olimpiát fognak rendezni. Ezek a jelszavak a másik három helyszín vonatkozásában is előkerültek, nem véletlenül, hiszen a NOB ma már elvárja az olimpiák rendezőitől a fönntarthatóságot és a pénzügyi források megfelelő felhasználását.
Hamburgban 2015 decemberében tartottak referendumot arról, hogy pályázzon-e a város a 2024-es nyári olimpiára. A választók közel 52 százaléka elutasította a javaslatot, így a kikötőváros is hoppon maradt. Néhány hónappal korábban még a hamburgiak 64 százaléka támogatta az olimpiai pályázatot, s emiatt döntött úgy a DOSB, hogy Berlin helyett inkább ezzel a várossal pályázna a rendezésre. Csakhogy a 2006-os németországi labdarúgó-világbajnokság helyszínkijelölése kapcsán akkoriban kirobbant korrupciós botrány, valamint a néhány héttel a szavazás előtt bekövetkezett párizsi terrortámadások és a Németországban is megnövekedett terrorfenyegetettség miatt elfogyott ez a nagy támogatottság, hiszen alig több mint 48 százalék szavazott igennel. A biztonság mellett persze előjöttek az ilyenkor szokásos pénzügyi érvek, ellenérvek is, hiszen az ellenzők jelentős része azért nem állt be a pályázat mögé, mert szerintük Hamburg nehezen tudta volna kigazdálkodni a rendezés becsült költségét, 11.2 milliárd eurót, mivel ennek háromnegyedét az adófizetőknek kellett volna összeadniuk, a maradék egynegyed előteremtésének forrásai pedig homályosak voltak. Hamburg nagyobb költségvetéssel rendezte volna meg az olimpiát, mint Berlin, s önmagában ez a tény sem segítette a szavazás sikerét.
Most Peter Tschentscher polgármester ennek ellenére most bizakodó, hogy ezúttal sikerrel járnak. „Az elmúlt évtizedek pályázati koncepciói azon alapultak, hogy újjáépítünk egy várost, amely alkalmas az olimpiai játékok megrendezésére. Most ezt az elvet megváltoztattuk, mert az olimpiai koncepciót kell városunkhoz idomítanunk, nem pedig fordítva.”
Tschentscher kiemelte, hogy a koncepció szerint a helyszínek 87%-a már most is létezik, tehát alig kellene valamit építeni az olimpiára, ráadásul jelenleg is folynak sportberuházások a városban, amelyek az ötkarikás játékok szempontjából is szóba jöhetnek. A polgármester hozzátette, hogy Hamburg célja a fönntarthatóság mellett egy sokszínű, kozmopolita olimpia megrendezése, amely a béke, a demokrácia és a szabadság üzenetét közvetítené.
A negyedik pályázó egy régió, mégpedig a júliusban Universiadénak otthont adó Rajna-Ruhr régió, lényegében Észak-Rajna-Vesztfália tartomány sűrűn lakott és beépített nagyvárosi övezete, közte Köln, Dortmund, Leverkusen és Mönchengladbach, csakhogy néhány települést említsünk. A Kölnben megtartott prezentáción Hendrik Wüst tartományi miniszterelnök kijelentette, hogy elsősorban a sportolókra, a nagy sportteljesítmények megünneplésére fókuszálnának, amennyiben pályázatuk sikerrel jár. Szerinte a tartománynak sportszerető lakossága van, éppen ezért egy nagy fesztiválként képzelik el az olimpiát. Az biztos, hogy a régió jól áll sportlétesítmények terén, ráadásul Németország sportjának egyik fő központja is, szóval anyagi és sportszakmai értelemben sem volna rossz választás, azonban itt is nagy kérdőjel, hogy a referendum milyen eredménnyel zárulna, hiszen ez elkerülhetetlen lesz a kiválasztott helyszín vonatkozásában.
Jelenleg tehát bőven vannak érdeklődők német oldalon az olimpia iránt, de ez az egész világra elmondható, hiszen a teljesség igénye nélkül Lengyelország, Spanyolország, India, Katar és Szaúd-Arábia is szívesen rendezne nyári játékokat a közeljövőben. India már hivatalosan is jelezte érdeklődését a NOB felé, s egyes vélemények szerint nem is volna esélytelen a rendezési jog elnyerésére, azonban a Pakisztánnal kirobbant legújabb konfliktus ronthatja az ország lehetőségeit.
A NOB valószínűleg 2027-ben fog döntést hozni a rendezőről, s lehet, hogy akkor már a 2040-es házigazda kilétéről is lehull a lepel, hiszen ahogy az a 2024-es és a 2028-as játékok esetében is történt, most sem kizárható, hogy egyszerre döntenek mindkét olimpia helyszínéről. Most akadnak már olyan városok, országok, melyek hajlanak a 2044-es rendezésre, de az már nagyon korai lenne, ha 17 évvel előtte arról az olimpiáról is döntenének.
Németország esélyei nem tűnnek rossznak, de tényleg kérdéses, hogy a közelmúlt negatív tapasztalatai után mennyire akarnak a németek olimpiát látni hazájukban, főleg, hogy a gazdaság nincs a legjobb állapotban, s a közbiztonság terén is súlyos gondok vannak évek óta, melyek szintén ronthatják a helyzetet. Még így is jobb pozícióban vannak, mint Magyarország, hiszen a fölmerült budapesti pályázati szándék a városban uralkodó állapotokat látva erősen valószínűtlennek látszik…
A kiemelt kép forrása: GETTY IMAGES